Multirole Armoured Vehicle

„Boxer”


Előzmények:

A páncélautók több mint egy évszázaddal ezelőtti megjelenésük óta mind nagyobb szerepet játszanak a harctéren. A kezdetben elsősorban kisegítő feladatokra, például felderítésre szánt páncélautók idővel kiszorították a könnyű harckocsikat a felderítő szerepkörből, később pedig megjelentek a löveggel felszerelt gumikerekes páncélautók. A páncélautók komoly előnye alacsonyabb fejlesztési költségük, vételáruk és üzemeltetési költségük, emellett a lánctalpas harcjárműveknél nagyobb sebességre képesek és általában jobban boldogulnak épített környezetben.

A második világháború után a motorizáció a legtöbb hadseregben teljessé vált és idővel a védtelen teherautókat páncélautók váltották fel. Az 1980-as évekre azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az akkor rendszerben álló típusok (pl.: a szovjet BTR járműcsalád) vékony páncélzata nem biztosít elegendő védelmet, viszont a jármű általánosságban megfelelő, ezért növelték a páncélautók páncélzatát és tűzerejét.

Ez a fejlődés azonban azzal járt együtt, hogy a típusok tömege jelentősen nőtt (a négykerekű típusokat a csapatszállító páncélautók esetében nagyrészt nyolckerekű járművek váltották fel, amelyek tömege harctéri körülmények között nem ritkán a 30 tonnát is meghaladja). Még ennél is fontosabb változást jelent, hogy az új típusok komplexitása, ezzel együtt ára nagyságrendileg nagyobb a korábbiaknál, ami alacsonyabb darabszámot tesz lehetővé és limitálja a speciális változatok számát. Ezen költségek még a leggazdagabb országok számára is komoly terhet jelent, ezért néhány államot leszámítva együttműködésre készíteti a fejlesztő országokat.

A fejlesztés várhatóan kiemelkedően magas összege miatt a hidegháború után Európa három nagyhatalma, Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság is közösen kezdte meg egy következő generációs nehéz páncélautó tervezését. A három országos összefogás azonban gyorsan véget ért: Franciaország már 1999-ben kilépett a programból, hogy létrehozza a Véhicule Blindé de Combat d’Infanterie (VBCI) nevű, hasonló harcjárművet, a britek és németek azonban folytatták a programot.

2001-ben Hollandia csatlakozott a páncélautó fejlesztéséhez, két évvel később (az Iraki háború kezdete után nem sokkal) azonban a britek szintén kiléptek, arra hivatkozva, hogy a típus nem alkalmas Lockheed C-130 „Hercules” típusú repülőgéppel történő szállításra. E kijelentés iróniája, hogy később ejtették a C-130-assal történő szállítás követelményét, mert ennek más típus sem felelt meg, ugyanakkor 2007-ben az FRES program részeként megvásárolni kívánt nehéz páncélautók 3 lehetséges típusa közé ismét felvették e páncélautót.

A Boxer-nek keresztelt, immár csak német-holland harcjármű már 2004-ben készen állt a sorozatgyártásra, azonban különböző politikai kérdések évekkel késleltették a rendszeresítést, az első példányok így csak 2009-ben kerültek a német egységekhez. A típust a hollandok többcélú párcélozott járműnek (angolul Multirole Armoured Vehicle-nek, röviden MRAV-nek), míg a németek páncélozott csapatszállító járműnek (németül Gepanzertes Transport Kraftfahrzeug-nak, röviden GTK-nak) keresztelték; közkeletű beceneve a Boxer lett.


Konstrukció:

A Boxer tipikus modern nehéz páncélautó kialakítással rendelkezik: rendkívül elnyújtott, ék alakú orrot kapott a front részbe épített hajtóművel, valamint négytengelyes vázat, amely jelen esetben a 3 fős személyzet mellett maximum 8 fő hordozására alkalmas. A típus holland és német változatai ugyan némileg eltérnek egymástól, de ez csupán néhány jelentéktelen részletet jelentenek, érdemben csak a modulok különböznek egymástól (ld. „Fejlesztések” bekezdés).

