Pegaso 3540

„BLR”


Előzmények:

A XV. század végén Kasztília és Aragónia egysülésével létrejött a Spanyol Birodalom, amely a XVI. században élte virágkorát, elfoglalta az amerikai kontinens jelentős részét (az ország egyaránt létesített gyarmatokat Észak-, Közép- és Dél-Amerikában), egyben leigázva az azték és inka birodalmakat. A gyarmati területekről beáramló hatalmas mennyiségű arany és ezüst azonban idővel óriási inflációhoz vezetett, amely tönkretette Spanyolország gazdaságát.

Habsburg Károly (V. Károly néven) a XVI. század közepén mások mellett egyszerre uralkodott Spanyolország királyaként, Habsburg Németalföld (a mai Belgium, Hollandia és Luxemburg) kormányzójaként, a Habsburg Birodalom főhercegeként, Itália királyaként és a Német-Római Birodalom császáraként, azonban a katolicizmus erővel történő terjesztése birodalom-szerte számos felkeléshez vetett. A következő évszázadok során a spanyolok hadereje és gazdasága, áttételesen világpolitikai szerepe folyamatosan csökkent, ahogy a számos belső konfliktus, az infláció és különböző járványok felőrölték az ország erejét.

A XIX. századra Spanyolország már csupán árnyéka volt egykori önmagának: európai befolyását elvesztette és bár egyetlen jelentős szövetségese, a szomszédos Franciaország miatt nem kellett szárazföldi támadástól tartania, amerikai gyarmatai egyre nagyobb terhet jelentettek számára.

A Napóleoni háborúk során a Brit Birodalom a Trafalgar-i csatában legyőzte az egyesült francia-spanyol hajóhadat, ezért a spanyol uralkodó szembefordult Napóleonnal, aki viszont rövid idő alatt elfoglalta az országot. A Dél-Amerikába menekült Spanyol uralkodói család csak a napóleoni háborúkat követően tért vissza, de a francia megszállás alatti gerilla-hadviselés további terhet rótt az országra, ráadásul függetlenségi háborúk következtében 1825-re (az apró Kuba és Puerto Rico kivételével) a Spanyol Birodalom minden amerikai gyarmatát elvesztette.

A XIX. század nagy részében Spanyolországban véres polgárháború dúlt a monarchia-párti és a demokratikus erők között, miközben az ország eladta vagy elvesztette legtöbb megmaradt gyarmatát is. Az első világháború alatt Spanyolország semleges maradt, de a francia fegyver-szállítások révén komoly bevételt termelt, azonban a háború végén kitörő spanyolnátha-járvány véget vetett a rövid fellendülésnek, az 1930-as években pedig az országban újabb polgárháború tört ki, amely eredményeként Francisco Franco tábornok ragadta magához a hatalmat.

Spanyolország a második világháború alatt ismét semleges maradt, de a német-olasz-japán tengelyhez húzott és bár a háború második felében a Szövetségesek támogatása révén Franco rezsimje sikeresen túlélte a német és olasz fasizmus bukását, a hidegháború alatt fokozatosan elszigetelődött, ami mások mellett súlyos problémát jelentett az ország hadereje számára, mivel a gyenge spanyol ipar korábban behozatalra szorult.

Franco 1975-ös halálát követően a diktatúra összeomlott és a demokratikus átmenet következtében megszűnt az ország elszigeteltsége, ezáltal elérhetővé váltak modern nyugati motorok, fegyverek és más részegységek, amit kihasználva a Pegaso vállalat az 1970-es évek végén megalkotott három új gumikerekes harcjárművet.

Ezek közül az első a BMR (Pegaso 3560) volt; egy 15,4 tonnás, három tengelyes csapatszállító páncélautó, amely 3 fős legénysége mellett maximum 8 katonát szállíthatott. A második típus a lovasságnak szánt VEC (Pegaso 3568) volt, amely a BMR-re épült, de raktér helyett egy tornyot kapott, benne egy 20 mm-es gépágyúval, míg a harmadik jelen cikk tárgya, a BLR (Pegaso 3540). E harcjármű spanyol becenevének (Blindado Ligero de Ruedas, röviden BLR) jelentése: könnyű páncélautó volt.


Konstrukció:

A Pegaso 3540/BLR az 1970-es, 80-as években népszerű olcsó páncélautók mintáját követte (hasonlóan a jugoszláv BOV vagy a nyugat-német UR-416 típusokhoz): egy mérsékelt áru, kéttengelyes páncélautó, amelyet relatív magas számban gyárthattak, kiegészítve a frontvonalra szánt nagy teljesítményű modelleket (Spanyolország esetében a BMR-t).

A BLR alapváltozatát kizárólag csapatszállításra szánták, ezért a jármű nem rendelkezett toronnyal és egyetlen beépített fegyverzete egy német eredetű, légi célok ellen is használható 7,92 mm-es MG3-as géppuska volt.

A spanyol páncélautó páncélzatának pontos vastagsága nem ismert, de csak kézifegyverek tüzének áll ellen. A harckocsi frontpáncélja döntött ”V” alakú volt, megnövelve a szemből becsapódó lövedékek lepattanásának esélyét, a szintén két elemből álló, hegesztett oldalsó páncélzat azonban megközelítőleg, a farrész pedig teljes mértékben függőleges kialakítással rendelkezett (maximalizálva a hasznos küzdőteret).

