FV603

„Alvis Saracen”


Előzmények:

A Brit Birodalom a XX. század kezdetére már hanyatlani kezdett, de a korábbi évszázadokban a világ messze legerősebb, legtöbb gyarmatból álló birodalmát irányító angolok továbbra is nemcsak jelentős létszámú haderőt tartottak fenn, de élen jártak az ezt kiszolgáló fegyverek és járművek fejlesztésében, gyártásában is.

Az első világháború új korszakot jelentett a hadviselésben, amely számos teljesen új eszköz elterjedését hozta magával: ezek közé tartozott a géppuska és a repülőgép, de a harckocsi, illetve a páncélautó is. A gyors fejlődés következtében az első világháború végére az első, még igen kezdetleges típusok óriási fejlődésen mentek keresztül, amely folyamat a két világháború között is folytatódott.

A Brit Birodalom ebben az időben fokozatosan átalakult az Egyesült Királysággá, míg a gyarmatokat a kevésbé elnyomó Nemzetközösség váltotta fel, de a második világháború újabb, minden korábbinál súlyosabb problémát jelentett a briteknek. A meggyengült szigetország a németek ellen nagyszámú angol és amerikai fegyvert és járművet rendszeresített, amelyekkel ugyan sikerült megállítani, majd (amerikai és szovjet segítséggel) megfordítani a háború menetét, de az angolok nem voltak képesek az igazán nagy volumenű gyártásra, ezért párhuzamosan számos, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő típust gyártottak.

A második világháborút követően az Egyesült Királyság új helyzettel szembesült. Egyrészt az ország fokozatosan feladta gyarmatait, ezáltal megszűnt nagyhatalmi státusza (e folyamat végének sokan az 1956-os Szuezi válságot tartják), ugyanakkor mint erős iparral rendelkező európai ország, a britek továbbra is ütőképes haderőt kívántak fenntartani (részben a kommunista fenyegetés ellen).

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az addig használt (nemritkán több mint egy tucat) különböző típust egyetlen új eszközzel vagy harcjárművel kívántak kiváltani. A kézifegyverek kategóriájában az előremutató EM-2-es bullpup gépkarabély-program zsákutcának bizonyult, az addigi nagyszámú harckocsit viszont sikeresen kiváltotta az A41 „Centurion”, a repülőgép-hordozókat pedig az AUDACIOUS osztály.

Ezzel párhuzamosan döntés született új páncélautók kifejlesztéséről is: a terv az volt, hogy egyetlen nagy járműcsaládot alkotnak (FV600), egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő páncélautókkal. A fejlesztés párhuzamosan kezdődött meg két vonalon: az egyik az FV601 „Saladin” volt; egy gumikerekes páncélvadász, míg a másik egy csapatszállító modell, FV603 „Saracen” (angol; szerecsen) néven.

Az Egyesült Királyság egyik tengeren túli gyarmata a Maláj-félsziget volt, amelyet a Brit Birodalom 1824-ben szerzett meg Hollandiától, de a második világháború alatt a Nagy Japán Birodalom elfoglalta. A világháborút követően a britek visszatértek és a mai Malajzia területén létrehozták a Maláj Államszövetséget, amelyet továbbra is az Egyesült Királyság irányított.

A malájok fellázadtak az angol uralom ellen és a zavargások megfékezésére a helyi brit erőknek nagyszámú csapatszállító páncélautóra lett volna szükségük, ezért a Saracen fejlesztését a harckocsik elleni Saladin kárára felgyorsították: ennek köszönhetően az FV600-as páncélautó család első tagjaként az FV603-as készült el, 1952-ben.


Konstrukció:

A Saracen és az imént említett Saladin azonos alapra épült: mindkettő relatív kis méretük ellenére korukban egyedi, három tengelyes kialakítással rendelkezrtt, az eltérő feladatkör miatt azonban felépítményük gyökeresen különbözött. Az FV601-est harckocsik ellen tervezték, ezért a kerekek fölé egyedül a nagyméretű torony ért a relatív nagy kaliberű löveggel - az FV603-as viszont magasabb testet kapott, hogy a kétfős legénység mellett maximum 9 katonát is képes legyen befogadni.

A Saracen is rendelkezett toronnyal, de ez egy kisméretű, egyemberes tornyot takart, amelybe egy gyalogság elleni .30-as kaliberű (7,62 mm-es) M1919 Browning géppuska került (a toronyban a parancsnok kapott helyet). A géppuska mellett a típusra fel lehetett erősíteni egy (légvédelmi célú) Bren géppuskát, valamint a lőréseken keresztül a bent ülők kézifegyvereiket is használhatták.

Az FV603-as korában relatív vastag, 16 mm-es, hegesztett homogén acél páncélzatot kapott, amely megfelelő védelmet biztosított repeszek és kiskaliberű fegyverek ellen, nagyobb kaliberű fegyverek (gépágyúk, páncéltörő lövegek) azonban könnyen átütötték a Saracen burkolatát.

