FV721

„Fox”


Előzmények:

A világ országai évezredeken át lovas katonákat használtak felderítésre, a második világháború előtt viszont kiszorították őket a tankettek és könnyű harckocsik.

E páncélozott, többnyire csak gépfegyverrel felszerelt harcjárművek (pl.: az amerikai M1 „Combat car”) a két háború közötti időszakban még megfeleltek, de a második világháborúban hamar kiderült, hogy fegyverzetük túl gyenge, sebességük pedig túl alacsony erre a feladatra.

Helyüket ezért a páncélautók vették át, melyek nem csak nagyobb mozgékonyságuk, de alacsonyabb áruk okán is jobban megfeleltek e célra. Csakhogy széleskörű elterjedésük ugyan azokat a problémákat vetette fel, mint amiket korábban a könnyű harckocsiknál: páncélzatuk túl vékony volt és löveg híján szerepük kizárólag felderítésre korlátozódott.

Emiatt megkezdődtek a mai napig tartó fejlesztések, melynek célja, hogy létrehozzanak egy nagy mozgékonyságú, relatív jól védett és komoly tűzerejű, de olcsó és könnyen szállítható páncélautót.

E fejlődésre jó példa az Egyesült Királyság. Az angolok már a II. világháború alatt is több könnyű páncélgépkocsit gyártottak és használtak (pl.: a Humber páncélautót, melyből több mint 4000 db készült és összesen 9 országban szolgált).

Hasonló, modernebb típus volt a Ferret, melyet az angol hadsereg mintegy 20 évig tartott rendszerben (e típus külsőre hasonlít a szintén a Daimler által a világháború alatt gyártott Dingo páncélautóhoz). Bár ez a kisméretű és nem túl drága harcjármű igen agilis volt, két géppuskájával nem tudta felvenni a versenyt a modernebb külföldi típusokkal.

A leváltására született meg a nagyobb tűzerejű FV721 „Fox” (angol; róka), melyet egyben a hatkerekű FV601 „Saladin” nehéz páncélautó kiváltására is szántak.

A jobboldali fotón egy Ferret látható, melyet szintén a Fox váltott le (a kép jól mutatja, mennyire hasonlít egymáshoz a Ferret és a Fox).


Konstrukció:

A Fox is követte a második világháborús brit páncélautókon kikísérletezett formát: kisméretű testet kapott, nagy kerekeket és hosszú csövű, de relatív kis kaliberű löveget. A könnyű páncélautók fejlesztésének egyik komoly kérdése mindig is a megfelelő fegyverzet megtalálása volt: e típusok többsége képtelen nagyobb löveg (és a hozzá szükséges lőszer) szállítására, ám a csak géppuskákból álló fegyverzet sokszor nem elégséges.

Az FV721-nél ezért egy hibrid megoldást választottak: a típus lövegét egy 30 mm-es RARDEN gépágyú adja. Ez az erősen páncélozott célokon (jellemzően harckocsik) kívül minden ellenféllel (gyalogsággal, gépjárművekkel, alacsonyan támadó repülőkkel, helikopterekkel és a legtöbb hasonló kategóriás páncélautóval) szemben hatásos volt. A fegyvert automata töltővel nem szerelték fel, de a három darabos tárak meggyorsították a tüzelést (a járműben 99 lőszert szállítottak).

A gépágyú kiegészítéseként felszereltek egy párhuzamosított géppuskát (hogy spórolhassanak a főfegyver lőszerével), de légvédelmi géppuskával nem. Erre nem is volt szükség, mert a modern repülőgépek és helikopterek ellen a nehéz géppuskák már hatástalanok, a beépített gépágyú robbanó lőszere viszont alkalmas volt a feladatra.

Akárcsak kategória-társainál, a Fox-nál is a tűzerő és a mozgékonyság adta a páncélautó erejét, ezért védelméről elsősorban nagy sebessége és kis célpontot nyújtó sziluettje gondoskodott.

Az alacsony tömeg miatt a páncélzat hegesztett alumíniumból készült, ami jobbára csak géppuskák ellen nyújtott védelmet, viszont a torony igen lapos volt és vízszintes kerületén ”V” alakú, amelyről könnyebben lepattantak a lövedékek (az angoloknál már a II. világháborús harckocsikon, pl.: a Crusader-en megjelent módszert Oroszország modern MBT-ja, a T-90 is hasznosítja)

Ezzel a megoldással hét tonna alatt lehetett tartani a jármű össztömegét, így lehetővé vált a légi szállíthatóság (ezáltal a Fox-okat gyorsan a célterületre lehetett juttatni). A szerényebb páncélzata ellenére az FV721-est NBC (angol; nukleáris, biológiai, vegyi) védelemmel ellátták (azaz a páncélautó szennyezett környezetben is működőképes volt).

A Fox kisemelkedően mozgékony harcjárműnek számított - ez a könnyű építésnek, a nagy átmérőjű kerekeknek és nem utolsó sorban a kiváló Jaguar motornak volt köszönhető. A hathengeres, 190 lóerős benzinmotor páncélozott járműveknél szinte hihetetlen, 100 km/h fölötti sebességre gyorsíthatta a járművet.

Emellett fel lehetett szerelni egy ponyvával is (hasonlóan a világháborúban alkalmazott Valentine DD-khez), ezáltal rövidebb vízi akadályok leküzdésére is alkalmassá vált.


