G6

„Nagytülkű afrikai rinocérosz”


Előzmények:

A hadiipar és általában a nehézipar a fejlett országokban a legerősebb, hiszen ők rendelkeznek az ehhez szükséges ipari bázissal. Az elszigetelt államok és azon országok, amelyek területén gyakoriak a konfliktusok, szintén igyekeznek saját fejlesztésű és gyártású harcjárműveket megalkotni.

Ennek oka gyakran a kényszerben keresendő: az embargók miatt több ország hadseregének nem értékesítettek fejlett eszközöket (pl.: az amerikai blokád miatt Izrael kezdetben kerülő úton szerzett be francia vadászgépeket). A hidegháború alatt az Amerikai Egyesült Államok által elszigetelt országoknak a Szovjetunió segített, de egyik szuperhatalom sem értékesített élvonalbeli technológiát.

A legújabb fejlesztéseket megtartották maguknak és modern eszközöket csak közeli szövetségeseiknek adtak el, ezért az érdekszférájuk nyugodtam államai (pl.: a keleti blokkban Lengyelország vagy Magyarország) gyakran másodvonalbeli technológiát kapott.

Az olyan, jellemzően fejletlen országok, amelyek kívül estek ezen a határon (pl.: a legtöbb afrikai és dél-amerikai állam), a használt, kiszolgált eszközöket is csak nagy nehézségek árán tudta beszerezni.

Sok szegény afrikai országban dúltak, dúlnak pusztító háborúk és polgárháborúk, amelyek rendszerint mészárlásba torkollottak. A harcokat a felek jellemzően kiszolgált, elavult fegyverekkel vívták, többnyire géppisztolyokkal, gépkarabélyokkal, géppuskákkal és nem irányított aknavetőkkel.

A nagyszámú gyalogság hevenyészett osztagokat alkotott és terepjárókon, teherautókon közlekedett. Ezekben a harcokban páncélozott egységek, repülők és helikopterek csak igen kis számban vettek részt. Ilyen környezetben egy-egy modern egység, pl.: egy harckocsi vagy önjáró löveg komoly előnyt jelenthetett az adott félnek, ilyet viszont nem adtak el számukra és az afrikai ipar néhány kivételtől eltekintve képtelen volt saját járművek tervezésére és gyártására.

Az egyik ilyen kivétel a földrész legerősebb gazdaságú országa, a Dél-Afrikai Köztársaság, amely a hidegháború alatt több helyi járművet készített. Az ország állami vállalata, a Denel konzorcium kezdetben már meglévő típusokat újított fel vagy fejlesztett tovább, majd idővel már saját modelleket is tervezett (pl. a Denel AH-2-es harci helikoptert).

Hasonló volt a kéttengelyes G5 vontatott tarack megalkotása is, melyből később egy új project keretében egy, a helyi igényeknek megfelelő speciális önjáró löveget alakítottak ki. Ezt a típust egyszerűen G6-nak nevezték el, de használják a Rhino (angol; orrszarvú) nevet is.


Konstrukció:

A G6-os egy hagyományos elrendezésű, de különleges kialakítású önjáró löveg. A Rhino teste három jól elkülöníthető szekcióból áll: a vázból a két hátsó tengellyel, a pilótafülkéből az első tengellyel és a vázra épülő toronyból.

A nagyméretű és igen hosszú toronyban helyezték el a fő fegyvert, a 155 mm-es G5-ös tarackot (a tarack olyan fegyver, amely átmenetet képez a hosszabb csövű, nagyobb lőtávolságú tábori löveg és a magas röppályájú mozsár között).

A G6-os főfegyvere a kanadai GC-45-ös tarackon alapul, főbb jellemzői (kaliber, maximális lőtávolság, kezdősebesség, stb.) megegyeznek az előd adataival. Maga a G5-ös egy vontatott tábori tarack, üres tömege megközelítőleg 14 tonna, a kezeléshez nyolcfőnyi személyzetre van szükség. Ezt az 1983 óta gyártott 9,5 méteres fegyvert a G6 gyakorlatilag változtatások nélkül vette át, ám az önjáró löveg működtetéséhez a vezetővel együtt is elegendő hat fő.

