Coventry Armoured Car

„Coventry Mark I”


Előzmények:

A napóleoni háborúkat követően a világ legerősebbé váló birodalma, a Brit Birodalom elsősorban a meghódított és gyarmati sorba döntött országok kizsákmányolásáról, valamint a több kontinensre kiterjedő birodalmat összefogó haditengerészetéről volt ismert, azonban emellett a világ legfejlettebb országának is számított.

Különösen Viktória királynő hosszú uralkodása alatt (1837-1901 között) a Brit Birodalom a második ipari forradalom központjának számított, ahol az elterjedő gőzgépek forradalmasították a mezőgazdaságot, az ipart és a közlekedést (a britek többek között hatalmas vasúthálózatot építettek ki). A XX. század fordulóján megjelenő belsőégésű motorok újabb lökést adtak az ekkorra több gyorsan fejlődő nagyhatalom által üldözött Brit Birodalom fejlődésének: az anyaországban számos gépjármű-gyártó vállalat alakult.

Az alapvetően polgári utas- és teherszállításra használt személyautók és tehergépjárművek az 1914-ben kitörő első világháborúból is kivették a részüket: kezdetben szállítási feladatokat végeztek, de a fegyverekkel felszerelt, páncélozott gumikerekes harcjárművek, a páncélautók több további célra is megfeleltek.

A szigetországban az első világháború alatt több páncélautót nagy sorozatban gyártottak (pl.: Rolls-Royce páncélautó, Austin páncélautó, Lanchester páncélautó), amelyeket a háború végéig használtak. 1918-ra a Brit Birodalom hatalmas hitel-állományt halmozott fel, ezért a háború utáni konszolidáció részeként a brit páncélautó-fejlesztés megszűnt és csak közel két évtizeddel később, az 1930-as évek végén indult újra.

A még mindig hadrendben álló első világháborús típusok, köztük a Rolls-Royce páncélautó ekkorra menthetetlenül elavult, ezért az Egyesült Királyságban párhuzamosan több új harcjárművet terveztek. E páncélautók két fő csoportra oszlottak: az egyik a kisméretű, gyakran torony nélküli, löveggel nem rendelkező felderítő páncélautók alkották (pl.: Daimler Dingo, Humber páncélautó), de ezek mellett megkezdték nagyobb, páncéltörő löveggel felszerelt modellek kifejlesztését is. Ezek, köztük a Daimler páncélautó ugyanazt a 40 mm-es (2 fontos) brit páncéltörő löveget kapták, mint a kortárs angol harckocsik.

A brit páncélautó-fejlesztés a második világháború alatt az első világháborúban is alkalmazott megoldást használta: több, egymástól független cég saját konstrukciókat fejlesztett és gyártott, amely azonban lecsökkentette a kész harcjárművek számát, mert az egyes típusok alkatrészei nem voltak csereszabatosak egymással.

Ebben a helyzetben a brit Daimler vállalat és a Humber tulajdonosa, a Rootes csoport egy új, közös páncélautó-programot indított, amelyet a remények szerint a két cég gyáraiban párhuzamosan, nagy mennyiségben gyárthattak. Mivel mind a Daimler, mind a Humber korábbi típusát az adott vállalatról nevezték el, ezek helyett az új modell a Coventry páncélautó nevet kapta (a Daimler vállalat Coventry városában található gyára után).


Konstrukció:

A Coventry célja a bevezetőben említett szabványosítás mellett a tűzerő növelése volt, ezért a típust a korábbi brit páncélautóknál nagyobbra tervezték, ezáltal a páncélautó a korábbi brit harckocsik által használt 40 mm-es (2 fontos) löveget hordozhatta. A löveggel a páncélautó - a remények szerint - képessé vált ellenséges páncélosok kilövésére.

A löveg mellett a páncélautó egyetlen párhuzamosított BESA géppuskával rendelkezett. A harcjárművet fegyverzete miatt nagyméretű, három fős toronnyal gyártották.

Az Egyesült Királyság legfontosabb szövetségese, az Amerikai Egyesült Államok a második világháború alatt áttért a vastagabb, öntött páncélzatú harckocsik építésére és a technológia páncélautóin is megjelent, a britek azonban lánctalpas és gumikerekes páncélosaikon is kitartottak a hegesztett páncélzat mellett. A Coventry páncélautó vékony, maximum 14 mm vastag páncélzattal rendelkezett, amely csak kézifegyverek találatainak állt ellen (az egyetlen erősebben páncélozott szekció a lövegpajzs volt).

A nagyméretű torony és az ehhez szükséges test miatt a Coventry páncélautó tömege így is meghaladta a 10 tonnát, ezáltal közel 50%-kal nehezebb volt a gyártást végző cégek korábbi Humber-, és 33%-kal a Daimler páncélautóknál. A típust egy 6 hengeres Hercules benzinmotor mozgatta, amely jelentős, 175 lóerős teljesítményt biztosított: ezzel a páncélautó épített úton 68 km/h-s végsebességig gyorsulhatott. A harcjárművet négykerék-meghajtással szerelték.


