GAZ-5903

„BTR-80”


Előzmények:

A modern hadseregekben többek között a minél nagyobb mobilitásra kell hangsúlyt fektetni, ez pedig lehetetlen megfelelő páncélozott csapatszállító híján. A mai harctéren a második világháborús nyitott teherautóinak már semmi esélye nem lenne a túlélésre: helyüket a páncélozott, tűzcsapásokra is képes, nagy sebességű gumikerekes páncélautók vették át.

Ezt a szovjet hadsereg is felismerte és megkezdte egy ilyen típusú páncélozott jármű fejlesztését. E program egyik legismertebb képviselői a szovjet BTR-60 és kissé feljavított utóda, a BTR-70 típuscsaládok voltak. Mindkettőt a Szovjetunió és szatellit-államai számára gyártották megszámlálhatatlan változatban, de a 9 évnyi afganisztáni háború alatt számos konstrukciós probléma látott napvilágot.

A BTR-60 az 1960-as évek elején jelent meg, majd mintegy húsz évvel később követte a BTR-70. Ez utóbbi modell és az őt leváltó típus között viszont nem telt el ennyi idő: 1986-ban mutatták be a BTR-70-re épülő BTR-80-ast. Külsőre a BTR-80 sokban különbözött elődjétől, ám a lemezek alatt rengeteg volt az egyezés: valójában az első BTR-80-as egy erősen feljavított és új tervezésű dízelmotororral ellátott BTR-70 volt. Ezt a csapatszállítót is Bronyetranszportyor azaz BRT kódnévvel illették (az orosz szó jelentése: páncélozott szállító harcjármű), bár gyári típusjelzése GAZ-5903 volt (igaz, elődei sem GAZ-49, illetve GAZ-4905 néven váltak ismertté).


Konstrukció:

A BTR-80 (elődjéhez hasonlóan) egy nyolckerekes páncélozott csapatszállító. A BTR-70-hez képest minden dimenziója nőtt: hossza 120 mm-rel, szélessége 100 mm-rel, magassága pedig 90 mm-rel lett nagyobb. A jármű képe oldalról a korábbi BTR-ektől kissé különbözik: a két-két első és hátsó kerék-pár ennél a modellnél hangsúlyosabb sárhányó-részt kapott.

Elődeihez hasonlóan a BTR-80-asnak is középen, a két kerék között van a fő ajtónyílása (mivel az amerikai típusokkal ellentétben a motortér a hátsó traktusban kapott helyet). Ez nagy gondot jelentett a hadseregnek, mivel a szovjet katonai doktrína megkívánta, hogy a katonák a járművet mozgás közben is képesek legyenek elhagyni, ám ekkor könnyen a kerekek alá eshettek (ez az örökölt jellegzetesség az utód BTR-90-en is megmaradt).

Igaz, hogy a BTR-ek feladata elsősorban a csapatok gyors mozgatása volt, ám mivel páncélvédelmük hagyott maga után kívánnivalót, fontos szerep jutott a jármű fegyverzetének, ráadásul így (korlátozott mértékben) támadó szerepkörben is bevethették. Az alaptípust egy 14.5 mm-es nehézgéppuskával szerelték fel - ez jóval kisebb kaliber, mint a legtöbb amerikai harcjárműnél használt gépágyúk, ám a fegyver 1005 m/s-os (a hangsebesség közel háromszorosát elérő) kezdősebessége miatt igen hatásos. A fegyvert egy kisméretű, egyszemélyes, teljesen körbeforgatható toronyban helyezték el a csapatszállító középvonala mentén, közvetlenül a sofőr mögött. A BTR-80 egyik fontos újdonsága a magas szögben felfelé irányítható toronygéppuska volt: ezzel lehetővé vált a KPVT nehézgéppuska használata légvédelmi fegyverként (ld. jobb felső fénykép).

A BTR-80 külsőre kissé meghízott a -70-es modellhez viszonyítva, de ez nem jelentette a páncélzat vastagodását. E modell maximális páncélvastagsága ugyanis továbbra sem éri el az 1 centimétert sem. Emiatt a típusnak főként tűzerejére és mozgékonyságára kell támaszkodnia, mivel csekély vértezetét még a nagyobb kaliberű géppuskák is átütik.

