M3A1

„Scout Car”


Előzmények:

Az Amerikai Egyesült Államok függetlenné válását követően izolációs politikát folytatott, ezért az első világháború kezdetén semleges maradt és csak a konfliktus második felében lépett hadba, ennek ellenére a világ legnagyobb kapacitású ipara révén óriási számú lőfegyver, repülőgépeket, hadihajókat és más hadfelszerelést fejlesztett és gyártott saját maguk és szövetségeseik számára. Ezt a hatást tovább erősítette az amerikai polgári ipar, amely a jövedelmező megrendelések reményében nagyszámú újszerű harcjárművet épített: az országban az első világháború alatt mások mellett több mint féltucatnyi nemkonvencionális harckocsit fejlesztettek ki.

Ezek mellett meglepő, hogy a nagyszámú különböző páncélossal és más harcjárművel szemben az amerikaiak az első világháború alatt mindössze négyféle páncélautót terveztek és ezek közül csak három modell, a Davidson-Cadillac, a King és a White páncélautók kerültek gyártásba. Az Amerikai Egyesült Államok az első világháborút követően ráadásul drasztikus mértékben csökkentette hadereje létszámát és költségvetését, ezért jelentős új beszerzésre az 1930-as évek közepéig nem került sor.

Ekkor az amerikai hadsereg egy könnyű felderítő páncélautó rendelt, majd 1934-ben az első világháborús típust is építő White Motor Company járműgyártó típusát rendszeresítették, M1 Scout Car (angol; M1-es felderítő autó) jelzéssel. E típus egy kéttengelyes könnyű teherautóra épült és csak egyetlen géppuskával rendelkezett, de a csupán 3,49 tonna tömeg harcjárművet egy 75 lóerős erőforrás hajtotta, amely épített úton igen jelentős, 80 km/h-s végsebességet eredményezett.

Mindössze 71 darab M1-es páncélautó épült, mert egyetlen évvel később, 1935-ben megjelent utóda, az M2-es páncélautó. Ez az M1-es továbbfejlesztett változata volt és nagyobb mérete ellenére külsőre érdemben nem különbözött elődjétől, azonban még erősebb, 94 lóerős motorral szerelték, ugyanakkor nem jelentett érdemi előrelépést az M1-eshez képest, ezért 20 példányt követően leálltak a gyártásával.

Az M1-es és M2-es kiforratlan típusok voltak, de a hadsereg a jármű mögötti elgondolást megfelelőnek tartotta, ezért megalkották az M2A1-es variánst (későbbi nevén az M3-as páncélautót), amely gyakorlatilag egy még tovább fejlesztett M1-es volt az M2-es 94 lóerős motorjával, de 97 km/h-ra növelt végsebességgel, azonban ezt a típust is csak korlátozott számban gyártották: összesen 64 egység épült, mielőtt megépítettek egy tökéletesített modellt, amely az M3A1 jelet kapta. A jobboldali fotón egy M2-es páncélautó látható.


Konstrukció:

Az M3A1-es páncélautót elődeihez hasonlóan a White Motor Company gyártotta és ez a típus is egy kéttengelyes könnyű harcjármű volt, azonban a harcjármű új vázra épült. Az M3A1 2,03 méterével szélesebb volt elődeinél, az egyetlen érdemi külső különbséget azonban az jelentette, hogy elhagyták a feleslegesnek ítélt második pár oldalsó ajtót.

A páncélautó nem rendelkezett toronnyal: főfegyverzetét, egy 12,7 mm-es Browning nehézgéppuskát egyszerűen a vezető mellé telepítették, emellett azonban a harcjármű egy baloldalra néző 7,7 mm-es géppuskát is kapott, számost példányt pedig egy második, légvédelmi géppuskával is felszerelték.

Az M3A1 Scout Car-t egyszerű, doboz alakú páncélzattal szerelték fel, amelynek vastagsága a 13 mm-t sehol nem haladta meg, ezért az csak kézifegyverek tüze ellen nyújtott védelmet. Maga a járműtest felül nyitott volt, de az elemek ellen ponyvatetőt lehetett a tetőre feszíteni.

Közvetlen elődeihez képest az M3A1 páncélautó tömege közel 50%-kal, 5,67 tonnára hízott. Azért, hogy a korábbi modellek kiemelkedő sebessége megmaradjon, a páncélautó egy új, 6 hengeres Hercules JXD típusú erőforrást kapott: ez a 6 hengeres benzinmotor 110 lóerős teljesítménye révén 80 km/h-s végsebességet szavatolt. A típus motorját acél lamellák védték, amelyeket éles helyzetben le lehetett engedni.


