39M

„Csaba”


Előzmények:

Az első világháborút lezáró Versailles-i békeszerződés nem csak Németországot, de szövetségeseit, így Magyarországot is keményen sújtotta (többek között hatalmas jóvátétel fizetésére kötelezték, megtiltották páncélosok gyártását és hadrendbe állítását, stb.).

A magyarok azonban igyekeztek a szabályokat kijátszva, importból fedezni szükségleteit (pl.: svéd Stridsvagn m/21-es könnyű harckocsikat vásároltak).

Ez nem volt könnyű feladat, mert miután az ország 2/3-át a szomszédos államokhoz csatolták, azok mindent megtettek, hogy elkerüljék a revíziót. A létrejövő Kisanatant Ausztrián kívül minden szomszédos országot tömörített és egyetlen célja Magyarország elszigetelése volt. Mivel a szintén a vesztes oldalon álló Ausztriához is csatoltak magyar területeket, az országot - a győztesek terveinek megfelelően - sikerült teljesen körbezárni.

Olaszország és több nyugat-európai ország hajlandó volt különböző fegyverek eladására, de a nagyobb tömegű vásárlás nem tűnt kivitelezhetőnek, ezért (szintén titokban) a döntéshozók hazai harcjárművek tervezését rendelték el.

1932-ben elkészült az első (Straussler Miklós által tervezett) világháború utáni magyar páncélgépkocsi, az AC1 (az Egyesült Királyságban Nicholas Straussler néven ismert férfi tervezte később a Szövetségesek úszó harckocsijait, pl.: a Valentine DD-t).

A harcjárművet építő magyar Weiss Manfréd gyár nem láthatta el páncélzattal az AC1-et (mivel azzal megszegték volna a tiltást), de ezt is kijátszották. A prototípust az Egyesült Királyságba szállították, ahol az Alvis Car and Engineering Company Ltd helyezte fel rájuk a páncélborítást.

Hitler 1933-as hatalomra kerülése után az események felgyorsultak: 1935-ben jelent meg a fejlesztett AC2, majd az AC3 (erre szükség is volt, mivel az eredeti formaterv ugyan áramvonalas volt, ugyanakkor nem praktikus és mindössze egyetlen géppuskát hordozott).

A Weiss Manfréd gyár hamarosan abbahagyta a vázak előállítását, de a frissen alakult Alvis-Straussler vegyesvállalat folytatta az AC-3-asok gyártását. A magyar Weiss Manfréd Acél- és Fémművek sem maradt megrendelés nélkül: hazánkban az AC2-es továbbfejlesztett változatát kezdték el gyártani, 39M néven. A páncélgépkocsira a Csaba becenevet használták (Atilla hun fejedelem fia után).


Konstrukció:

A Csaba egy tipikus második világháborús páncélautó volt mind kialakítását, mind tudását tekintve. A jármű teste oldalról mindkét végén lecsapott sarkú téglalapra hasonlított, szemből az első- és hátsó-rész ”V” kialakítású volt, a középső szekció kiszélesedett. A kisméretű (valamivel több, mint 4,5 méter hosszú) test (akárcsak a német leichter Panzerspägwagen) több kisméretű, egymáshoz képest megdöntött páncéllemezből állt össze.

A páncéltesthez hasonlóan a torony is szegecseléssel készült. Ebben helyezték el a 39M fő fegyverét, egy 39M típusú nehézpuskát (ezt a magyar Danuvia fegyvergyár készítette, de valójában a svájci Solothurn S-18-as licencgyártású megfelelője volt).

A 20 mm-es kaliberű fegyver 100 méterről mintegy 20 mm-nyi páncélt volt képes átlőni. Ez nem tűnik soknak, különösen a második világháború-végi harckocsik páncélzatával összevetve, ám a korabeli páncélautók többségét kizárólag géppuskákkal szerelték fel, hozzájuk képest pedig a páncéltörő-kapacitás megléte összehasonlíthatatlanul nagy előnyt biztosított.

