Berliet VXB-170

„VBRG”


Előzmények:

Franciaország a második világháborúban rendkívül rövid idő alatt kapitulált és a háború nagy részében német megszállás alatt állt, ezért az országban érdemi harcjármű-fejlesztés nem folyt, ami azt eredményezte, hogy a világháború alatti gyors fejlődés miatt 1944-ben, az ország felszabadítását követően mindent az alapoktól kellett kezdeni.

Franciaország döntéshozói a történtek ellenére, vagy éppen ezért eltökéltek voltak és mindenáron igyekeztek modern harcjárműveket fejleszteni, amelyekkel újrafegyverezhetik a köztes időben amerikai típusokat használó haderejüket. Ez a folyamat a feladat nagysága ellenére alapvetően sikeres volt, mások mellett megalkotva az AMX-13-as könnyű harckocsit, a Panhard EBR gumikerekes páncélvadászt és több korai sugárhajtóműves vadászrepülőgépet. A jelentős külföldi megrendeléseket is produkáló típusok sikeresen betöltötték a szerepüket, azonban az 1960-as években ezeket fokozatosan kiváltották a harcjárművek új generációja (ezek közé tartozott az AMX-30 fő csataharckocsi és a Panhard AML páncélautó).

A francia hadsereg által megrendelt, nagyteljesítményű modellek mellett, az 1960-as években a Berliet vállalat saját költségén megkezdte egy új páncélautó kifejlesztését. A cél egy alacsony áru csapatszállító volt, amelynek a lehető legtöbb alkatrésze csereszabatos már gyártásba lévő, illetve a francia hadseregben hadrendben álló harcjárművekkel, valamint a Berliet saját teherautóival, ezáltal egyrészt alacsonyabb lehet a fejlesztési költsége (áttételesen a vételára), másrészt egyszerűbb és olcsóbb az üzemben tartása.

A leendő páncélautó első prototípusa, a Berliet BL-12 1968-ban jelent meg: mivel a típust a Berliet nem a francia állam megrendelésére, hanem export célokra fejlesztette, a típust 1969-ben egy haditechnikai vásáron mutatták be.

Ez ugyan felkeltette a francia hadsereg érdeklődését, ezért a Berliet legyártott számukra egy második BL-12-est, azonban a teszteket követően a típus a hadsereg nem rendelte meg, a Gendarmerie nationale, a francia csendőrség viszont szintén igen, ezért a Berliet a BL-12-t módosítva megalkotta a Berliet VXB-170-es páncélautót. A csendőrség a típust VBRG (Véhicule blindé á roues de la Gendarmerie; csendőrségi gumikerekes harcjármű) jelzéssel használta.


Konstrukció:

A VXB-170-es azonnal felismerhető volt a jármű középvonalába épített vezetőfülkéjéről, amely páncélautókon kiemelkedően nagynak számító páncélüveg szélvédőivel kiemelkedően jó kilátást biztosított előre és oldalra is, ezáltal a típusnak nem jelentett problémát a városi üzemeltetés. A Berliet VXB-170-es számos kortársához hasonlóan egy tipikus 1970-es, 80-as évekbeli csapatszállító páncélautó volt, amelyet kifejezetten mérsékelt áru típusnak szántak, frontvonal mögötti és egyéb alacsony intenzitású területekre.

E páncélautót csapatszállításra tervezték, de amíg legtöbb kortársát egyetlen géppuskával szerelték fel a torony tetején, addig a VXB-170 egy fős tornyában egy 56 mm-es gránátvetőt és egy 7,62 mm-es géppuskát hordozott, ezért a jármű korlátozott mértékben képes volt az általa szállított katonák támogatására. A típus alapváltozatát emellett felszerelték 7 db lőréssel, amelyen át a bent ülő katonák saját fegyvereiket is használhatták.

A VXB-170-es páncélzata tűzerejével szemben minimális volt: a páncélvastagság a jármű frontrészén és oldalain sem haladta meg a 7 mm-t, ezért kizárólag kézifegyverek tüzének állt ellen, ami a későbbiekben már rendkívül vékonynak számított, a páncélautó kifejlesztésekor, az 1960-as évek végén viszont még elfogadhatónak tartották.

A francia típus a 3 fős legénysége mellett maximum 8 főt szállíthatott. A katonák a páncélautó két oldalán kialakított ajtókat használhatták, valamint egy harmadik, a típus farába épített ajtót. Ez utóbbi a vezetőfülkéhez hasonlóan szintén a VXB-170 egyik jellegzetes megoldása volt, ugyanis az erősen, ”V” alakban döntött farrész ajtaja megközelítőleg függőleges volt, a kettő közötti távolságot pedig egy fém kerettel töltötték ki.

A VXB-170-es tömege 12,7 tonnát tett ki; a járművet egy 8 hengeres, dízelüzemű Berliet V800M erőforrás hajtotta, amely 170 lóerős teljesítményt generált (erre utalt a típus nevében a „170”), amely 85 km/h-s végsebességet szavatolt. Az erőforrást a harcjármű farának bal oldalába telepítették (emiatt kellett jobbra eltolni a hátsó ajtót).

