OT-64
„SKOT”
Előzmények:
Az első világháborút lezáró békeszerződések átrajzolták Európa térképét. A vesztes országoktól, mindenekelőtt Németországtól és a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchiától jelentős területeket csatoltak el és új országok jöttek létre. Utóbbi csoportba tartozott a függetlenségét visszanyerő Lengyelország, valamint a két, nyugati szláv nyelvű és hasonló kultúrájú cseh és szlovák területekből álló Csehszlovákia.
Ezen két ország létrejöttét nem elsősorban nemzeti, hanem politikai okok segítették. A győztes nagyhatalmak, mindenekelőtt Franciaország eltökélt szándéka volt, hogy megakadályozzon egy újabb, németek által kirobbantott nagy háborút, ezért ütközőzónát hozott létre Németország körül. A remények szerint a németektől elcsatolt iparvidékek legyengítették az országot, a német-francia határon létrehozott zóna miatt egy háború esetén Franciaországnak nem franciák lakta területen kellett harcolniuk, Csehszlovákia és Lengyelország pedig szükség esetén hátba támadhatta a németeket, ráadásul elválasztották a németeket korábbi szövetségeseiktől, így Ausztriától és a Magyar Királyságtól.
Mindehhez az ifjú csehszlovák és lengyel országokban helyi hadiipart hoztak létre, hogy jelentős külső segítség nélkül is képesek legyenek ütőképes haderő fenntartására. A csehszlovákok és lengyelek az 1930-as években saját használatra számos harcjárművet terveztek és gyártottak a páncélautóktól a harckocsikon és repülőgépeken át a kisebb hadihajókig, de ez sem volt elég: a németek (kihasználva a csehek és szlovákok közötti ellentétet) már a második világháború előtt megszállták a gyárakat tartalmazó cseh területeket, majd a világháborút Lengyelország lerohanásával robbantották ki. A második világháború alatt a megszállt cseh területeken német felügyelet mellett tovább folyt a harcjármű-gyártás (elsősorban könnyű harckocsikat építettek), de ezek az üzemek a Szövetségesek támadásai következtében a háború végére túlnyomórészt megsemmisültek.
A második világháború utolsó időszakában a Szovjetunió elfoglalta a cseh, szlovák és lengyel területeket, amelyeken a második világháború után kommunista bábállamokat alakított ki (újra egyetlen országba kényszerítve a cseheket és szlovákokat). A szovjetek kezdetben megpróbálták a harcjármű-gyártást is központosítani (a hidegháború végéig a Szovjetunió látta el az összes csatlós országot harckocsival), de erre a feladatra még a szovjetek ipari kapacitása sem bizonyult elegendőnek, ezért szétosztották a feladatokat. Több országot kényszerítettek korlátozott mértékű fegyver- és harcjármű-gyártásra (Magyarországon például pisztolyt és páncélautót építettek), másokat pedig kijelöltek egyes feladatkörökre (a kommunisták mezőgazdasági repülőgépeinek túlnyomó részét Lengyelországban építették), míg Csehszlovákia a kommunista irányítás ellenére (a páncélautó-hiány miatt) képes volt megtartani bizonyos fokú lokális fegyver- és harcjármű-gyártást.
A csehszlovákok 1958-ban újraindították a második világháborús német Sd.Kfz. 251 páncélozott féllánctalpas csapatszállító építését OT-810 néven, de a modernizáció ellenére e típus ekkor már elavultnak számított, ráadásul 1959-ben a szovjetek gyártani kezdték a BTR-60-ast, egy gumikerekes, négytengelyes csapatszállítót, amely kiváltotta az addigi BTR-152-est.
A BTR-60-asra válaszul Csehszlovákiában 1959-től megterveztek egy hasonló harcjárművet, amely az OT-64 nevet és a SKOT bevenevet kapta: utóbbi a Strední Kolovy Obrnény Transportér (csehszlovák; közepes méretű gumikerekes csapatszállító) rövidítése.
Konstrukció:
Az OT-64-es a szovjet BTR-60-as csehszlovák megfelelője volt; e típus is egy több mint 10 tonnás, úszóképes négytengelyes csapatszállítót takart. Az OT-64-es alapváltozatának fegyverzetét egyetlen 12,7 mm-es DSK nehézgéppuska vagy egy 7,62 mm-es géppuska alkotta, de emellett lőréseket alakítottak ki a harcjármű testén, amelyen keresztül a bent ülők kézifegyvereiket is használhatták.
A SKOT védelme hasonlóképpen korlátozott volt. A jellegzetesen magas, csapott orrú típust helytől függően 6-13 mm vastag homogén acél páncélzat borította, amely csak az ellenséges kézifegyverek találatának állt ellen. A csehszlovák páncélautó a két fős legénység mellett igen jelentős, maximum 18 főnyi katona befogadására volt képes, amely meghaladta a BTR-60-as 3+14 fős kapacitását, ennek ára azonban a több mint 40%-kal magasabb, 14,5 tonnás tömeg volt.
