82-es típus

„Sikicu”


Előzmények:

A páncélautók az 1900-as évek elején, a robbanómotoros teherautókkal gyakorlatilag egy időben jöttek létre és az első világháború alatt széles körben elterjedtek. A nyugati nagyhatalmakhoz fokozatosan felzárkózó Nagy Japán Birodalom ekkor még európai típusokat vásárolt (köztük a brit Vickers Crossley páncélautót), de 1928-ban gyártani kezdték a Wolseley páncélautó helyi változatát, az 1930-as években pedig megtervezték az első hazai (japán) fejlesztésű járművüket, a hatkerekű Csijoda páncélautót.

A japánok később további páncélautókat építettek, köztük a hasonló 93-as típusú páncélautót és a nevével ellentétben szintén 1933-tól gyártott (ugyancsak hatkerekű) 91-es típusú páncélautót, amelyeket az 1930-as évek végének ázsiai hódításai és a második világháború alatt kiterjedten használtak.

A második világháborút követően azonban (a Potsdami konferencia értelmében) Japánban az amerikaiak teljesen leállíttatták a harcjárművek fejlesztését, a birodalmi haderőt és haditengerészetet pedig feloszlatták - az ország védelmét ekkortól az ott állomásozó amerikai egységek saját típusaikkal oldották meg. Az 1951-es San Francisco-i szerződés hivatalosan is lezárta az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló hadiállapotot, véget vetve az ország amerikaiak általi megszállásának. Még ebben az évben a Japánok szerződést kötöttek az Amerikai Egyesült Államokkal, amely vállalata, hogy háború esetén meg fogja védeni a haderő nélküli országot. Japán már korábban, 1950-ben megalapított egy rendőrségi tartalékos alakulatot, amelyet fokozatosan 100000 fő fölé duzzasztottak fel, 1952-ben átnevezték Nemzeti Biztonsági Erőkre, 1954-ben pedig erre alapozva létrehozták a Japán Önvédelmi Haderőt, egy, kizárólag az ország védelmére szorítkozó haderőt.

A Japán Önvédelmi Haderőt (japán nevén Dzsieitai) kezdetben amerikai hadfelszerelést használt, de a rossz minőségű japán infrastruktúra miatt kizárólag könnyű, második világháborús típusokat: az M4A3E8 „Sherman” közepes harckocsik mellett M24 „Chaffee” könnyű harckocsikat és M8 „Greyhound” páncélautókat. A japán utak minőségének javulásával és az ipar újjáépülésével elvárássá vált, hogy az elavult amerikai harcjárműveket japán fejlesztésű típusokkal váltsák fel. Ennek egyik első lépése az 1955 óta fejlesztett 61-es típusú közepes harckocsi volt, amelyet 1975-ben a 74-es típusú fő csataharckocsival váltottak fel, a páncélautókat azonban sokáig elhanyagolták.

A Japán Önvédelmi Haderő csak 1974-ben írt ki pályázatott egy új, felderítő páncélautóra, amelyet hosszú tesztperiódus követett. Két prototípus épült meg, egy kéttengelyes Komatsu modell és egy háromtengelyes Mitsubishi. A gyakorlatban a hatkerekes változat jobban bizonyult, ezért ennek gyártását engedélyezték, de 1978-ban mindössze két prototípust rendeltek meg, amelyek csak két évvel később készültek el és a jármű 1982-ben állt szolgálatba, ezért 82-es típus nevet kapta.


Konstrukció:

A korábbi japán háromtengelyes páncélautók ugyanazt a felépítést követték: egy teherautó alvázára épültek egyetlen első és két, közvetlen egymás mögé épített hátsó tengellyel, az egyenetlen teher-elosztás miatt a harcjármű hátsó szekciójába telepített toronnyal. A 82-es típus ezzel szemben - a kortárs nyugati típusokhoz hasonlóan (pl.: Pandur I, Pegaso 3560 BMR, Transportpanzer) - három egyenlő távolságra elhelyezett, nagyméretű kerekeket tartalmazó tengelyt kapott, és nem rendelkezik toronnyal.

