Daimler Scout Car

„Dingo”


Előzmények:

A Brit Birodalom évszázadokon át a világ messze legerősebb hatalmának számított, melyet az Egyesült Királyság mellett számos további ország alkotott Európában, Afrikában, Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában. Az első világháború után az alá-fölérendeltség csökkent, miután 1926-ban megalakult a British Commonwealth of Nations (angol; Brit Nemzetközösség).

Ez egyben az angolok erejének csökkenését is mutatta: az első világháborúban az Egyesült Királyság még kulcsszerepet játszott, de a háború kimerítette, ráadásul az 1920-as években megkezdődtek a függetlenségi harcok (elsőként Egyiptom vált ki, 1922-ben).

E folyamatoknak megfelelően az angol szárazföldi haderő is a korábbiaktól eltérő célokra koncentrált: a nehéz-harckocsik helyét a gyorsabb, könnyebb és nem mellékesen olcsóbb könnyű páncélosok vették át, melyek főként őrjáratozásra voltak alkalmasak (pl.: Mark VI).

A fejlesztések lelassulása és a békeidős típusok azt eredményezték, hogy az 1930-as évek végén, a hitleri Németország fenyegetését az angolok nem tudták nagyszámú, modern típussal ellensúlyozni.

Az agresszív német terjeszkedést látva sok demokratikus ország eszmélt rá egy esetleges újabb háború lehetőségére és kezdett gyors fejlesztésekbe - ezzel így voltak az angolok is. Ők is a harckocsikra helyezték a hangsúlyt, de emellett a páncélosok számára a felderítést végző könnyű páncélautókat is terveztek.

A britek 1938-ban írtak ki pályázatot egy ilyen páncélgépkocsira, melyen hárman indultak: az Alvis haditechnikai cég, illetve a BSA Cycles és a Morris autómárkák. Még az év augusztusában elkezdődtek az összehasonlító tesztelések, a Morris prototípusát viszont hamarosan kizárták, mert végsebessége elmaradt a várttól.

Az Alvis típusa sokkal gyorsabb volt, de súlypontja túl magasra került, ezért végül a BSA Cycles terve került ki győztesen.

A típust eredetileg Car, Scout, Mark I jelzéssel látták el, de mivel a páncélautók előállítását a (szintén a BSA-csoporthoz tartozó) Daimler Company végezte (amely nem azonos a Daimler-Benz-el), a típust Daimler Scout Car-nak (angol; Daimler felderítő autónak) nevezték. A páncélautó közkeletű neve Dingo volt, az azonos (magyarul dingó) nevű ausztrál kutyafajta után.


Konstrukció:

A Daimler Scout Car egy kisméretű páncélautó volt: 3,18 méteres hossza még a személyautókhoz képest is rövidnek számított és páncélzata ellenére mindössze 3 tonnát nyomott.

A Dingo felépítése is jobban hasonlított egy személyautóra, mint a korabeli, teherautó-vázra épülő páncélautókhoz (pl.: lengyel wz. 34, szovjet BA-10, stb.). A kéttengelyes könnyű páncélautó több modern részlettel is rendelkezett, fegyverzetét azonban csupán egyetlen géppuska alkotta.

Azért, hogy alacsonyan tartsák a harcjármű magasságát és tömegét, a Dingo nem kapott sem körbeforgatható tornyot, sem pedig tetőpáncélt. Ennek a kialakításnak köszönhetően a páncélautó magassága alig 1,5 méter volt: ez, a kis sziluettel párosítva rendkívül nehézzé tette a jármű eltalálását.

A típus páncélzata minimális tömege ellenére átlagon felüli volt: oldalt 12 mm-es, elöl pedig 30 mm-es páncélzat védte a legénységet - ezzel több korabeli harckocsinál is védettebbnek bizonyult.

A legtöbb könnyű páncélautóhoz hasonlóan a Daimler Scout Car fő előnye is gyorsaságában rejlett: a hátsó traktusban elhelyezett, hathengeres benzinmotor mindössze 55 lóerős volt, a típus műúton mégis akár 89 km/h-ra is felgyorsulhatott.

A Dingo defekttűrő kerekeket kapott, így a gumiköpenyt ért találatok nem tették mozgásképtelenné a járművet. A hajtáslánc további érdekessége volt, hogy a vezető mind a négy kereket kormányozta, ezáltal a fordulókört hétméteresre csökkent. A páncélautó legénysége csupán két főből állt, akik egymás mellett ültek (az angol hagományoknak megfelelően a vezető jobboldalt ült).


Fejlesztések:

A Dingo egy különleges kialakítású páncélautó volt: a lehető legkisebbre tervezték, ezáltal gyors és szinte észrevehetetlenné vált, ám ez behatárolta képességeit. Egyes alkatrészeket, például a pótkerék hiányát ki lehetett váltani (a defekttűrő abroncsokkal), de a tűzerő és a páncélvédelem sohasem volt kellően nagy.