Az FV600-as család tagjai mind ugyanazt a hatkerekű vázat használták és a hajtáslánc több eleme is azonos volt, a járművek erőforrása azonban az eltérő évjárat miatt különbözött és a Saracen esetében a hajtómű elhelyezése is eltért a többi járműtől.

A páncélvadász Saladin-t egy 170 lóerős Rolls-Royce B80 Mk.6A benzinmotor mozgatta, amelyet a páncélautó farába építettek, a Saracen esetében azonban erre nem volt lehetőség, mert a teljes középső és hátsó szekciót a küzdőtér tette ki, ezért a sorozat tagjai közül egyedüliként az FV603-as hosszan előre kinyúló (természetesen páncélzattal burkolt) erőforrást kapott.

A benzinüzemű Rolls-Royce B80 Mk 3A erőforrás az FV603-asban 160 lóerős teljesítményre volt képes. Ez ugyan elmaradt az FV601-es 170 lóerős B80 Mk.6A motorjától, de mivel a Saracen esetében elhagyták a nehéz tornyot, a csapatszállító páncélautó tömege 11,0 tonnára csökkent (szemben a Saladin 11,6 tonnás tömegével), ezáltal a Saracen műúton hozzá hasonlóan 72 km/h-ig gyorsulhatott, viszont a benzinmotor 400 km-re korlátozta a hatótávolságot.

A típus alapváltozatát éjjellátó készülékkel nem szerelték fel és nem volt úszóképes, később viszont elérhetővé vált ilyen kiegészítő és a páncélautóhoz kifejlesztettek egy mélyvízi gázlófelszerelést is.


Fejlesztések:

A Saracen fejlesztett változatai két fő csoportra oszlanak: csapatszállító modellvariánsok, illetve egyéb célú harcjárművek. A bázisjárműből hat változat készült. A Saracen Mk 1-es helyét idővel a gyártósoron átvette a Saracen Mk 2-es. Utóbbi gyakorlatilag azonos volt az alapmodellel, de többek között módosították a torony ajtajait és a hátsó ajtó lehajtva a tornyot működtető parancsnok számára székként is funkcionált (összecsapások között az emelt pozíció jobb kilátást biztosított, igaz, a védelem hiánya árán).

A Mk 2-es változatból létrehoztak egy tovább módosított, Saracen Mk 3-as altípust is, amely speciális hűtéssel rendelkezett és kifejezetten forró égövi bevetésre tervezték. A Mk 4-es változat nem került sorozatgyártásba, később viszont a Mk 2-t rátét-páncélzattal Saracen Mk 5-össé fejlesztették tovább, míg a Mk 3-asból a hasonló Saracen Mk 6-ost alakították ki. Az FV603-as páncélautó-variánsok csupán kisebb részletekben különböztek - egyes példányokon az 1950-es évek végétől a Browning géppuskát például a 7,62 mm-es NATO töltényt tüzelő L37-es (az L7-es harcjárműbe épített, eredetileg belga FN MAG típusú) géppuskára cserélték.

Az FV603-as és FV601-es modellek között a gyártó Alvis megtervezte az FV602-es parancsnoki páncélautót: ez ugyan nem került gyártásba, de egy ilyen feladatkörű jármű iránti igény megmaradt, ezért később ennek helyét az FV604-es parancsnoki páncélautó vette át. Ehhez hasonló változat volt az FV610-es tűzvezető páncélautó, valamint FV606/FV611-es páncélozott mentőautók. Ezen variánsok egyike sem rendelkezett fegyverzettel vagy toronnyal.

A típusból emellett terveztek egy lényegesen átalakított, nyújtott testű (6 helyett 8 kerekű), tornyos páncélvadász-változatot, amely a 17 fontos brit páncéltörő löveg továbbfejlesztett változatát, a 77 mm-es 77 HV nagy kezdősebességű páncéltörő löveget hordozta, de a kifejezetten a Dél-afrikai Köztársaság számára készített típus nem került sorozatgyártásba (ugyanakkor ez vezetett a dél-afrikai Rooikat páncélautó kifejlesztéséhez).

Ezen kívül létezett néhány kismértékben átalakított példány is, a Kuvait számára leszállított FV603-asok például nem rendelkeztek tetővel. Mindezek mellett 1991-ben az Egyesült Királyságban a típushoz létrehoztak egy fejlesztési csomagot, amely többek között egy 180 lóerős Perkins Phaser 180 MTi dízelmotorral váltotta ki az eredeti hajtóművet, de a hajtáslánc és az elektromos rendszerek több elemének cseréjét is tartalmazza.

Szolgálatban:

A rendkívül jellegzetes megjelenésű Saracen prototípusát az Alvis vállalat 1952-ben kezdte meg és még abban az évben megindult a gyártás, hogy azonnal bevethessék a Maláj Államszövetség feletti uralom visszaszerzéséért folytatott harcokban. Ez végül külföldi segítséggel sikerült (az ország csak 1957-ben nyerte el önállóságát), a Saracen pedig igen sikeres csapatszállító páncélautóvá vált. Az Egyesült Királyság alaptípusaként az FV603-as és változatai számos gyarmati területen megjelentek és a Saracen export-sikereket is elért.

