ZUBR osztály

„Nagynyomású szelek szárnyán”


Tervezés:

A vízi közlekedés alapjaiban különbözik a szárazfölditől. A parton a légellenállás minimális (legalábbis a legtöbb ilyen harcjármű 100 km/h alatti sebesség-tartományában elhanyagolható) és a gördülési ellenállás sem jelent komolyabb problémát. Emiatt a járművek méretét vázuk teherbírása és a motor ereje határozza meg, mivel a nehéz terepen a túlméretezett típusok alig boldogulnak (ld. 125 tonnás Karl-Gerät).

Ezzel szemben a tengeren a gördülési ellenállás helyett a víz közegellenállásával kell számolni, amely jóval nagyobb mértékű, viszont a vízben gyakorlatilag bármekkora méretű jármű életképes lehet (ld. a 8500 fős, 243000 tonna vízkiszorítású Allure of the Seas luxus-óceánjáró). Mindössze egyetlen általános szabály van: a jármű össz-tömegének kisebbnek kell lennie az által kiszorított víz tömegénél. Csakhogy a gyorsabb haladáshoz (amely a hadihajóknál alapkövetelmény) le kell küzdeni a víz közegellenállását, emiatt kb. 45 csomónál gyorsabb hagyományos hajó nem építhető.

A hajótervezők ezt a problémát két módszerrel próbálják orvosolni. Az egyik a hullámok ”hasítása” - a hosszú, vékony törzsű hajók késként vágják ketté az előttük lévő víztömeget, ezáltal gyorsabban haladhatnak (ilyenek a többtestű hajók). A másik módszer lényege, hogy a jármű minél kisebb része érjen a vízbe, így csökkentve az ellenállást (ilyenek a siklóhajók és a hordszárnyas típusok, például a PEGASUS osztály).

Csakhogy létezik még egy ennél is hatékonyabb kategória, amelynél a hajók teste egyáltalán nem ér a vízbe, mivel a járművek - hasonlóan a repülőkhöz - az eltérő nyomású levegőt kihasználva gyakorlatilag a vízen lebegnek.

A módszert Cristopher Cockerell angol mérnök fejlesztette ki 1959-ben, amikor a légpárna jelenségét egy egyszerű kísérlettel demonstrálta. Egy függőleges rúdra felszerelt egy lefelé álló hajszárítót, rá egy csövet, a végére pedig egy konzervdobozt, amelybe egy kisebb, független konzervdobozt csúsztatott. Amikor bekapcsolta a hajszárítót, a nagynyomású levegő áthaladt a két konzervdoboz között, gyakorlatilag lebegtetve a kisebb dobozt - az azonos elven működő légpárnás járművek is egy ilyen magas-nyomású levegőrétegen siklanak.

Az ezzel a módszerrel készült első, Saunders-Roe SR.N1-es légpárnás hajó (angolul hoovercraft) a fejlettebb sugárhajtóműves motorral 50 sebességre volt képes - ez nagyobb volt a korszak minden más hadihajójának végsebességénél. De a légpárnás hajók legnagyobb előnye nem a sebességük, hanem az, hogy gyakorlatilag bármilyen egyenletes, homogén felületen működőképesek maradnak - a víz mellett jégen, sőt, egyenletesebb szárazföldi környezetben is.

Erre a nagyszerű találmányra mindkét hidegháborús nagyhatalom hamar lecsapott. Míg azonban az amerikaiak megmaradtak az általuk LCAC-nek nevezett kisméretű légpárnás partra-szállító járműveknél, a Szovjetunióban egyre nagyobb méretű típusokat terveztek (pl.: GUS osztály, LEBED osztály). Ennek a sornak a legnagyobb eleme a ZUBR osztály volt, melyet a szovjetek Projekt 1232.2-nek (újabban Projekt 1234-nek) is neveztek, NATO kódja viszont a „Pomornik”.


Konstrukció:

A ZUBR osztály egy felnagyított légpárnás jármű, ezáltal sokban azonos a kísérleti SR.N1-re. Mivel a légpárnás járművek nem közvetlenül érintkeznek a vízzel, nincs szükségük áramvonalas hajótestre - emiatt a ZUBR osztály is a jobban kihasználható téglalap alakú vázat kapta, csak az orr részt keskenyítették el.

Az 56 méter hosszú harcjármű vízszintesen három szekcióra tagolható: legalul van a lebegést biztosító szoknya, középen a raktér és a hajtóművek, míg a felső szekcióban a fegyverzet, a parancsnoki híd és a légcsavarok kaptak helyet. A parancsnoki hidat rátét-páncélzattal erősítették meg, de a típus inkább fegyverzetére és elektronikus védelmére támaszkodhat - utóbbi legfontosabb eleme például az MS-227-es rakétaindító.

A légpárnás hajók legkülönlegesebb része a meghajtás és ez nincs másképp a ZUBR esetében sem. Az üresen is 340 tonna vízkiszorítású harcjárművet összesen 5 db Kuznyecov gázturbinával szerelték fel - ebből kettő folyamatosan működik, mivel ezek (és két légsűrítő) hozzák létre a lebegéshez szükséges nagynyomású levegőt.

