Panhard ERC

„Sagaie”


Előzmények:

A britek után a világon másodikként a franciák rendszeresítettek harckocsikat; 1916-ban, amelyek ugyan váltak sikeressé, az 1917-es kisméretű, forgatható toronnyal rendelkező Renault FT könnyű harckocsi viszont forradalmi változást hozott, amely gyakorlatilag a világ összes későbbi harckocsijának fejlesztésére hatást gyakorolt. A franciák az 1920-as években megpróbálták továbbfejleszteni a Renault FT-t, de az első világháborús konstrukció mozgékonyságát nem sikerült érdemben növelni, ezért ehelyett az 1930-as évektől lassú, de vastag, öntött páncélzatú harckocsikat gyártottak (pl.: H35, R35, B1).

A harckocsik mellett a Panhard személyautó-gyártó vállalat kifejlesztette a Panhard 178-ast: egy kéttengelyes páncélautót, amely körbeforgatható toronnyal rendelkezett, benne egy 25 mm-es páncéltörő löveggel. E típus megjelenésekor igen előremutató konstrukciónak számított (a világ egyik legjobb páncélautójának), amely a kiemelkedő mozgékonyságot és elfogadható páncélvédelmet egy páncéltörő löveggel kombinálta (a 25 mm-es SA 35-ös löveg a 47 mm-es APX löveg hadrendbe állításáig Franciaország alapvető páncéltörő lövege volt) ráadásul több mint 1000 példányban gyártották.

A második világháború alatt Franciaországot elfoglalták a németek, ami miatt a harcjárművek fejlesztése gyakorlatilag leállt, ezért a háború után a franciák a lehető leggyorsabban igyekeztek újraindítani a hadiiparukat. Az 1940-es, 50-es években több új francia harcjármű született, köztük az egyedi billenő-toronnyal és dobtárral rendelkező AMX-13-as, amely csekély mérete ellenére egy hosszú csövű 75 mm-es löveget hordozott, ezáltal nagyobb harckocsik kilövésére is képes volt.

A páncélosok mellett megjelent a Panhard AML; a Panhard 178-as utódja, amely továbbra is egy kéttengelyes páncélautót takart, de tornyában már egy 60 mm-es aknavetővel, később pedig egy rövid hátrasiklású 90 mm-es löveggel, valamint a nagyobb, nyolckerekű Panhard EBR, a kezdetektől egy hosszú csövű 90 mm-es löveggel. A nagy sebességű és relatív olcsó Panhard AML régebbi harckocsik ellen kiválóan megfelelt, ezért Franciaország mellett számos afrikai ország hadrendbe állította.

Amikor az 1970-es években - az akkor már közel 20 éves Panhard EBR-t és AML-t elavultnak nyilvánították - a kiváltásukra Franciaország újabb gumikerekes páncélautókat rendszeresített. Néhány éven belül három francia nagyvállalat is elkészítette saját típusát: a GIAT az AMX-10RC-t, a Renault a VBC-90-est, míg a Panhard az Engin á Roues, Canon (francia; ~ löveggel rendelkező felderítő páncélautó), röviden Panhard ERC nevű típust (utóbbi legismertebb változatának beceneve Sagaie, amely egy jellegzetes afrikai lándzsatípusra utal).


Konstrukció:

Háromtengelyes kialakítása ellenére a Panhard ERC nem a nyolckerekű Panhard EBR, hanem a négykerekű Panhard AML utóda volt. A legfontosabb előrelépést a nyújtott test jelentette, amely nagyobb torony, áttételesen nagyobb löveg beépítését tette lehetővé, azonban a típus első változata (ERC 90 F1 „Lynx”) a Hispano-Suiza vállalat Lynx 90-es tornyát kapta, amellyel a Panhard AML késői változatát is felszerelték, benne egy 90 mm-es páncéltörő löveggel. A löveg mellett a típus két darab géppuskát kapott, ebből egy párhuzamosított, egy légvédelmi (utóbbi a torony tetején).

