Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina 2
„BRDM-2”
Előzmények:
A Szovjetunió a hidegháború korában hatalmas területet uralt, ami miatt kiemelt feladat volt a megfelelő határőrizet. Erre a célre a fegyverekkel felszerelt, könnyű harcjárművek az ideálisak, melyek összecsaphatnak az esetlegesen felbukkanó támadókkal.
A terepjárókat azonban hamar kiszorítottak a páncélautók, melyek páncélzatuk révén ellenálltak a kiskaliberű fegyverek találatainak. Az 1950-es években ezt a feladatot a BTR-40-es páncélozott csapatszállítóval látták el, de erre a nyitott, nem úszóképes és csupán egyetlen géppuskával felszerelt harcjármű nem volt alkalmas.
A BTR-40 utódjának ezért minden hibát egyszerre kellett orvosolnia: nem csak a teljesen zárt páncéltestet várták el, hanem a kétéltű kialakításnak is, ezáltal az új páncélautó nem várt helyeken is felbukkanhatott és a nehezen megközelíthető területeken is járőrözhetett.
Az új típust, a BTR-40P-t (ismertebb nevén BRDM-et) 1957-ben kezdték gyártani és valóban előrelépést jelentett, de a terepjárót idéző formájú jármű páncélzatának vastagsága (az úszóképesség létrehozása miatt) igen alacsony volt (a legvastagabb helyen 10 mm).
A BRDM elődjénél gyorsabb volt ugyan, mankókerekei miatt nőtt a terepjáró képessége és nagyobb hatótávolsággal is rendelkezett, de vékony páncélzata mellett az alapváltozat fegyvertelen volt és 90 lóerős hajtóműve a továbbfejlesztés lehetőségét is korlátozta.
Ezt felismerve a szovjetek mindössze 5 évvel a BRDM gyártásának beindítása után beindították utódjának, a BRDM-2-nek az összeszerelését (ezzel egy időben az elődöt átnevezték BRDM-1-é).
E könnyű páncélautó teljes neve Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina (orosz; ~ felderítő és járőröző harcjármű) 2 lett, utalva a típus elsődleges feladatkörére. A BRDM-2-nek - akárcsak elődjének - orvosolnia kellett a korábbi modell hibáit: a tűzerő és a védelem hiánya mellett szennyezett terepen és éjjel is elvárták a bevethetőséget, ám ára nem érhette el a fejlettebb nehéz páncélautókét.
Konstrukció:
Míg a BRDM-1 inkább páncélozott személyautóra hasonlított, addig utódja inkább az 1960-as évek elején megjelent BTR-60-as nehéz páncélozott csapaszállító formavilágát idézte.
A jellegzetes övvonalú BRDM-2 fegyverzete is fejlődött elődjéhez képest. A korábbi géppuska helyett egy 14,5 mm-es (KPVT) nehézgéppuskát építettek be és a lövésznek a fegyver használatához már nem kellett kihajolnia a küzdőtérből (mivel a nehézgéppuskát egy egyszemélyes, a test közepére pozícionált toronyba helyezték, melyen érdekes módon nem alakítottak ki nyitható tetőlemezt).
A KPVT gyakorlati tűzgyorsasága csupán 150 lövés/perc volt (elméleti: 600 lövés/perc), de a korábbiaknál nagyobb kaliberű lőszere miatt 2000 méterig hatásos volt és 500 méterről képes volt 30 mm-nyi homogén páncéllemez átlövésére, ezáltal a legtöbb páncélautó ellen is hatásos lehetett.
A kezdeti +30 fokos függőleges kitéríthetőséget később 60 fokra növelték, ezáltal a nehézgéppuskát légvédelmi fegyverként is alkalmazhatták (emellett beépítettek egy párhuzamosított, 7,62 mm-es géppuskát is, amire szükség is volt, mert a nehézgéppuska lőszerkészlete csupán 500 db-ot tett ki).
A BRDM-2 védelmi képessége is felülmúlta elődjéét, de a hegesztett acél páncéllapok vastagsága sehol sem haladta meg a 14 mm-t. Az oldalsó páncélzat 5-7 mm, a farrész 3 mm, a hasi páncéllemez pedig mindössze 2 mm-es volt, ezért egy, a jármű alatt robbanó akna szinte bizonyosan teljesen elpusztítja a páncélautót. Ennek a kézifegyverek ellen is csak korlátozottan védő páncélzatnak azonban alacsony árán kívül két további előnye is volt: a páncélautó úszóképes volt és a mozgékonysága is megfelelő volt.
