Iveco Fiat-Oto Melara Puma

„Puma 6x6”


Előzmények:

XIX. századi egyesítését követően az Olasz Királyság regionális hatalommá vált, amely egyre rosszabb kapcsolatokat ápolt a szomszédos Osztrák-Magyar Monarchiával, mivel az olaszoknak területi követeléseik voltak és mindkét hasonló erejű királyság igyekezett kiterjeszteni a hatalmát a Földközi-tenger és partvidékének azonos szakaszára.

Mindez azt eredményezte, hogy az első világháború kitörésekor az Olasz Királyság ugyan tagja maradt a Hármas szövetségnek (a Német Birodalommal és az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt), ennek ellenére semlegességet hirdetett, később pedig az ellenséges antant oldalán lépett be a háborúba. Az olasz támadás rövid előrenyomulást követően elakadt és véres háborúba torkollott az osztrák-magyar erőkkel, ráadásul a háború utolsó szakaszában az Osztrák-Magyar Monarchia német támogatással áttörte az olasz vonalat és csak az antant-erők közbeavatkozásával sikerült elkerülni a teljes összeomlást.

A súlyos olasz veszteségekben szerepet játszott a hadsereg igen rossz felszereltsége. Az Olasz Királyság túlnyomórészt mezőgazdasági ország volt minimális iparral és bár a háború alatt az országban több modern repülőgépet, sőt, korai harckocsikat is terveztek, ezek nagysorozatú gyártására nem volt meg a nehézipari kapacitás.

Az Olasz Királyság (továbbiakban: Olaszország) az első világháborút a győztesek oldalán fejezte be, de a rendkívül súlyos polgári és katonai veszteségek, a romokban heverő gazdaság, illetve a turbulens közélet termékeny táptalajt biztosított az olasz szélsőjobboldal megerősödésének és 1923-ban a Benito Mussolini vezette fasiszták ragadták magukhoz a hatalmat.

Mussolini Olaszországot az ókori Római Birodalom modern megfelelőjévé kívánta tenni, ezért az 1920-as évek végétől jelentős hadsereg-fejlesztési (és ezzel párhuzamosan harcjármű-fejlesztési) programok indultak, majd erre támaszkodva az olaszok megkezdték a környező területek elfoglalását. Az olaszok 1935 októberében megtámadták Abesszíniát (a mai Etiópiát), de annak ellenére, hogy az etióp csapatok egyáltalán nem rendelkeztek modern fegyverekkel és az olaszok több mint háromszoros(!) túlerőben voltak, egészen 1936 májusáig tartott az ország elfoglalása.

A tapasztalatok mások mellett azt mutatták, hogy a harckocsik csak a gyalogsággal együtt hatékonyak, emellett az ellenség megsemmisítésének elsődleges módja a gyors, átkaroló hadműveletek alkalmazása, ehhez viszont szükség van a gyalogság gépesítésére. A második világháború előtt és alatt Olaszországban több ezer teherautót gyártottak, ezekkel azonban a háború végéig nem sikerült megoldani a teljes gépesítést, ráadásul már a második világháború alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a frontvonalon a fegyvertelen, páncélzat nélküli teherautók rendkívül sérülékenyek.

A második világháború folyamán az olaszok gyártottak felfegyverzett páncélautókat (ld.: AB 41, Lince), amelyeket relatív sikeresen üzemeltettek, ezek azonban felderítő típusok voltak, képtelenek katonák szállítására. A faizmus megbuktatását és az ország felszabadítását követően Olaszországban nem létezett harcjármű-gyártás, ezért ehelyett amerikai hadfelszerelést használtak: mások mellett az 1960-ban hadrendbe állított M113-as lánctalpas csapatszállítót. Olaszország az M113-as egyik legnagyobb megrendelőjévé vált (összesen 3697 db harcjárművet használtak, egy részüket az olasz Oto Melara vállalat gyártotta), de ekkorra ismét talpra állt az olasz hadiipar, ezért az 1990-es években megkezdődött egy utódtípus kifejlesztése.

A leendő harcjárművet Olaszország két legnagyobb hadiipari vállalata, az Iveco Fiat és az Oto Melara által alapított konzorcium tervezte: a jármű a Puma nevet kapta (azonos neve ellenére az olasz páncélautónak - angol kategória-nevén AFV-nek - nincsen köze a modern német Puma - IFV - lánctalpas csapatszállítóhoz, illetve az izraeli Puma - AEV - műszaki mentőjárműhöz).