A 82-es típus jellegzetessége alacsony építése, amelyet ellensúlyozandó a páncélautó hátsó részén egy emelt ”púpot” alakítottak ki. A típus alapváltozatát toronnyal nem szerelték fel, de a (Japánban általános jobbkormányos kialakítás miatt) a baloldali anyósülésen helyet foglaló katona egy 7,62 mm-es géppuskát használhat, emellett a típus emelt hátsó szekciójának tetejére (a középvonaltól jobbra) egy további, 12,7 mm-es nehézgéppuskát erősítettek, amely az első géppuska fölött tüzel.

A 82-es típus tisztán hegesztett kivitelű, a jármű frontja és oldalfalai enyhén döntött kivitelűek, a hátfal viszont függőleges. A harcjármű 8 mm vastag homogén acél páncélzattal rendelkezik, amely kizárólag kiskaliberű fegyverek és repeszek ellen nyújt védelmet. Az egyetlen elemből álló nagyméretű első (és kisebb oldalsó) szélvédő elé egy-egy páncéllemez hajtható le.

Az 5,72 méter hosszú harcjármű üres tömege 12, menetkész tömege 13,5 tonna, ezért a páncélautót egy 305 lóerős, vízhűtéses Isuzu 10PBI dízelmotor mozgatja, amely műúton jelentős, 100 km/h-s végsebességet tesz lehetővé, miközben a hat nagyméretű kerékkel a típus terepjáró képessége is megfelelő (a motort a jármű középső szekciójába, a középvonaltól balra eltolva építették be, a tetőbe épített légbeömlő nyílásokkal).

A 82-es típust vezetőoldali éjjellátó készülékkel igen, nukleáris, biológiai és vegyi védelemmel nem látták el, nem úszóképes, gázlómélysége 1 méter. A páncélautó a jobb oldalán az első és a második tengely között egy kisméretű ajtóval rendelkezik, emellett a baloldalon a második és harmadik tengely között egy kisméretű, míg hátul egy nagyobb ajtót építettek be. A 82-es típus három fős legénységet kapott (egy vezető, két lövész), emellett a hátsó utastérben további 5 katona szállítására nyílik lehetőség.


Fejlesztések:

A 82-es típus egy korlátozott csapatszállítási képességekkel rendelkező felderítő páncélautónak készült, azonban hivatalos megnevezése parancsnoki és kommunikációs harcjármű. A 82-es típusból közvetlenül nem születtek továbbfejlesztett változatok, bár a gyártó Mitsubishi a későbbiekben több ponton modernizálta a páncélautót (pl.: a manuális irányzású nehézgéppuskát távirányításúra cserélték). A páncélautóból elkészült egy vegyvédelmi (sugárfelderítő) páncélautó azonos kialakítással, de a jármű végébe épített szenzorokkal.

1987-ben gyártásba került a (Mitsubishi) 82-es típusú páncélautón alapuló (Komatsu) 87-es típusú „Burakkuai” páncélautó. Ez megőrizte elődje teljes hajtásláncát és általános felépítését (az alkatrészek 80%-a azonos), a hátsó púp méretét viszont minimálisra csökkentették, ami helyett beépítettek egy két fős tornyot (ezáltal a szállítható katonák száma 8-ról 5 főre csökkent).

A 87-egy típus tornyába egy, a Japán Acél Művek által licencben gyártott svájci 25 mm-es Oerlikon gépágyút építettek, amely több lőszertípus, köztük szárnystabilizált, leváló köpenyes nyíllövedék tüzelésére is képes. E páncélautó tornyának tetejére is beépítettek egy 7,62 mm-es géppuskát, a 82-es típus hátsó nehézgéppuskáját viszont elhagyták.


