Cadillac Gage Scout

„Commando Scout”


Előzmények:

Az Amerikai Egyesült Államok a világ máig legnagyobb fegyver-exportőre, amit nemcsak fejlett iparának köszönhet, de annak is, hogy a tengerentúli országban sok évtizedes hagyománya van a katonai eszközöket fejlesztő magáncégeknek. Az Amerikai Egyesült Államokban (szemben a kommunista országok központi irányítású üzemeivel és a ma már többségében állami kézben lévő európai katonai nagyvállalatokkal) nagyszámú fegyver- és járműgyártó működött, illetve működik, gyakran egy-egy szűk piacra specializálódva (pl.: Lockheed Martin - repülőgépek, Sikorsky Aircraft - helikopterek, Raytheon - rakéták).

E cégek közé tartozott a hidegháború alatt aktív Cadillac Gage is, amelyet 1941-ben alapítottak és a második világháborút követően fokozatosan vált az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb gumikerekes harcjármű-ellátó vállalatává (noha a cég gyártott gépkarabélyt és harckocsit is).

A cég legsikeresebb terméke az 1960-as évek elejétől gyártott Commando páncélautó-család volt, amelyet az 1970-es években további típusok követtek. A Cadillac Gage ekkor összesen három új páncélautó-típust tervezett. A legkisebb a Ranger nevű modell volt: egy kéttengelyes könnyű páncélautó, amelyet kifejezetten rendfenntartó és kisegítő feladatokra terveztek - a típust olcsó páncélautónak szánták, ezért vázát egy rövidített tengelytávú (polgári) Chrysler teherautó adta, míg motorját egy Dodge 360-as (a Chrysler LA motorcsalád tagja) biztosította (e harcjármű elsődleges megrendelője az amerikai légierő volt, amely Peacekeeper-nek nevezte a Ranger-t).

A másik végletet a Cadillac Gage V-300-as jelentette: egy háromtengelyes, 15 tonnás típus, amely a háromfős legénység mellett 9 katonát vagy egy 90 mm-es páncéltörő löveget szállíthatott. Összesen 15 változat készült a V-300-as sorozatból, de a típusból mindössze 103 példányt építettek (a később LAV-300-asnak nevezett páncélautót ma már ugyan úgy nem értékesítik, ahogy a Ranger-t).

E két típus mellett a Cadillac Gage megalkotta a Scout nevű könnyű felderítő páncélautót is, amelyet kifejezetten exportra terveztek. A típust Scout-nak (angol; felderítő) nevezték, de gyakran Commando Scout-ként jelölték. A cég eggyel nagyobb kategóriájú járműcsaládja (V-100) szintén a Commando nevet kapta, de a két jármű nem kapcsolódik egymáshoz és magát a Scout-ot is csak névazonosság kapcsolta más (brit) harcjárművekhez, például a brit Ajax-hoz (korábbi nevén Scout SV-hez).


Konstrukció:

A Scout könnyű páncélautó egyedi formával rendelkezett: a jármű megközelítőleg háromszög alakú volt, révén a front szekció egyetlen 76 fokban megdöntött páncéllapból állt (ezt csak a vezető hátratolható páncél-kupolája törte meg a típus bal oldalán). A jármű hasonló megkülönböztető jegye volt az első szögletes és hátsó lekerekített sárhányó.

A Scout-ből több feladat-specifikus változatot alakítottak ki (ld. „Fejlesztések” bekezdés), az alapváltozat nem rendelkezett sem toronnyal, sem fegyverzettel. A jármű legénységét 2 fő alkotta (teljes fegyverzetű katonák szállítására nem volt képes), ez a kiegészítő fegyverrel 3 főre bővülhetett. A páncélautóba a hátsó ajtón keresztül lehetett bejutni, ami két részből állt: a felső szekció jobbra, az alsó lefelé nyílt, segítve a belépést.

Saját fegyverzete mellett a Scout három darab tüzelő-nyílással rendelkezett, amelyen át a bent ülő személyzet kézifegyvereiket használhatta, de ebből egy a hátsó ajtóba, kettő pedig a páncélautó bal oldalára került (a jobbra tolt motor miatt).

A típus páncélzatát vékony lemezek alkották, de maga a páncélzat ún. Cadloy acélból, a Cadillac Gage-nek az 1970-es évek végén szabadalmaztatott speciális páncélzatából készült, amely a hengerelt homogén acélnál jobb védelmet biztosít (a márkanévként is levédetett Cadloy-t a cég LAV-600-as nehéz páncélautójának és a Stingray könnyű harckocsinak a páncélzataként is alkalmazták). A Scout páncélzata a kiskaliberű (maximum 7,62 mm-es) páncéltörő lőszer találatának állt ellen.

