Winchester Repeating Arms Winchester rifle

„Telepesek vs indiánok: 17-1”


Tervezés:

Ahogy sikerült fokozatosan tökéletesíteni a korai (középkori) puskákat, felmerült az igény a nyilakhoz hasonló, gyors újratöltésre, ami óriási előnyt jelenthetett volna, mert a korabeli tűzfegyverek hiába rendelkeztek jelentős pusztító erővel, a XIX. század előtt újra töltésük hosszú időt vett igénybe.

Ekkor már évszázadok óta léteztek kísérleti többlövetű fegyverek, amelyek különböző megoldásokat alkalmaztak: a legegyszerűbb konstrukció az ún. volley gun (angol; ~ sortűz fegyver) volt, ami gyakorlatilag több egymáshoz erősített csövű fegyvert takart (pl.: 1779-es brit 7 csövű Nock-puska), míg mások komplex mechanizmusokat használtak (pl.: 1680-as Lorenzoni - más néven Cookson - kovás ismétlőpuska).

A gyakorlatban is használható katonai ismétlőpuskát ekkor azonban még nem tudtak megalkotni, mert ehhez két megoldásnak egyszerre kellett volna jelen lennie: egy mechanizmusnak, amely valamilyen módon minden lövés után rövid idő alatt újra tölti a fegyvert úgy, hogy maga a rendszer megbízható, egyszerű és sorozatban gyártható, de legalább ilyen fontos az egy elemből álló (egyesített) lőszer, amely lehetővé teszi a korábbi töltési lépések egyesítését.

Az 1800-as évek második felében az Amerikai Egyesült Államokban létrejött a világ legnagyobb magánkézben lévő kézifegyver-ipara, ami az ekkor végbement nagyarányú technológiai fejlődéssel együtt termékeny táptalaja volt a radikális ötletek megvalósításának, amely számos kísérleti fegyver, köztük az ismétlőpuskák létrehozásához vezetett.

E fejlődés egyik fontos állomása volt, amikor egy amerikai feltaláló, Walter Hunt 1848-ban megalkotta az ún. rocket ball (angol; ~ rakéta-golyó) lőszert, amely a korábbi gömb alak helyett egy hosszabb, üreges puskagolyóból állt, benne a lőporral (ez a modern fém hüvelyű lőszerek egyik őse, bár technikailag e rendszer hüvely nélkül lőszernek számít). A francia Minié-típusú lőszerhez hasonló rocket ball-hoz Hunt megalkotott egy kísérleti ismétlőpuskát, a Volition repeater-t, amely egy kar felhúzásával a puskacső alá szerelt hengeres tárból egy lövedéket töltött a fegyverbe.

Walter Hunt 12 lövedékes tárral rendelkező fegyvere ötlet szinten forradalmi volt, de maga az eszköz igen drága és bonyolult volt, ezért Hunt nem fejlesztette tovább (Hunt korának jelentős feltalálója volt, de azok jelentőségét nem ismerte fel). Hunt fegyverének képességeire azonban később felfigyelt két feltaláló; Horace Smith és Daniel Baird Wesson, akik megvásárolták a találmány szabadalmát és elhatározták, hogy azt sorozatban fogják gyártani.

A Smith-Wesson páros 1855-ben (a nevüket viselő cég bukása után) megalapították a Volcanic Repeating Arms Company (angol; Vulkanikus Ismétlőpuska Vállalat) nevű céget és árulni kezdték a Volcanic pisztolyt és annak nagyobb, puska változatát. A Vulcanic volt a világ első sorozatban gyártott, modern értelemben vett ismétlőfegyvere, de kiforratlan rocket ball lövedéke több problémához vezetett, ezért a fegyver olyannyira nem vált sikeressé, hogy a Volcanic vállalat egyetlen évnyi működés után, már 1856-ban tönkrement.

Smith és Wesson új céget alapítottak és megvásárolták Roland White szabadalmát a tengellyel párhuzamos furatú tárral rendelkező ismétlőfegyverre (más néven revolverre vagy forgópisztolyra), amire évekre kizárólagos jogot szereztek és vállalatuk, a Smith & Wesson a világ legnagyobb revolver-gyártójává vált (a Smith & Wesson fegyvergyártó máig létezik).

