Zbrojovka Brno vz. 26

„A felfordított úttörő és követői”


Tervezés:

Az első világháború paradigmaváltást hozott a szárazföldi hadviselésben, gyökeresen megváltoztatva a kézifegyver-fejlesztés irányát és a fegyverek képességeit kihasználó taktikát. A háború kezdetén minden hadviselő fél gyors lefolyású, manőverező harcra készült, hamarosan azonban kiderült, hogy az előkészített lőállásból tüzelő géppuskák a legnagyobb tömegrohamokat is képesek megállítani, ezért a kezdeti lendület hamarosan megtört, a frontok megmerevedtek, kialakítva a mind szofisztikáltabb lövészárkok rendszerét.

Ebben a helyzetben a kezdetben ideiglenes, homokzsákokból, később túlnyomórészt betonból épített bunkerekben elhelyezett, egymást kölcsönösen támogató géppuskák majdnem minden támadási kísérletet meghiúsítottak, ráadásul a tüzérség által szétlőtt, szögesdróttal és aknamezőkkel is megerősített, bonyolult, több sor mélységű árokrendszerekkel kiegészítve a géppuskák a minden korábbinál nagyobb létszámú támadásokat is felőrölték.

Mivel a korabeli taktika képtelen volt az állóháború megtörésére (mivel mind a kétes kimenetelű gyalogsági, mind pedig a lovassági rohamok óriási veszteségekkel jártak), számos új, kísérleti fegyvert hoztak létre, amelyek közül a géppuskák ellen legsikeresebbnek maguk a géppuskák bizonyultak.

Mivel a korszak géppuskáinak tömege nem ritkán a 100 kg-ot is meghaladta, támadásra gyakorlatilag alkalmatlanok voltak (számos ország épített kisméretű, emberi vagy állati erővel húzott kocsikat, de ezeket a bombatölcséreken keresztül csak nehézkesen lehetett mozgatni és nagy méretük miatt könnyű célpontnak számítottak), ezért megkezdődött a könnyebb gépfegyverek fejlesztése.

A háború végén megszülettek a felnagyított, sorozatlövésre képes pisztolyok, a géppisztolyok első példányai, de ennél sikeresebbnek bizonyultak a könnyített géppuskák, amelyeket ezért egyszerűen könnyű géppuskának neveztek. A korai, átmeneti típusok közé tartozott a német MG 08/15-ös, amely az MG 08-as géppuska könnyített változata volt: ezen elhagyták a bázismodell lövegpajzsát, az önmagában 38,5 kg-ot nyomó háromlábú állványt rövid, két fémrúdból álló villaállvánnyal helyettesítették és magát a gépfegyvert is átalakították, ezáltal a fegyver tömege 18 kg-ra csökkent.

Az MG 08/15-ös megtartotta a bázismodell vízhűtéses csövét, a könnyű géppuskák túlnyomó többségét viszont könnyebb, hűtővizet nem igénylő léghűtéses kialakításúvá alakították (pl.: kényszerléghűtéses Lewis géppuska, részben bordázott csövű Hotchkiss M1909 Benét-Mercié). A könnyű géppuskák (és azt ezeket használó harckocsik, repülőgépek és más harcjárművek) segítségével végül sikerült megtörni az állóháborús patthelyzetet, de az új fegyvertípus ezt követően is bizonyította képességét, jelentősen megnövelve az alakulatok tűzerejét.

Az első világháború után számos ország vásárolt könnyű géppuskákat, illetve kezdte meg helyi tervezésű, továbbfejlesztett modellek gyártását. Ezen országok közé tartozott Csehszlovákia is, amelyet a Németország köré vont ütközőzóna részeként hoztak létre, a megszüntetett Osztrák-Magyar Monarchiától és Németországtól elcsatolt területeken.

Csehország korábban a monarchia egyik technológiai központjának számított, ezért szinte azonnal, már 1918-ban, illetve 1919-ben megalkották a ZB, illetve CZ fegyvergyárakat, majd az 1920-as évek elején a csehszlovák haderő megrendelt egy új könnyű géppuskát.

E kiírás részeként számos külföldi típust (köztük a dán Madsen és az amerikai BAR könnyű géppuskákat) teszteltek, de az indulók között volt a CZ fegyvergyár is, Praha II modelljével. A CZ korlátozott kapacitása miatt a tervezett fegyver további fejlesztésével a nagyobb Zbrojovka Brno (ZB) gyárat bízták meg, amely 1923-ban kezdte meg a munkát és 1926-ban mutatta be a véglegesített típust, amely a (ZB) vz. 26 (csehszlovák; 1926-os modell) jelet kapta (az ezt megelőző ZB vz. 24-es prototípusnak neve ellenére nincsen köze a ZB által gyártott vz. 24-es ismétlő karabélyhoz).