A típus úszóképes volt, a vízben kerekei hajtották előre. A járműhöz több opcionális felszerelést kínáltak - mások mellett ezek közé tartozott egy nukleáris, biológiai és vegyvédelmi rendszer, egy tolólap, golyóálló gumikerekek és passzív éjjellátó készülék.


Fejlesztések:

A VXB-170-est a Berliet vállalat eredetileg katonai felhasználásra szánta, később viszont a sorozatgyártású példányokat kismértékben módosították, hogy jobban megfeleljenek a csendőrségi szerepben. Ennek részeként elhagyták a páncélautó oldalán kialakított lőréseket, valamint a szélvédő elé hajtható páncéllapokat és ehelyett fémrácsokat erősítettek fel.

Emellett a típusból tervezték több specializált változat gyártását (pl.: parancsnoki, felderítő, 20 mm-es gépágyúval felszerelt könnyű csapásmérő), ezek azonban ugyanúgy nem valósultak meg, mint a vízsugár-hajtóművel tervezett modell. A jobboldali fotón egy korai VXB-170-es látható.



Szolgálatban:

A Berliet azt remélte, hogy VXB-170-es az 1970-es években ugyanolyan átütő sikert fog elérni, mint az 1950-es évek francia harcjárművei, ez azonban nem történt meg. Ahogy a bevezetőben is olvasható, a cég az 1960-as évek végén, saját költségén kezdte meg a VXB-170-es fejlesztését abban bízva, hogy azt a francia hadsereg új alapvető típusaként fogja rendszeresíteni.

A francia hadsereg valóban pályázatot írt ki egy kéttengelyű csapatszállító páncélautóra, hogy kiválthassa az AMX-13-ason alapuló AMX-13 VTT (későbbi nevén AMX-VCI) lánctalpas csapatszállítót, amelyen három vállalat vett részt: a Berliet, a Panhard és a Saviem.

A Panhard az M3 VTT típussal pályázott, amely mindössze 6,1 tonnát nyomott, ezt azonban a franciák elutasították, ennek ellenére a csapatszállítóból 1971-től 1180 példányt gyártottak exportra (Afrika országainak több mint fele, valamint néhány ázsiai és dél-amerikai ország is vásárolt belőle).

A hadsereg pályázatát a Saviem nyerte meg a Véhicule de l’avant blindé, röviden VAB nevű modelljével, amelyet máig gyártanak, és amelyből összesen több mint 5000 egységet építettek (a VAB igen hasonló volt a VXB-170-hez, de annál nagyobb tömeggel és lényegesen erősebb motorral szerelték fel). A VXB-170-est így Franciaországban egyedül a csendőrség vásárolta, amely 50 példányt rendelt, amelyek 1973-ban készültek el és a típus 1974-ben állt hadrendbe.

A francia csendőrség összesen 400 db új páncélautóra tartott igényt, végül azonban költségvetési okokból csak 155 egységet vásároltak, emellett Gabon 15 db, Szenegál 12 db, Tunézia pedig 10 db VXB-170-est vásárolt.

A csekély mennyiség oka a rövid gyártási idő volt: 1978-ban a Renault vállalat felvásárolta a Saviem és a Berliet cégeket, áttételesen a VAB és a VXB-170 páncélautókat. Mivel a két típus rendkívül hasonló volt egymáshoz és mivel a VAB-t már nagy sorozatban gyártották, az a döntés született, hogy a VXB-170 előállítását a VAB javára leállítják.

A legyártott VXB-170-esek a francia csendőrség kötelékében évtizedeken át szolgáltak, de jellegükből fakadóan kizárólag rendfenntartó feladatkörben használták őket, igaz, ilyen minőségben bevetették őket Franciaország tengeren túli területein, valamint az 1990-es években Koszovóban is. Korlátozott számban a típust a francia csendőrség jelenleg is alkalmazza, emellett a leselejtezett példányok egy részét tovább értékesítették.


Utóélet:

A VXB-170 a Berliet utolsó teljesen új tervezésű típusa volt, de a rendkívül hasonló VAB és a Renault-felvásárlás miatt a páncélautót csak rövid ideig gyártották, amely alatt nem építettek belőle specializált változatokat:


Ratel (csapatszállító páncélautó):

Az 1970-es évek elején a Dél-Afrikai Köztársaság új csapatszállító páncélautót tervezett. Ehhez több külföldi modellt teszteltek és megvásároltak 1 db Berliet VXB-170-est is, majd ezek alapján fejlesztették ki a végleges modelljüket. A Ratel páncélautó egy 18,5 tonnás, 3 tengelyes nehéz páncélautó, amely egy 20 mm-es gépágyúval (a páncéltörő változatban egy 90 mm-es löveggel) felszerelt tornyot hordoz, azonban a VXB-170-esből átvették annak jellegzetes frontrészét a nagyméretű, középre beépített szélvédővel, valamint a 3+8 fős elrendezést.


Műszaki adatok:

Név: Berliet VXB-170

Típus: (kétéltű) csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 12,70 t

Hossz: 5,99 m

Szélesség: 2,50 m

Magasság: 2,05 m

Motor: 170 LE-s (Berliet V800M, 8 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő (+ max. 8 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 56 mm-es gránátvető (ALSETEX Cougar, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (AANF1, párhuzamosított)

Páncélzat: max. 7 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 85 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), ismeretlen km/h (vízben)

Hatótávolság: 750 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.