ACMAT Bastion

„Bastion Mk I”


Előzmények:

Az 1900-as évek elején Franciaországban az elsők között kezdték meg páncélautók gyártását (ilyen volt az 1902-es, részlegesen páncélozott Charron, Girardot et Voigt 1902). A többi nagyhatalomhoz hasonlóan a hadsereg Franciaországban is az első világháború alatt vásárolt először nagy mennyiségű páncélautót: ekkor a Renault, a Peugeot és a White vállalatok összesen mintegy 600 darab ilyen harcjárművet építettek, amelyeket ugyan a statikus nyugati fronton csak korlátozottan használhattak, a háború utolsó felében viszont igen hasznosnak bizonyultak, mert a harckocsiknál lényegesen nagyobb sebességük révén üldözhették az ellenséget.

Az első világháború után Franciaország is leépítette haderejét és a háborúban súlyos veszteségeket szenvedő országban nem volt pénz újabb típusokra, ezért békeidőben a háború alatt legyártott típusokat is elegendőnek tartották. Ez a gyakorlat alapvetően sikeres volt, mert a két világháború között a nagyhatalmak, köztük Franciaország szinte kizárólag gyarmati felkelések leverésében vett részt, ahol az olcsóbb és gyorsabb páncélautók jobban megfeleltek, mint a harckocsik.

Mindez azt eredményezte, hogy az 1930-as évek közepén Franciaország még mindig első világháborús páncélautókkal rendelkezett (akárcsak az Amerikai Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság), ekkor azonban (a növekvő német fenyegetésre válaszul) a franciák egyre gyorsabb ütemű fegyverkezésbe kezdtek.

Az 1930-as évek második felében Franciaországban gyártásba került a Panhard 178, egy igen előremutató, kéttengelyes könnyű páncélautó, amely ennek ellenére egy 25 mm-es páncéltörő löveggel rendelkezett (az ország szabványos vontatott páncéltörő lövegével) és 1939-re elkészült a hasonló Gendron-Somua AMR 39 is. Az AMR 39 számos új, modern francia harcjárműhöz hasonlóan már nem került sorozatgyártásba, mert 1940-ben a német Harmadik Birodalom lerohanta Franciaországot.

A megszállást követően a németek leállították a francia páncélautó-gyártást, így az csak az ország felszabadítása után indulhatott újra, de ekkor (a francia nagyhatalmi státusz visszaállítása érdekében) Franciaország hatalmas erőkkel kezdett harcjárművek, köztük páncélautók fejlesztésébe.

A hidegháború alatt Franciaországban több rendkívül sikeres katonai páncélautót gyártottak: a teljesség igénye nélkül ilyen volt a Panhard EBR, a Panhard AML, az AMX-10 RC és a Panhard ERC. A hidegháború után csökkent az igény a harcjárművekre, de a francia állam ezt követően is vásárolt hazai (francia) fejlesztésű harcjárműveket, emellett azonban egy korábban páncélautó gyártással nem foglalkozó vállalat, az ACMAT is piacra dobta a saját típusát.

E cég elődjét René Legueu megalapította 1954-ben, Ateliers Legueu Meaux, röviden ALM néven; gumikerekes (páncélozatlan) katonai járművek gyártására. A korlátozott mennyiségben a polgári piacra és állami szervek, köztük a francia rendőrség és tűzoltóságok számára is gyártó cég idővel jelentős exportőrré vált. A cég az 1960-as évek fordulóján gyártani kezdte az ALM Vehicle of de Combat d’Outre-Mer (röviden VCOM) terepjáró teherautót a Francia Idegenlégió számára, amely azt több afrikai konfliktusban használta.

1964-ben René Legueu egy leányvállalatot hozott létre, Ateliers de Constructions Mécaniques de l’Atlantique (francia; ~ Atlanti Mechanikus Járműgyár, röviden ACMAT) néven, amely kezdetben terepjáró tehergépjárművekhez tervezett tengelyeket, illetve felfüggesztéseket és a mindössze 3 évvel későbbi ACMAT VLRA (az ALM VCOM továbbfejlesztett változata) már ezeket a szabadalmakat felhasználva készült. Az ACMAT vállalat több mint fél évszázadon át sikeresen működött, mielőtt 2006-ban a Renault többségi részesedést szerzett a cégben.

Az új tulajdonos alatt az ACMAT 2009-ben piacra dobta a VLRA 2-t; egy katonai terepjáró tehergépjárművet, a Toyota Hi-lux átalakított változatát, az ALTV-t, valamint egy páncélautót, az ACMAT Bastion-t (a francia típus nevének jelentése: bástya).


Konstrukció:

A Bastion-t egy modern, de mérsékelt áru csapatszállító páncélautónak tervezték, kifejezetten alacsony intenzitású konfliktusokhoz. A harcjármű az ACMAT sikeres ALTV teherautójának vázára épül.

A páncélautó alapváltozatát egyetlen 7,62 mm-es géppuskával szerelték fel, amelyet az anyósülés mögötti forgatható gyűrűre telepítettek. A bázismodellen a fegyvert nem védi páncélzat, de a járműhöz elérhető egy kisméretű páncélzat (ez elsősorban városi harcban és járőrözés során hasznos), valamint alternatívaként egy, a járművön belülről, távirányítással vezértelt géppuska is.

A Bastion egyéb fegyverzettel nem rendelkezik, de a típus oldalain 3-3 lőrést alakítottak ki, amelyen át az akár 10 főnyi katona (2 fő személyzet és maximum 8 utas) kézifegyvereit is használhatja.