Szolgálatban:

Japán számára még a hidegháború végső szakaszában is kiemelten fontos volt egy saját tervezésű páncélautó rendszeresítése, azonban a szűk költségvetés miatt a 82-es típus előállítása rendkívül lassan haladt (a rekordévben, 1990-ben is mindössze 24 példányt adtak át). Japán összesen 231 db 82-es típusú felderítő páncélautót vett át (nem számítva 47 db 82-es típusú vegyvédelmi páncélautót), ezek leszállítása közel két évtizeden át, 1999-ig folyt. A 82-es típust kiegészítő 87-es típus hasonlóan lassan készült, ebből a páncélautóból összesen 111 példány vettek át.

A 82-es és 87-es típusú páncélautók gyors és meglepően kompakt harcjárművek, azonban hátrányos tulajdonságuk a rövidségükhöz képest jelentős magasságuk és átmeneti kialakításuk (jelentős méretük és tömegük ellenére a 82-es típus nem képes nagy létszámú katona hordozására, míg a 87-es típus nem kapott löveget).

A korabeli szabályok alapján Japán sem a 82-es, sem a 87-es típusú páncélautót nem ajánlotta fel exportra, mindkét harcjárművet kizárólag a Japán Önvédelmi erők rendszeresítették. Japán a második világháborút követően nem vett részt háborúban, ezért egyik típus sem járt konfliktusban, azokat egy, az anyaországot érő esetleges támadásra tartják vissza.

A 82-es és 87-es típusok korlátozott képességei és Kína ázsiai terjeszkedése miatt az elmúlt évtizedekben Japán további páncélautókat tervezett meg: többek között egy Komatsu vegyvédelmi páncélautót, a szintén a Komatsu által gyártott 96-os típusú (csapatszállító) páncélautót és a 105 mm-es löveggel felszerelt (Mitsubishi) 16-os típusú gumikerekes páncélvadászt (mindhárom típus nagyobb méretű és négytengelyes kialakítású).

Az említett páncélautók képesek a 82-es típus és a 87-es típus kiváltására, de a költségvetési megszorítások miatt ezek a járművek (különösen a 16-os típus) szintén igen lassan készül, ezért a két háromtengelyes páncélautó valószínűleg még hosszú ideig rendszerben fog állni.


Utóélet:

A 82-es típus az első hidegháborús fejlesztésű japán páncélautó, amely jelentős előrelépést jelent a korábbi páncélosokhoz képest, azonban a japánokra jellemző egyedi megoldásai nem bizonyultak elég sikeresnek, ezért (ahogyan a fent említett 61-es és 74-es típusú harckocsikat is) az 1990-es évek új generációs harcjárműi fokozatosan kiváltották:


96-os típus (csapatszállító páncélautó):

A 96-os típusú páncélozott csapatszállító egy nyolckerekű, 14,6 tonnás páncélautót takar, amely 3 fős legénysége mellett maximum 8 teljes fegyverzetű katonát szállíthat. A páncélautó toronnyal nem rendelkezik, a 82-es típushoz hasonlóan egy 12,7 mm-es nehézgéppuskát (vagy alternatívaként egy 40 mm-es gránátvetőt) hordoz és 2014-ig 365 példányt adtak át belőle a japán haderőnek. 2017-ben megkezdődött egy továbbfejlesztett változat kifejlesztése. E típus 2+9 főt szállíthat és páncélzatát jelentősen megvastagították (ezáltal tömege 20 tonnára nőtt), amely valószínűleg idővel ki fogja váltani a 96-os típust (és a 82-es típust).


Műszaki adatok:

Név: Mitsubishi 82-es típus „Sikicu”

Típus: felderítő (parancsnoki és kommunikációs) páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 13,5 t

Hossz: 5,72 m

Szélesség: 2,48 m

Magasság: 2,37 m

Motor: 305 Le-s (Isuzu 10PBI, vízhűtéses, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő (+ 5 katona)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (a jármű tetején; bal elöl)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (a jármű tetején; jobb hátul)

Páncélzat: 8 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 100 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 500 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.