Fejlesztések:

A Coventry páncélautó új tervezet volt, közvetlenül nem kapcsolódott a korábbi Humber és Daimler páncélautókhoz. A harcjárművet elődeinél nagyobb tűzerővel tervezték, de a Coventry Mark I bázismodell mellett felmerült az igény egy még erősebb modellt is. A Coventry Mark II variáns ezért örökölte elődje testét, de egy új, még nagyobb méretű tornyot alakítottak ki, amelyben a típus egy 75 mm-es löveget hordozott, azonban ehhel 3-ról 2-re kellett csökkenteni a toronybeli legénység számát.

A korábbi brit páncélautóknál lényegesen nagyobb tűzereje ellenére a Coventry Mark II modell nem került gyártásba és a harcjárművet nem fejlesztették tovább. A jobboldali fotón egy 75 mm-es lövegű Mark II típusú Coventry páncélautó látható.


Szolgálatban:

A Coventry páncélautó tervezésekor ideális páncélautónak számított: brit viszonyok között nagy mérettel és tűzerővel rendelkezett, ráadásul egyszerűsített kialakítása révén alkalmas volt a sorozatgyártásra, ezért 1943-ban jelentős, 1700 páncélautóra szóló megrendelést adtak le rá, később pedig a 75 mm-es löveggel szerelt modellből további 900 példányt rendeltek.

A várakozások ellenére a típus előállítása rendkívül lassan haladt: a Coventry páncélautót végül csak a Humber üzemében gyártották, mert a Daimler páncélautó gyártósorát nem állították át az új típusra (ehelyett tovább gyártották a Daimler páncélautóját). A típus építését csak 1944-ben kezdték meg és a gyártósor átállítása miatt ebben az évben mindössze 63 példányt szereltek össze, amely a második világháború végére 220 példányra nőtt.

A Coventry páncélautónak két hiányossága volt. Egyrészt a típus vékony páncélzattal rendelkezett, de ennél lényegesen fontosabb volt, hogy késői gyártása ellenére nem jelentett érdemi előrelépést a korábbi modellekkel szemben. Mire a Coventry páncélautó hadrendbe állt, már nagy mennyiségű (szintén 40 mm-es löveggel felszerelt) Daimler páncélautót gyártottak, míg a rivális AEC vállalat saját AEC páncélautóját gyártotta.

A britek így sem rendelkeztek elegendő páncélautóval, ezért az Amerikai Egyesült Államok kifejezetten számukra építette a T17E1 „Staghound” modellt, valamint közel 500 darab M8-as (brit szolgálatban „Greyhound”) páncélautót is biztosított. E típusok mind azonos vagy jobb képességekkel rendelkeztek a Coventry páncélautónál; a Staghound például páncélautók között vastag, 44 mm-es frontpáncélzatot kapott, míg a háromtengelyes Greyhound 25,4 mm-es páncélzat mellett kiemelkedően mozgékony volt és mind a Staghound, mind az AEC páncélautók későbbi változatait nagyobb kaliberű lövegekkel gyártották.

Az erős konkurencia és az elhúzódó gyártás miatt a Coventry páncélautót végül nem vetették be a második világháborúban és a megépített példányok egy részét továbbértékesítették Franciaországnak. A britek soha nem vetették be a páncélautót, a franciák azonban rövid ideig alkalmazták az 1945-54 közötti Indokínai háborúban.

Franciaország a második világháborút követően megkísérelte visszaszerezni az irányítást dél-ázsiai gyarmata (a modern Vietnám, Kambodzsa és Laosz) felett, ez azonban nem volt sikeres, bár a kivonuló franciák helyét később az Amerikai Egyesült Államok vette át (ld. Vietnámi háború). Az utolsó Coventry páncélautókat nem sokkal később kivonták a hadrendből.


Utóélet:

A Coventry páncélautó logikus fejlesztésnek számított, amely a 40 mm-es 2 fontos löveg mellett képes volt az erősebb, 57 mm-es 6 fontos löveg befogadására is, de mire készen állt a gyártásra, az Egyesült Királyság már több, jobb képességű páncélautót rendszeresített, ezért a típust csak kis mennyiségben gyártották és nem építettek belőle specializált változatokat sem:

Daimler páncélautó (páncélautó):

A Daimler vállalat típusa kisebb méretű és 7,6 tonnás tömegével könnyebb volt a Coventry páncélautónál, de ahhoz hasonlóan egy brit 40 mm-es páncéltörő löveggel gyártották és bonyolult futóműve ellenére közel 2700 példányban gyártották.


Műszaki adatok:

Név: Coventry Armoured Car

Típus: páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 10,35 t

Hossz: 4,71 m

Szélesség: 2,64 m

Magasság: 2,35 m

Motor: 175 LE-s (Hercules RXLD, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 40 mm-es löveg (QF 2 pounder, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (BESA, párhuzamosított)

Páncélzat: max. 14 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 65 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 400 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.