Webley & Scott Webley
„Őslakosok ostora”
Tervezés:
A Brit Birodalom a IX. században élte virágkorát: a birodalom központját ugyan egy kis európai szigetország adta, de elhelyezkedése miatt védve volt az kontinens szárazföldi haderőitől, haditengerészete uralta a tengereket (ereje meghaladta az utána következő két haditengerészet kombinált erejét) és hatalmas gyarmatbirodalmat tartott fent.
Az angolok elsősorban a hajóépítésre koncentráltak, mert a tengereket ellenőrizve kapcsolatban maradhattak a különböző kontinensen található gyarmatokkal és az ellenséges hajókat megsemmisítve megelőzhették a partraszállást. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a Brit Birodalom nem fordított volna figyelmet a gyalogság felszerelésére, lévén az új hódításokhoz és a kolóniákon történő rendfenntartáshoz (az esetleges lázadások leveréséhez) szükségük volt megfelelő fegyverekre.
Ezek közé tartozott az 1700-as évek legismertebb katonai puskája, a Brown Bess (angol; barna Böske) becenevű Long Pattern puska-család amelyek 1722-től 1838-ig álltak rendszerben. A puskák mellett a brit hadseregben is sokáig hidegfegyverek, kardok, szablyák szolgáltak másodlagos fegyverként, mivel a katonaságok a korabeli pisztolyokat nem tartották elegendőnek. Ez logikus következtetés volt: egy pisztollyal kartávolságon kívüli ellenséget is támadhattak (akár egy közelítő lovas lovát is), azonban a fekete füstű lőport használó töltények ereje mérsékelt volt, a tűzgyorsaság pedig percenként maximum 1-2 lövést nem haladta meg.
Ekkorra ugyan a tüzeléshez szükséges részegységeket; a puskaport, a lőszert és a csappantyút már előre kimérve papírzacskókban tárolták, de ezek továbbra is kényesek voltak és a nedvesség könnyen használhatatlanná tette őket. A legnagyobb problémát az újratöltés okozta: amennyiben a találat nem tette mozgásképtelenné a támadót, az egylövetű pisztoly tulajdonosa harcképtelenné vált, mert az újratöltés legalább fél percet vett igénybe. Az 1850-es évektől azonban elterjedtek a fémhüvelyes töltények, amelyek növelték a töltények erejét és a különböző mechanizmusok, köztük a forgótár, amelyek lehetővé tették a többlövetű revolverek, forgópisztolyok megalkotását (ezek korábban is léteztek, de nem voltak praktikusak).
Ezen találmányok együttes használata lehetővé tette, hogy a szúró-vágó fegyverek visszaszoruljanak és már csak bajonettként használják őket, a katona másodlagos fegyverének szerepét pedig a többlövetű pisztolyok tölthessék be.
Az ezt lehetővé tevő újítók közé tartozott Philip Webley és fia is, akik már 1853-ban kínálták saját tervezésű revolverüket, illetve az amerikai Smith & Wesson Number 2 revolver licencgyártott változatát - mindkettőt Webley and Son név alatt. A többször nevet váltó családi vállalkozás folyamatosan kísérletezett újabb pisztolyokkal, miközben fokozatosan elérték a szabványos (szűk tolerancia-határok között mozgó), felcserélhető alkatrészeket, ami lehetővé tette a sorozatgyártást (korábban minden lőfegyvert egyedileg kellett méretre alakítani).
Az 1970-es évektől a később Webley & Scott néven ismertté vált vállalat letörhető csövű forgópisztolyokat kezdett árusítani, amelyekből a hadsereg is tisztjei is vásároltak, létrehozva többek között a Webley-Pryse, a Webley-Kaufman és a Webley-Government revolvereket. A fejlesztések 1887-ben egy újabb típusban, az egyszerűen Webey-nek nevezett revolverben egyesültel.
Konstrukció:
A Webley a cég sikeres, letisztult revolvere, azonban a Webley & Scott a finomhangolását a gyártás alatt is folytatta, ezért az egyes változatok több részletben eltérnek. A Webley revolver összes variánsa nagyméretű, de egyszerű forgópisztoly: a fegyver teljes hossza 260 mm, tömege 0,995 kg, a cső hossza 101 mm. A Mark VI-os változatnál a csövet meghosszabbították (125 mm-re), ezáltal a fegyver teljes hossza 286 mm-re, tömege 1,1 kg-ra nőtt.