Konstrukció:

A ZB vz. 26-os (alternatív írásmóddal: ZB-26-os) a könnyű géppuskák új generációjához tartozott, amelyeken hasznosították az első világháborús könnyű géppuskákon szerzett tapasztalatokat. A gépfegyver hossza 1161 mm (ebből 672 mm-t tesz ki a fegyver csöve), de a vz. 26-os üres tömege ”csupán” 9,65 kg, megkönnyítve a fegyverrel történő mozgást.

A vz. 26-os egyik előremutató megoldása a perforált lángrejtővel felszerelt, bordázott, léghűtéses fegyvercső. Ez egyrészt vastagságának és jelentős felületének köszönhetően hosszabb folyamatos tüzelést tesz lehetővé, emellett lehetőség van a gyors csőcserére: ehhez mindössze a fegyver bal oldalán található fémkar gombját kell benyomni, majd a kart felhajtva a cső előrefelé kihúzható a gépfegyverből.

Praktikus megoldás, hogy a fegyver faborítású hord fogantyúja magán a csövön kapott helyet, így a felforrósodott cső annak megérintése nélkül cserélhető (számos korabeli és későbbi gépfegyver, köztük az 1933-as amerikai M2 Browning nehézgéppuska csöve menetes, amelyet tüzelést követően csak azbeszt kesztyűben lehet cserélni). További (kevésbé praktikus) megoldás, hogy a vz. 26-os hord fogantyúja kihajtható, ebben a helyzetben függőleges első markolatként funkcionál.

A ZB vz. 26-os az 1900-as évek elején rendszeresített német 7,92x57 mm-es Mauser töltényt tüzeli - azért erre esett a választás, mert a csehszlovák vz. 98/22 ismétlőpuska és utódja, a vz. 24 karabély a német Gewehr 98-as fejlesztett változatai (a könnyű géppuskák majdnem minden országban az ott rendszeresített puskatöltényt tüzelték).

A vz. 26-os gázdugattyús, billenő záras reteszelésű gépfegyver (a nagyméretű, nem állítható gázdugattyú a fegyver csöve alatt kapott helyet) - a rendszer hasonlóképpen nagyméretű helyretoló rugóját a tusába integrálták.

A gyors csőcsere mellett a csehszlovák gépfegyver megkülönböztető jegye felső doboztára. A kortárs lőfegyverek néhány kivételtől eltekintve (ld.: Madsen könnyű géppuska) három különböző módon töltöttek: a pisztolyok alulról töltő, a markolatba integrált doboztárat használtak, az ismétlőpuskák felülről töltő töltőlécet, a géppuskák pedig oldalról töltő töltőlécet vagy hevedert kaptak - a vz. 26-os az első két módszert egyesítette.

Ennek a kialakításnak három előnyös tulajdonsága van. Könnyű géppuskaként a fegyvert elsődlegesen fekvő helyzetben használták, amelyet a felső tár nem akadályozott (korai doboztáras gépfegyvereken, köztük az StG 44-esen számos katona kifogásolta, hogy a fegyver nagyméretű tára miatt fekvő testhelyzetben csak megdöntve használható).

A felső tár további előnye volt a könnyebb használat: a felső tár miatt amíg egy katona tüzelt, társa cserélhette a tárat, ráadásul a doboztár a könnyű géppuskák töltőlécénél (ld.: Breda 30) lényegesen jobb védelmet biztosított a töltényeknek (a felül nyitott mechanizmust egy hátratolható fémlappal le lehet zárni). A vz. 26-os különlegessége, hogy az elhasznált töltényhüvelyeket függőlegesen lefelé üríti (ezt is fémlap zárja le, megakadályozva a szennyeződés bejutását).

A felső tár hátrányos következménye, hogy menetben, csípőből tüzelve a fegyver csak nehezen újratölthető, de a csehszlovákok ezt nem tartották problémának, mivel a könnyű géppuskát eleve 2-3 fős alakulat szolgálta ki (emiatt a könnyű géppuskához képest korlátozott, 20 töltényes tár sem okozott jelentős hátrányt, bár később 30 töltényes tárat is kialakítottak a fegyverhez).

A gépfegyver tűzváltó karja az elsütő billentyű felett, bal oldalt található (a fegyver az első automata és a hátsó félautomata mód közötti középső állással biztosítható). A vz. 26-os tűzgyorsasága percenként kb. 500 lövés.