Amikor azonban megszűnt a Volcanic Repeating Arms Company, az egyik befektető, Oliver Fisher Winchester megszerezte a cég gyártósorát, átköltöztette New Haven városába és új céget alapított a Volcanic ismétlőfegyver gyártására New Haven Arms Company néven (Winchester felbérelte Benjamin Taylor Henry-t, aki a Volcanic puskát tovább fejlesztve létrehozta az 1860-as Henry ismétlőpuskát és a New Haven Arms Company már ezt gyártotta).

A cég 1860-66 között kb. 14000 db Henry puskát adott el, amelyek már nem rocket ball, hanem modernebb (peremgyújtású) fémhüvelyes lőszert tüzelt, megoldva a Volcanic-kal kapcsolatos egyik legfontosabb problémát, a méretéhez képest rendkívül gyenge és lassú lövedék kérdését. A Henry puskának továbbra is voltak gyengeségei, de sikere miatt Winchester megrendelte a továbbfejlesztett változatát, amelyet 1866-ban dobott piacra Winchester rifle (angol; Winchester puska) néven, miközben a New Haven Arms Company nevét Winchester Repeating Arms Company-re változtatta (angol; Winchester Ismétlőpuska Vállalat), miután Henry és Winchester között vita alakult ki, ezért Winchester kiszorította a cégből a fegyvert tervező B. T. Henry-t.


Konstrukció:

A Winchester rifle külsőre nagyon hasonló a korábbi Volcanic és Henry puskákhoz, de azoknál több tekintetben fejlettebb. Maga a fegyver megőrizte a korábban is alkalmazott ikonikus formát a tusa alatti felhúzókarral és a sárgás, bronz testtel (utóbbiban kapott helyet a töltő-mechanizmus) - később a puskából gyártottak acél-testű változatot is.

Az 1250 mm hosszú (760 mm hosszú csővel gyártott), 4,3 kg tömegű Winchester rifle és két elődje közötti leglátványosabb eltérést az első markolat jelenti. A nagy tárkapacitás és fekete füstű lőport miatt tüzeléskor a fegyver csöve gyorsan felforrósodik, ami akár égési sérüléshez is vezethet, ezért a Winchester-re felszerelték a később szinte minden puskán használt vízszintes, fából készült első markolatot. A markolat további előnye, hogy ezzel kiküszöbölhetők a töltési problémák: a korábbi Henry puskán az alul nyitott tárból lefelé kiálló akasztó beleakadhatott a lövész kezébe, ami megakadályozta az utolsó 3-6 lőszer betöltését (mivel a lövedékeket hátrafelé toló rugó megakadt a lövész tárat markoló tenyerében).

A Winchester rifle átvette a Henry rifle .44 (11,2 mm-es) kaliberét, a legfontosabb változat azonban nem ezt, hanem az azonos átmérőjű, de modernebb .44-40 Winchester lőszert tüzeli. A két lőszer között a legfontosabb különbséget a peremgyújtásról központi gyújtásra történő áttérés jelentette, ami vastagabb falú, nagyobb nyomásnak ellenálló, azaz áttételesen erősebb lőszer létrehozását tette lehetővé - a fegyver nevében a „40” a fekete füstű lőportöltet grain-ben mért tömegére utal (40 grain, azaz közel 2,6 gramm). Az eredeti Volcanic .31 (pisztoly) és .41 (puska) kaliberéhez nem tértek vissza, de később a fegyverből létrehoztak kisebb; .38-40 Winchester, .32-20 Winchester és .22 LR kaliberű változatokat is.

Mind a Volcanic, mind a Henry, mind pedig a Winchester rifle alsókulcsos (röviden karos) működésű. Ennek lényege, hogy a fegyver elsütése után a lövész előre tolja az alsó, a sátorvasat is magában foglaló fémkart, ami kirántja a csőfarból és fölfelé kiveti az elhasznált lőszerhüvelyt, miközben a kar egy csuklós mechanizmus közvetítésével hátra húzza a zártömböt, így az elé felemelkedhet egy emelőkar, rajta az új lőszerrel. Első állapotból a kart hátra kell húzni, amely lefelé tolja az emelőkart (amelybe alul a tár új lőszert tol), miközben fölötte megtörténik a zárás és a fegyver kakasának felhúzása, így a puska újra elsüthető. A fegyvert az alsó kar mögött ellátták egy lapított tetejű csappal, ami elfordítva megakadályozza, hogy a puska egy akadályon fennakadva akaratlanul töltsön.