Az önjáró tarack hatótávolsága normál lőszerrel is eléri a 30 km-t, ezáltal a front mögül is hatékonyan képes támogatni a harcoló alakulatokat vagy csapást mérni az ellenség által megszállt belső területekre (a hatótáv speciális lőszerrel jelentősen növelhető).

Ellentétben a korábbi típusokkal, a G6 képes menetből tüzelni, mivel a masszív váz nem igényel külön kitámasztást (ellentétben pl. a szovjet 2Sz7-tel). A forgatható torony és a meglepően nagy függőleges irányzási szög szinte korlátlan variálhatóságot jelent, így a Rhino a terepviszonyoktól függetlenül tüzelhet.

A legtöbb önjáró löveghez hasonlóan a G6-os védelme is átlagos. Bár páncélzatának vastagsága ismeretlen, valószínűleg közepes vastagságú: direkt találat ellen nem véd, de a gyalogság tüzének és a repeszeknek ellenáll (a Rhino teljesen zárt felépítményt kapott, ezért a felülről vagy hátulról érkező találatok sem veszélyeztetik a legényég életét). A G6-os testét aknarobbanás elleni védelemmel is ellátták: ez a megerősített alsó páncélzat mellett speciális kialakítású fenéklemezt is jelent, amely eloszlatja a robbanás erejét.

A sofőr munkahelyét teljesen leválasztották a harcjármű többi részéről: az alacsonyan ülő vezető nagyméretű ablakokat kapott, amely elé takarólemez hajtható. Az aprócska fülke mögött található az első tengely, a fülke mérete jól szemlélteti a kerekek szokatlanul nagy átmérőjét.

A Rhino mozgékonyságának kulcsa éppen ez a háromtengelyes, gumikerekes kialakítás. A kerekek nemcsak meglepően nagyok, de szélesek is - ez kulcsfontosságú, mert bár egy 46 tonnás harcjárműhöz már ideálisabb lenne lánctalpat használni, ezek a sziklás terepen ezek nem boldogulnának. A nagy átmérőjű abroncsok viszont amellett, hogy minden terepen ideális tapadást biztosítanak, épített úton nagysebességű haladást tesznek lehetővé.

Az 525 lóerős hajtómű műúton 700 km-es hatótávolságot és 85 km/h-s végsebességet tesz lehetővé (igaz, a G6 terepen maximum 30 km/h-val képes mozogni). Tömege folytán a Rhino nem úszóképes, de a főként sivatagi hadviseléshez használt önjáró löveg tervezésénél ez nem is volt szempont.


Fejlesztések:

A típus a nem túl kiterjedt ipari bázissal rendelkező Dél-Afrikai Köztársaság meglepően jól sikerült harcjárműve. A G6 egyesíti a páncélozott támadó harcjárművektől elvárt hármas egységet: a tűzerő, védelem és mozgékonyság megfelelő ötvözését.

A második világháborúban használt amerikai M65-tel ellentétben ez a modell képes a gyors helyváltoztatásra, amely a modern csatákban már alapfeltétel (igaz, ennek némileg ellentmond, hogy az amerikaiak még Afganisztán megszállása után is használtak vontatott lövegeket).

A G6 tervezésekor minden tekintetben a legfejlettebb afrikai szárazföldi járműnek számított (bár ez a csak minimális ipari kapacitással rendelkező Afrikában nem meglepő). E típus gyakorlatilag a G5-ös tarack önjáróvá átalakított verziója volt, ám képességei a tüzérség élvonalába emelték.

Tűzereje nem ért fel a közel azonos tömegű szovjet 2Sz7 önjáró lövegéhez, mozgékonysága és tornya miatt mégis fejlettebb volt annál. Idővel azonban felmerült az amúgy igen tekintélyes, 30 km-es maximális lőtáv növelése, amelyet többféle lőszer alkalmazásával értek el. 155 mm-es RAP (rakéta póthajtású) lőszerrel a löveg ideális elevációja (csőemelkedése) esetén mellett a hatótávolság elképesztően nagy: 67000 méter.

Hogy - legalább részben - megtérítsék a tervezési költségeket, a Denel elkészítette a G6 export-változatát is (G6 M1A3).