A Boxer - modern többcélú típusról lévén szó - különböző fegyverekkel szerelhető fel. A páncélautót egy kisméretű távirányítású toronnyal szerelték fel. A német modelleken ez egy KMW FLW-200-ast jelent, benne egy 7,62 mm-es MG3-as géppuskával, 12,7 mm-es M3M nehézgéppuskával vagy GMW típusú, 40 mm-es gránátvetővel, míg a holland példányok Kongsberg Protector típusú tornyában egy 12,7 mm-es nehézgéppuska található.

Ezekkel a Boxer képes minden páncélozatlan és könnyen páncélozott célpont leküzdésére: az alapváltozatból erősebb fegyverzetű variáns nem készült, de átalakított modellek természetesen akár harckocsik elleni harcra is képesek.

A Boxer páncélzatának pontos vastagsága ma is szolgálatban álló típusként nem ismert, mindössze annyi nyilvános, hogy védelme acél páncélzatra erősített Advanced Modular Armor Protection (AMAP) elemekből áll. Az AMAP egy moduláris kompozit páncél, amelyet a német IBD Deisenroth Engineering fejlesztett ki: az acélötvözetekből és kerámia betétből álló páncélzat a korábbi hasonló MEXAS kompozit páncél-elemeket váltotta fel és gyakorlatilag minden modern európai nehéz páncélautó használja őket.

A Boxer páncélzata a hatfokú STANAG 4569-es skálán 4-es szintű, azaz bármilyen oldalról ellenáll egy vízszintesen 200 m-ről kilőtt, 14,5 mm-es páncéltörő nehézgéppuska-lőszer találatának. A 4-es szint feltétele a megfelelő aknarobbanás elleni védelem megléte: a Boxer a jármű alatt detonáló, 10 kg-nyi robbanóanyagot is képes túlélni.

Az ilyen fokú páncélzat és a jelentős befogadóképesség ára természetesen az igen komoly tömeg: a Boxer páncélautó harctéri tömege a 36 tonnát is meghaladhatja (ebből 24 tonnát tesz ki maga a harcjármű).

Ilyen jelentős tömeg mozgatásához nagy erejű erőforrásra van szükség, ezért a páncélautóba egy 8 hengeres MTU 8V199 TE20 dízelmotor került beépítésre, amely 711 lóerő leadására képes. A harcjármű nyolckerék-meghajtású, automata váltóval felszerelt, a megszokott eggyel szemben az első két tengely kormányozható.

Ahogy az a fentiekből kiderül, a Boxer C-130-as teherszállító repülőgéppel nem, Airbus A400M-mel viszont légi úton is szállítható és ellátták különböző kiegészítő rendszerekkel, köztük központi guminyomás-állítással és defekttűrő abroncsokkal.


Fejlesztések:

A Boxer teljesen új harcjármű, nem kapcsolódik korábbi modellekhez, emellett nem rendelkezik fejlesztett változattal, ami egyedi kialakítási sajátosságából adódik. A páncélautók különböző variánsait a gyárban állítják elő, vagy később alapmodelleket módosítanak kisebb-nagyobb mértékben, létrehozva csapásmérő, parancsnoki vagy egyéb változatokat.

Ez ugyan lehetővé teszi, hogy az egyes feladatkörökhöz az adott igényhez alakítsák át a bázismodellt, ugyanakkor mindez azzal a hátrányos tulajdonsággal jár, hogy ez a módszer nagyszámú egyfeladatos járművet eredményez: az alapváltozat mellett például néhány tüzérségi megfigyelőt, amelyekből lehet, hogy nem áll rendelkezésre elegendő példány az adott misszióhoz, miközben csapatszállításra nem alkalmas.

