Casspir Mk 1

„Casspir”


Előzmények:

A XIX. század végére a Brit Birodalom a világ nagy részét meghódította - gyarmatai közé tartozott a Dél-afrikai Unió (ma Dél-afrikai Köztársaság) is, amelyet az egykori holland, majd francia és német bevándorlók által létrehozott két köztársaság, Transvaal és Oranje Szabadállam legyőzésével és egyesítésével hoztak létre. A Dél-afrikai Unió a legfejlettebb afrikai országgá vált, de ez részben kényszer eredménye volt, ugyanis az anyaországtól való jelentős távolsága és az Afrikai infrastruktúra hiánya miatt amit lehetett, helyben kellett előállítani.

Az ország haderejének ellátását (különösen a második világháború után) tovább nehezítettek az afrikai hadszíntér sajátosságai. A dél-afrikai határvidéket számos támadás érte a környező országokból, amelyek ellen folyamatosan ütőképes haderőt kellett fenntartani, csakhogy a hatalmas, nyílt területek a támadó félnek kedveztek, a kiszáradt, bozótokkal szabdalt terep rendkívül igénybe vette a harcjárműveket (különösen a harckocsik lánctalpát), míg az esős évszakban az utak nélküli területek sártengerré változtak.

Ebben a környezetben a páncélosok szerepe sokáig másodlagos volt, azért is, mert az afrikai országok korlátozott anyagi lehetőségeik miatt a nagyhatalmak elavult páncélosait használták, de emellett nem volt meghatározó a tüzérség sem. A támadásokban ezért általában a gépfegyverekkel, később löveggel rendelkező páncélautók (köztük a francia Panhard AML) és a csapatszállítók domináltak, a hangsúly pedig az önállóan tevékenykedő alegységeken és a gyors csapatmozgáson volt.

A nehézfegyverzet és természetes védelem nélküli területeken történő támadások ellen Afrika-szerte rendkívül nagy számban telepítettek gyalogsági és harckocsik elleni aknákat, amelyeket a harcok végén szinte sohasem távolítottak el (erre sem pénz, sem eszköz nem volt és gyakran nem is jelölték be az aknamezők pontos helyét), ami számos halálesethez vezetett, mert bár a második világháborút követően a teherautók helyét fokozatosan csapatszállító páncélautók vették át, ezeket kézifegyverek, nem pedig aknarobbanás ellen terveztek.

Az 1961-ben függetlenné vált Dél-afrikai Köztársaság helyzetét tovább nehezítette, hogy a kommunizmus ellen harcolt, ezért a Szovjetuniótól vagy Kínától nem szerezhetett be harcjárműveket, ugyanakkor a lakosság nagy részét elnyomó apartheid rendszere miatt fegyverembargó alá esett, ezért nyugatról sem vásárolhatott páncélautókat (emiatt már a korábbi Eland és Ratel páncélautókat is helyben gyártották).

Az aknák okozta veszteségek és potenciális fenyegetés miatt az 1970-es évek közepén az országon belül (a Council for Scientific and Industrial Research, röviden CSIR szervezet keretei között) kezdték meg egy új, aknarobbanás elleni védelemmel rendelkező csapatszállító páncélautó kifejlesztését (elsősorban a határőrizeti feladatokat is ellátó rendőrség, a South African Police, röviden SAP számára).

A páncélautó prototípusa 1978-ban készült el, de ezt nem tartották megfelelőnek, ezért a típust módosították, majd 1979-ben ismét tesztelték - ezt már a rendőrség elfogadta, ezért megkezdték a sorozatgyártását, Casspir néven (a típus neve afrikaans nyelven Casper-t jelent, a Casspir elnevezést a megrendelő SAP és a fejlesztő CSIR rövidítéseinek betűiből alkották meg).


Konstrukció:

A Casspir eredeti prototípusát egy brit eredetű Bedford teherautó adta, amelyet a német Mercedes Unimog (a cég könnyű tehergépkocsi-családjának) alkatrészeivel fejlesztettek tovább (a legnagyobb dél-afrikai Mercedes importőr segítségével). Maga a páncélautó eltért a kortárs nyugati típusoktól; elrendezése és kialakítása közelebb állt egy teherautóhoz, mint egy páncélautóhoz, ugyanakkor (felhasználva a korábbi Buffel páncélautó tapasztalaitait) már hagyományos, egy elemből álló vázat alkalmaztak (a vezetőfülke és a küzdőtér közös légtérbe került).

A járművet nem szerelték fel toronnyal vagy önvédelmi fegyverzettel (a tűzerőt a vele párhuzamosan fejlesztett, de a Casspir-tól független Rooikat gumikerekes páncélvadász biztosította), viszont a típus tetején kialakított toronygyűrűre egy 7,62 mm-es géppuskát vagy egy 12,7 mm-es nehézgéppuskát rögzítettek, emellett oldalanként hat nyíláson át a katonák kézifegyvereiket is használhatták (a páncélautó alapváltozata 2 fős legénysége mellett további 12 katonát szállíthat).

