Otter Light Reconnaissance Car

„Otter LRC”


Előzmények:

Kanada megalapítását követően több kisebb (általában félkatonai alakulatok ellen) vívott háborúkat, de az ország alapvetően különösen békésnek számított és katonái csak a brit fennhatóság nyomására vettek részt fegyveres konfliktusokban.

Amikor kitört a második világháború, a gyenge iparral rendelkező ország is felsorakozott az Egyesült Királyság mögött, hogy a többi volt gyarmattal együtt támogassa a briteket a háborúban (annak ellenére, hogy az 1931-es westminsteri statútum aláírásával Kanada nagyrészt azonos szintre emelkedett az Egyesült Királysággal, a Brit Birodalom utódjával).

Kanada látszólag nem sokban tudott hozzájárulni a háborús erőfeszítéshez: az ország nem volt kiemelkedően gazdag, nem rendelkezett erős iparral vagy ütőképes hadsereggel, ráadásul a harcoktól távol terült el, ezért sem az európai, sem az afrikai, sem pedig az ázsiai hadszíntéren nem tudott közvetlen segítséget nyújtani (ellentétben például Ausztráliával és Indiával).

Az észak-amerikai ország ”félreeső” elhelyezkedésének azonban előnye is volt: Kanadát nem fenyegette ellenséges támadás, ezért kiválóan megfelelt új eszközök, fegyverek és járművek gyártására, valamint kiképzésre, hiszen mind a németektől, mind az olaszoktól, mind pedig a japánoktól jelentős távolságra helyezkedett el.

Ennek megfelelően Kanadában a háború kitörése után rövid idő alatt rendkívül nagy kapacitású hadiipari üzemeket építettek és számos hazai (kanadai) cég kapcsolódott be a saját tervezésű, illetve licencben gyártott hadiipari cikkek előállításába.

Ebbe a körbe tartozott a General Motors of Canada Company (franciául la Compagnie General Motors du Canada), röviden GM Canada is, amely az amerikai General Motors helyi leányvállalataként elsősorban személygépjármű-gyártással foglalkozott, de a háború kitörését követően egy páncélautó-típust is gyártottak: az Otter Light Reconnaissance Car-t, magyarul a vidra könnyű felderítő (páncél)autót.


Konstrukció:

Az Otter Light Reconnaissance Car (továbbiakban Otter LRC) látszólag a brit Humber Light Reconnaissance Car másolata volt, valójában azonban (ahogy sok más korabeli kanadai harcjármű), az Otter LRC számos kisebb-nagyobb részletben eltért az eredeti típustól.

E jármű tervezésekor igen fontos szempont volt, hogy a páncélautó a lehető legtöbb szabványos alkatrészt használja, ezért bár a típus egyedi felépítményt kapott (az Otter LRC-t könnyű volt felismerni farok-szerű hátsó eleméről), valójában a típus egy Chevrolet C15-ösre épült, amelyet a Canadian Military Pattern (CMP) szabványnak megfelelően készítettek.

A jármű szimmetria-tengelyének közepén egy kisméretű torony kapott helyet. Ebbe az apró, egyemberes toronyba telepítették a jármű fegyverzetét alkotó egyetlen (7,7 mm-es) Bren könnyű géppuskát. A torony olyan kis méretű volt, hogy a géppuska doboztára is a tornyon kívül kapott helyet, igencsak nehézkessé téve az újratöltést és korlátozva a fegyver irányzását.

A páncélautó védelme mai összehasonlításban már rendkívül vékonynak számít: az Otter LRC frontpáncélja 12 mm-es volt, a jármű oldalain pedig csupán 8 mm-es, ugyanakkor ez megfelelt a kortárs harcjárművek védelmi szintjének. A kanadai páncélautó túlélési esélyeit kis mérete mellett különböző szögben megdöntött páncélzata is növelte, mert ezáltal a hagyományos páncéltörő lövedékek könnyen lepattanhattak.

A vékonyabb páncélzat miatt a jármű mozgékonysága megfelelőnek számított. A Humber LRC-vel összehasonlítva az Otter LRC tengelytávja rövidebb, hasmagassága viszont nagyobb volt, igaz, emiatt nőtt a jármű magassága. A páncélautó mozgatását a General Motors Canada (röviden GMC) 6 hengeres motorja végezte, amely 106 lóerős teljesítményre volt képes, ami kb. 25%-os többletet jelentett a Humber LRC-hez képest.

A nagyobb teljesítményű hajtóműre az Otter LRC-nek szüksége is volt, mivel a 3,4 tonnás előddel szemben e típus már 4,4 tonnát nyomott, ezért a nagyobb erőforrás ellenére a kanadai jármű képességei nem érték el a Humber páncélautóét. A jármű mozgékonysága így is elfogadhatónak számított: végsebessége műúton elérte a 75 km/h-t és nehéz terepen is jól boldogult, bár extrém terepviszonyok között a hosszan túlnyúló hátsó ”farok” okozhatott problémákat.

Az Otter LRC háromfős legénységgel rendelkezett (vezető, rádiós, lövész), emellett a páncélautót felszerelték egy rádió adó-vevővel és füstgránát-vetőkkel, tovább növelve a jármű lehetőségeit.


