Zündapp KS 750

„Katonamotor bónusz géppuskással”


Előzmények:

Amikor 1885-ben Karl Friedrich Michael Benz és Wilhelm Maybach gyorsjáratú robbanómotort épített, új korszak kezdődött a haladásban - a motorizált közlekedés kora. Egy évvel később Benz elkészítette négyütemű, egy lóerős motorját, melyet egy háromkerekű szerkezetre épített - megszületett a motoros hintó, azaz az automobil (a Benz Patent-Motorwagen). A német mérnök három- majd négykerekű járművei közismertek, azt azonban kevesebben tudják, hogy a két tervező már 1885-ben szabadalmazatott egy másik járművet, amelyet Reitwagen-nek, lovagló-kocsinak neveztek el. A furcsa szerkezet egy biciklivázra épült - ez volt a történelem első motorkerékpárja.

A szerény kezdetek után egyre-másra jelentek meg motorizált járműveket gyártó vállalkozások és megkezdődött a nagyarányú fejlesztés. A benzinmotoros szerkezeteknek több előnyük volt a lovas-kocsikkal szemben: soha nem fáradtak el, nem igényeltek idomítást és probléma esetén bármelyik alkatrészt le lehetett cserélni. Képességeik a hadseregek érdeklődését is felkeltették, akik számos feladatra kezdték használni a motoros járműveket.

De a korai személyautók hatásfoka elég csekély volt: kis teljesítményű motorjuk és kezdetleges megoldásaik miatt sebességük csak ritkán haladta meg az 50 km/h-t. Bár a katonaságnak így is hatalmas segítség jelentettek, leginkább vontatóként és szállítójárműként vették hasznukat, pedig más területeken is szükség lett volna rájuk.

Ahogy idővel egyre nagyobb (az első világháborúban már milliós létszámú) hadseregcsoportok csaptak össze, egyre fontosabbá vált az egységek közti kommunikáció és a felderítés. Az ellenség egységeinek helyzetét és a csapatmozgásokat figyelő felderítőknek csöndes, apró és legfőképpen fürge járműre volt szükségük, amely zord terepen is elboldogul - a futároknak is hasonló, gyors és kisméretű harceszközök kellettek. Ez az igény hívta életre a katonai motorkerékpárokat, melyeket kifejezetten ezekre a bevetésekhez optimalizáltak. Jó terepjáró-képességük és legfőképpen nagy sebességük kedvelt járművekké tette őket, de volt egy komoly problémájuk, amely erősen korlátozta használhatóságukat. Az egyszemélyes gépek sofőrjeit ugyanis teljesen lekötötte a vezetés, így menet közben nem tudtak sem célozni, sem pedig lőni.

Erre megoldást jelenthetett volna az oldalkocsi alkalmazása, csakhogy az ezáltal háromkerekűvé váló harceszközök terepjáró-képessége jelentősen lecsökkent volna. A megoldás keresésére kezdetben nem fordítottak komoly energiát, de a közelgő második világháború réme felgyorsította ezeket a törekvéseket.

Németország, amely a nagyhatalmak közül elsőként ismerte fel a nagymértékű mobilizációban rejlő lehetőségeket, pályázatot írt ki, melyet a Zünder-Apparatebau-Gesellschaft m.b.H., azaz a Zündapp nyert meg (e céggel közösen készítette el 1931-ben Ferdinand Porsche az „Autót mindenkinek” programban az első népautó, azaz Volkswagen prototípusát). A vállalat már 1922 óta gyártott motorbicikliket, a harmincas évek során pedig több típusát (KS 500, -600, -800) rendszeresítette a hadsereg. E széria tagja volt a Zündapp KS 750 is, mely egy eleve a katonaság számára tervezett oldalkocsis motorkerékpár volt.


Konstrukció:

Mivel - ellentétben a Zündapp korábbi modelljeivel - a KS 750-et már a kezdetektől katonai feladatokra szánták, már a tervezésnél a harctéri szempontokat vették figyelembe. A motorkerékpár testét úgy építették fel, hogy a masszív bölcsőváz a lehető legjobban védje a motort és a többi alkatrészt. A vázat nem kör-, hanem ovális keresztmetszetű acélcsövekből alakították ki: ez tovább növelte a gép strapabírását.

