M1117

„Guardian”


Előzmények:

Az Amerikai Egyesült Államok függetlenné válását követően kezdetben csak a közép- és dél-amerikai régióban háborúzott, az első- és második világháborúk viszont hatalmas lehetőséget jelentettek az ország számára. Miközben a többi hadviselő fél óriási veszteségeket szenvedett, mivel az európai-, afrikai- és ázsiai területeken zajló háborúban és bombázásokban a lakosság mellett az ipar is óriási károkat szenvedett, az Amerikai Egyesült Államok a harcoktól biztonságos távolságban gyárthatott.

A kezdetben pénzért a briteket és más országokat fegyverrel és harcjárművel ellátó ország haditechnikája ezáltal gyors ütemben fejlődött, ráadásul a háború végén begyűjtöttek számos csúcstechnológiájú német harcjárművet és vezető tudóst. Ezeknek igen komoly hasznát vették, mert a világháborút követően az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió vált a két meghatározó nagyhatalommá és hamarosan egymás ellen fordulva elhozták a hidegháború korszakát.

A két szuperhatalom évtizedeken át minden fronton igyekezett a másik fölé kerekedni úgy, hogy egymással közvetlenül egyszer sem vívtak háborút, ami a haditechnika további fejlődésével járt - ez a fejlesztési folyamat minden kategóriára, így a harckocsik által a rivaldafényből gyakran kiszorított, de legalább ilyen fontos páncélautókra is kiterjedt.

A hidegháború végére a páncélautók többsége három, egymástól jól elkülöníthető kategóriára oszlott. A legkisebb típusok többsége egyszerű katonai terepjáró volt, amelyekre páncéllemezeket erősítettek, hogy legalább minimális védelmet nyújtsanak a bent ülőknek: Amerikában ilyenek voltak a HMMWV páncélozott variánsai (M1114 UAH).

A közepes méretű modellek általában olyan kisebb páncélautókból álltak, amelyek képtelenek voltak a csapatszállításra, ugyanakkor erős löveget vagy rakétákat kaptak és gumikerekes páncélvadászként támogatták a fő csataharckocsikat. Végül a legnagyobb, általában 3-4 tengelyes nehéz páncélautók (pl.: LAV-25) feladata a csapatszállítás volt, átvéve az egységek szállítását a frontvonalon a páncélozatlan teherautóktól.

A hidegháború végével azonban a hadviselés új korszakába lépett. Amíg korábban egy konfliktus klasszikus háborúként zajlott (pl.: Irak megszállása), ahol két hadsereg csapott össze a harcmezőn, az új, aszimmetrikus hadviselésben egy hadsereg kis létszámú, szinte kizárólag kézifegyverekkel és gránátvetőkkel felszerelt csapatokkal került szembe, akik gerilla-taktikákkal harcoltak.

Ezzel az új helyzettel (köztük a döntő győzelem hiányával) a hadseregek kezdetben nem tudtak mit kezdeni. Az Amerikai Egyesült Államok az 1991-es II. öbölháborúban szövetségesei támogatásával például másfél hónap alatt gyakorlatilag megsemmisítette az iraki erőket - e konfliktus során a támadók mindössze 358 főt vesztettek, de a világ különböző országaiban végzett rendfenntartó akciók során lényegesen többen estek áldozatul orvtámadásoknak.

A páncélozott terepjárók elégtelen teljesítményét látva az Amerikai Egyesült Államokban döntés született egy új típusú páncélautó kifejlesztéséről: ez lett az M1117, becenevén Guardian (védelmező), bár a típust Armoured Security Vehicle, röviden ASV, magyarul páncélozott biztonsági jármű néven is ismerték (a típus eredeti jelzése ASV-150 volt, gyártója a Textron).


Konstrukció:

Az M1117-es átmenetet képez a páncélozott terepjárók és a nehéz csapatszállítók között: relatív kisméretű, ugyanakkor a terepjáróknál nagyobb létszámú katonát hordozhat és azoknál védettebb. Korábban léteztek ilyen páncélautók (az Amerikai Egyesült Államokban például az M706 „Commando”), azonban ezeket a nagyobb csapatszállítók idővel kiszorították.

A Guardian kifejezetten városi környezetbe készült, másodlagos csapatok számára, ezért nem kapott löveget, ehelyett kisméretű tornyába egy 12,7 mm-es nehézgéppuskát és egy 40 mm-es (Mk 19-es) gránátvetőt építettek.

