Mamba

„Mamba APC”


Előzmények:

A tudomány mai állása szerint az emberiség első elődei Afrika területén jelentek meg: a kutatók egyes eszközök korát 1,5-1,5 millió évre teszik. Afrika déli részén a vadászó-gyűjtögető busmanok, valamint a pásztorkodó hottentották éltek, akik évszázadokon, évezredeken át viszonylagos békében megfértek, amíg a XV. században az európai felfedezők nem értek partot, majd az 1600-as években meg nem kezdődött a hollandok betelepülése.

Az európaiak szörnyű népirtásokat követtek el a helyi lakosság ellen, később viszont (a brit és német terjeszkedés miatt) a magukat búroknak nevező betelepült hollandok is védekezésbe kényszerültek, harcolva az új gyarmatosítók ellen. Az ezt követő évszázadok alatt az őslakosok számos háborút vívtak a hódítókkal, valamint a helyi törzsek egymással - ez a szembenállás a XX. században is tovább élt, ráadásul teret nyert a rasszizmus, a fekete többség és az uralkodó fehér kisebbség közötti ellentét. Afrikán belül a Dél-afrikai Unió relatív fejlett és erős országnak számított, ugyanakkor az országot megmérgezte az apartheid rendszer, amelyben a búrok leszármazottai és más fehérek saját országukban nyomták el az afrikaiakat (ez a rendszer egészen 1994-ig fennállt).

A Dél-afrikai Unió 1961-ben kilépett a brit Nemzetközösségből és kikiáltotta függetlenségét, Dél-afrikai Köztársaságra változtatva a nevét. Az ország gyors növekedésnek indult, de a fellendülésből csak egy szűk kisebbség profitált és a régióban számos kisebb, ám igen véres konfliktus zajlott le.

Ezeket a kis háborúkat az afrikai országok egymással, illetve országon belül vívták: tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak nem voltak érdekeltek ezekben a háborúkban és a részt vevő országok igen szegények voltak, az összecsapásokban csak kis számú modern egységet használtak; a támadásokat általában gyalog vagy polgári gépjárművekkel hajtották végre, érdemi légi vagy tüzérségi fedezet nélkül. A folyamatos konfliktusok mellett a Dél-afrikai Köztársaságban és a környező államokban hatalmas problémák jelentenek a háborúk után hátramaradt aknák is.

Az elégtelen számú és elavult felszerelésű afrikai csapatok az ellenség feltartóztatására gyakran hatalmas számú aknát telepítettek: ezek nagy része túlélte a háborút, ám a harcok végeztével nem szedték fel őket, sőt, sokszor nem is dokumentálták megfelelően az egyes aknamezők telepítését sem.

Ez olyan komoly problémát jelentett, hogy Dél-Afrikában kifejezetten olyan páncélautók fejlesztésébe fogtak, amelyek képesek túlélni, ha egy gyalogság elleni akna a jármű alatt robban fel. Az első generációs, aknarobbanás elleni páncélautók, pl.: a Buffel megfelelő robbanás elleni védelemmel rendelkezett, de különösen magas építésük és egyéb problémáik miatt csak korlátozottan használhatták őket.

Az 1980-as évek végén ezért a fejlesztést folytató Dél-afrikai Köztársaság megalkotta az új generációs Mamba aknarobbanás elleni páncélautót (a jármű nevét a mambákról kapta, egy afrikai mérgessikló-féléről, amely halálos mérgéről és rendkívül nagy sebességéről ismert).


Konstrukció:

A Mamba feladatát tekintve csapatszállító (angol rövidítéssel Mamba APC): látszatra átmenetet képes a terepjárók, furgonok és a páncélautók között. A típus megjelenésének meghatározó elemei a nagyméretű első és oldalsó ablakok, amelyek kiváló kilátást biztosítanak (a páncélautókon általában csak igen kis méretű ablakokat használnak vagy teljesen el is hagyják őket, mert gyengítik a szerkezetet), a Mamba-t azonban nem elsősorban kézifegyverek ellen szánták.