További többlet védelmet jelentett az erősen megdöntött homlokpáncél, ami megnövelte a becsapódó lövedékek lepattanásának az esélyét (a páncélautó döntött frontja mellett az oldalsó és hátsó páncélzat ”V” alakú lemezekből állt, amivel hasonló hatást igyekeztek elérni), valamint a páncélautó kompakt kialakítása (2,16 méteres magassága és 2,06 méteres szélessége) csökkentette a felderítés esélyét.

A páncélautó motorját a jármű frontjában, a középvonaltól jobbra eltolva építették be (balra kapott helyet a vezető). Az 5 méter hosszú Scout tömege 7,24 tonna volt, ami a 6 hengeres, 155 lóerős turbófeltöltésű dízelmotorral kiváló (21,4 lóerő/tonnás) teljesítmény/tömeg arányt, ezáltal jó mozgékonyságot biztosított (a négykerék meghajtású jármű végsebessége műúton 88 km/h volt), valamint a Scout hatótávolsága is kiemelkedő volt (műúton 846 km).

A Scout négysebességet, automata váltóművét és magát a páncélautó erőforrását úgy tervezték meg, hogy két órán belül mindkettőt ki lehessen cserélni (ezt a feladatot a harcjármű jobb oldalán kialakított nagyméretű felhajtható páncéllap segítette).

A páncélautó nukleáris, biológiai és vegyvédelme nem volt megoldott, nem volt úszóképes, éjjellátó készülékkel nem, 2 db (manuális) tűzoltó-készülékkel és defekttűrő gumiabroncsokkal viszont felszerelték.


Fejlesztések:

A Cadillac Gage Commando (V-100, V-150, V-200) típusához hasonlóan a Scout is egy teljes járműcsaládot takart, amihez az alapjárművet többféleképpen módosították. A változatok két fő csoportba tartoztak: az első a fix felépítményes modelleké, amelyek hátsó szekcióján egy emelt parancsnoki állást alakítottak ki, míg a második csoportot a harcjármű végébe épített, szintén egyemberes, de körbeforgatható tornyos modellek alkották.

A forgatható torony nélküli modellek közé tartozott a parancsnoki változat, amely egy, a tetőre szerelt 7,62 mm-es géppuskát szállított (a felderítő alvariáns előre, a parancsnoki hátulra felerősített antennával rendelkezett).

Az (1m típusú) tornyos változatok 2 db 7,62 mm-es géppuskát hordozhattak, de ezt ki lehetett váltani egy 7,62 mm-es géppuskával és egy 12,7 mm-es nehézgéppuskával, vagy 2 db nehézgéppuskával (a torony 360 fokban volt körbeforgatható, lövegsüllyedése -10 és +55 fok volt). Nagyobb tűzerő igénye esetén a toronyba egy 7,62 mm-es géppuskát vagy 12,7 mm-es nehézgéppuskát és egy 40 mm-es (Mark 19-es) gránátvetőt, vagy egy 7,62 mm-es géppuskát és egy 20 mm-es (Oerlikon Contraves) gépágyút építhettek, de utóbbi esetben a löveg negatív kitéríthetősége -8 fokra csökkent.

A Scout kis mérete miatt nagy erejű páncéltörő löveg vagy nagyobb méretű (esetleg kétszemélyes) torony befogadására nem volt alkalmas, viszont a torony helyett (a parancsnoki kupolás változatra) egy kétcsöves rakétavetőt lehetett szerelni (BGM-71 „TOW” páncéltörő rakétával). A rakétavető blokk oldalra 120 fokban, lefelé -10, felfelé +30 fokban volt kitéríthető (a páncélautó 2 rakétát szállított betöltve és még további 4 db-ot a beltérben), emellett egy 7,62 mm-es géppuskával is ellátták.

A rakéták alternatívájaként egy 106 mm-es (M40-es) hátrasiklás nélküli löveget erősíthettek a jármű hátsó szekciójára (mivel nevének megfelelően ez a lövegtípus tüzeléskor nem mozgott hátra, ezért nem terhelte a páncélautót). A hátrasiklás nélküli löveget forgócsapra szerelték, ami a rakétás változatnál szélesebb, 150 fokos oldalsó kitéríthetőséggel rendelkezett, függőleges kitéríthetősége viszont csupán -10 és +10 fok volt. A löveg irányzásához egy 12,7 mm-es nehézgéppuskát használtak (igaz, a korlátozott méretű beltér miatt a páncélautó mindössze 15 db 106 mm-es és 100 db 12,7 mm-es lőszert szállított). Igény esetén a járműveket számos kiegészítővel (köztük füstgránát-vetőkkel, éjjellátókkal és hangosbeszélőkkel) is fel lehetett szerelni.