A Boxer-nél ezért a tervezők más utat választottak: a nehéz páncélautó egy platform, amelyből egyetlen változatot gyártanak - minden példány alapja teljesen azonos, megkönnyítve a kiképzést és karbantartást.

A Boxer-platform hátsó szekciója azonban üres, hasonlóan egy platós teherautóhoz: az egyes feladatokra szabott változatokat különböző modulok képviselik, amelyeket a jármű hátsó szekciójába lehet ráépíteni. A blokkok gyorsan rögzíthetőek és egy daru segítségével cserélhetőek, ami lehetővé teszi, hogy megfelelő számú modullal a járműveket akár minden egyes küldetéshez az adott célra lehessen specializálni. Ez a rendszer egyben azt is lehetővé tette, hogy a holland és a német modulok egymástól eltérjenek és a későbbiekben tetszőleges számú további modul hozható létre.

A típus alapváltozatának a Boxer APC modul tekinthető: ez 8 katona szállítására képes, harckész tömege a páncélautóval együtt 33 tonna. A Boxer AMB ennek harctéri mentő változata és mivel védelme azonos a csapatszállító modellével, megjelenésekor ez volt a világ legjobban védett gumikerekes harctéri mentőjárműve. A mentő-modul megnövelt belső magassággal rendelkezik, emiatt az ezt használó Boxer magassága 2,376 méterről 2,72 méterre nő (a holland és a német jármű is 7-7 ülő sebesült vagy 3 hordágy szállítására alkalmas).

A Boxer CP a típus parancsnoki változata, amelyet különböző irányítási és (titkosított) adatátviteli rendszerrel, valamint kiegészítő antennákkal szereltek fel. Az afganisztáni bevetésekhez egy fejlesztett CP A-1-es altípust is megalkottak, ami olyan sikeressé vált, hogy később az összes ilyen modult erre a szintre hozták fel.

A Boxer CARGO és CARGO/C2 modellek teherszállításra készültek, két szabványos euro-raklapot képesek befogadni, maximum 2000, illetve 1500 kg-os össz-terhelhetőséggel. Ezekből a változatokból csak Hollandia vásárolt, akárcsak a műszaki szakembereket és felszerelésüket szállító GNPR blokkból (a szintén kizárólag Hollandia által rendszeresíteni tervezetett BRD harctéri sérüléseket javító modulból annak magas ára miatt viszont végül nem vásároltak).


Szolgálatban:

A Boxer máig a világ egyik legfejlettebb és legjobban védett páncélautójának számít, de az együttműködés viharos története miatt a program nem a reméltnek megfelelően sikerült. Ahogy az fentebb is olvasható, a Boxer-programból a három alapító országból kettő is kilépett, majd Hollandia képében egy új csatlakozott - részben emiatt a program finanszírozásával kapcsolatban több esetben kétségek merültek fel, és számos esetben módosítani kellett az elvárás-rendszert.

A Boxer így csak 2009-től állt szolgálatba, ezt megelőzően a prototípusokkal egy rendkívül hosszú, 7 éves tesztperiódust teljesítettek. A Boxer páncélautó német oldalon az M113-as lánctalpas csapatszállítót és a gumikerekes Transportpanzer „Fuchs” páncélautót váltotta fel, míg Hollandiában az M113-as fejlesztett variánsait.

Miután a hollandok csatlakoztak, Németország és az Egyesült Királyság (Hollandiához hasonlóan) 200-200 db Boxer páncélautót terveztek rendszeresíteni, végül 2006-ban Németország 272 db, Hollandia pedig 200 db Boxer-t vásárolt.

2015-ben Németország a típusból további 200 példányt rendelt és közben folyt a lehetséges külföldi megrendelők felkutatása is. A Boxer jelenleg versenyben van egy Ausztrál tenderen, az Egyesült Királyságban és Romániában, a 2015-ös német megrendeléssel egy időben azonban Litvánia ténylegesen megrendelt 88 db Boxer-t (túlnyomórészt csapatszállító modullal).