A négy nagy keréknek köszönhetően a BRDM-2 már önmagában is jó terepjáró képességgel rendelkezett, de megtartották az előd furcsa, de hatékony mankókerekeit is. Ez az oldalanként 2-2 kisméretű kerék-pár leereszthető volt, ezáltal nehéz vagy laza terepen nagyobb területen oszlott el a harcjármű tömege. A mankókerekeket lánchajtással látták el, így mind a négy kerék beragadása sem feltétlenül jelentette a harceszköz elakadását.
A változtatások hatására azonban a könnyű páncélautó tömege több mint két tonnával nőtt, melyet a hajtómű cseréjével ellensúlyoztak. A nyolchengeres (GAZ 41) erőforrás ugyan mindössze 140 lóerős volt, de a teljesítmény/tömeg aránya így is mintegy 2 lóerővel nőtt, ezáltal a típus mobilitása az elődhöz képest nem csökkent. A korábbi teherautós felépítéssel való szakítást az is jelezte, hogy a BRDM-2-es motorja az orr-részből átkerült a farba, melyet egy páncéllappal leválasztottak a küzdőtérből (ezáltal a motort ért találat vagy hajtóműtűz esetén nőtt a legénység túlélésének esélye).
A BRDM-2 (felmenőjéhez hasonlóan) átalakítás vagy segédberendezés nélkül is úszóképes volt. A vízbe hajtás előtt el kellett távolítani a hátsó fedlapot és fel kell hajtani az orrban található terelőlapot (erre a nagyobb stabilitás mellett azért van szükség, nehogy víz juthasson be a járműbe).
A modellt a vízben vízsugár hajtómű hajtotta, melyet a szárazföldön egy csepp alakú páncéllap takart (a kormányzást a hajtómű mögé szerelt két kisméretű áramlásterelő lappal végezték).
Emellett vészhelyzet esetén rendelkezésre állt egy négy tonnás teherbírású csörlő is, mellyel a jármű kimenthette önmagát. A felszerelés része volt továbbá az NBC (nukleáris, biológiai, vegyi) védelem is, így a BRDM-2-eseket szennyezett terepen is bevethették.
A harctéri feladatok alatt a vezető és a parancsnok ablaka elé egy-egy páncélozott előlapot lehetett lehajtani, de ha a rostélyokat nem használták, akkor napellenzőként vagy hófogóként funkcionáltak. A sofőr és a parancsnok periszkópja mellett a páncélautót éjjellátóval is felszerelték.
Fejlesztések:
A BRDM-2 nem volt kiemelkedően jó könnyű páncélautó és rendelkezett néhány súlyos hiányossággal, de összességében (többnyire) alkalmas volt arra a feladatra, amelyre tervezték: járőrözésre és felderítésre.
Mivel a világ számos országban használták (egyes államokban a mai napig rendszerben tartják), a gyártó (majd az egyes államok) szükségszerűen módosították, továbbfejlesztették vagy feljavították az alapváltozatot (melynek gyári típusjelzése: GAZ 41-08 volt).
A leggyakoribb átalakítás a radiológiai védelmet élvező, illetve ezt jelző típusokkal volt kapcsolatos. A BRDM-2RKh (himicseszkaja razvedivatel’naja mashina, azaz kémiai-radiológiai felderítőjármű, bár néha más neveken is emlegették) alapesetben kettő darab zászlótartó rúddal volt felszerelve, hogy jelezhesse a veszélyes területeket (a rudakat vissza lehetett hajtani). A BRDM-2RKh-val azonos típusú, de fejlettebb változat volt a BRDM-2RKhb.
Az ilyen BRDM-2-esek a mérésekhez több kiegészítő műszert is kaptak, így mérni tudták a jelen lévő mérgező gázok, a radioaktivitás, valamint a röntgensugárzás mértékét.
Ezen kívül számos más országból származó, módosított BRDM-2 is napvilágot látott és jó néhány különleges rendeltetésű páncélautó-modellt is gyártottak, de egy részük alig különbözött az alapváltozattól.
Létezett például olyan variáns, melybe nem építették be a nehézgéppuskát (de egyéb téren megegyezett a bázismodellel) és a BRDM-2UM (parancsnoki változat) is egy tornyától megfosztott, hatékonyabb rádióval felszerelt BRDM-2-es volt.
Szolgálatban:
A BRDM-2 hosszú, ám nem túl dicsőséges szolgálatot tudhatott magáénak. Relatív gyors volt és olcsó, így széles körben elterjedt és a csendőrségi akciók során be is vált, de ha nem kézifegyverrel tüzeltek rá (hanem pl.: vállról indítható rakéta- vagy gránátvetővel), az általában a jármű pusztulását jelentette.