A másik három turbina a test végébe épített hatalmas légcsavarokat működteti - a típus ezekkel halad előre a test alatti szoknyán. Ez utóbbi egy nagy teherbírású gumicső, amely a felszínen tartja magát a járművet, még nagy terhelés esetén is.

Erre szükség is van, mert a ZUBR osztály - méretei okán - a világ legnagyobb kapacitású légpárnás járműve: teljesen zárt rakterében egyszerre 3 fő csata-harckocsit szállíthat (pl.: T-72-eseket). Ez nem tűnik soknak, de a járművek össztömege elérheti a 150 tonnát is - így lehetőség van akár 140 katona és 10 csapatszállító berakodására is (a 400 négyzetméteres raktérhez az első és hátsó rámpán keresztül lehet hozzájutni). A jobb alsó fotón két oszlopnyi BTR-80-as nehéz páncélautó látható, nem sokkal azután, hogy kihajtottak a kínaiaknak szánt járműből (a kép a tesztelése alatt készült).

A típus - hasonlóan a többi modern hadihajóhoz - nem rendelkezik hagyományos páncélzattal, de fegyverei a remények szerint teljes körű védelmet nyújtanak számára. A távolabbi légi célok ellen 2 db SA-N-5 (NATO kódja: Grail) négyes rakétablokkot építettek be (ez a Strela 2-es haditengerészeti változata), bár egyes hajókat már a fejlettebb Strela 3-assal szereltek fel. Ezen kívül a szovjet típust ellátták 2 db hatcsövű AK-630 gépágyúval, amelyek légi és páncélozatlan földi célpontok ellen hatásosak.

A legtöbb légpárnás harcjármű csak partközelben működik, de a ZUBR osztályt úgy tervezték, hogy akár két és fél méteres hullámok között is hajózhasson, így nyílt tengeri haladásra is alkalmas (a rugalmas kötényzet csökkenti a hajó imbolygását és a széles test miatt a ZUBR osztály gyakorlatilag felboríthatatlan).


Szolgálatban:

A ZUBR osztály Dekabrisztovban épült, az Almaz hajógyártónál - az első példány 1986-ban készült el és két évvel később állt szolgálatba. A típus a Szovjetunió széthullása előtt épült azon kevés harcjárművek egyike, amelyből más országok is vásároltak.

Ma Oroszország két hajóval rendelkezik (EVGENY KOCHESHKOV és MORDOVIA), az ARTEMIVSK és a DONETSK viszont Ukrajnában szolgál (ezek az ukrajnai Feodosia kikötővárosban készültek).

A legnagyobb vásárló a görög haditengerészet (Polemikó Naftikó): négy ZUBR oszályú egységük (KEFALONIA, ITHAKI, KERKYRA, ZAKYNTHOS) vegyes eredetűek (két hajó orosz, egy Ukrajnában felújított orosz, egy ukrán építésű).

Szintén négy légpárnás naszádot rendelt a kínai haditengerészet (angol rövidítése - PLAN). A kommunisták két hajóját az ukránok építik, kettőt pedig maguk a kínaiak, ukrán segítséggel. Az első ilyen egység 2013-ban készült el.

Annak ellenére, hogy az osztály tervezését még 1978-ban kezdték el, a típus ma is hatékony és modern egység benyomását kelti. Ezt nagy sebessége mellett például az amerikai Phalanx CIWS (angol; közelharci fegyverrendszer) orosz megfelelőjének, az AK-630-a gépágyúnak köszönheti, amely gyakorlatilag bármilyen célpont ellen hatásos.

További előny a rekeszekre osztott váz nagy teherbírása - ezáltal akár 8 db (a baloldali képen látható) PT-76-os kétéltű harckocsi is a fedélzetre vehető, sőt, a légpárnás naszád akár több száz katonát is partra tehet.

A mágneses aknáktól (a magas gumiköpeny miatt) védett ZUBR osztály azon vízi járművek szűk csoportjához tartozik, melyek különleges megoldásai és rendkívül nagy mérete ellenére sikeressé vált (ellentétben például a szintén újító szovjet Lun osztályú ekranoplánnal). A nukleáris, biológiai és vegyi védelemmel is ellátott harcjármű mind a négy rendszeresítőnél szolgál, kivonásukat a közeljövőben sehol nem tervezik.


Műszaki adatok:

Név: ZUBR osztály

Típus: légpárnás partraszállító naszád

Gyártó: Almaz hajógyár, Dekabrisztov-sziget (Szentpétervár)

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 340 t, (max. 555 t)

Hossz: 57,0 m

Szélesség: 25,6 m

Merülés: 1,6 m (álló helyzetben)

Hajtómű: 5 db gázturbina (Kuznetsov Type NK-12MV) - 67497 lóerős összteljesítménnyel

Legénység: 52 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 2 db négyes rakétablokk (SA-N-5)

Kiegészítő fegyverzet: )2 db 30 mm-es gépágyú (AK-630)

Teljesítmények:

Végsebesség: 55 csomó (102 km/h), elméletileg 70 csomó (130 km/h)

Hatótávolság: 400 tmf (741 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.