A Boxer-t tulajdonságai ugyan a legtöbb modern harcjármű fölé emelik, azonban további elterjedésének komoly gátja kiemelkedően magas vételára. Az egyes vásárlások összehasonlítása nem egyszerű, tekintettel arra, hogy a beszerzések rendszerint nem csupán a harcjárművek vételárát tartalmazzák, azonban a járművek darabára 1000-1500 milliárd forint körül mozog, azaz a mai azonos kategóriájú páncélautók árának másfél-kétszerese, sőt, számos lánctalpas harcjármű vételárát is meghaladja.

Mindez rendkívül megnehezíti a Boxer szélesebb körű elterjedését, mivel a páncélautó moduláris rendszer által nyújtott előnyöket a kiemelkedően magas árral kell szembeállítani (a jármű ára kb. azonos a francia VBCI páncélautóval, ám azt Franciaország kizárólag saját igényei kielégítésére tervezte).

A Boxer páncélautók a német kontingens tagjaként jártak Afganisztánban, a német hadsereg részben az itt szerzett tapasztalatokra építve megkezdte járműveinek A2-es szintre fejlesztését (ez többek között rátét-haspáncélt takar).


Utóélet:

A moduláris páncélautó ötlete ugyan több előnnyel kecsegtet, de a Boxer harcjármű eddig nem vált kiemelkedően sikeres típussá, és meglepő módon más országok sem követték a példáját, igaz, az elkövetkező évtizedek harcjárműveibe lehet, hogy hasonló moduláris megoldásokat fognak beépíteni:


Boxer DTV (kiképző harcjármű):

A Boxer páncélautók sajátossága, hogy a jármű vezetője a menetirány szerinti jobb oldalon ül (baloldalt kapott helyet a motor), ami megszokást igényel, ezért a járműből kialakítottak egy vezető-oktató modult is. Ennél a modellnél a modul tetején egy nagyméretű ablakokat tartalmazó felépítmény kapott helyet, az oktató innen instruálhatja a vezetőt, illetve szükség esetén át is veheti a jármű irányítását.


Boxer IFV (gyalogsági harcjármű):

A Boxer nagyobb tűzerejű változata. E típusból többféle modellvariáns született kétfős, illetve személyzet nélküli toronnyal, 30 mm-es gépágyúval. Ezt a Boxer-típust Litvánia vásárolta meg, járművei ráadásul két-két darab behúzható (izraeli) Spike páncéltörő rakétát is szállítanak.


Boxer CRV (nehéz páncélautó):

Ezt a típust kifejezetten az ausztrál Land 400-as programban való részvételre tervezték. Alapvetően megegyezik a csapatszállító változattal, de erősen felülpáncélozott, ennek köszönhetően a STANAG 4569-es szabvány szerinti Level 6/6+ szintű védelemmel rendelkezik (ellenáll 30 mm-es gépágyúlőszer találatának is). Jelen cikk írásakor még nem ismert, hogy az ausztrálok végül a Boxer CRV, vagy egyetlen állva maradt vetélytársa, a PATRIA AMV35 mellett döntenek, ezért ezt a típust jelenleg nem gyártják.


Az alábbi két fotó közül a baloldali egy vezetőkiképző Boxert DTV-t, a jobboldali egy tornyos Boxer IFV-t mutat.


Műszaki adatok:

Név: Multirole Armoured Vehicle/Gepanzertes Transport Kraftfahrzeug „Boxer”

Típus: (nehéz) csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 24,00 t (teljes felszereléssel 33,00 t)

Hossz: 7,93 m

Szélesség: 2,99 m

Magasság: 2,37 m

Motor: 711 Le-s (MTU 8V199 TE20, 8 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő (+ max. 8 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: többféle (távirányítású torony a jármű tetején)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm (STANAG 4569 Level 4)

Teljesítmények:

Végsebesség: 103 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 1100 km (műúton)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.