A jármű mozgatását a BTR-80 hátsó traktusában elhelyezett nyolc hengeres KamAZ motor végezte. Ez a 260 lóerős egység hatalmas előrelépést jelentett a jármű agilitásában: bár elődjéhez képest 18%-al nőtt a jármű tömege, a motor teljesítménye viszont több mint a duplájára változott. A harcjármű bégsebessége csupán 10 km/h-val nőtt, ám képessé vált akár 60%-os (azaz 54°-os) emelkedők megmászására is.

A BRT-80 alapváltozatát éjjellátóval nem szerelték fel, viszont hat darab ködgránáttal igen. E páncélozott csapatszállító (legtöbb szovjet társához hasonlóan) úszóképes, a vízben 10 km/h-val mozog. Hajtóművét egy csepp alakú páncéllap fedte, hasonlóan a BRDM-2-höz. A katonák a középső, vízszintes ”V” alakú ajtókivágáson át juthattak be a típusba: a BTR-80 kapacitása 7 fő (+ a 3 főnyi kezelőszemélyzet). A típus teljesen úszóképes, a vízben kerekei hatják előre.


Fejlesztések:

A BTR-80 tipikus szovjet harcjármű: egy jó ötleten alapuló nem túl fejlett, ám annál strapabíróbb szerkezet, mely számos hibával rendelkezik, viszont széles körben exportálták. Ebből következik az, hogy a típushoz számos fejlesztő csomag jelent meg. A BTR-80 jelentősen továbbfejlesztett variánsai a BTR-80A (jobbra), BTR-80S és a BRDM-3. E járművek alacsony profilú tornyaiban egy-egy 30 mm-es gépágyút hordoztak. Egy időre gondok adódtak a motorok gyártásával, ezért kisebb számban BTR-80M-eket is készítettek, de miután az erőforrás ismét elérhetővé vált, előállításukat az alapmodell javára leállították.

Az utolsó alapváltozatot BRT-82 néven kódolták. E típus megerősített páncélzata, új tornya, erősebb motorja és modernizált fedélzeti rendszerei már az utód BRT-90-t vetítették előre (ezt később BTR-82A-vá fejlesztették tovább - az új típus 2010-től szolgál az orosz haderők kötelékében). Emellett ”természetesen” számos különleges célú páncélautót is készítettek, melyek rendszerint alig tértek el az eredeti modell kialakításától.

A BTR-80AK, BTR-80K, BTR-80 PBKM, 1V152, PU-12M6, PU-12M7, R-149BMRA, R-149MA3 és a kissé átalakított külsejű K1Sh1 parancsnoki és híradó páncélautók voltak. Az RKhM4 (razvedivatel’naya khimicheskaya mashina), RKhM-4-01, RKhM-4-02, RKhM-6 „Povozka” és RPM-2 rövidítések pedig különböző felszereltségű nukleáris, biológiai és vegyi megfigyelő- és felderítő-járműveket takartak.

Mobil rádióállomásból is többféle konfigurációt készítettek: az R-149BMR, R-149MA3 és R-165B mind több különböző rádióadó- és vevő-készüléket szállítottak, az utolsó típus maximális hatótávolsága letámasztott helyzetben elérte az 1000 km-t (mozgás közben ennek csupán a harmadára volt képes).

A BMM-80 „Simfoniya” , BMM-2 és BMM-3 harctéri mentőautókat jelölt, míg a ZS-88 és ZS-96 (zvukoveshchatel’naya stantsiya) variánsok a pszichikai egységek számára átalakított modellek voltak (de a hangszórókat leszámítva nem különböztek az alapmodelltől).

Egyedi variánsok is születtek, különleges célra: a parabola-antennával felszerelt R-439-BK1 mobil műholdas távközlő-rendszer, valamint az E-351BrM mobil erőmű.


Szolgálatban:

A BTR-80 sorozatgyártása 1986-ban kezdődött és a típus még abban az évben rendszerbe állították. Elterjedtségének köszönhetően e páncélautó szolgálatba állítása után szinte minden nagyobb harci cselekménynél megtalálható volt (pl.: Öbölháború, Irak megszállása).

A harcok során ugyanazokat a következtetéseket vonták le, mint amiket a korábbi modelleknél is megtapasztaltak. Az alap BTR-80-asok páncélzata a kiskaliberű lőszerek becsapódásainak ugyan ellenállt, viszont az irányított páncéltörő rakéták (még a legkisebb, vállról indíthatóak is) egyetlen lövéssel elpusztíthatták a páncélautót.