Szolgálatban:

A Cadillac Gage 1977-ben mutatta be a Scout-ot, de a típus iránt rendkívül mérsékelt volt a kereslet (az Amerikai Egyesült Államok nem érdeklődött a páncélautó iránt). Az első megrendelő Indonézia volt, amely 1983-ban 50 db Cadillac Gage páncélautót rendelt, ebből 28 db volt Scout (a fennmaradó 22 db a fentebb említett Ranger). Ezenkívül a harcjárművel mindössze egyetlen ország, Egyiptom vásárolta meg, amely 1986-ban 112 példányt vásárolt (ezeket 1986-87-ben leszállították), 140 darabra emelve a gyártási darabszámot.

1986-ban a Cadillac Gage-et felvásárolta a Textron, amely a céget még abban az évben Cadillac Gage Textron-ra nevezte át, majd 1994-ben felvette a Textron Marine & Land Systems elnevezést. A Textron Marine & Land Systems (a Textron Systems leányvállalataként) a mai napig működik és több vízi harcjármű mellett gyártja a M1117 „Guardian” páncélautót (a Cadillac Gage Commando továbbfejlesztett változatát), a Ranger és Scout típusok előállításával azonban leállt (igaz, utóbbit még hosszú ideig kínálta eladásra).

A Scout sohasem vált sikeres páncélautóvá, amit elavult elveket követő tervezése okozott: e típust specializált, egyfeladatos (felderítő) páncélautónak tervezték, de az 1980-as, majd a hidegháborút követő 90-es években fokozatosan előtérbe került az alacsonyabb üzemeltetési igény és költség. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a páncélautók nagy része két fő kategóriára oszlott: a nagyméretű (gyakran a harckocsikéhoz hasonló többszemélyes toronnyal rendelkező) három-, illetve négytengelyes nehéz páncélautókra, valamint a kisméretű, olcsó (általában civil terepjáróra épülő) kéttengelyes (gyakran páncélozott) terepjárókra.

Természetesen máig sok, e két kategória közé eső járművet használnak, de ezek többsége (köztük a cég Commando járműcsaládja) nemcsak számos fegyvertípus, de egy kisebb osztag szállítására is képes, míg a Scout kis mérete miatt maximum 3 főt szállíthatott (szemben a katonai terepjárók legalább 4-5 személyes kapacitásával).

Mind Indonézia, mind Egyiptom máig rendszerben tartja Scout-jait, amelyet Indonéziában a Paspampres, az elnököt védő biztonsági erők használnak. Egyiptom az utóbbi években több fegyveres konfliktusban vett részt (Jemen megszállásában, illetve az ISIS terrorszervezet elleni harcokban a Sínai-félszigeten és Líbiában), ezek közül a Sínai félszigeten az egyiptomi hadsereg bizonyítottan használt Scout páncélautókat járőrözésre (az nem ismert, hogy a típus részt vett-e összecsapásokban és ha igen, hogyan teljesített).


Utóélet:

A Scout egy jellegzetes hidegháborús felderítő páncélautó volt, de mire gyártásba került, a hagyományos háborúk helyét fokozatosan a félkatonai szervezetek által folytatott gerilla-hadviselés vette át, emiatt a könnyű páncélautóktól egy fél-, vagy teljes szakasz szállítását, a kiskaliberű lőszerek és az aknarobbanás elleni védelmet várták el, amelynek a Scout kialakítása miatt tudott megfelelni:


Mowag Spy (felderítő páncélautó):

A svéd Mowag sikeresen Piranha páncélautó-családja elsősorban 6- és 8-kerekű típusokból állt, de a legkisebb, négykerekű Piranha 4x4 IB mellett - a Scout-tal gyakorlatilag egy időben - a Mowag elkészített egy még kisebb, kizárólag felderítésre specializált (csapatszállításra képtelen) variánst, de ez a típus amerikai konkurenséhez hasonlóan nem vált sikeressé (sorozatgyártását megrendelő hiányában meg sem kezdték).


Műszaki adatok:

Név: Cadillac Gage Scout (felderítő)

Típus: könnyű (felderítő) páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 7,24 t

Hossz: 5,00 m

Szélesség: 2,06 m

Magasság: 2,16 m

Motor: 155 Le-s (”V” hengerelrendezésű, 6 hengeres, turbófeltöltős, dízelüzemű)

Legénység: 2-3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: változattól függ

Másodlagos fegyverzet: változattól függ

Páncélzat: ismeretlen mm (Cadloy acél)

Teljesítmények:

Végsebesség: 88 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 846 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.