Fejlesztések:

Ahogy fentebb is olvasható, az Otter LRC külsőre és képességeit tekintve is hasonlított a brit Humber LRC páncélautóra, pontosabban annak Mark III-as változatára, de a két jármű között nem volt közvetlen kapcsolat.

Az Otter LRC alapváltozata, az Otter LRC Mark I-es 1941-re készült el és a kanadaiak nem is változtattak érdemben a járművön, csupán néhány alkatrészt cseréltek le. Ehhez hozzájárult az is, hogy a járművet relatív kis számban értékesítették és csak egy részüket használták éles bevetéseken (ld. „Szolgálatban” bekezdés), ezért nem derültek ki komolyabb hiányosságok.

Az Ottter LRC egyetlen fontosabb módosítása a fegyverzetben keresendő. A britek a típushoz Bren géppuskákat adtak, de az első Otter LRC-ket emellett egy-egy Boys páncéltörő puskával is felszerelték (e fegyvert a vezető melletti rádiós működtette és beépítése miatt csak előrefelé tüzelhetett).

Ez egy .55-ös (13,97 mm-es) kaliberű töltényt tüzelő páncéltörő (romboló-) puska volt, amelyet a britek számos korabeli kisméretű járműre felszereltek. A Boys páncéltörő puska ugyan biztosított egy minimális páncéltörő képességet az Otter LRC-nek, de a félautomata, 5 töltényes tárral rendelkező fegyver nehézkesen használhatónak bizonyult, miközben nem növelte érdemben az Otter LRC tűzerejét, ezért a későbbi szériákba már nem építették be.


Szolgálatban:

Az Otter LRC gyártását 1942-ben kezdték meg, de a járműből viszonylag kevés készült: a gyártás egészen a háború végéig, 1945-ig tartott, ennek ellenére mindössze 1761 db ilyen kanadai páncélautó készült.

A legyártott harcjárművek közül kb. 700-at visszafogtak és Kanadában használták őket kiképzésre, ami más kanadai járművekre (pl.: az amerikai M4 „Sherman”-hez hasonló RAM harckocsira) is jellemző volt.

A fennmaradó mintegy 1000 db Otter LRC-t Kanada ténylegesen is bevetette, sőt, ez a típus volt a kanadai csapatok elsődleges páncélautója - ennek megfelelően a járművet több területen is bevetették, ahol a kanadai csapatok megjelentek.

Otter LRC-kel a kanadaiak harcoltak az olaszországi Szicília megszállása során, valamint a Normandiai partraszállást követően Franciaországban. A típus alapvetően megfelelt a feladatra, bár páncélzat és főleg löveg hiányában gyakorlatilag csak felderítésre és másodlagos feladatokra; járőrtevékenységre, őrzésre és kíséretre volt alkalmas.

Otter LRC-ket kisebb számban a britek is használtak, ezen belül a brit királyi légierő, a Royal Air Force is alkalmazta őket - többek között a Palesztinában található brit repülőterek védelméhez. 1944-ben az angolok létrehoztak egy 760 főből álló csendőr-erőt, amelyet szintén Otter LRC-kel szereltek fel. Az üzemeltetők közé tartozott a Dél-Afrikai Unió (a Dél-Afrikai Köztársaság elődjének) hadserege is, amely Észak-Afrikában vetette be az Otter LRC-ket.

A kanadai páncélautó gyártása a második világháború végével véget ért, alkalmazása azonban nem. A fentiek mellett, a világháború után sok ilyen páncélautót eladtak, amelyek Jordánia és Hollandia haderejében folytatták szolgálati idejüket.

A holland Otter LRC-ket bevetették a holland gyarmat Indonéziában. A jordániai példányokkal szintén tovább harcoltak: az ekkorra már elavultnak számító páncélautókat a Palesztinában állomásozó arab erőknek adták tovább, amelyeket aztán Izrael ellen vetettek be az ország megalakulását követő háborúkban. Néhány túlélő Otter LRC az izraeliek zsákmányává vált, akik rövid ideig valószínűleg maguk is használták a kanadai típust.


Utóélet:

Az Otter LRC egy kevésbé ismert, átlagos képességű második világháborús páncélautó volt (sok tekintetben hasonló a dél-afrikai Marmon-Herrington Armoured Car-hoz) - ugyan nem készült különösen nagy számban és nem játszott meghatározó szerepet a világháborúban, ennek ellenére egy iparilag nem jelentős ország általánosságban megfelelő típusa volt:

Otter LRC Mark II (légvédelmi páncélautó):

A brit RAF által használt Otter LRC-ket kifejezetten légvédelemre szánták, ezért a páncélautókat kissé átalakították: a típus apró tornyát kiszerelték, a felépítménybe pedig egy 20 mm-es Oerlikon gépágyú került, jelentősen növelve a jármű tűzerejét (ezek a példányok később a jordániai csapatokhoz kerültek).


Műszaki adatok:

Név: Otter Light Reconnaissance Car „Otter” (vidra)

Típus: könnyű (felderítő) páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 4,44 t

Hossz: 4,50 m

Szélesség: 2,16 m

Magasság: 2,44 m

Motor: 106 Le-s (GMC, 6 hengeres)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 13,97 mm-es romboló puska (Boys, a testben)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (Bren, a toronyban)

Páncélzat: max. 12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 75 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: ismeretlen km (műúton)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.