A markolat mellett a Winchester puska további újítása a Henry-t a főtervezői poszton váltó Nelson King szabadalma; a hátsó töltés. Korábban a fegyvert elölről töltötték: a töltényeket toló rugót hátsó helyzetbe kellett húzni, kiakasztani, majd a cső első részét kifordítva elölről lehetett betölteni a lőszereket, ami lassította a töltést és nem volt érdemes egyetlen lőszert betölteni.

Nelson megoldásánál a zártest alatt lyukat vágtak a fém házon, amelyet egy rugalmas fémlemezzel zártak el: a fegyver töltéséhez a lövésznek egyszerűen orral előre egy lőszert kell a tárba töltenie, ami nemcsak gyorsabb és egyszerűbb, de ezáltal a fegyver végig a célon tartható és egyetlen lőszer utántöltése gyors és egyszerű, ráadásul a tár teljesen zárttá vált, csökkentve a szennyeződés bejutásának esélyét.

A Winchester rifle megtartotta a korábban is alkalmazott csőtárat (a cső alatti, henger alakú tárat), amely 17 töltény befogadására képes (a rövidített változaté 13 töltényre; később eltérő kapacitású változatokat is létrehoztak), emellett további egy töltény tölthető a csőfarba. A Winchester ismétlőpuska teljesen mechanikus (a töltést a lövész végzi), de gyakorlott lövész akár 1 lövés/másodperc (60 lövés/perc) elméleti tűzgyorsasággal is tüzelhet (a gyakorlati tűzgyorsaság lényegesen alacsonyabb, mert a 17 töltényes tár újra töltése a fejlesztések ellenére relatív lassú).

A puska különböző modelljeit eltérő (általában nem állítható) fém irányzékkal gyártották, emellett a fegyver hosszú változatára szurony rögzíthető (ez változattól függően kard- vagy tüske-bajonettet jelent).


Életút:

A Winchester rifle (eredetileg Improved Henry rifle; ~ fejlesztett Henry puska) 1866-ban jelent meg és kezdetben két elődjéhez hasonlóan egyetlen kialakításban kínálták, de ahogy a fegyver egyre sikeresebbé vált, újabb és újabb alváltozatok jelentek meg. A már említett kaliber-változatok mellett a Winchester-t piacra dobták különböző hossz-változatokban (a 24 hüvelykes puska mellett rövidített, 20 hüvelykes karabély és hosszabb, 27 hüvelykes ”muskéta” kialakításban), a bronz mellett erősebb, de drágább acél házzal, valamint kör és hatszög keresztmetszetű csővel (utóbbi csak a cső külső megmunkálására utalt, a kortárs Whitworth puskákkal szemben a Winchester egyetlen változata sem tüzelt szögletes lövedéket).

A választható részegységek mellett a fegyverből több modellvariánst dobtak piacra. Utólag az eredeti Winchester puskák a Winchester Model 1866 jelet kapták, míg a legsikeresebb az ezt követő Model 1873 volt: itt jelent meg a korábbinál kb. 50%-kal erősebb .44-40 Winchester lőszer, a karabély-kivitel (ld. lentebb), az acél ház és a hüvelykivető nyílás takarólemeze (a jobboldalon egy Model 1873 látható). A későbbi változatok kisebb módosításokat takartak, amelyekkel a Winchester vállalat fenntartotta az érdeklődést a fegyver iránt, egyben megakadályozva annak elavulását (ld.: Model 1876, Model 1886, Model 1892, Model 1894 és Model 1895).

A legtöbb példányt a Model 1873 legrövidebb, 20 hüvelykes (508 mm-es) karabély változatából adták el, amely a lőtávolság minimális csökkenéséért cserébe lényegesen könnyebb és rövidebb volt (emiatt lóhátról is használhatták). A Winchester rifle megjelenésekor forradalmi fegyvernek számított: a korábbi ismétlőpuskáknál (köztük a Volcanic és Henry puskáknál) lényegesen megbízhatóbb volt, miközben egyszerű működése ellenére rendkívüli tűzgyorsasággal rendelkezett.