A fegyverzettel is hasonló gondok adódtak. A fedélzeti nehézgéppuska az alacsonyan támadó repülőgépek ellen ugyan hatásos lehetett volna, de ekkor már a repülők főleg nagy magasságból, távolról végeztek a kijelölt célponttal. Ez alól jóformán csak az erősen páncélozott amerikai Fairchild Republic A-10 „Thunderbolt II” volt kivétel, amely viszont ellenállt a KPVT lőszerének. A helyzetet az is súlyosbította, hogy a 14,5 mm-es átmérőjű lövedékek a földi egységek ellen egyszerűen nem voltak elég hatásosak: a rombolóerő feleslegesen nagy-, a tűzgyorsaság viszont elégtelen volt. E problémákat a modernizált változatok jórészt kiküszöbölték, de nagyobb arányú javulást csak az újratervezett utóddal sikerült elérni.

Nyilvánvaló hátrányai ellenére a BTR-80 sikeres páncélautó volt, hibái pedig szinte minden korabeli páncélozott gumikerekes harceszköznél felbukkantak. Bár meg sem közelítette legendás (mennyiségben gyártott) elődjét, a BTR-80 is tekintélyes mennyiségmű megrendelést szolgált ki: a világ több mint 30 országában állították szolgálatba és a harmadik évezred kezdetén még legalább 5000 példány szolgált világszerte. Oroszország és Banglades után a harmadik legnagyobb üzemeltető Magyarország, mely 691 példányt vett át (513 db BTR-80-ast és 178 db fejlesztett BTR-80A-t). A típus utóda a GAZ-5923, ismertebb nevén BTR-90, de az új változatok (pl.: BTR-82) és a helyi variánsok miatt a típus előreláthatóan még évtizedekig fog szolgálni a világ számos országában. A jobboldali fotó egy magyar BTR-80-asról készült a 2007-es kecskeméti repülőnapon.


Utóélet:




A BTR-80 logikus továbbfejlesztése volt a BTR-70-nek. Az újabb nehéz páncélautó megőrizte elődje pozitív jellemzőit (könnyű gyárthatóság, kétéltű konstrukció, stb.), de sajnos hiányosságait is (gyenge védelem, elégtelen tűzerő). Ennek ellenére jó néhány ország rendszeresítette és sokuk ma is használja:







BREM-K (páncélozott műszaki jármű):

Ahogy a neve is mutatja, a BREM-K (bronirovannaya remontno-evakuatsionnaya mashina) páncélozott műszaki jármű volt, az orr-részhez rögzített csörlős daruval. Feladata a sérült járművek kijavítása volt, de a közvetlen frontvonalban nem alkalmazták őket, mivel túl sérülékenyek voltak.



2S23 „Nona-SVK” (önjáró löveg):

A legerősebb BTR-80 variáns címével minden bizonnyal a 2S23 büszkélkedhetett. Ez egy hagyományos kialakítású önjáró löveg volt, tornyában egy 120 mm-es (2A60) löveggel. A Yuri Kalachnikov főtervező által tervezett jármű (a 260 lóerős KamAZ erőforrásnak köszönhetően) úton 80 km/h-ra, vízben pedig 10 km/h-ra volt képes, ami az önjáró lövegek között kitűnőnek számított. A változtatások miatt e típus tömege az alapváltozatnál 900 kg-mal több.


Emellett legalább nyolc ország önállóan is módosította a járművet (csak Magyarország minimum hétféle konfigurációt állított össze). Ezek között található műszaki járművek, sebesültszállító és egy torony nélküli megfigyelési pont (igaz, utóbbiból csupán egyetlen prototípus készült).


Műszaki adatok:

Név: GAZ-5903 „BTR-80”

Típus: nehéz páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 13,60 t

Hossz: 7,70 m

Szélesség: 2,90 m

Magasság: 2,41 m

Motor: 260 Le-s (KamAZ-7403, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő + maximum 9 utas

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 14,5 mm-es nehézgéppuska (KPVT, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (PKT, párhuzamosított)

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 90 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 10 km/h (vízben)

Hatótávolság: 600 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.