Fejlesztések:

Ahogy a „Konstrukció” bekezdésben is olvasható, az M3A1 neve és azonos gyártója ellenére közvetlenül nem kapcsolódott az M1, M2 és M3 páncélautókhoz. E harcjárműből az M3A1 bázismodell mellett további változatokat is kialakítottak. A M3A1E1 egy 81 lóerős dízelmotort kapott, amely alacsonyabb fogyasztása révén megnövelte a jármű hatótávolságát, míg az M3A1E2 a vászontető helyett fém tetőpáncéllal rendelkezett.

Ezen modellek mellett egyedül az M3A1 „Command Car” variánst gyártották, amely az M3A1 vastagabb páncélzatú, parancsnoki változata volt, mert bár terveztek egy gumikerekes páncélvadász modellt is egy 37 mm-es páncéltörő löveggel (M3A1E3 jelzéssel), ez nem került gyártásba (egy ilyen M3A1E3-as látható a jobb oldali fotón).


Szolgálatban:

A White Motor Company harcjárművei kiváltották az amerikaiak még hadrendben álló páncélautóit, de az M1, M2 és M3 modelleket kizárólag kiképzésre használták és azok soha nem hagyták el az Amerikai Egyesült Államok területét. A sorozat utolsó tagja, a kiforrott M3A1 1939-ben jelent meg és a második világháború alatt hatalmas mennyiségben gyártották: 1944-ig összesen 20894 darab M3A1 épült.

A típust rendkívül széles körben használták: az Amerikai Egyesült Államok alkalmazta az afrikai hadszíntéren, majd Európában, néhány egység pedig a csendes-óceáni hadszíntérre is eljutott, emellett a legyártott példányok több mint fele a Lend-lease program keretében az amerikaiak szövetségeseihez került. Az exportált M3A1 páncélautókat a britek a nyugati-, míg a szovjetek a keleti fronton alkalmazták, a kínaiak pedig Ázsiában vetették be.

Az M3A1 rendkívül egyszerű és megbízható típusnak számított, amely kiemelkedően gyorsnak bizonyult, ráadásul a típus többféle szerepkörben megfelelt: alapvetően felderítőnek szánták, de 8 személyes kapacitása révén csapatszállítónak és parancsnoki harcjárműnek is megfelelt, sőt, alkalmazták járőrként, löveg-vontatóként, páncélozott mentőjárműként és tüzérségi megfigyelőként is.

Az M3A1 a második világháború végéig hadrendben maradt, de amerikai szolgálatban támadó feladatkörökben 1943-tól fokozatosan kiváltották a modernebb M8 „Greyhound” páncélautók. Az Amerikai Egyesült Államok a háborút követően leselejtezte a még hadrendben álló M3A1-eseit, amelyeket többek között közép- és dél-amerikai országok számára értékesített, de kisebb számban európai és ázsiai országok is vásárolták. Az összesen több mint 40 ország által használt M3A1-et elterjedtsége miatt számos konfliktusban bevetették: mások mellett a franciák az Első Indokínai háborúban, majd az izraeliek az első Arab-izraeli háborúban.

Viszonylagos ismeretlensége ellenére az M3A1 a világ egyik legnagyobb számban épített páncélautójává vált. A több mint 20000 példány mellett ráadásul e típus szolgált alapul az M2 (és későbbi) amerikai féllánctalpas csapatszállítóknak (ld.: M2, M3, M5, M9 harcjármű-családok), amelyek változataiból mindösszesen további több mint 77000 példányt gyártottak.


Utóélet:

Az M3A1 páncélautó alapváltozatát többféle feladatkörben használhatták, ezért a típusból nem alakítottak ki specializált változatokat, mert a Scout Car-t a háború második felében kiszorították a típuson alapuló féllánctalpas modellek:


BTR-40 (páncélautó):

Az amerikaiak és britek után a Szovjetunió használta a legtöbb M3A1 páncélautót (összesen 3310 példányt) és a típus olyan kedvező fogadtatásra talált, hogy 1950-től a kommunisták saját változatot is gyártottak, BTR-40 néven. E típus megtartotta az M3A1 elrendezését, de a szovjet GAZ-63 teherautóra épült, vékonyabb, maximum 8 mm-es páncélzatot kapott és egy 80 lóerős GAZ-40 motorral szerelték. Összesen mintegy 8500 darab BTR-40-es épült.


Műszaki adatok:

Név: M3A1 „Scout Car”

Típus: (többcélú könnyű) páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 5,67 t

Hossz: 5,61 m

Szélesség: 2,03 m

Magasság: 1,96 m

Motor: 110 LE-s (Hercules JXD, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő (+ maximum 6 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (M2 Browning, a előrenéző)

Másodlagos fegyverzet: 2 db 7,62 mm-es géppuska (Browning M1919, egy-egy bal oldalra néző és légvédelmi)

Páncélzat: max. 13 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 80 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 400 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.