Az előd Buffel első változatának küzdőtere gyakorlatilag egy billenthető plató nélküli tehergépkocsira hasonlított, amely felül teljes mértékben nyitott volt. A Casspir ezzel szemben rendelkezik tetőpáncélzattal, de ezen szintén nagyméretű nyílást vágtak, amely többek között megakadályozza a belső tér túlhevülését (az első modellt csak egy korlátozott teljesítményű ventillátorral szerelték fel).

A típus szokatlanul jó kilátással rendelkezik, mert két nagyméretű első, és verziótól függően oldalankét három vagy négy oldalsó ablakkal (mindegyikben páncélüveg szélvédővel) szerelték fel. A típus páncélzatának pontos vastagsága nem ismert, de ellenáll a 7,62 mm-es NATO és Varsói-szerződés tagállamaiban rendszeresített gépkarabély-lőszereknek. A jármű frontpáncélzatát megerősítették, de nem elsősorban a kézifegyverek ellen, hanem azért, hogy a Casspir sérülés nélkül képes legyen áttörni a dél-afrikai aljnövényzeten.

A Casspir tervezésekor a cél egy olyan páncélautó megalkotása volt, amely képes megvédeni a legénységet az aknáktól, amelyet több megoldás együttes használatával értek el. A harcjármű hasmagassága jelentős (365 mm), emellett a páncélautó hasi páncéllemeze ”V” alakú, a kerekek pedig nem a test alatt, hanem annak két oldalán kaptak helyet. Ezzel a megoldással (ideális esetben) az akna a jármű mellett detonál (az egyik kerék alatt) és ha a robbanás mégis a test alatt következik be, annak erejét a ”V” alakú páncéltest elvezeti, megakadályozva a sérülést és a jármű felborulását.

A Casspir tömege 10,88 tonna, amelyet kezdetben a Buffel-ben is használt 6 hengeres Atlantis 352-es (dél-afrikai gyártású Mercedes-Benz OM 352) dízelmotor mozgatott - a 166 lóerős egységgel és Mercedes váltóval a páncélautó műúton 90 km/h-ig gyorsulhatott, terepen viszont csak 40 km/h-ig. A dél-afrikai páncélautókkal szemben elvárás volt az önálló bevethetőség, ezért a páncélautót nagyméretű üzemanyag-tartállyal szerelték fel, ami műúton 770 km-es hatótávolságot biztosított, emellett beépítettek egy 200 literes víztartályt és magát a harcjárművet egyszerű, polgári járművekből átemelt alkatrészekből építették, amelyeket szükség esetén a szállított pótalkatrészekből helyben, speciális műszaki mentőjármű nélkül is kicserélhettek vagy megjavíthattak.


Fejlesztések:

A Casspir hosszú szolgálati ideje alatt számos változatot felölelő páncélautó-családdá vált, amelyet felvásárlások révén több vállalat is gyártott. A Casspir Mk 1 bázismodellt hamarosan követte a hasonló Casspir Mk 2 és a 170 lóerős ADE-35T dízelmotorral szerelt Casspir Mk 3, míg 2013-tól a továbbfejlesztett Casspir NG 2000 családot gyártják.

A Casspir NG 2000 sorozat szintén több változatban készült (Casspir 2000A, 2000B, 2000C), de a ”C” modell (más néven Casspir Mk 6) már teljesen új, háromtengelyes SINO teherautó vázra épül (ld. jobbra). A csapatszállító modellek mellett a Casspir-ból több specializált változatot is kifejlesztettek, ezek a teljesség igénye nélkül: páncélozott mentőautó, parancsnoki páncélautó, tüzérségi tűzvezető páncélautó, rendőrségi tömegoszlató.

A 1984-85-ben a Casspir továbbfejlesztéseként megalkották a Sesspir-t, amely gyakorlatilag egy háromtengelyes, nyújtott frontú prototípust takart. A tervek szerint az aknák az első, meghajtás nélküli tengely alatt detonáltak volna, így a Sesspir egy aknarobbanás után is mozgásképes maradt, de a harmadik kerékpár által generált többlet-súrlódás elfogadhatatlan mértékben lelassította a típust, ezért a fejlesztését ugyanúgy leállították, mint a Buffel kiváltására szánt, rövidített Casspir Dumpy variánsét.


