Panhard M3
„M3 VTT”
Előzmények:
Franciaország a XX. század kezdetétől a világ egyik legnagyobb páncélautó-gyártó országának számított. A franciák az első világháború alatt több mint 10 különböző típusú páncélautót gyártottak és az ország összes nagy iparvállalata kialakította a saját ilyen harcjárművét (ld.: Hotchkiss, Panhard, Peugeot, Renault páncélautók).
Az első világháború után a többi országhoz hasonlóan Franciaországban is drasztikus mértékben csökkentették a háború alatt felduzzasztott hadikiadásokat, ezért nem volt pénz új járművek gyártására, de az első világháborús páncélautók a két világháború közötti időszakban igen jól szerepeltek, mert a harckocsiknál jobban megfeleltek a korszakra jellemző, alacsony intenzitású konfliktusokban.
A második világháború előtt, az 1930-as évek közepétől (a fegyverkező náci Németország jelentette fenyegetés ellensúlyozására) Franciaország megkezdte új páncélautók kifejlesztését és gyártását. Ennek eredményeként született meg a Panhard 178: egy igen előremutató harcjármű, amely nagy sebessége mellett a kortárs harckocsikkal megegyező páncélzatot kapott, ráadásul ugyanazt a 25 mm-es páncéltörő löveget használta, amely ekkor az ország alapvető vontatott páncéltörő lövegének szerepét is ellátta.
A Panhard 178 mellett a franciák több további páncélautót is kifejlesztettek, de 1940-ben az országot megtámadták és rövid idő alatt elfoglalták a németek, akik leállították a francia páncélautó-gyártást. A francia hadiipar csak a második világháború végén, az ország felszabadítása után indult újra, azonban a francia vezetés eltökélt célja volt Franciaország nagyhatalmi státuszának visszaállítása, ezért párhuzamosan több igen ambiciózus harcjármű-fejlesztési programot indítottak.
Az országban mások mellett új páncélautók is fejlesztettek, köztük a Panhard EBR-t: egy nagyméretű, 4 tengelyes páncélvadászt, tornyában egy 75 mm-es páncéltörő löveggel. A Panhard vállalat 1951-től gyártotta az EBR-t, de emellett 1959-ben hadrendbe állított egy kisebb, kéttengelyes gumikerekes páncélvadászt is, Panhard AML néven. A Panhard AML alapváltozata egy 60 mm-es vízszintes aknavetőt hordozott (ezt későbbi egy alacsony nyomású 90 mm-es lövegre cserélték), de a támadó típusok mellett felmerült az igény egy mérsékelt áru csapatszállítóra is.
A Panhard vállalatnál AML alapján már az 1950-es évek végén terveztek egy löveg nélküli, csapatszállító páncélautót is, azonban elődeivel szemben a francia hadsereg nem érdeklődött e jármű iránt. Az 1960-as évek közepén ismét felmerült egy ilyen csapatszállító építésének ötlete, amelyet ekkor már kifejezetten exportra terveztek, függetlenül a francia megrendelésről. A Panhard Véhicule Transport de Troupes (francia; Panhard csapatszállító jármű, röviden VTT) program első prototípusa 1969-ben készült el, ezt azonban nem tartották megfelelőnek, ezért azt továbbfejlesztették a Panhard M3-as modellé.
Konstrukció:
Az M3-ast a kezdetektől mérsékelt áru csapatszállítónak tervezték a fejlődő országok számára, amely gyakorlatilag az AML csapatszállító változata volt, de a gyártásba került típus és az AML számos ponton különbözött egymástól. Csapatszállítóként az M3 nem rendelkezett az AML nagyméretű tornyával, ehelyett egyetlen géppuskát hordozott (az eredeti francia AA-52 géppuska helyett egyes országok amerikai, belga, illetve német géppuskákat használtak).
Az M3-as 0,2 méterrel nagyobb tengelytávval rendelkezett és ez alapot adó AML-nél nagyobb méretű testet kapott, amely a két fős legénység mellett képes volt maximum 10 katona befogadására (ezt úgy érték el, hogy az AML motorját a farból áthelyezték a vezetőfülke mögé).
Az M3-as hegesztett acél páncéltesttel készült. A páncélautó prototípusa egyszerű, dobozszerű testet kapott, a sorozatgyártású példányokon viszont komplexebb kialakítást választottak, amelynek döntött elemei megnövelték a becsapódó lövedékek lepattanásának esélyét. A páncélzat vastagsága helytől függően 8-12 mm között mozgott, ezért csak a kézifegyverek tüzének állt ellen.
Az M3-as átvette az AML-ben is alkalmazott, 4 hengeres Panhard benzinmotort és e páncélautó hajtásláncát, de az 5,5 tonnáról 6,1 tonnára hízott tömeg miatt a csapatszállító lomhábbá vált a gumikerekes páncélvadásznál. A francia páncélautó úszóképes volt; a vízben lánctalpai mozgatták. A harcjárműhöz terveztek nukleáris, biológiai és vegyi védelmet, de ez csak feláras opció volt és a legtöbb példányba nem építették be.