A hatszögletű csővel rendelkező pisztoly a Webley vállalat saját, kiemelkedően erős töltényét tüzelte. A cég a pisztolyhoz hasonlóan a töltényeket is fokozatosan fejlesztette, idővel áttérve az erősebb (füst nélküli) kordit lőporra. A korai Mark I-es töltényeket ezért a hatékonyabb Mark II-esre cserélték, majd ezt is leváltotta a Mark III-as. Ez utóbbi töltény viszont sértette az 1899-ben a Brit Birodalom által is aláírt hágai egyezményt, mivel a IV. 2. nyilatkozat kimondta, hogy tilos az emberi testben széttörő, illetve szétlapuló lövedékek használata, a tompafejű, üreges Mark III-as pedig éppen ezért rendelkezett kiemelkedő roncsoló hatással.
A gyár ezért kifejlesztette a hasonló Mark IV-es töltényt, de mivel ez is ellentétes volt a hágai egyezménnyel, a vállalat végül visszatért a Mark II-es (teljes nevén .455 Webley Mark II) töltény használatához, ami egy 11,55x19,3 mm méretű, lekerekített orrú töltény . A Mark II-es a Mark III-ashoz képest visszalépésnek tekinthető, azonban korában így is kiemelkedően erős pisztolytölténynek számított, ereje nem sokkal marad el a Colt M1911-es öntöltő pisztolyban is használt .45 ACP-től (a forgópisztoly késői példányainak egy részét .38/200 - 9x20 mm-es - kaliberben is gyártották).
A Webley a cég korai revolvereivel ellentétben egyszeres és kétszeres feszítéssel is rendelkezik: utóbbi esetben az elsütőbillentyű meghúzásakor első lépésben megtörténik a kakas feszítése, azt nem szükséges külön kézzel felhúzni.
A Webley revolver hatlövetű, a forgótár töltények közötti részébe mély árkokat martak, csökkentve a fegyver tömegét. Az első változaton még nem szereplő vízszintes, háromszög alakú elemek a tár előtt a fegyver tárolását könnyítik meg: ezáltal a henger alakú forgótár kisebb valószínűséggel akad fent valamiben.
A Webley revolverek ún. top break típusúak, magyarul (lefelé) letörhető csövűek. Ez azt jeleni, hogy a fegyver csöve és a ház felső része egy csapon keresztül elfordul. Ezt rendkívül erősre és nagyméretűre tervezték, ami kiemelkedő megbízhatóságot tesz lehetővé, miközben jelentősen gyorsítja a fegyver töltését.
A hagyományos revolvereknél a forgótár fixen beépített, azt eltávolítani csak a fegyver megbontásával lehet: az üres töltényhüvelyeket a keskeny házból a tárnak kiálló részén keresztül, egyesével lehet és egyesével kell betölteni az újabb töltényeket is. A Webley revolvereken ezzel szemben lehetőség van gyors ürítésre: a forgópisztoly bal oldalán található kart lenyomva a felső pecek elenged, a cső pedig lehajtható. A revolvert fejjel lefelé tartva a töltények kieshetnek, de azért, hogy a beszorult töltényhüvelyeket is egy mozdulattal el lehessen távolítani, a Webley forgótárának közepén egy, a csap elfordításakor automatikusan kiemelkedő kivető-szerkezet található, amely nyitáskor mind a hat töltényhüvelyt kirántja a forgótárból.
A revolver egyes példányait ellátták tusával, de ez nem terjedt el. A fegyver fém irányzéka eredetileg nem volt állítható, a későbbi modelleken a jókora első irányzék kismértékben állítható.
Életút:
Ahogy fentebb is olvasható, a Webley (Webley Mark I) 1887-ben jelent meg és a brit gyalogság, illetve a haditengerészet 10000 darabos megrendelést adott le rá (a korábbi Webley-modelleket, köztük a Webley-Government-et a tisztek szolgálati fegyverként megvásárolhatták, de ezekből a hadsereg nem vásárolt).