A Csabá-t emellett egy párhuzamosított géppuskával is felszerelték, ráadásul a torony nyitható hátsó részébe egy golyószóró került, ezáltal a páncélautó kiemelkedően nagy tűzerejű típusnak számított. A löveg és a párhuzamosított géppuska a hatszögletű toronyban kapott helyet. A páncélautó tetőn lévő ajtaja mellett egy kisméretű kétszárnyú nyílást alakítottak ki a torony hátsó részén is - ide helyezték el a golyószórót.

A 39M védelmét 9 mm vastag páncéllapok alkották - ez nem sokkal maradt el a korszak többi páncélautójának szintjétől (ld. angol Humber Light Reconnaissance Car, német Leichter Panzerspähwagen vagy későbbi szovjet BA-64).

A páncélzat különlegessége volt, hogy (a tetőpáncélt leszámítva) nem tartalmazott függőleges vagy vízszintes területeket: ennek köszönhetően a járműről könnyen lepattanhattak a kézifegyverek lövedékei anélkül, hogy ettől túlzottan megnövekedett volna a típus tömege.

A páncélautó mozgatásáról egy többnemzetiségű erőforrás gondoskodott: a magyar vázba egy Kölnben (Németországban) gyártott amerikai Ford motor került. A hátsó traktusba beépített nyolchengeres, 90 lóerős egység műúton 65 km/h-s végsebességet biztosított és terepen is nagy mozgékonyságot tett lehetővé.

Több második világháború előtt épült páncélautóhoz (például a fent említett német leichter Panzerspähwagen-hez vagy az olasz Autoblinda 41-hez) hasonlóan a Csaba is két pilótafülkét kapott (egyet-egyet az orr-, illetve far-részbe). Emiatt a 39M tízsebességes váltóművet kapott (5 előre- és ugyanennyi hátrameneti fokozattal). A négyfős legénység felét adták a sofőrök, így egy esetleges haladási irány-váltás esetén nem kellett feleslegesen időt tölteni a vezető helycseréjével.


Fejlesztések:

A 39M Csaba megjelenésekor meglepően jó típusnak számított és kezdetben alkalmasnak tűnt feladatára - az összekötő bevetések alatt képes volt megvédeni magát gépfegyvereivel és lövegével, felderítőként pedig mobilitásának hála gyorsan válthatott megfigyelési pontot (és könnyen lerázhatta esetleges üldözőit).

Sajnos ez azt a hamis képet alakította ki a páncélautóról, hogy jelentős változtatások nélkül is helytállhat az egész háború alatt - ennek a hibának az árát később a harcjárművek legénységének kellett megfizetnie.

Ez egyben azt is jelentette, hogy a döntéshozók nem is akarták továbbfejleszteni a típust (az erőforrásokat a gyenge magyar páncélosokra használták), pedig erre az idő előrehaladtával egyre nagyobb szüksége lett volna a 39M-nek is. Emiatt azonban egyáltalán nem terveztek vagy gyártottak megnövelt páncélvédettségű és erősebb fegyverzetű variánsokat.

A 39M alaptípusból mindössze egyetlenegy módosított modell készült, mely a 40M nevet kapta. Ez egy parancsnoki variáns volt, melynél a páncéltestet érintetlenül hagyták - változást szinte csak a fegyverzet száma jelentett.

Mivel a parancsnok számára nagyobb üres térre volt szükség, eltávolították a 20 mm-es géppuskát - ettől nagyobb lett ugyan a rendelkezésre álló hely, viszont drasztikusan lecsökkent a típus tűzereje, ráadásul a második géppuskát is kiszerelték.

Ezt a variánst könnyű volt felismerni nagyméretű keretantennájáról, melyet egy emelőrendszerrel szükség esetén be lehetett húzni. A parancsnoki járművet egy második szimplex rádióval is felszerelték, így nemcsak fogadhatott, de küldhetett is üzeneteket. Jobbra egy 40M látható, kiengedett antennával.


Szolgálatban:

A világháború alatt a 39M volt Magyarország egyik legnagyobb számban rendelkezésre álló páncélautója és a típus a második világháború kitörésekor kiváló konstrukciónak tűnt: nagy tűzereje (mely megegyezett a Panzerkampfwagen II harckocsiéval), jó terepjáró képessége és elégséges páncélzata volt. Bár hatótávolsága csekélyebb volt külföldi riválisainál, a négy hajtott keréknek, a független felfüggesztésnek és az elől-hátul egyaránt kormányzott kerekeknek köszönhetően terepen is jól teljesített.