Konstrukció:

Az 1950-es, 60-as években kedveltek voltak a lánctalpas csapatszállítók, mivel a korabeli gumikerekes harcjárművek nem rendelkeztek elegendő mozgékonysággal, azonban az 1990-es évekre ezt a problémát a többtengelyű kialakítással és modern felfüggesztéssel sikerült megoldani, ezért a Puma már gumikerekes csapatszállítónak készült. A Fiat korábban már épített egy olasz fejlesztésű kerekes harcjárművet (Type 6616), ez azonban egy nagyméretű toronnyal felszerelt, csapásmérésre is alkalmas típus volt, amely gyártóját leszámítva ugyanúgy nem kapcsolódott a Puma-hoz, mint a torony nélküli Fiat Type 6614 csapatszállító páncélautó.

A Puma alapváltozatát nem szerelték fel toronnyal és csapatszállítóként a páncélautó egyetlen fegyvere egy egytetőre telepített 12,7 mm-es nehézgéppuska, de a típust eleve egy járműcsalád alapjának tervezték, ezért már a kezdetektől lehetővé tették a fegyverzet fejlesztését.

A Puma páncélzatának pontos vastagsága modern, hadrendben álló típusként nem ismert, azonban az csak a kézifegyverek találatának áll ellen, ugyanakkor a bent ülők biztonságát részben növeli az erősen megdöntött frontpáncélzat.

A korlátozott védelmet részben a relatív alacsony, 8,2 tonnás tömeg és kis méret teszi szükségessé. Amíg más korábbi és kortárs háromtengelyű csapatszállító páncélautók (belga SIBMAS, német Fuchs, osztrák Pandur) kétszer ekkora tömeg mellett 10-14 fős kapacitással rendelkeznek, az olasz Puma (nagyobb) alapváltozata is (a 2 fős legénység mellett) mindössze 4 főnyi teljes fegyverzetű katona szállítására képes.

Szintén egyedi megoldás, hogy amíg más országok hatkerekű csapatszállító páncélautóin a tengelyek közötti távolság azonos, vagy a két hátsó tengely közötti távolság kisebb (hasonlóan egy tehergépjárműhöz), addig a Puma-nál éppen fordítva van: az első két tengelyt követi egy különálló harmadik (ennek az orrba szerelt motor az oka).

A Puma-t egy 4 hengeres Iveco turbófeltöltéses dízelmotor mozgatja, amely 180 lóerejével épített úton maximum 110 km/h-ig gyorsíthatja a harcjárművet. A csapatszállítót ellátták nukleáris, biológiai és vegyvédelmi rendszerrel, ezáltal korlátozott ideig szennyezett környezetben is üzemelhet, emellett egy lézer-besugárzó rendszert is beépítettek.


Fejlesztések:

A Puma járműcsaládnak nincsenek hivatalosan elkülönített típusváltozatai, azonban a járműből két altípust gyártottak: a háromtengelyes Puma 6x6-ot és a kéttengelyes Puma 4x4-et. A kisebb, négykerekű Puma tömege 7 tonna, kisebb mérete miatt ez a modellváltozat 2+4 helyett csak 2+2 katona szállítására képes.

A háromtengelyes Puma 6x6 alapváltozatát csapatszállítónak tervezték, de emellett létrehoztak belőle támadásra is alkalmas változatokat: ezek egy kisméretű, egyszemélyes toronnyal rendelkeznek és bár a középvonalba beépített torony miatt megszűnt a csapatszállító-képesség, ezt ellensúlyozza a járművek csapásmérő-képessége.

A tornyos Puma páncélautók felszerelhetők 7,62 mm-es géppuskával, 12,7 mm-es nehézgéppuskával vagy MILAN irányított páncéltörő rakétával. A gyártó Iveco Fiat-Oto Melara konzorcium létrehozott egy megerősített páncélzatú változatot is, benne egy Hitrole távirányítású toronnyal (utóbbit úgy alakították ki, hogy 5,56 mm-es géppuskától 40 mm-es gépágyúig többféle fegyverzetet hordozhasson, de a Puma-ba csak a 12,7 mm-es nehézgéppuskás variáns építették).