A fegyvert az amerikai polgárok és milíciák tömegesen használták az egylövetű, elöltöltő kovás puskákkal felszerelt indiánok ellen: a fegyvert részben ezért már az 1870-es évek elején a „The Gun that Won the West” (angol; a puska, amely megnyerte a nyugatot) szlogennel reklámozták, utalva a Winchester puskának az indiánok kiszorításában és a bölényhordák kiírtásában játszott fontos szerepére.

Előnyei ellenére a katonaságok bár világszerte érdeklődtek a technológiai újítások iránt, sokáig elutasították az ismétlőpuskákat, így a Winchester rifle-t is, mert azt gondolták, hogy egy nagy tárkapacitású ismétlőpuskával felszerelt katona könnyen pánikba eshet és rövid idő alatt eltüzelheti korlátozott lőszerkészletét. A Winchester rifle így bár jelentős számban készült (összesen több mint 600000 példányt gyártottak), nem jöttek létre nagy, homogén sorozatok, ehelyett a legkülönbözőbb méretű, kaliberű és díszítettségű példányokat értékesítettek. A ritka kivételek egyike az Oszmán Birodalom által rendelt kb. 50000 példány volt, amelyeket az 1877-1878-as Orosz-török háborúban vetettek be.

E háború egyik legfontosabb eseménye Plevna ostroma volt: a védekező törökök ugyan 5 hónapnyi ostromot követően megadták magukat, de a Winchester ismétlőpuskákkal (és hasonló, de egylövetű Peabody-Martini puskákkal) felszerelt törökök óriási veszteségeket okoztak a jelentős túlerőben lévő orosz és román csapatoknak.

Ezt követően hadseregek is érdeklődni kezdtek a Winchester ismétlőpuskák iránt és több ország kis tételben vásárolt a puskából, de maga a fegyver katonai puskaként nem soha nem terjedt el, mert az Amerikai Egyesült Államok hadereje azt nem rendszeresítette és az 1880-as évek végétől megjelentek az első modern, már a fegyver elsütésekor keletkező erőhatásokat használó, füst nélküli lőport tüzelő fegyverek (elsőként a francia Lebel ismétlőpuska 1886-ban), kiszorítva az alsókulcsos kialakítást.

A Winchester rifle végső iterációja az Model 1895-ös volt, amely a későbbi (a korábbiaktól eltérő kialakítású, öntöltő) Winchester Model 1907-hez hasonlóan doboztárat kapott, de ez már nem vált sikeressé: ehelyett (a második világháborút követő vadnyugati-romantika felerősödésével) ismét megnőtt az igény a klasszikus vadnyugati ismétlőpuska, az eredeti Winchester rifle iránt.

Ennek részeként 1955-ben a Winchester vállalat piacra dobta a Model 88 modellt, amely gyakorlatilag egy alsókulccsal működtetett forgó-tolózáras puska volt, de nem terjedt el, ezért ehelyett 1972-ben megjelent a modern építésű, de tradicionális működésű Model 9422. A Winchester vállalat mellett további cégek is gyártottak, illetve gyártanak máig Winchester rifle-t idéző ”vadnyugati” ismétlőfegyvereket, gyakran az eredetitől eltérő kaliberben és méretben, de azonos működési elvvel és formával, mert a Winchester ismétlőpuskák iránt máig világszerte jelentős a kereslet.


Műszaki adatok:

Gyártó: Winchester Repeating Arms Company

Típusnév: Winchester rifle (később Winchester Model 1873

Típus: (alsókulcsos) ismétlőpuska

Megjelenés éve: 1866

Tervező: Benjamin Tyler Henry és Nelson King)

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4300 g

Teljes hossz: 1250 mm

Csőhossz: 760 mm

Kialakítás:

Működési elv: alsókulcsos

Tárkapacitás: 17 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: .44-40 Winchester

Mérete: 11,2x40,4 mmR

Lövedék tömege: 13 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~ 30-60 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ~ 400 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.