Ezt úgy próbálták ellensúlyozni, hogy egyes példányokban a géppuskát 13,9 mm-es (Boys típusú) páncéltörő puskára cserélték. Már a gyártás megindítása előtt felmerült, hogy a harcjármű páncélzatát erősíteni kell, ezért egy hátracsúsztatható tetőpáncélt is terveztek a Dingo-hoz.

Az ez utóbbival felszerelt modell egyszerűen a Mk I nevet kapta. Ennek a típusnak létezett két alváltozata is: az első a Mk IA volt, amely szinte mindenben megegyezett elődjével, de a hátracsúsztatható tetőt összehajtható páncéllemezekre cserélték.

A Mk IB-nél sem történtek jelentős változtatások, mindössze a hajtómű hűtési rendszerét és az ehhez tartozó páncéllemezeket módosították (a korábbi hajtóművet megtartották).

A második nagy szériában, a Mk II-nél a hatékony, de nehezen irányítható és árnövelő négykerék-kormányzást elhagyták, amitől nőtt ugyan a fordulókör, viszont csökkent a gyártási és karbantartási idő és költség.

Az utolsó sorozat (Mk III) szintén nem jelentett valódi előrelépést. Ennél a modellnél két komolyabb változtatás történt: elhagyták a tetőpáncélt és modernizálták a gyújtásrendszert. Ahogy látható, a Dingo öt fő változata néhány kisebb fejlesztést leszámítva azonos volt a bázismodellel.


Szolgálatban:

Az angolok a második világháború alatt több könnyű páncélautót gyártottak, közülük az egyik legkisebb volt a Dingo. A fent említett hiányosságok, így a torony és löveg hiánya mellett a páncélzat sem volt tökéletes, ugyanis a támadásnak leginkább kitett első lemezeket függőlegesen építették be.

Mindezek ellenére a Daimler Scout Car a Brit Birodalom egyik legfontosabb páncélautójává vált. Ezt részben annak köszönhette, hogy már 1940-ben rendszerbe állt, így a Brit Expedíciós Erők részeként harcolt Franciaországban. Később szinte minden fronton bevetették: Afrikában éppúgy, mint Európában.

Az angolok mellett a Brit Nemzetközösség legtöbb állama is rendszeresítette - többek között az ausztrálok is (a típus nem összetévesztendő az ausztrál Dingo Scout Car nevű könnyű páncélautóval).

A Dingo volt az egyik legnagyobb számban rendelkezésre álló angol páncélautó: összesen 6626 példányt készítettek belőle. Tervezésével egy időben egy nehezebb, löveggel felszerelt könnyű páncélautót is kifejlesztettek a Daimler-nél, a Daimler Armoured Car-t. Ez is a Dingo-ra épült, de nagyobb testet és körbeforgatható tornyot kapott, melyben egy 40 mm-es löveget helyeztek el.

E két típus gyakran együtt indult bevetésre: két Dingo végezte a felderítést, az esetleges ellenséges egységekkel pedig két Daimer ütköztek meg.

A Daimler Scout Car-t a második világháború után is rendszerben tartották, mert kis mérete és elterjedtsége kiváló felderítővé tette. Az Egyesült Királyság csak az 1950-es évek elején nyugdíjazta Dingo-it, egyes országok (például Ciprus) pedig még az 1970-es években is használták.


Utóélet:

A Daimler Scout Car egy furcsa jármű volt: a második világháborúban már szinte kizárólag a löveggel és a korábbiaknál erősebb védelemmel ellátott páncélautók tudtak érvényesülni, a Dingo mégis jól bevált. Képességeit az is mutatta, hogy két hasonló járművet is készítettek:


Lynx Scout Car (könnyű páncélautó):

A Ford kanadai leányvállalata által gyártott Lynx (angol; hiúz) páncélautó a Dingo külsőre és képességeit tekintve is szinte tökéletes mása volt, de nem hat, hanem nyolchengeres motorral szerelték. Összesen 3255 db készült belőle két sorozatban, melyből a második (a Mk III-as Dingo-hoz hasonlóan) nem kapott tetőpáncélt.


Autoblinda Lince (könnyű páncélautó):

A Dingo olyan jól sikerült, hogy az olaszok is lemásolták. A kanadai változathoz hasonlóan Lince (olasz; hiúz) becenevű jármű helyi alkatrészekre épül (55 helyett 60 lóerős hajtómű, 7,7 helyett 8 mm-es géppuska), de egyébként nem sokban különbözött az angol típustól (ld. jobbra). E páncélautót a németek is használták, Panzerspähwagen Lince 202(i) néven.


Műszaki adatok:

Név: Daimler Scout Car „Dingo” (dingó)

Típus: könnyű páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 3,00 t

Hossz: 3,18 m

Szélesség: 1,72 m

Magasság: 1,50 m

Motor: 55 Le-s (Daimler, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (Bren, a testben)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 12-30 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 89 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 320 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.