A legtöbb szovjet harcjárműhöz (pl.: a PT-76-hoz) hasonlóan ugyanis a BRDM-2 is alulpáncélozott volt és az is gondot jelentett, hogy nem rendelkezett páncéltörő fegyverrel
Elődjénél ugyanakkor jóval fejlettebb és legalább annyira elterjedt volt: mintegy 40 országba exportálták. Első üzemeltetőjénél, a szovjet hadseregben 1962-ben állították szolgálatba (itt több mint negyedszázados szolgálat után a BTR-60 nehéz - csapatszállító - páncélautó váltotta le).
Az átalakított BRDM-2-esek a járőrözés mellett (típustól függően) többnyire páncélvadászként vagy rakétás légvédelmi ütegként is szolgáltak, de arról nincs adat, hogy ilyen típusokat éles körülmények között bevetettek volna.
Ennek oka, hogy a BRDM-2 egy könnyű páncélautó volt vékony páncélzattal és minimális tűzerővel, ezért a hidegháború konfliktusainak többségében jelen volt ugyan, de nem harcolt az első vonalban.
Az alábbi képen átalakított izraeli BRDM-2-esek sorakoznak, melyeket az Izraeli Védelmi Erő használt.
Utóélet:
Bár a több mint 7000 db legyártott BRDM-2-es többségét már nem használják, e páncélozott harci jármű egyike a legtöbb variánssal rendelkező katonai harcjárműveknek. Helyszűke miatt az alábbiakban csak a szovjet és a magyar változatok olvashatóak, ezért az alábbi listából kimaradt 16 ország mintegy 50 modellje (köztük a Szovjetunió ősellenségnek számító Egyesült Államok vagy Kuba által módosított variánsok):
Szovjet páncéltörő változatok (zárójelben a használt páncéltörő rakéta típusa):
9P122 „Maljutka” (9M14M „Maljutka-M”), 9P133 „Maljutka” (9M14P „Maljutka-P”), 9P124 (9M17M „Skorpion-M”), 9P137 „Flejta” (9K8 „Flejta”), 9P148 „Konkursz” (9M113 „Konkursz”).
E típusok egy része nem kapott tornyot, a rakéta indításához pedig egy érdekes emelőrendszert használtak. Ennek lényege, hogy a rakétákat a járművek tetőpáncéljának aljához rögzítették, mely a tüzelés előtt felemelkedett. Ez azzal az előnnyel járt, hogy az újratöltéséhez a legénységnek nem kellett elhagynia a védettebb küzdőteret.
Egyéb szovjet változatok:
A fentiek mellett készült egy légvédelmi változat is (9P31, 9K31 „Sztrela-1” rakétarendszerrel). Balra egy ilyen 9P31 látható, melynél a jármű tetejére, egy teljesen körbefordítható állványra rögzítették a Sztrela-1 föld-levegő rakétákat (e típus különlegessége, hogy nem rendelkezett mankókerekekkel).
A többi szovjet változat külsőre a BRDM-2-es pontos mása volt. Az ATM-1 „Ingul” egy civil, torony nélküli mentőjárművet takart (készültek más fajtájú nem katonai példányok is szintén torony nélküli, ablakokkal ellátott modellekként). A ZS-82 egy fegyvertelen, hangosbeszélőkkel ellátott variáns volt, a TM-1 pedig egy páncélozott tűzoltó, de számos BRDM-2-t alakítottak át civil használatra (ezekből kiszerelték a fegyvereket).
Magyar változatok:
Két magyar BRDM-2 módosítás készült, de ezek közül az egyik (Afganisztánban is használt) változat csak annyiban különbözött elődjétől, hogy két hátsó ablakot kapott. A másik modell a VS BRDM-2 (vegyi sugárfelderítő úszó gépkocsi) volt, melyet többféle vegyvédelmi kiegészítővel láttak el).
Műszaki adatok:
Név: Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina 2 „BRDM-2”
Típus: könnyű páncélgépkocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 7,70 t
Hossz: 5,75 m
Szélesség: 2,37 m
Magasság: 2,31 m
Motor: 140 Le-s (GAZ-41, ”V” hengerelrendezésű, 8 hengeres)
Legénység: 2 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 14,5 mm-es nehézgéppuska (KPVT, a toronyban)
Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (PKT, párhuzamosított)
Páncélzat: 2-14 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 100 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 10 km/h (vízen)
Hatótávolság: 750 km