Csapatszállítóként a Mamba fegyverzete igen korlátozott: a harcjármű mindössze egy darab, 12,7 mm-es M2-es Browning nehézgéppuskát hordoz, de ez az afrikai viszonyok között általában elegendőnek bizonyult, mivel az ellenség általában csak kisszámú páncélautóval és harckocsival rendelkezett (később ezt egy további géppuskával egészítették ki).

A típus páncélzata hasonlóan korlátozott. A páncéllapok átlagos vastagsága csupán 8 mm-t tett ki, mivel a Mamba-t nem elsősorban harcra szánták, bár ahogy a tűzerő esetében, a védelemnél is általában elegendőnek bizonyult a csekély páncélzat, lévén a járműre elsősorban kézifegyverekkel tüzeltek.

A Mamba különlegessége nem az oldalról, hanem az alulról érkező támadások kivédése volt. Ahhoz, hogy egy páncélautó túlélje az aknarobbanást két fontos megoldásra volt szükség, amelyek ugyanazt a célt szolgálták: az erő elvezetését.

Az aknarobbanás során a tervezőknek két dologgal kellett számolniuk: a repeszekkel és magával a robbanás erejével. A robbanáskor keletkező repeszhatás a jármű számára elhanyagolható, mivel ezt a vékony páncélzat felfogja, ugyanakkor a detonáció a felette álló jármű miatt nem tud szétterjedni, komoly sérüléseket okozva (gyakran átütve a padlólemezt) és felborítva magát a járművet, ami számos esetben a halálos vagy súlyos sérülés okozója.

Az aknarobbanás elleni harcjárműveknél, így a Mamba-nál is ez úgy védik ki, hogy a típus küzdőterét megemelik, a fenéklemez alá pedig egy ”V” alakú páncéllemezt építenek, ezáltal a robbanás erejének nagy része a páncélautó két oldalán távozik, nem veszélyeztetve a bent ülőket.

Ez ugyan hatékony védelmet biztosított a jármű utasainak, azonban az aknarobbanás elleni páncélautók első generációjának egyik legnagyobb problémájává vált az instabilitás, mivel az energia hatékony elvezetéséhez rendkívül nagy hasmagasságot kellett alkalmazni. A Mamba esetében ezt sikerült úgy csökkentetni, hogy az aknák elleni védelmi képesség érdemben nem változott, miközben nőtt a stabilitás, ráadásul a tervezők megőrizték a jó terepjáró képességet is.

A közel 6,5 tonnás páncélautót egy 4 hengeres Toyota JO 5C típusú dízelmotor mozgatta, jelentős, műúton valamivel 100 km/h feletti végsebességet biztosítva a járműnek, amelyben a kétfős személyzet (parancsnok és vezető) mellett további 9 fő utazhatott.


Fejlesztések:

A Dél-afrikai Köztársaság igen előrehaladott kutatásokat folytatott az aknarobbanás elleni páncélautók fejlesztése terén, több típust létrehozva (pl.: a fentebb említett Buffel csapatszállítót), a Mamba azonban nem kapcsolódott a típushoz.

A jármű első példányai a japán Toyota Dyna teherautójára épültek Toyota motorral, hamarosan viszont áttértek a Mercedes-Benz Unimog vázára, amely nagyobb szilárdságot biztosított (ezt a típust már Mercedes motor hajtotta).

A Mamba az 1990-es évek elején jelent meg és idővel újabb variánsai is debütáltak. Az eredeti típust Mamba Mk1 jelzéssel látták el: ez a páncélautó a későbbiekkel szemben még nem volt négykerék-meghajtású, viszont Springbuck, Reva és Puma néven alváltozatai is születtek (a jobboldali fotón a Reva altípus látható).

Az ezt követő Mamba Mk2 egy fejlesztett variáns volt, amelyet könnyű felismerni az első ajtók hiányáról és az ajtók helyére szerelt pótkerekekről (e modellből 10 további változat született, az RG-31 „Nyala” jelzésű, erősen fejlesztett páncélautó önálló típusnak számít).

A Mamba fejlesztése később is folyt, megalkotva a Mercedes-Benz-motoros Mamba Mk3-at (ld. balra fent) és az Iveco-motoros Mamba Mk5-öt (előbbi a korábbiaknál kisebb ablakokat, utóbbi variás az addig használtnál lényegesen hatékonyabb páncélzatot kapott).