Ezzel az M1117-es képes bármilyen páncélozatlan cél megsemmisítésére, de korlátozottan gyengén páncélozott járművek, illetve épületekben tartózkodó ellenség megsemmisítésére is alkalmas. A páncélautó ezen kívül 1 db 7,62 mm-es (M240-es) beépített géppuskával rendelkezik.

A típus páncélzatának pontos vastagsága nem ismert (ez még rendszerben álló modern típusoknál gyakori), az viszont ismert, hogy Modular Expandable Armor System (röviden MEXAS) típusú páncélzatot kapott, amelyet a német IBD Deisenroth fejlesztett.

Megjelenésekor az M1117-es az egyik első amerikai páncélautó volt, amelyet aknarobbanás elleni védelemmel is elláttak. Miközben a cserélhető moduláris kompozit páncélzat és a harcjármű erősen döntött oldalfala megfelelő védelmet nyújtott a kézifegyverek ellen, a páncélautó megerősített váza mérsékli az improvizált robbanószerek (angol rövidítéssel IED) hatását, csökkentve a járművet és magukat a bent ülő katonákat ért sérüléseket.

A korában kiemelkedő védelem mellett az M1117-est rendkívül mozgékonyra tervezték. A Guardian tömege 13,41 tonna, de a 260 lóerős Cummings 6CTA8.3-as dízelmotorral a típus műúton 100 km/h feletti sebességre is képes és lényegesen gyorsabban gyorsul, mint a többi nagyméretű amerikai páncélautó, például a későbbi, nyolckerekű IAV Stryker.

Nagyméretű, független felfüggesztésű kerekeinek és négykerék-meghajtásának köszönhetően az M1117-es terepen is jól boldogul, de elsősorban városi környezetbe szánták, ahol mérete még elég kicsi ahhoz, hogy ne okozzon számára nehézséget a mellékutakon történő mozgás.

Modern harcjárműként az M1117-est többféle elektronikai támogató-eszközzel, köztük éjjellátóval is felszerelték. A típus menetből 1,5 méter mély vízben is képes haladni, emellett rendelkezik 8 db ködgránáttal is, emellett relatív kompakt mérete miatt nemcsak nagyméretű repülőgéppel szállítható, de egy Sikorsky CH-53E „Super Stallion” szállító helikopterrel is (utóbbi esetben a helikopter alatt, függesztményként hordozható).


Fejlesztések:

Az M1117-es eredete az 1960-as években debütált, azonos méret-kategóriájú Cadillac Gage „Commando” (az M706-osig) nyúlik vissza, bár a két jármű közvetlenül nem kapcsolódik egymáshoz (ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Textron 1994-ben felvásárolta a Cadillac Gage-et). E páncélautó rendeltetéséből adódóan egy relatív szűk feladatkör kielégítésére készült, ezért eddig csak korlátozott számú változata jelent meg.

Az M1117 „Guardian” alapváltozat mellett a típusból létezik parancsnoki változat, műszaki mentő változat (ez más M1117-es vagy kisebb járművek mentésére alkalmas), mentőautó-modell és egy export-modell. Ez utóbbi kifejezetten a bolgár megrendelés kielégítésére készült, de az alapváltozattól csak abban tér el, hogy amerikai M2-es nehézgéppuskáját annak szovjet megfelelőjére, a szintén 12,7 mm-es NSzVT nehézgéppuskára cserélték.

Kanada a Guardian továbbfejlesztett, TAPV jelzésű változatát állította rendszerbe. A TAPV (Tactical Armoured Patrol Vehicle) a bázismodellnél erősebb páncélzattal és megerősített aknarobbanás elleni védelemmel rendelkezik, ennek köszönhetően ellenáll egy akár 10 kg-os, közvetlenül a jármű alatt felrobbanó aknának, valamint a nehézgéppuska-tűznek is.

Ez a változat nem kapott emberes tornyot, ehelyett egy forgatható Protector távvezérelt tornyot építettek be, amelybe az eredetihez hasonlóan 40 mm-es, de német eredetű Heckler & Koch GMG gránátvető került. A megnövekedett (17 tonna fölötti) össztömeg ellensúlyozására egy új, 365 lóerős motort építettek be.

Ezen kívül két speciális jármű alapul a Guardian-en: egy páncélvadász variáns (ez az „Utóélet” bekezdésben olvasható), valamint az M1200 „Armored Knight”. Ez utóbbi egy előretolt megfigyelő harcjármű, amely tornyából kiszerelték a gránátvetőt és különböző műszerekkel helyettesítették.

Az M1200-as tűzereje így kisebb, de feladata gyakorlatilag azonos a többi modellel, viszont nem a jármű tüzével támogatja a gyalogságot, hanem különböző műszerekkel (köztük GPS-szel és lézertávmérővel) beméri az ellenséget, majd az adatokat továbbítja a tüzérségnek vagy csapásmérő repülőgépeknek, biztosítva a hatékony és pontos ellencsapást.