Az ERC-t „üss oda és fuss” taktikára tervezték, ezért minimális, mindössze 10 mm vastagságú hegesztett acél páncélzattal gyártották, ami kizárólag kiskaliberű kézifegyverek ellen nyújtott számára védelmet. Az páncélautó frontját erősen megdöntötték, a test oldalfalai azonban függőlegesek voltak. Az elődből származó torony páncélzatának vastagsága szintén 10 mm volt.

A vékony páncélzat miatt a páncélautó tömege mindössze 8,3 tonnát tett ki, ezért nem volt szükség nagyméretű hajtóműre. A Panhard ERC-t egy 6 hengeres Peugeot benzinmotor mozgatta, amely 155 lóereje révén műúton 90 km/h-ig gyorsíthatta a harcjárművet és jelentős, 730 km-es hatótávolságot biztosított.

A páncélautó három tengelyes kivitelű volt (mindegyik kerék független felfüggesztésű), de a típus különlegessége, hogy közúton történő mozgáshoz a középső tengelyt fel lehetett emelni (hasonlóan egyes nyerges vontatókhoz), ezáltal csökkenthették a jármű fogyasztását és a kerekek kopását.

Az ERC páncélautó menetből úszóképes volt (a vízben két vízsugár-hajtómű mozgatta), nukleáris, biológiai és vegyvédelemmel felszerelték, valamint rendelkezett automatikus tűzoltó-rendszerrel. Kis mérete miatt a típus közepes méretű teherszállító repülőgéppel (mások mellett a Franciaország által ekkor használt Transall C-160-assal) légi szállítható volt.


Fejlesztések:

A Panhard az ERC páncélautót részben a VCR csapatszállító alkatrészeit felhasználva gyártotta, de a két típus teste is különböző (pl.: az ERC második tengelye teherautókhoz hasonlóan hátul található, míg a VCR tengelyei közötti távolság egységes). A páncélautó alapváltozata az ECR 90 F1 „Lynx” volt, de szinte azonnal felmerült az igény egy nagyobb tűzerejű modellre. Ennek oka az új, szovjet eredetű fő csataharckocsi, a T-72-es volt, amelyet a kommunisták nagy számban exportáltak a megszállt, illetve szövetséges országok számára. A problémát a korábbi Panhard AML kapacitására méretezett löveg jelentette, amely kizárólag alacsony kezdősebességű kumulatív (HEAT) lőszert tüzelhetett, ám ez szemből nem volt képes kilőni a T-72-est.

A megoldást a szintén 90 mm-es, de új fejlesztésű, nagy kezdősebességű lőszert tüzelő F4-es löveg jelentette, amely már alkalmas volt szárnystabilizált leváló köpenyes nyíllövedék (APFSDS) lőszer tüzelésére is. E löveghez új tornyot terveztek (GIAT TS 90), létrehozva az ERC 90 F4 „Sagaie” páncélautót.

A két fő változat mellett a harcjárműből további modelleket is létrehoztak. Ezek közé tartozott egy 170 lóerős dízelmotoros prototípus, egy, a GIAT VAB csapatszállító két motorját használó, nyújtott testű variáns (ERC 90 Sagaie 2), az eredeti Panhard AML-hez hasonló, vízszintesen beépített 60 mm-es aknavetőt (valamint egy 20 mm-es gépágyút) szállító alváltozat (ERC 60-20), illetve egy hasonló, de Hispano-Suiza EMC tornyos páncélautó (EMC 81), tornyában egy 81 mm-es aknavetővel. A bal felső fotón egy Lynx, jobboldalon egy Sagaie látható (a két típus könnyen megkülönböztethető etérő hosszúságú lövegükről


Szolgálatban:

Az 1970-es évek előtt Franciaország két löveggel rendelkező páncélautót használt: a nagyobb EBR és a kisebb AML típusokat; ezek közül előbbit páncélvadász, utóbbit felderítő-támogató harcjárműként. Később az AML-t is felszerelték egy 90 mm-es löveggel, de ezek kiváltására Franciaország a GIAT által gyártott nagyobb méretű (az alapváltozatban is közel 16 tonnás), 105 mm-es löveggel felszerelt AMX-10RC-t választotta ki.