A harcjármű szovjet megfelelőjét, a BTR-60-ast két darab egybeépített, egyenként 90 lóerős teljesítményű benzinmotor hajtotta, de a lényegesen nagyobb tömeg ellenére az OT-64-es egy 3 lóerővel gyengébb, Tatra T-928-14 típusú, 8 hengeres erőforrást kapott, ugyanakkor ez a 177 lóerős erőforrás dízelüzemű volt, amely növelte a hatótávolságot (a szovjet modell 500 km-éről 710 km-re), valamint benzingőz-képződés hiányában találat esetén csökkentette a robbanás veszélyét.
A SKOT rosszabb (184 helyett csupán 12,4 lóerő/tonnás) fajlagos teljesítménye miatt lomhább volt a BTR-60-asnál, de épített úton ennek ellenére magasabb, 94 km/h-s végsebességgel rendelkezett. A páncélautót a vízben két hajócsavar hajtotta, maximum 9 km/h-s sebességgel.
Fejlesztések:
Az OT-64-esből számos, egymástól kismértékben eltérő változatot gyártottak (a következőkben csak a csehszlovák variánsok olvashatók). A páncélautót eredetileg párhuzamosan két sorozatban gyártották, de az OT-64A és OT-64B csak fegyverzetükben különböztek (különbséget téve a géppuskás és a nehézgéppuskás változatok között). Néhány példány géppuskája elé páncéllapot szereltek, míg másokat a magyar D-442 FÚG (csehszlovák szolgálatban OT-65A) páncélautó tornyával szerelték.
Szintén OT-64A (nyugati forrásokban OT-64C) jelzéssel gyártásba került egy, a szovjet BRDM-2 páncélautó csonkakúp alakú tornyával gyártott változat is, benne egy 14,5 mm-es nehézgéppuskával és egy géppuskával. Ennél a modellnél a páncélautó kapacitása 2+18 főről 2+10 főre csökkent). Az OT-64-ből emellett megépítettek többféle fegyvertelen parancsnoki harcjárművet (VSOT-64), az ZDR-64 páncélozott mentőautót és a DTP-64 műszaki mentőt.
Történtek kísérletek irányított páncéltörő rakétás változat létrehozására is, valamint Cobra néven kifejlesztettek egy modernizált, tornyában 30 mm-es gépágyút hordozó modellt, de ez nem került gyártásba (szemben a OT-93 exportváltozattal, amely szintén az OT-65-ös tornyát kapta, de csak egy géppuskával).
Szolgálatban:
Az OT-64 gyártását 1963-ban kezdték meg és a típus azonnal kiváltotta a német eredetű OT-810-est. A páncélautó különlegességét az adta, hogy a szovjet érdekszférán belül két ország összefogásából született. A járművet Csehszlovákia fejlesztette és itt készültek a nagyobb komponensek, köztük a motor is; a páncéltest és a felfüggesztést előállítását, valamint a nagysorozatú végszerelést azonban Lengyelországban az FSC vállalat végezte.
A típust Csehszlovákia OT-64 SKOT néven használta, emellett azonban a lengyelek is jelentős számban rendszeresítették, SKOT néven (az azonos rövidítés a típus nevének lengyel átírását takarta). A SKOT páncélautó igen sikeressé vált: egy évtized alatt mintegy 4500 példányt építettek belőle: ebből 2000 darabot a csehszlovák, 2500-at pedig a lengyel haderő vett át.
A típus a szovjet BTR-60-asnál jobb képességekkel rendelkezett, amit azonban a kommunisták is felismertek és az 1970-as években megalkották a hasonló, de továbbfejlesztett BTR-70, majd a 80-as években a BTR-80-as páncélautókat, míg a csehszlovákok és a lengyelek a hidegháború végéig kitartottak a SKOT mellett. Mindezek ellenére az OT-64-es sikeres export-típussá vált: a leselejtezett példányokból másfél tucat afrikai, közel- és távol-keleti, valamint dél-amerikai ország hadereje vásárolt (köztük Egyiptom, India és Irak).
A csehszlovákok és lengyelek háborúk hiányában éles helyzetben soha nem vetették be a páncélautót, amely azonban máig több országban hadrendben áll és Lengyelországban a típus alapján egy új páncélautót is kifejlesztettek (ld. „Utóélet” bekezdés).
Utóélet:
Az OT-64 a hidegháború egyik jelentős példányszámban gyártott, ennek ellenére nyugaton jóformán ismeretlen páncélautója, amelyből több csehszlovák és lengyel változatot gyártottak:
KTO WR-02 „Rys” (csapatszállító páncélautó):
Lengyelországban a SKOT számos változatát gyártották, amelyek megfeleltethetők a csehszlovák OT-64-esnek, de emellett a hidegháború után a lengyelek megalkották a Rys (lengyel; hiúz) páncélautót, amely a SKOT vázára épül. E típus tömege már eléri a 16,5 tonnát és modern dízelmotorral látták el, de a különböző változatokban kínált páncélautóra nem érkezett megrendelés.
Műszaki adatok:
Név: OT-64 SKOT (Strední Kolovy Obrnény Transportér)
Típus: csapatszállító páncélautó
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 14,50 t
Hossz: 7,44 m
Szélesség: 2,20 m
Magasság: 2,55 m
Motor: 177 LE-s (Tatra T-928, 8 hengeres, dízelüzemű)
Legénység: 2 fő (+ maximum 8 utas)
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (a toronyban)
Másodlagos fegyverzet: nincs
Páncélzat: 6-13 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 94 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 9 km/h (vízben)
Hatótávolság: 710 km