A Brit Birodalomnak két alapvető elvárása volt egy szolgálati pisztollyal szemben: rendkívüli megbízhatóság és komoly megállító-erő. Az angolok (más nagyhatalmakhoz hasonlóan) ekkoriban úgy vélték, hogy egy maroklőfegyver erejét nem a több, gyors egymásutánban leadott lövés adja, hanem az egyetlen találattal elért pusztítás. A birodalom több kontinensen is olyan háborúkba keveredett, ahol (a gyakran a fájdalmakat elnyomó drogokat használó) őslakosok szúró-vágófegyverekkel rontottak az angolokra, akiknek kisebb kaliberű pisztoly-lövedékei nem tették azonnal harcképtelenné a támadót, akárcsak a testen gyakran áthaladó puskalőszerek.
Az ezt a problémát orvosló Webley revolverek fokozatosan egyre szélesebb ismertségre tettek szert. A Mark I-est követte a Mark I*, Mark II, majd a Mark III, az áttörést viszont az 1899-es Mark IV-es, ismertebb nevén a „Boer War” (angol; búr háborús) modell hozta meg, amelyet számos tiszt magával vitt Afrikába.
1913-ban a brit hadsereg rendszeresítette a Mark V-öst, amely az első világháború teljes időtartama alatt rendszerben maradt, akárcsak a két évvel későbbi, hosszabb csövű Mark VI-os. Mindkét alváltozatot széles körben használták: a brit, illetve nemzetközösségi tisztek, géppuskás rajok, de a lövészárkokban az egyszerű katonák is, de emellett a haditengerészet és a harckocsizó-személyzet is alkalmazta.
A Webley revolver az első világháborús minden hadszínterén jól vizsgázott: kiemelkedő megbízhatósága óriási előnyt jelentett a lövészárkok mocskában, míg nagy átmérőjű lövedéke a németek ellen éppúgy bevált, mint korábban a helyi törzsek ellen. A forgópisztolyhoz ekkor egy felcsatolható bajonettet is elkészítettek, valamint egy gyorstöltőt, amellyel egyszerre lehetett betölteni a hat töltényt.
A Webley revolverek .455-ös kalibere szabvánnyá vált és mivel a gyár nem tudta kielégíteni a világháború okozta rendkívüli szükségletet, a külföldről vásárolt revolvereket is ebben a kaliberben vásárolták. A Webley & Scott cég elkészítette az egyszerűen Webley Self Loader Mk I-esnek nevezett (.455-ös kaliberű) öntöltő pisztolyt, de a Webley revolverek hegemóniáját sem az első világháború alatt, sem pedig a két világháború között nem sikerült megtörni.
A Webley jelentette megbízhatóságot a Brit Birodalom olyan nagyra tartotta, hogy a világ többi részével ellentétben még a második világháború kezdetekor is elsődleges maroklőfegyvere egy forgópisztoly volt. A második világháború alatt az Egyesült Királyság már alapvetően a .38/200 kaliberű Enfield No.2 revolvert használta, de a magas igény miatt tovább használták a Webley revolvereket is.
A világháborút követően az Egyesült Királyság végül maga is áttért az öntöltő pisztolyok használatára (a Browning Hi-Power-re), azonban a Webley Mark IV és Mark VI modellek utolsó példányait egészen 1963-ig aktív rendszerben tartották, ezáltal használták őket többek között a Koreai Háborúban és a Szuezi válság alatt is (a brit fennhatóság alatt álló Szingapúr, illetve Hong Kong rendőrségei szintén hosszú ideig használtak Webley revolvereket).
Maga a forgópisztoly koncepciója relatív hamar meghaladottá vált (elsősorban a korlátozott tárkapacitás, a lassú töltés, illetve tüzelés és amiatt, hogy az újabb félautomata pisztolyok már erősebb töltényeket is használhattak), azonban a Webley egyike volt a legtovább rendszerben tartott katonai forgópisztolyoknak: annak ellenére, hogy első változata nem a XX., hanem a XIX. században jelent meg (a fegyverből összesen kb. 125000 példány készült).
Műszaki adatok:
Gyártó: Webley & Scott
Típusnév: Webley Mark I
Típus: revolver
Megjelenés éve: 1899
Tervező: ismeretlen
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 995 g
Teljes hossz: 260 mm
Csőhossz: 101 mm
Kialakítás:
Működési elv: forgótáras, egyszeres és kétszeres feszítésű, letörhető
Tárkapacitás: 6 db
Irányzék: fém irányzék
Lőszer:
Neve: .455 Webley Mark II
Mérete: 11,55x19,3 mm
Tömege: 17 g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: ~ 20-30 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 201 m/s