A harcjármű fegyverzetének legfontosabb eleme az MG 34-es géppuska volt, amivel a típus egy harckocsihoz képest fegyvertelennek tűnt, a legtöbb motoros katona viszont maximum egyetlen puskával volt felvértezve. Ehhez képest a KS 750 fegyvere, a Maschinengewehr 34 elméleti tűzgyorsasága elérte az 900 lövést percenként - ez, a kis célpontot mutató testtel és a nagy mozgékonysággal párosulva apró, de a gyalogság számára halálos ellenséggé változtatta a motort. Mint ahogyan a többi modellt, úgy a Zündapp-ot sem páncélozták, így a kétfős személyzet egyedül a jármű mozgékonyságában bízhatott. Ezt a feladatot egy 751 ccm-es motorblokk látta el: a 26 lóerős teljesítmény nem tűnik soknak (főleg mai szemmel), de maga a motor is csupán 420 kg-ot nyomott. Azért, hogy a boxermotor alsó része kevésbé akadhasson bele a talajba, mindkét oldalt 5-5 fokkal megdöntötték a dugattyúkat, így azok technikailag V-motorrá váltak (mivel egymással bezárt szögök nem 180-, csak 170° volt).

A motor erejének ”csak” 70%-a jutott a hátsó kerékre: a Zündapp-ot eleve oldalkocsisnak tervezték, így összekapcsolhatták a két szerkezet, amelynek következtében az oldalkocsi kereke is hajtottá vált. Bár a 70-30%-os nyomaték-elosztás nem tűnt egyenletesnek, a gép alakjával párosítva terepen is könnyű irányíthatóságot biztosított (a hátsó kerék mellett a harmadik kerék is dobféket kapott). A megfelelő rugózási kényelemről az első hidraulikus rugó gondoskodott, a vezető lengőnyeregben foglalt helyet. Mindezeknek köszönhetően a négy előre és egy hátra-fokozattal rendelkező Zündapp maximális sebessége megközelítette a 100 km/h-t.


Fejlesztések:

A KS 750-nek nem volt klasszikus értelemben vett feljavított változata (hiszen maga is a KS 600-as továbbfejlesztése volt), de a világháború vívmányai a motorkerékpárokra is kihatottak. A típus eredeti főfegyvere, az MG 34 ugyan kiváló géppuska volt, viszont gyártása költséges és roppant időigényes volt, mivel egyesével állították össze. Ezt a problémát a fegyver feljavított változatával, az MG 42-vel küszöbölték ki: az elődjénél 30%-al nagyobb elméleti tűzgyorsaságú „villámgéppuska” sorozatgyártással készült, egyszerűbb gyártási műveletekkel.

A KS 750 oldalkocsiját ugyan le lehetett szerelni, de ezt szinte sohasem tették meg. A jármű a vállalat saját termékét, a BW40-es oldalkocsit használta, de egyes típusokra a Steib által gyártott BW43-ast szerelték fel (ld. jobbra). A két variáns szinte csak a csillapítás módjában különbözött: a Zündapp-é torziós rugókat használt, a Steib-é ellenben a régebbi, viszont egyszerűbb laprugókat. A járműhöz még saját, könnyű egytengelyes utánfutót is készítettek.

Mivel a típusból a Zündapp nem tudott elegendőt gyártani, felajánlották a BMW-nek a licencgyártás lehetőségét. Csakhogy a német járműgyártó vállalat megalázónak érezte a jóval kisebb cég ajánlatát (ráadásul korábban a tenderen a KS 750 legyőzte a BMW típusát), ezért visszautasította a típus átvételét. Mivel azonban a motorokra hatalmas volt az igény, felsőbb utasításra a Bayerische Motoren Werke AG végül mégis kénytelen volt elfogadni az üzletet. A vállalatcsoport saját motort tervezett BMW R75 néven, de az alkatrészek többsége csereszabatos volt (bár a vázat ennél a típusnál kör keresztmetszetű rudak alkották, a motor viszont azonos volt a Zündapp-éval).