Szolgálatban:

A Casspir (a korábbi, kisebb kapacitású Buffel-lel és Hippo-val együtt) a világ egyik első aknarobbanás ellen kifejlesztett csapatszállító páncélautója volt (angol rövidítéssel MRAP). A típusra az első, 140 egységre szóló megrendelést a már említett dél-afrikai rendőrség (SAP) adta le, amelyet hamarosan más szervezetek is követtek.

A Casspir-t megjelenésétől használták a Dél-afrikai határháborúkban az elsősorban Angola és a Délnyugat-Afrika (mai Namíbia) területéről behatoló egységek elfogására (a már említett Ratel és Rooikat páncélautókkal együtt). A mindennapos összecsapások során a Casspir-okat gyakran felfegyverezték: az eredeti egy géppuska mellett további géppuskákat és nehézgéppuskákat szereltek fel rájuk, vagy leselejtezett dél-afrikai vadászrepülőkből kiszerelt 20 mm-es Hispano Suiza gépágyúkat, illetve zsákmányolt (szovjet eredetű) 14,5 mm-es nehézgéppuskákat rögzítve a páncélautók tetejére.

A nagy kapacitású Casspir-t kiterjedtek használták, mivel a kísérleti jellegű elődeinél kiforrottabbnak bizonyult, miközben a polgári tehergépjárművekből átvett részegységei egyszerűsítették a kiszolgálását, aknaálló kialakítása pedig számos életet mentett meg. Az 1990-es évek elején a Szovjetunió széthullása és Namíbia függetlenné válása után a Dél-afrikai Köztársaságot ért támadások abbmaradtak, ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok Irak és Afganisztán invázióját követően hasonló problémával szembesült.

Az amerikai haderő a legerősebb NATO-országok támogatásával ugyan rövid idő alatt kivívta a katonai győzelmet, de a megszálló egységek veszteségei ezt követően drasztikusan megnőttek, köszönhetően a helyi lázadók által telepített aknáknak és improvizált robbanószerkezeteknek (IED). Az amerikaiak ezért először maguk is vásároltak a Casspir-ból, majd az Amerikai Egyesült Államokban és Európában is megkezdődött a dél-afrikai páncélautóhoz hasonló járművek fejlesztése (pl.: dél-afrikai segítséggel kifejlesztett Cougar, majd Buffalo, Bushmaster, MaxxPro).

A Dél-afrikai Köztársaságban a Casspir után szintén terveztek új, hasonló aknarobbanás elleni páncélautókat (pl.: Mamba, RG-31 „Nyala”, RG-33) és mára az aknaálló kialakítás általános elvárássá vált a páncélautókkal szemben. A Casspir-ból több mint 2800 példányt gyártottak, amelyeket kisebb számban több mint 20 (elsősorban afrikai és közel-keleti) ország állított rendszerbe és a típus a többek között a Dél-afrikai Köztársaságban (a kisebb Mamba Mk 3-assal együtt) máig hadrendben áll.


Utóélet:

A Casspir egy, a fegyverembargó és a nagyszámú akna miatt kényszerből a Dél-afrikai Köztársaságban fejlesztett páncélautó volt, amely azonban éppen specializált kialakítása miatt rendkívül sikeressé vált és a modern aknarobbanás-álló páncélautók egyik közös ősének tekinthető:


Aknamentesítő Casspir-változatok:

A Casspir több kifejezetten akna-detektálásra és aknaszedésre átalakított variáns alapján képezte. Ezek közé tartozott a Mechem, MEDDS és VAMMIDS érzékelők, valamint a rakéta-indítású Ploffadder 160 AT konténert szállító Ploffadder aknamentesítő modell. A jobboldali fotón egy acél-kerekű Mechem változat látható Afganisztánban, 2004-ben.


Egyéb Casspir-változatok:

A fent említettek mellett a Casspir bázisán mások mellett létrehozták az 5 tonna teher szállítására képes Blesbok aknarobbanás-álló teherautót, az 5000 literes kapacitású Duiker tankert, valamint a 15 tonna vontatására képes Gemsbok műszaki mentőjárművet. A típus vázát felhasználva született meg egy, a tetőn található nyíláson át tüzelő, 81 mm-es aknavetőt hordozó modell, a rövidített küzdőtere mögött egy 106 mm-es hátrasiklás nélküli löveget hordozó tűztámogató páncélautó és a két- és háromtengelyes kivitelben egyarránt gyártott, Casspir NG 2000-re épülő Likkewaan járműcsalád.


Műszaki adatok:

Név: Casspir Mk 2 „Casspir” (Casper)

Típus: (aknarobbanás-álló) csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 10,88 t

Hossz: 6,90 m

Szélesség: 2,45 m

Magasság: 2,85 m

Motor: 166 Le-s (Atlantis OM 352A, 6 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 2 fő (+ maximum 12 fő utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: nincs

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 90 km/h (úton), 40 km/h (terepen)

Hatótávolság: 770 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.