Fejlesztések:
A Panhard M3 VTT bázismodellt különböző fegyverekkel gyártották az eltérő megrendelőknek, létrehoztak belőle rendőrségi változatot is, emellett azonban több módosított variánst is kialakítottak. Az M3 VAT a páncélautó műszaki mentő változatát takarta vontatókábellel más kiegészítőkkel, amely hatására a típus 10 fős kapacitása 3-ra csökkent-
M3 VPC a páncélautó parancsnoki modelljét jelölte (ez küzdőterében többlet-rádiót hordozott), míg a M3 VTS egy páncélozott mentőautó volt, amely maximum 4 fekvőbeteg szállítására volt képes (utóbbi felismerhető volt egyetlen nagyméretű hátsó ajtajáról). Az M3 VTT HT a típus páncélautó változatát takarta, amely 4 darab francia-német HOT irányított páncéltörő rakétát szállított. Az említett típusok mellett az M3-asból további, specializált variánsokat is kialakítottak: ezek az „Utóélet” bekezdésben olvashatók.
Szolgálatban:
A Panhard vállalat 1971-ben kezdte meg az M3-as sorozatgyártását. A típusra a francia hadsereg sem ekkor, sem később nem adott le megrendelést, azonban a típus így is igen sikeressé vált. Az első megrendelőt, Szaúd-Arábiát továbbiak követték és a csapatszállítót idővel több mint 30 ország megvásárolta. A vásárlók túlnyomó többségét afrikai országok tették ki, de Írország, Spanyolország és Portugália képében európai, valamint mellettük dél-amerikai, közel- és távol-keleti országok is hadrendbe állították.
A nagyszámú ország ellenére 1971-86 között csak 1180 darab ilyen páncélautó épült, mert az egyes megrendelések jellemzően néhány tucatnyi járműre szóltak (a legnagyobb megrendelő Szaúd-Arábia volt, 198 példánnyal). A francia páncélautó sikerét egyszerűsége és az ebből fakadó alacsony ára, csekély üzemeltetési költsége, megbízhatósága és az jelentette, hogy számos ország már hadrendben tartotta a Panhard AML páncélautót, amellyel számos alkatrésze csereszabatos volt.
A legyártott M3-asok közül többet bevetettek az 1975-90 közötti Libanoni polgárháborúban, ahol különböző félkatonai szervezetek használták, valamint Írország alkalmazta az ír-brit határon. Az M3-as sikerét látva a Panhard vállalatnál több specializált modellt is kialakítottak a harcjárműből, valamint kifejlesztettek két további, az M3-ason alapuló páncélautót.
A Panhard Buffalo 1985-ben jelent meg és 1986-tól átvette az M3-as helyét: e típusból több mint 1200 példányt gyártottak. A második modell a Panhard VCR volt, amely egy, még a Buffalo-nál is nagyobb, három tengelyes harcjárművet takart, de az elődeinél lényegesen drágább modellből kevesebb, mint 200 példány épült. Mára több vásárló nyugdíjazta az M3-ast, a megrendelők többsége viszont még a XXI. században is alkalmazza a páncélautót.
Utóélet:
A típus alapját biztosító Panhard AML páncélautóból több változatot gyártottak, de a nagyobb méretű M3-as is ideális alapnak bizonyult, ezért ebből a harcjárműből is több specializált alváltozat épült:
M3 VDA (önjáró légvédelmi löveg):
A páncélautó légvédelmi változata egy egyfős toronnyal, benne 2 darab 20 mm-es Hispano-Suiza 820 SL gépágyúval, valamint egy légvédelmi radarral, amelyek hatására a páncélautó tömege 7 tonna fölé nőtt.
M3 Toucan (önjáró légvédelmi löveg):
A VDA-hoz hasonló változat, de eltérő típusú 20 mm-es gépágyúkkal és kisebb függőleges kitéríthetőségű fegyverzettel.
M3 VTM (aknavető-vontató):
Az M3-as páncélautó aknavető-vontató változata. E jármű nem rendelkezett ülésekkel, ehelyett küzdőterében szállította a vontatott aknavető lőszerkészletét.
M3 VPM (önjáró aknavető):
E harcjármű küzdőterében egy 81 mm-es könnyű aknavetőt hordozott, ezért a jármű tetőpaneljét át kellett alakítani, azonban e típus nem került sorozatgyártásba.
V3 VTT 60B (önjáró aknavető):
A VMP-hez hasonló aknavető-hordozó páncélautó, de egy 60 mm-es fegyverrel.
Bosbok (csapatszállító páncélautó):
A Bosbok az eredeti Panhard M3 VTT csapatszállító dél-afrikai, licencgyártású változata, amelyet egy új, 6 hengeres motorral szereltek fel, de a típus sorozatgyártását végül nem indították be.
Műszaki adatok:
Név: Panhard M3
Típus: csapatszállító páncélautó
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 6,10 t
Hossz: 4,45 m
Szélesség: 2,40 m
Magasság: 2,00 m
Motor: 90 LE-s (Panhard, 4 hengeres, benzinüzemű)
Legénység: 2 fő (+ maximum 10 fő utas)
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,5 mm-es géppuska (AS-52, a testen)
Másodlagos fegyverzet: nincs
Páncélzat: 8-12 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 90 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 600 km