Szolgálatban:

A Zündapp KS 750 kiváló motorkerékpár volt, amely túlteljesítette a megrendelők által elvárt feltételeket. Képes volt 90 km/h-nál gyorsabban haladni, ugyanakkor egy gyalogló katonával is lépést tarthatott. Érdekes, hogy a KS 750-esek prototípusainak gyártása már 1939-ben elkezdődött és egy évvel később már széria-motorok is legördültek a gyártósorokról, de a típus nagyüzemi előállítása csak 1942-ben indult be.

A fő megrendelő az Afrikában harcoló DAK (Deutsche Afrikakorps, ~ német afrikai hadtest) volt. Számukra különösen hasznosak voltak KS 750-esek, mivel a Zündapp-ok jól bírták a sivatagi körülményeket: a széles gumiabroncsok kevésbé süppedtek bele a homokba, motorjaik pedig a harckocsiknál jobban bírták a hőséget.

Az afrikai hadszíntér fontossága a gyártásban is megjelent: 1942-43-ban több mint 7-7000 db KS 750 készült, azaz a teljes, 18695 darabos példányszám túlnyomó része e két évben készült el. Amikor az Afrikakorps 1943. május 13-án kapitulált, megszűnt az igény a sivatagi Zündapp-okra, de ez nem jelentette a típus végét, mivel a Szovjetunió elleni háborúban ismét megjelent az igény.

Az afrikai változattól jól elkülönültek a harckocsizó alakulatok számára készült példányok, mivel ezeket ”harckocsi szürkére” festették, míg a sivatagba szántakat sárgára. A páncélos csapatok mellett a gyalogság is gyakran igénybe vette az oldalkocsis motorkerékpárokat összekötő feladatokra. A KS 750-esek - köszönhetően a géppuskának - alkalmasak voltak járőrözésre és korlátozott mértékben támadásra és felderítésre is (gyakran olyan helyzetekben is bevetették, amire más típusok nem voltak alkalmasak). A háború alatt több ország használta a típust (kis számban Magyarország is), de zsákmányolás útján a Szovjetunió is számos példányhoz hozzájutott. A békekötés után még évtizedekig használták az elnyűhetetlen Zündapp-okat, az USA pedig a jóvátétel részeként kapott új KS 750-eseket.


Utóélet:



A Zündapp KS 750 kielégítette a harctéri igényeket: gyors volt és könnyű, ugyanakkor rendelkezett fegyverrel és kisebb terhek szállítására is alkalmas volt - a Kettenkraftrad-hoz hasonlóan kora egyik meglepő kinézetű, de hatékony típusa volt. Nem véletlen, hogy e jármű gyártása nem ért véget a második világháború végén: még mintegy 300 db KS 750-et állítottak össze. Csakhogy a fejlődés nem állt meg és a következő évtizedekben a könnyű homokfutók és más négykerekű járművek kiszorították az oldalkocsis motorkerékpárokat, a feledés homályába száműzve a KS 750-t is:




Harley-Davidson WLA (katonai motorkerékpár):

A Tengelyhatalmak mellett a Szövetségesek is igyekeztek kihasználni a motorokban rejlő lehetőségeket - ennek egyik legjobb példája az amerikai Harley-Davidson gyár terméke volt. E típus a BMW R71-es másolata volt és bár elképesztően nagy, 90000-et meghaladó darabszámban gyártották, képességei nem értek fel a Zündapp-éhoz.


Műszaki adatok:

Név: Zündapp KS 750

Típus: katonai oldalkocsis motorkerékpár

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 0,42 t

Hossz: ~ 4,32 m

Szélesség: ~ 3,06 m

Magasság: ~ 1,71 m

Motor: 26 Le-s (léghűtéses)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (MG 34, később MG 42, az oldalkocsi orrán)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 9 mm-es géppisztoly (MP 40), kézigránátok

Páncélzat: 0 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 90 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: ~ 350 km (terepen 150 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.