A Taipan szintén Mamba-változat, ez kifejezetten az ausztráliai Australian Specialised Vehicle System (ASVS) programra készült, bár a megrendelést végül nem nyerte el.


Szolgálatban:

A Mamba APC tipikus dél-afrikai páncélautó. Képességei kissé elmaradnak a vezető európai és amerikai modellekétől, megbízhatósága pedig az orosz harcjárművekétől, de így is egy igénytelen, masszív járműcsaládnak számít, amely ráadásul nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően olcsónak számít, amit a helyi fejlesztésű és készen vásárolt polgári alkatrészek egybeépítésével értek el. A Mamba emellett hatékony aknarobbanás elleni (angolszász rövidítéssel MRAP) páncélautó - az ilyen típusok fejlesztésében és gyártásában a Dél-afrikai Köztársaság máig a világ élvonalába tartozik.

Az aknarobbanás elleni páncélautók első generációját elsősorban a dél-afrikai erők használták (többek között a szomszédos Dél Rodéziában - ma Zimbabwe - a rodéziai bozótháború alatt), a második generációs típusokra viszont már nagyobb mennyiségű külföldi megrendelés érkezett. A Mamba hazájában a Buffel típust váltotta le, emellett további 11 országban rendszeresítették: kisebb számban afrikai országok vásároltak belőle, de a megrendelők között volt az Egyesült Királyság és Svédország is.

A gyártást több különböző vállalat végezte: a bázismodellt a TFM Industries (későbbi Reumech, ma Land Systems; az állami kézben lévő Denel leányvállalata) készítette, a későbbi típusokat és egyes modellváltozatokat a Sandock-Austral (megszűnt, utóda a Land Systems) és az Osprea Logistics építette, a brit példányokat az Alvis, másokat pedig az ICP.

Az aknarobbanásnak ellenálló páncélautók évtizedeken át afrikai kuriózumoknak számítottak, amelyeket a gyakran embargó alá vett afrikai országok a területükön található nagyszámú akna ellen fejlesztettek. Afganisztán és Irak lerohanását követően viszont az amerikai és európai hadseregek azzal szembesültek, hogy a nehézfegyverzet és reguláris haderő nélküli terrorista csoportok jól álcázott robbanószerekkel (angolszász rövidítéssel IED-kel) támadták a konvojokat és járőröző katonákat.

Ezek ellen az akkor rendszerben álló nyugati harcjárművek nem nyújtottak megfelelő védelmet, az afrikaiak viszont igen, ezért a Mamba és a későbbi típusokra jelentős számú megrendelés érkezett, amíg a fejlett országok el nem készítették saját aknaálló harcjárműveiket. Ezt jól példázza, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok kb. 2300 RG-31-est vásárolt és további 2300 db nagyobb RG-33-ast szerzett be (mindkét típus a Mamba-ra épül).


Utóélet:

A Mamba az aknarobbanás-elleni páncélautók új generációját képviseli: megfelelő védelmet nyújt, miközben menettulajdonságai gyakorlatilag megegyeznek a páncélzat nélküli gumikerekes csapatszállítókéval. A Mamba APC önmagában is sikeres típus, de egyben alapot nyújtott további páncélautó-családoknak is:

RG-33 (aknarobbanás elleni páncélautó):

A Mamba legnagyobb méretű utódjának számító RG-33-as tömege meghaladja a 20 tonnát és ezzel párhuzamosan nagyobb számú katonát képes szállítani, miközben aknák elleni védelme nem csökkent. A 4 és 6-kerekű kivitelben, számos alváltozatban gyártott harcjármű megnyerte a Medium Mine Protected Vehicle (MMPV) programot, ezáltal az amerikai hadsereg fontos csapatszállítójává lépett elő, külsőre viszont továbbra is a Mamba-ra hasonlít.


Műszaki adatok:

Név: Mamba Mk3

Típus: (aknarobbanás elleni) csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 5,56 t

Hossz: 5,46 m

Szélesség: 2,20 m

Magasság: 2,49 m

Motor: 123 Le-s (Mercedes Benz 312N, dízelüzemű)

Legénység: 2 fő (+ max. 9 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (M2 Browning, a jármű tetején)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ~ 8 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 102 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 650 km (műúton)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.