Mivel a tervezés már az 1980-as években is folyt, a 2000-es években az addigra közel két évtizedes önjáró löveg egyes elemeit feljavították. Elsőként az alapmodellel szinte megegyező G6-52 jelent meg, majd a G6-52 „Extended Range” (angol; ~ megnövelt hatótáv).

Ez utóbbi változat jóval fejlettebb elődeinél: tűzgyorsaságát háromról 6-8 lövés/percre növelték, miközben a legénység létszáma 3-5 főre csökkent. A G6-osok képesek egymással kommunikálni (a fejlesztett AS2000-es tűzvezető rendszer révén), ráadásul a típus terepjáró képességeit is jelentősen javították.

A GPS-el és széles palettájú lőszerkészlettel felszerelt új modell minden tekintetben a világ élvonalába tartozik (egy légvédelmi géppuska beépítésével megoldották a másodlagos fegyverzet hiányát is).


Szolgálatban:

A Rhino sorozatgyártása 1987-ben kezdődött meg, mindössze négy évvel az alapot adó G5-ös vontatott löveg gyártásának megindítása után - ennek az a magyarázata, hogy a fejlesztés gyakorlatilag egy időben folyt.

Az elkészült típust a Dél-Afrikai Köztársaság tüzérsége használja (GV6 „Rhino” néven), de az Egyesült Arab Emirátusok számára elkészítették egy ezzel lényegében megegyező változatot. Rajta kívül eddig egyetlen ország vásárolt a típusból: Omán 24 példányt szerzett be - ezzel a tétellel a gyártási darabszám megközelítette a 150-et.

Komolyabb háborús cselekményben eddig a G6-osok nem bizonyíthattak, bár néhányat bevetettek az 1987-88-as Dél-Afrikai határháborúban, az összecsapások jellege és a célpontok hiánya miatt nem sok eredménnyel.

Ennek ellenére a G6-os nem lebecsülendő ellenfél: hatásadatai ma is kiválóak. Még a közel egy évtizeddel később született amerikai AS-90-es önjáró löveggel is állja az összehasonlítást (tűzerejük egyforma, de a lánctalpas AS-90 lassabb).

Bár az AH-2-es támadó helikopterhez hasonlóan a Denel egy újabb világszínvonalú harcjárművel bővítette a Dél-Afrikai Köztársaság hadseregének palettáját, a kis darabszámú gyártás több problémát vet fel.

Képességei ellenére az önjáró löveg fejlesztésének jelentős költségei nem térültek meg és mivel jelenleg a legtöbb országban a hadseregek leépítéseket, költségcsökkentéseket kénytelenek elkönyvelni, ezért nincs is remény a szélesebb körű értékesítésre.


Utóélet:

A Rhino kétségtelenül a világ egyik legerősebb és leghatékonyabb önjáró lövege. Az egyik első gumikerekes önjáró löveg volt, amely a a cseh ShKH-77 (Dělo Automobilní Nabíjené Automaticky, röviden DANA) négytengelyes önjáró löveg mozgékonyágát vegyíti a német Panzerhaubitze 2000 lánctalpas önjáró löveg tűzerejével.

Bár a 21. század elején felmerült, hogy az önjáró lövegekre többé talán nincs is szükség (a súlypont a terrorizmus elleni harcokra került át és tovább fejlődtek a rakéták), ma is több ilyen típust állítanak szolgálatba:


G6 „Marksman” (önjáró légvédelmi löveg):

Az Egyesült Királyság a G6 vázán egy új, légvédelmi feladatú harcjárművet teremtett. A T-55AM harckocsira épülő típus tornyába két darab, 35 mm-es radarirányítású gépágyút szereltek. Ezt a tornyot emelték át 1997-ben a Rhino-ba is (megtartva az Oerlikon gépágyúkat és a Marconi Series 400 radart), ezért ez a variáns mindkét elődre hasonlít.


Műszaki adatok:

Név: G6 „Rhino” (orrszarvú)

Típus: nehéz (gumikerekes) önjáró tarack

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 46,50 t

Hossz: 13,20 m

Szélesség: 3,50 m

Magasság: 3,40 m

Motor: 525 Le-s (léghűtéses, dízelüzemű)

Legénység: 6 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 155 mm-es löveg (T6, 52 kaliberhosszú, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 85 km/h (úton), 30 km/h (terepen)

Hatótávolság: 700 km (terepen 350 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.