A felső doboztár további hátrányos következménye, hogy a vz. 26-os irányzéka nem eshet egybe a könnyű géppuska hossztengelyével, mivel azt a tár takarja. Ezt kiküszöbölendő a fegyver a középvonaltól balra eltolt, állítható fém irányzékot kapott, amely egy jellegzetes, nagyméretű fogaskerékkel állítható. Az irányzék hengeres oldalfalának tusa felé néző részén ablakot vágtak, amelyen a beállított távolság látható, 100 méteres osztásokkal.


Életút:

Csehszlovákia neve ellenére csak 1928-ban rendszeresítette a vz. 26-os könnyű géppuskát, amelyet a ZB jelentős számban gyártott. A fegyver a csehszlovák haderő egyik legfontosabb típusává vált, az ország megszüntetéséig több mint 45000 példányt vettek át (ezek egy részét harcjármű-fedélzeti fegyverként alkalmazták). A vz. 26 bázismodellből többek között kialakították a vz. 30-as továbbfejlesztett modellt, de ez a többi típushoz hasonlóan csak kismértékben tért el elődjétől.

A vz. 26-os idővel a két világháború közötti időszak legsikeresebb könnyű géppuskájává vált, amelyet több, mint két tucat ország rendszeresített. A két világháború között a típus eljutott Dél-Amerikába és Afrikába, de európai országok is jelentős számban vásárolták, illetve gyakran helyben gyártották.

A fegyver legismertebb vásárlója az Egyesült Királyság volt, amely a módosított, ZGB 30-as és ZGB 33-as típusokat tesztelte, majd ezek alapján kezdte meg a 1935-től a Bren könnyű géppuska gyártását. A Bren a 7,92 mm-es Mauser kaliberű vz. 26-os szabályozható gázdugattyús, brit .303 British (7,7 mm-es) kaliberre átalakított variánsa volt, de emellett a csehszlovákok a különböző országok igényeinek megfelelően számos további kaliberre is átalakították a fegyvert. A brit könnyű géppuska mellett a japánok a vz. 26-ost 97-es típus néven, harckocsi-fedélzeti fegyverként gyártották, majd a csehszlovák típus alapján hozták létre saját 96-os típusú könnyű géppuskájukat.

Jelentős darabszáma és elterjedtsége miatt a vz. 26-ost és változatait kiterjedten használták a második világháborúban. Csehszlovákiát a náci Harmadik Birodalom felosztotta, de a fegyvert olyan jónak ítélték, hogy gyártását nem állították le - német szolgálatban a vz. 26-ost MG 26(t)-ként jelölték (német; 1926-os cseh géppuska). Mindezek miatt több esetben előfordult, hogy mindkét fél vz. 26-os alapú fegyvert használt (a német-brit erők mellett a kínaiak több mint 30 ezer ilyen könnyű géppuskát használtak a japánok ellen).

A ZB vz. 26-os kiváló gépfegyvernek bizonyult: megbízható és pontos típus volt, amelyet néhány mozdulattal szét lehetett szedni, miközben a gyors csőcsere közel folyamatos tüzet tett lehetővé, ráadásul a relatív alacsony tűzgyorsaság jól kontrollálhatóvá tette a géppuskát. A típus egyetlen hátrányos tulajdonságának magas vételárát tartották, mivel a vz. 26-os precíziós megmunkálással készült, emiatt előállítása nemcsak költséges, de időigényes is volt.

A vz. 26-osból összesen több mint 120000 példányt gyártottak, amelyet több tízezer vz. 26-alapú könnyű géppuska egészített ki. Az újraalkotott Csehszlovákia egészen 1953-ig gyártotta a típust, amelyet ezt követően a Koreai és a Vietnámi háborúkban is használtak. A ZB vz. 26-ost ismertebb amerikai és német típusok (a már említett BAR és az MG 42-es) elhomályosították, de a CZ Sa vz. 23-as géppisztolyhoz hasonlóan a fegyver a számos későbbi könnyű géppuska alapjaként szolgált, egyes megoldásai (köztük a gyors csőcsere) máig megtalálhatók a legtöbb modern géppuskán.


Műszaki adatok:

Gyártó: Zbrojovka Brno (ZB)

Típusnév: Vzor 23 (vz. 26)

Típus: könnyű géppuska

Megjelenés éve: 1926

Tervező: Václav Holek

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 9650 g

Teljes hossz: 1161 mm

Csőhossz: 672 mm

Kialakítás:

Működési elv: gázdugattyús, billenőzáras

Tárkapacitás: 20 vagy 30 db

Irányzék: fém irányzék (állítható)

Lőszer:

Neve: 7,92 mm Mauser

Mérete: 7,92x57 mm

Lövedék tömege: 11,7 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 500 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 764 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.