A nyolc darab előszériás Csaba elkészítése után a sorozatgyártás 1940 tavaszán kezdődött meg. A megrendelt 53 db páncélautó legyártása után a hadsereg újabb félszáz egység építésére adott megbízást, de ezek közül az utolsók csak 1943-ban készültek el.

Ekkor újabb, 70 darabos megrendelés érkezett a gyárhoz, ám ennek csak kb. a fele épült meg, a legutolsó 1944-ben. A leszállított példányok a gépkocsizó-, lovas- és hegyi-dandárokhoz kerültek. A háború alatt összesen 135 db Csaba páncélautó készült el, ezek mintegy 22%-a (30 db) volt 40M parancsnoki változat.

A háború kezdetén a felderítő járműveknek nem volt sok dolguk: 1940 szeptemberében például a második bécsi döntés értelmében Románia egy részét (43500 négyzetkilométert) visszacsatolták Magyarországhoz. Amikor vitéz Nagybányai Horthy Miklós ellátogatott Kolozsvárra a számára rendezett ünnepélyre, több ilyen páncélautó is részt vett a biztosításban (a jobbra látható háromszínű - sárga-zöld-barna - háromszínű 39M-ekről az ominózus kolozsvári látogatáson készült fénykép).

Az ezt követő években viszont egyre romló kilátásaik voltak a magyar páncélautóknak: egy évvel később részt vettek a délvidéki harcokban, majd további egy év múlva a keleti frontra vezényelték őket.

A harctéri tapasztalatok itt már katasztrofálisak voltak - a 39M kiváló felderítő harcjármű volt, ám a csatatéren vajmi kevés esélye volt a túlélésre (különösen az új szovjet harckocsik ellen). Ez a veszteségekben is megmutatkozott: 1941-végére a járművek 70%-t elvesztették, a Don-kanyarnál pedig a 2. hadsereg pusztulásakor az ott állomásozó 1. lovasdandár teljes 39M állománya odaveszett (ez az oka, hogy a típusból egyetlen példány sem maradt fent).


Utóélet:

Gyenge védelme ellenére a Csaba kedvelt típus volt, igaz, ezt részben annak köszönhette, hogy a magyar hadsereg kisszámú modern egységének számított. A könnyű, gyors típus sorsa hasonló volt a szintén magyar 40M harckocsiéhoz: egy kis ország látványos, ám nem túl sikeres próbálkozása megfelelő harcjármű előállítására. A háború második felében a hatalmas technikai- és létszám-fölényben harcoló szovjetek ellen a jármű meglévő előnyeit sem tudta kihasználni:


Páncélozott Aknász Motorcsónak „PAM 21” (hadihajó):

A fent említett legyártott mennyiség mellett további Csaba tornyok is elkészültek, ezekhez viszont nem volt ”páncélautó”, ezért helyette a maximum 28 tonnás vízkiszorítású páncélozott aknász motorcsónakok tornyául szolgáltak. Bár a gyors (30 km/h-ra képes), kis célt mutató és erősen páncélozott (max. 35 mm-es) aknarakó/szedő műveletekre is képes PAM 21 és PAM 22 hatásos fegyvernek tűnt, a tervezett 8 egység közül csupán 2 készült el.

Már nem kerültek bevetésre a folyamzár-zászlóaljaknál, helyette Németországba hajóztak, majd amerikai hadizsákmánnyá váltak (a második világháború után még évtizedekig hajóztak a Duna felső szakaszán).


Műszaki adatok:

Név: 39M „Csaba”

Típus: könnyű páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 5,92 t

Hossz: 4,52 m

Szélesség: 2,10 m

Magasság: 2,33 m

Motor: 80 Le-s (Ford, 8 hengeres)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 20 mm-es löveg (39M, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 8 mm-es géppuska (Gebauer 34/37M, párhuzamosított), 1 db 8 mm-es golyószóró (Solothurn 31M , a torony hátsó részén)

Páncélzat: 9 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 65 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 150 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.