A spanyol páncélautó kialakítása egyedi volt. A jármű szokatlanul széles testet kapott, motorját pedig a típus farába építették, de nem az egyik oldalra eltolva, hanem középre. Ez azt eredményezte, hogy a BLR rendkívül nagy, doboz alakú küzdőteret kapott, amelyben a 2 fős legénység mellett maximum 12 katonát szállíthatott. A katonák a harcjárművet a két oldalsó ajtó mellett a farban, a motor két oldalán kialakított két ajtón át hagyhatták el.

A négykerék-meghajtású harcjármű tömege elérte a 11,6 tonnát, ezért mozgatásához egy 220 lóerős Pegaso 9220 erőforrást választottak: ezzel a harcjármű végsebessége elért e a 86 km/h-t.


Fejlesztések:

A BLR páncélautót eredetileg egy harcjármű-család első tagjának szánták. A csapatszállító változat mellett terveztek parancsnoki és páncélozott mentő modellt, a 7,62 mm-es géppuska kiváltását egy 12,7 mm-es nehézgéppuskával, valamint toronnyal felszerelt variánsokat is; 20 és 25 mm-es gépágyúkkal, vagy akár 90 mm-es löveggel, de ezekre nem érkezett megrendelés, ezért egyedül a csapatszállító bázismodell került gyártásba és rendszeresítésre.

A Pegaso 3540 alapváltozat mellett egyetlen variáns, a Pegaso 3545 került sorozatgyártásba: ezt a korábbi 220 helyett 170 lóerős motorral építették (ezáltal végsebessége 80 km/h-ra csökkent), de egyéb téren csak minimális mértékben tért el elődjétől, míg a polgárőrségnek szánt példányokat a tömegoszlatáshoz használt eszközökkel látták el (pl.: hangosbeszélő, könnygáz gránát-vető, tűzoltókészülék).


Szolgálatban:

A BLR páncélautó 1980-ban jelent meg és a harcjárművet minden spanyol haderőnem használta. A légierő elsősorban repülőterek körüli járőrözésre, a haditengerészet hasonlóképpen a laktanyák körüli őrjáratozásra, a katonai polgárőrség pedig tömegoszlatásra. Ezekben a feladatkörökben a spanyol típus alapvetően megállta a helyét, ebben azonban szerepet játszott, hogy Spanyolország a páncélautót nem vetett be éles körülmények között.

E harcjármű legfontosabb problémája ugyanaz volt, mint azonos kategóriájú kortársaié. Mérsékelt vételáru típusként védelme korlátozott volt, de érdemben nem fejleszthették, mert a páncélautó egyetlen előnye éppen alacsony ára volt, ráadásul a típust elsősorban az adott ország igényeire szabták, ezért (és a számos konkurens típus miatt) nem érkezett rá jelentős mennyiségű külföldi megrendelés (a BLR egyetlen külföldi megrendelője Ecuador volt).

Mindezek miatt a BLR soha nem terjed el és a három tengelyes BRM árnyékából sem sikerült kilépnie. A hidegháborút követően a hagyományos háborúk helyét a közel-keletihez hasonló alacsony intenzitású konfliktusok váltották fel, ahol fontossá vált a nagyobb tűzerő, a korlátozott ideig önállóan történő tevékenykedés képessége és az erősebb védelem (ennek részeként az aknarobbanás-elleni védelem), amelyekre a BLR nem volt alkalmas.

A típust mára a spanyol hadsereg kivonta a kötelékéből: utóda a kisebb olasz Iveco LMV páncélozott terepjáró lett. A hadseregtől visszavont példányok túlnyomó részét a polgárőrség az önállóságra törekvő észak-spanyolországi Baszkföldön vetette be, de a katonai harcjárművek ”megfélemlítő” alakja kellemetlen képzet-társítást eredményezett, ezért a típust fokozatosan kivonták a szolgálatból. Mára a spanyol haderő az összes BLR-t kivonta szolgálatból; az Ecuadornak eladott 15 példány sorsa nem ismert.


Utóélet:

A BLR számára problémát jelentett, hogy kissé nagyobb kapacitását leszámítva nem rendelkezett érdemi előnnyel az ugyanezen cég által, párhuzamosan gyártott BMR páncélautókkal szemben:


Bravia Chaimite (csapatszállító páncélautó):

A Bravia Chaimite a Spanyolországgal szomszédos Portugália azonos feladatkörű páncélautója volt. A BLR-hoz hasonlóan egyetlen géppuskával felszerelt, több mint 10 fős legénységű harcjárművet kifejezetten a portugál hadsereg igényeire szánták, de a típust mára nagyobb, négytengelyes páncélautóval (az osztrák Pandur II-vel) váltották ki.


Műszaki adatok:

Név: Pegaso 3540 „BLR”

Típus: csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 11,60 t

Hossz: 5,65 m

Szélesség: 2,50 m

Magasság: 2,00 m

Motor: 200 LE-s (Pegaso 9220, dízelüzemű)

Legénység: 2 fő (+ maximum 12 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (MG3, a test tetején)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 86 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 600 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.