A francia páncélautó acél páncélzatának pontos vastagsága modern típusként ismeretlen: csak annyi ismert, hogy a harcjármű minden változata legalább NATO AEP-55 STANAG 4569 szintű védelmet biztosít. Ez azt jelenti, hogy a Bastion 30 méterről védelmet biztosít a szabványos 5,6 mm-es és 7,62 mm-es NATO lőszerek ellen, kézigránát-robbanások és más kis hatóerejű, repeszhatású robbanóeszközök ellen, valamint képes túlélni egy 100 méter távolságban becsapódó 155 mm-es tüzérségi lövedék hatását.

A 6 méter hosszú, kéttengelyes Bastion tömeg 12 tonna. A típus alapváltozatának meghajtását egy 215 lóerős dízelmotor biztosítja: a négykerék-meghajtású harcjármű ezzel épített úton 110 km/h-s végsebességre tehet szert; névleges hatótávolsága 1400 km.


Fejlesztések:

Az ACMAT Bastion többféle kivitelben elérhető; az ACMAT Fortress (eredetileg Bastion HM) a típus megerősített páncélzatú változata, amely már eléri a STANAG 4569 szabvány 3-as szintjét (korlátozott aknaálló képességgel bír). A Fortress modell megnövekedett tömegének ellensúlyozására e változat erőforrását egy 340 lóerős dízelmotorra cserélték. A harcjárműből a csapatszállító változat mellett teherszállító modellt is kialakítottak, valamint a francia páncélautóból a 7,62 mm-es géppuska helyett 12,7 mm-es nehézgéppuskával gyártott variánst is kínálnak (szintén páncélozatlan, páncélozott és távirányítású tornyos kivitelben).

A Bastion PATSAT a jármű könnyített kivitelű változata: a részben nyitott, forró égövi üzemeltetésre szánt variánst tömege csak 10 tonna, 8 helyett csak 5 utas szállítására képes, de szintén egy 12,7 mm-es nehézgéppuskát, valamint opcionálisan további 3 géppuskát hordozhat (a brit SAS speciális alakulat a második világháború alatt és azt követően igen sikeresen használt hasonló nagy sebességű, de jelentős tűzerejű, nyitott terepjárókat). A bal oldali fotón egy Bastion PATSAT, a jobb oldalon egy Fortress modell látható.


Szolgálatban:

Az ACMAT Bastion 2012-ben jelent meg. A típust a francia hadsereg nem rendszeresítette és a harcjármű fejlesztését sem finanszírozta (francia különleges alakulatok tesztelték a páncélautót, de megrendelést nem adtak le rá), ennek ellenére a csapatszállító relatív sikeressé vált. A Bastion két legfontosabb hátrányos tulajdonsága csekély tűzereje és az MRAP (aknarobbanás-álló) kialakítás hiánya, ugyanakkor modern részegységekből áll és ennek ellenére relatív mérsékelt vételárral bír, ezért számos afrikai ország kis mennyiségben vásárolt a típusból.

A közel másfél tucat megrendelő közé tartozik Etiópia, Szenegál és Tanzánia. Afrikán kívül jelen cikk elkészültéig mindössze két ország vásárolt Bastion-okat: Svédország, amelynek 2011-ben felállított speciális alakulata, a Särskilda operationsgruppen (SOG) kis mennyiségű ilyen páncélautót vett át, valamint Szaúd-Arábia, amely 2016-ban 71 egységet vásárolt.

A hadrendbe állított Bastion típusú páncélautók feladatkörükből fakadóan túlnyomórészt ismeretlenségben szolgálnak, annak ellenére, hogy már egyetlen évvel a gyártás beindítása után bevetették őket (csádi rendfenntartó egységek alkalmazták, Maliban), majd két évvel később szintén Csád hadereje használta őket Kamerunban és Nigériában (a Boko Haram szervezet ellen). A harcok során néhány példány megsemmisült.

A Bastion-ból a legtöbb ország mindössze 20-30 példányt vásárolt (71 egységével Szaúd-Arábia a típus legnagyobb vásárlója) és várhatóan fejlett országok nem fognak belőle vásárolni korlátozott képességei miatt, ennek ellenére az ACMAT számára a páncélautó egyértelmű siker (2020-ra több mint 500 példányban gyártották), ebbe azonban belejátszik, hogy a típus fejlesztési költsége eleve csekély volt, mivel a páncélzat kivételével a jármű gyakorlatilag megegyezik az ALTV tehergépjárművel.


Utóélet:

A Bastion egy elődök nélküli páncélautó, amelyet a francia haderő nem rendszeresített, ezért a típusból nem gyártottak továbbfejlesztett változatokat:


VBMR Griffon (csapatszállító páncélautó):

A Bastion helyett Franciaország hadereje a VBMR Griffon típust választotta új többcélú csapatszállító harcjárművének. A típus igen jelentős (1 millió eurós) vételárral rendelkezik és a Bastion-hoz hasonlóan 2 fős legénység mellett 8 utas szállítására képes, valamint egy 7,62 mm-es géppuskával gyártották, de lényegesen vastagabb a páncélzata, tömege pedig eléri a 24,5 tonnát.


Műszaki adatok:

Név: Ateliers de Constructions Mécaniques de l’Atlantique bastion (Bástya)

Típus: csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 12,00 t

Hossz: 6,00 m

Szélesség: 2,20 m

Magasság: 2,40 m

Motor: 215 LE-s (dízelüzemű)

Legénység: 2 fő (+ maximum 8 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 110 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 1400 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.