A másik két kortárs francia gumikerekes páncélvadász, a Renault VBC 90-es és a Panhard ERC modelljei nem is ennek kiváltására, hanem magánkezdeményezésre épült, kizárólag export-célokra. A VBC-90-es nem vált sikeressé: Franciaország 28, míg Omán 6 példányt rendelt belőle, a kisebb, olcsóbb ERC viszont több AML-t használó ország érdeklődését is felkeltette.

Az első megrendelő Argentína volt (még az eredeti Lynx kivitelben), amelyet Csád, Mexikó és Niger követett, majd Elefántcsontpart, Gabon és Nigéria vásárolt az erősebb lövegű Sagaie modellből. A Panhard vállalat az ERC-t (és csapatszállító változatát, a VBR-t) felajánlotta Franciaország részére is, de a francia hadsereg az AMX-10RC-t, valamint a szintén GIAT által gyártott VAB-t választotta. Ennek ellenére az ERC Franciaországban is szolgált, mivel a típust a francia csendőrség, a Gendarmerie nationale megvásárolta: összesen 411 db ERC-t gyártottak, ebből 190 darabot tett ki a francia rendelés.

A Panhard nem tudta megismételni az AML sikerét (ebből több mint 4800 példányt építettek), de önmagában, valamint a 457 példányban gyártott, államilag támogatott AMX-10RC-vel összehasonlítva elfogadhatóan teljesített.

Az elkészült ERC-k általában az adott ország AML-jeit (Gabon esetében az AMX-13-as könnyű harckocsikat) váltották és határ menti járőrözésre használták őket, de ténylegese konfliktusban eddig soha nem kerültek bevetésre. A Sagaie modell 90 mm-es lövege a 2000-es évekre elavulttá vált, az új fő csataharckocsik kilövésére már csak oldalról vagy hátulról, kis távolságból volt képes, de a típus elsődleges feladata a páncélozatlan terepjárók és könnyű páncélzatú páncélautók elleni harc volt, amelyre tűzereje mellett nagy sebessége és az alacsony tömegből adódó kis talajnyomása különösen alkalmassá tette.

A típust Franciaország kis számban jelenleg még hadrendben tartja, az egyben az AMX-10RC-it is váltó utóda az EBRC Jaguar lesz, egy háromtengelyes, 25 tonnás páncélautó, amely egy 40 mm-es gépágyút, valamint francia fejlesztésű Missile Moyenne Portée (MMP) irányított páncéltörő rakétákat hordoz. Az EBRC Jaguar-t 2020-ban tervezik szolgálatba állítani (az ERC-ket valószínűleg fokozatosan fogják kivonni), a fejlődő országokban viszont a típus még hosszú ideig hadrendben maradhat.


Utóélet:

A Panhard ERC az utolsó könnyű francia gumikerekes páncélvadász volt, amely export-sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy hű maradt a Panhard 178 és AML által lefektetett alapelveknek; a kisméretű és olcsó, de mozgékony és nagy tűzerejű páncélautó ideájának:


ERC 20 „Kriss” (önjáró légvédelmi löveg):

Az ERC-n alapuló légvédelmi löveg, amely 2 db 20 mm-es gépágyút kapott (ld. jobbra); ezt kizárólag Gabon rendelte meg (6 példányban).


Panhard Véhicule de Combat á Roues „VRC” (csapatszállító páncélautó):

Az ERC alkatrész-bázisát használó csapatszállító. Az egyetlen 12,7 mm-es nehézgéppuskát hordozó VRC 3 fős legénysége mellett további 9 katonát vehetett a fedélzetére, de annak ellenére, hogy több specializált változatát is megtervezték, francia megrendelés hiányában végül mindössze 152 példányban gyártották (Argentína, az Egyesült Arab Emírségek, Irak és Mexikó rendszeresítette).


Műszaki adatok:

Név: Panhard Engin á Roues, Canon ERC 90 F1 Lynx „Panhard ERC”

Típus: (könnyű) gumikerekes páncélvadász

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 8,30 t

Hossz: 7,70 m

Szélesség: 2,50 m

Magasság: 2,25 m

Motor: 155 Le-s (Peugeot, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg (F1, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 2 db 7,62 mm-es géppuska (AA52, egy-egy párhuzamosított és a torony tetején)

Páncélzat: 10 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 90 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 730 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.