Összesen 1838 példányt építettek, ezek 19 ország haderejében álltak rendszerbe és a függetlenné váló gyarmatok közül is több rendszerben tartotta, illetve megvásárolta az FV603-ast. A Saracen az Egyesült Királyságban relatív rövid ideig állt első vonalbeli szolgálatban: 11 évvel a gyártás megkezdésért követően, 1963-tól megkezdték a hatkerekű páncélautó kivonását (utódtípusa a lánctalpas FV432-es csapatszállító harcjármű volt).

Mivel az Egyesült Királyság nagy intenzitású háborút az 1960-as évek óta nem vívott, a típust a britek tényleges háborúban nem használták, de mivel az FV400-as harcjármű-család lánctalpa miatt nyugati (betonozott utakkal rendelkező) városi használatra alkalmatlan volt, az angol-ír konfliktus során számos Saracen-t használtak őrjáratozásra Észak-Írországban (a brit kivonási folyamat rendkívül lassú volt, az utolsó egységeket csak 1993-ban selejtezte le az akkor még az Egyesült Királysághoz tartozó hongkongi rendőrség).

Külföldi üzemeltetői révén az FV603-as példányait emellett bevetették a jemeni, libanoni, nigériai és srí lankai polgárháborúban, valamint az Izrael elleni 1973-as Jom kippuri háborúban. A típus a helyi konfliktusokban általában megállta a helyét, mert korához képest relatív nagyszámú katona szállítására volt képes és páncélzata védelmet biztosított számára a lázadók kézifegyvereitől (a típus nem rendelkezett modern defekttűrő gumiabroncsokkal, de a hat kerék lehetővé tette, hogy a jármű 1-2 sérült abronccsal is visszatérhessen a bázisra).

Az FV603-as gyártását 1976-ig folytatták, a típus legnagyobb külföldi vásárlója a Dél-afrikai Köztársaság volt, amely 1953-56 között 250 db Saracen-t vásárolt, majd 1979-ben a még működő példányokat felújította (a Saracen Dél-Afrikában összeforrt az elnyomó fehér apartheid rendszerrel, mivel számos FV603-ast használtak rendfenntartó, tömegoszlató feladatokra).

A Saracen ma már csupán minimális számban áll rendszerben néhány kisebb fejlődő országban (többek között Katarban, Mauritániában és Nigériában), de a leselejtezett páncélautóból számos példány magángyűjtőkhöz került, akik komoly érdeklődést mutattak az olcsón beszerezhető, de szokatlan kialakítású típus iránt.


Utóélet:

Az Alvis Saracen egy egyedi kialakítású páncélautó volt, amely nem követte a későbbi hatkerekű páncélautók (pl.: a spanyol Pegaso 3568 vagy az oszták Pandur I) kialakítását, de mivel a fejlesztő Egyesült Királyság a harcjármű létrehozását követően már nem bonyolódott háborúba, a típust elhomályosították az amerikai és szovjet típusok:


FV651 „Salamander” (repülőtéri tűzoltóautó):

Az FV603-as és FV601-es mellett az Alvis FV600-as járműcsalád tagja volt az FV651 „Salamander” repülőtéri tűzoltóautó, amelyet a Saracen átalakításával hoztak létre. A típusból több változatot létrehoztak, mielőtt 1960-ban áttértek volna az FV652-es változatra, amely szintén repülőtéri tűzoltónak készült.


FV620 „Stalwart” (tehergépjármű):

A Salamander-t tovább módosítva az 1960-as évek közepétől került gyártásba a Stalwart nagy mozgékonyságú, úszóképes tehergépjármű. A hatkerekű típusból szintén további variánsokat alkottak meg (FV620, FV622, FV623, FV624) és utolsó példányait a brit haderő egészen 1992-ig hadrendben tartotta. Futóművét leszámítva ez a típus már egyáltalán nem emlékeztet az FV603-asra és attól eltérően nem volt páncélozott, sőt, a típus raktere felül nyitott volt.

A Stalwart alapvetően megfelelően teljesített, de speciális H-hajtáslánca hajlamos volt beakadni (ekkor az egyik oldali mindhárom kerék azonos sebességgel forgott), ezáltal a jármű épített úton kanyarodás helyett egyenesen továbbhaladt, ami városi környezetben több kisebb balesetet eredményezett.


Műszaki adatok:

Név: FV603 „Alvis Saracen”

Típus: csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 11,0 t

Hossz: 4,80 m

Szélesség: 2,54 m

Magasság: 2,46 m

Motor: 160 Le-s (Rolls-Royce B80 Mk 3A, 8 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő (+ 9 katona)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (Browning M1919, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (Bren, a test tetején)

Páncélzat: 16 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 72 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 400 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.