Fejlesztések:

A Fox kiváló páncélautó volt és egyszerű, ám nagy mobilitású alapja lehetővé tette, hogy többféle fegyverzettel szereljék fel. Elődeihez hasonlóan a Fox-ból is többféle variánst terveztek, de ezek egyike sem került sorozatgyártásba.

Az egyik változat a Fox 25 volt, mely - mint azt a nevében is jelölték - egy 25 mm-es (M242 „Bushmaster”) gépágyút hordozott a BAE Systems Sharpshooter Turret (angol; mesterlövész torony) nevű tornyában. Mivel a Sharpshooter Turret egyszemélyes volt, a legényég légszámát két főre kellett redukálni.

Ehhez hasonlóan a Panga sem került gyártásba: ez egy malajziai pályázatra készült modell volt Helio FVT-800-as géppuskával. A Fox-Scout szintén egy géppuskás variáns volt, ahol az eredeti 2600 db-os lőszerkészletet 4500-ta növelték (viszont elhagyták a gégpágyút).

Megszületett egy harmadik géppuskás FV721 is; a Polecat, amely az FV432-es (lánctalpas) páncélozott csapatszállító egy emberes tornyát használta, illetve egy másik egyfős tornyú alváltozat, benne egy 12,7 mm-es M2 „Browning” nehézgéppuskával. Érdekes, hogy ennek a fordítottját is kialakították: 13 db FV432-esre a Fox tornyát építették, benne a 30 mm-es gépágyúval (ezért jelzése FV432/30 lett).

Az FV721-es tornyát az FV101 „Scorpion”-ra is felrakták, így hozva létre a Sabre-t (angol; szabja). Ez volt a legsikeresebb altípus, összesen 136 db készült belőle. Ennek az volt a fő oka, hogy jóval olcsóbb volt, mint a hasonló célból létrehozott lánctalpas FV107 „Scimitar”. A Sabre-ök túlélték a Foxot - kivonásukra jó tíz évvel később, 2004-ben került sor

E típust ködgránátokkal is ellátták, új kupolát kapott (nagyobb fejtérrel a parancsnok és a lövész számára), valamint az eredeti géppuskát egy modernebb L94A1-esre cserélték.


Szolgálatban:

A Fox 1973-ban lépett szolgálatba és (mint ahogy az fentebb is olvasható), több másik harcjárművet is leváltott. Multi-funkcionalitása ellenére az FV721 nem vett részt jelentős háborúban, mivel az Egyesült Királyság sem bonyolódott nagyobb harci cselekménybe.

A szolgálati ideje alatti egyetlen nagyobb angol konfliktus, a Falklandi háború (1982) során nem alkalmaztak Fox-okat. Bár az anyaországtól távoli szigeten vívott harcnál ideálisnak tűnhetett a könnyű harcjármű bevetése, a döntéshozók főként repülőkel és a gyalogsággal kívánták kiharcolni a győzelmet. Ebbe az is belejátszhatott, hogy a sziget nagy része hegyvidék, ahol a járművek nehezen mozogtak és az argentinok sok löveget telepítettek az ellenég megállítására.

Így a Fox-ok soha nem bizonyíthattak háborúban, ennek ellenére járőrként jól beváltak. Többféle felhasználhatóságát az is jelezte, hogy Anglia mellett további két afrikai ország, Malawi és Nigéria is szolgálatba állította a típust. Hazájában bő két évtizednyi szolgálat után, 1994 folyamán az összes (200 db) FV721-est nyugdíjazták, a másik két országban viszont a mai napig használják.

E sokrétű típus mindössze két perc alatt felszerelhető a fent említett ponyvával, ezáltal alkalmas folyók keresztezésére és nehéz teherszállító repülőgéppel mozgatható (sőt, lehetőség van ejtőernyős ledobásra is).


Utóélet:

A Fox kissé anakronisztikusnak tűnhetett a második világháború korából származó felépítésével, ám meglepő gyorsasága, a gépágyú ereje és tűzgyorsasága hatásos egyveleget alkotott. Az apró testet és a tornyot is többféle változathoz felhasználták (az Egyesült Királyságban nagy hagyománya van a hasonló kategóriájú típusok közti toronycserének).

A felsoroltak mellett létrehoztak egy (FV722 „Vixen”, azaz nőstény róka) nevű, torony nélküli variánst is, de ebből is mindössze egyetlen darab épült. A fenti FV721-est a harcjárművek Damyns Hall-i bemutatóján kapták lencsevégre, 2007 augusztusában:


Fox MILAN (rakétás páncélvadász):

Az FV721-es alkalmatlan volt nagy kaliberű löveg hordozására, a páncéltörő rakétát viszont elbírta, ezért kialakítottak egy ilyen változatot. E modell harckocsi-elhárító kapacitását a nevében is jelzett francia MILAN (Missile infanterie léger an tichar; magyarul könnyű gyalogsági harckocsi-elhárító rakéta) alkotta. E jármű felépítése (a rakétákat leszámítva) szinte teljesen megegyezett a korábbi „Ferret” nevű páncélautóéval, mivel a rakéta nagy mérete miatt a tornyot jelentősen le kellett csökkenteni (egy géppuskát viszont megtartottak).


Műszaki adatok:

Név: FV721 „Fox” (róka)

Típus: könnyű páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 6,75 t

Hossz: 5,08 m

Szélesség: 2,13 m

Magasság: 2,20 m

Motor: 190 Le-s (Jaguar J.60 No 1 Mk 100B, benzinüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 30 mm-es gépágyú (RARDEN, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 104 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 434 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.