Szolgálatban:

Az 1990-as évek eleji harcok bebizonyították, hogy a páncélozatlan terepjárók és teherautók városi környezetben rendkívül komoly veszteségeket szenvedhetnek, ennek ellenére az M1117-es életútja kudarcként indult.

A típusra érkezett megrendelés és a Guardian kerámia-alapú páncélzat jelentős többlet-védelmet jelentett, de egyetlen M1117-es ára meghaladta 5 db (páncélozatlan) M1114-es Hummvee-ét, sok tábornok pedig nem értette meg a típus szükségességét. Számukra a Guardian túlságosan drága volt és feleslegesnek tartották a rendfenntartó és városi járőrtevékenységet ellátó, ”másodlagos” egységek (katonai rendőrség és csendőrség) ellátását egy külön típussal.

Mindez oda vezetett, hogy az M1117-es gyártását egyetlen év után, már 2000-ben leállították, ezért Irak 2003-as újabb megszállásakor mindössze 49 db Guardian-t küldtek a közel-keleti országba. Az össznemzetiségű csapatok ismét gyors győzelmet arattak az irakiak ellen, de az amerikaiak megszállva tartották az országot. Iraki lázadók azonban folytatták a harcot a megszállókkal és a tűzharcok mellett gyakorivá váltak az RPG-7-es gránátvetővel és improvizált robbanószerekkel történő támadások.

Ezen támadásoknak több ezer amerikaiak katona esett áldozatul: részben azért, mert a HMMWV páncélozott változatai sem voltak elég erősek ahhoz, hogy túléljék a robbanószereket (az aknáktól a relatív könnyű terepjárók gyakran a levegőbe emelkedtek, majd visszazuhantak, további sérüléseket okozva).

Mindez meggyőzte a vezetést az M1117-es fontosságáról, ezért a páncélautót ismét gyártásba vették. Kezdetben három hetente egyetlen Guardian-t gyártottak, de az óriási igény miatt ezt havi 56 példányra növelték (a Katrina hurrikán 2005-ben elpusztította az amerikai gyárat, de hamarosan újjáépítették).

Az M1117-es relatív sikeresen szerepelt, az esetek túlnyomó részében túlélve az IED-támadásokat. A típusból 2777 db jelenleg is az Amerikai Egyesült Államok haderejének állományába tartozik, emellett Bulgária és Kolumbia, valamint a fejlesztett változatból Kanada rendelt, ráadásul az amerikaiak az iraki és afgán bábkormány részére is nagy számban szállítottak Guardian-okat (összesen több mint 4000 db M1117-est gyártottak).

Értékesítés szempontjából az M1117-es kiemelkedően sikeres, azonban a jármű elbukott az amerikai tengerészgyalogság (USMC) aknarobbanás elleni (MRAP) programján. Ez jól mutatja a típus korlátait: az egyik első ilyen amerikai típus volt, de éppen ezért védelme nem tökéletes, több esetben az aknarobbanás halálos áldozatokkal is járt.

Részben emiatt az Amerikai Egyesült Államok hadserege mára féltucatnyi új MRAP járművet állított szolgálatba (pl.: M-ATV, Caiman, Cougar), amelyek az M1114-esek mellett idővel az M1117-est is fel fogják váltani.


Utóélet:

Az M1117-es egy új korszak hajnalán jelent meg és miközben külsőre tovább vitte a hidegháborús Cadillac Gage Commando alakját, sikeresen adaptálták az új környezethez (a Textron a Guardian modernizált változatait COMMANDO Select néven kínálja):


90mm Direct Fire Vehicle (gumikerekes páncélvadász):

Az iraki haderő alapvetően elégedett volt az M1117-essel, azonban igényeltek egy nagyobb tűzerejű változatot is. A Textron ezen igényre reagálva elkészített változata alapvetően azonos a bázismodellel, de újratervezett, kétszemélyes tornyában egy hosszú csövű 90 mm-es löveg kapott helyet.


Műszaki adatok:

Név: M1117 „Guardian” (védelmező)

Típus: könnyű (támogató) páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 13,41 t

Hossz: 6 m

Szélesség: 2,60 m

Magasság: 2,60 m

Motor: 260 Le-s (Cummins 6CTA8.3, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 40 mm-es gránátvető (Mk 19, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (M2HB, a toronyban), 1 db 7,62 mm-es géppuska (M240H, a testben)

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 101 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 700 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.