A rendszeresített változatok mellett a gyártó több további alváltozatot is megtervezett. Ezek között megtalálhatók Mistral-rakétás légvédelmi-, TOW-rakétás páncéltörő- és 81 mm-es aknavetővel felszerelt típusok, valamint parancsnoki és páncélozott mentő modellek is, de ezek közül egy sem került sorozatgyártásba.


Szolgálatban:

A Puma csapatszálló páncélautót 1999-ben tervezték, a gyártás 2001-ben kezdődött meg. Az olasz hadsereg összesen 580 példányt rendelt: ezek közül 250 db Puma 6x6, 330 db Puma 4x4 változat volt, a különböző feladatkörök miatt eltérő fegyverzettel. A gyártás 2001-2004 között folyt, az első példányok 2003-ban álltak hadrendbe az olasz haderőben, 2007-ben viszont az olasz haderő további 19 példányt rendelt az új Hitrole távirányítású toronnyal.

A Puma több tekintetben is furcsa harcjármű: a típus lényegesen kisebb más hatkerekű csapatszállítóknál, ugyanakkor a még kisebb páncélozott terepjárók (pl.: amerikai HMMWV) közel azonos katona szállítására képesek (a kortárs, az olasz hadsereg által is használt Iveco LMV alapváltozata 1+4, a nyújtott tengelytávú modell 1+6 fő szállítására képes).

A Puma-t elsősorban alacsony árú harcjárműnek tervezték, amely a mások mellett személygépjármű-gyártásban érdekelt Iveco Fiat számos már létező részegységét felhasználja (pl.: Iveco Type 8042 TCA dízelmotor). A harcjárművet egyetlen ország sem vásárolta meg, de 2013-ban Olaszország a terrorizmus elleni harc keretében 20 db Puma 4x4 páncélautót adott át a Líbiai hadsereg részére, míg néhány példány Argentína és Dzsibuti kapott meg.

A Puma egy egyedi kialakítású harcjármű, képességei azonban elmaradnak a modern típusokétól. A jármű páncélzata nem képes megállítani nehézgéppuskák vagy gépágyúk találatát, nem úszóképes, nem rendelkezik aknarobbanás elleni védelemmel, sem nagyméretű toronnyal, emellett bár eredetileg mérsékelt áru harcjárműnek szánták, a páncélozott terepjárók még alacsonyabb áron gyárthatók; mindezek alapján feltételezhető, hogy a döntés indíttatású eredetű volt.

A Puma-t éles körülmények között soha nem vetették be. A típus Olaszországban máig hadrendben áll, de már döntés született a selejtezéséről. Az éles nemzetközi verseny és a nagyszámú, olcsón beszerezhető elavult harcjárművek mellett a Puma páncélautókat nem sikerült továbbértékesíteni. A harcjármű utóda a már említett Iveco LMV terepjáró, a nagyobb méretű, de szintén kéttengelyes VM 90P „Protetto”, valamint az Iveco-Oto Melara Freccia nagyméretű, négytengelyes csapatszállító páncélautó.


Utóélet:

A Puma egy egyedi, de végtére is sikertelen kísérlet volt egy olcsó, átmeneti típusra, azonban Olaszországban megépítettek egy azonos feladatkörű, de sokkal nagyobb számban gyártott csapatszállító páncélautót:


VM 90P „Protetto” (csapatszállító páncélautó):

A polgári Iveco Daily kisteherautó vázán a gyártó megalkotta a VM 90 járműcsaládot. A típus alapváltozata (VM 90T „Torpedo”) egy ponyvatetős csapatszállító, amelyből kialakítottak mentő változatot is (VM 90 „Ambulanza”), valamint egy teljesen zárt, páncélozott csapatszállító variánst; utóbbi a VM 90P. E járművet eredetileg rendkívül olcsó csapatszállítónak szánták, de az Irakban és Szomáliában bevetett, 1+6 fős páncélautót számos kritika érte elégtelen páncélzata miatt, ennek ellenére a VM 90 típuscsaládot máig több mint egy tucat országban hadrendben tartják.


Műszaki adatok:

Név: Iveco Fiat-Oto Melara Puma 6x6

Típus: csapatszállító páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 7,20 t

Hossz: 5,07 m

Szélesség: 2,09 m

Magasság: 1,67 m

Motor: 180 Le-s (Iveco Type 8042 TCA, 4 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 2 fő (+ maximum 4 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es nehézggépuska (a test tetején)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen

Teljesítmények:

Végsebesség: 110 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 700 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.