Tokió Tüzérségi Arzenál 38-as típus

„Tökéletesített ázsiai hódító”


Tervezés:

A középkorban még fejlettnek számító Japán Birodalom a kínaiakhoz hasonló, több évszázados bezárkózása miatt gyakorlatilag megrekedt ezen a szinten, amely következtében az 1800-as évek közepén megalázó vereséget szenvedett az országba küldött, minimális méretű amerikai és európai erőktől, ami óriási hatással volt az birodalomra.

Ez többek között tetten érhető volt a japán kézifegyverek fejlődésében is. Japán első kézi tűzfegyverei a teppo nevű kézi ágyúk volt a XIII. században, de a puskák csak az 1500-as években kezdtek széles körben elterjedni, köszönhetően a portugál kereskedőktől vásárolt, majd lemásolt és helyben gyártott kanócos puskáknak, amelyeket tanegasima néven ismertek. A bezárkózás miatt azonban a japánok még az 1800-as évek elején is kanócos puskákkal rendelkezetek, ami hozzájárult a fejlettebb kovás puskákkal felszerelt európaiak katonai sikereihez.

A japánok az 1840-es években szembesültek rendkívüli elmaradottságukkal, ezért (elsősorban Hollandiából) kovás puskákat vásároltak - megkísérelték fenntartani izolációs politikájukat, de a haderő modernizálásához megalkották a rangaku ideáját: nyugati fegyvereket és különböző tudományokat tanulmányoztak, majd a megfelelőnek ítélteket átvették (ez a folyamat egészen az 1600-as évek közepéig nyúlt vissza, de kezdetben a túlszabályozás miatt rendkívül korlátozott hatású volt). Az 1800-as évek közepétől azonban nyugaton robbanásszerű fejlődés ment végbe nemcsak a hajógyártásban, de a kézifegyver-fejlesztésben is, ezért a japánok (a nyitás részeként) kénytelenek voltak továbbra is európai fegyverekre támaszkodni.

1880-ban készült el a Murata puska: egy egylövetű, 11 mm-es fekete lőpor-töltetű töltényt használó fegyver, a francia Fusil Gras Modéle 1874 helyi másolata. A fegyver hivatalos elnevezése 13-as típus volt, mivel a Meidzsi császárság modernkori uralkodásának 13. évében született. E fegyvert a japánok igyekeztek modernizálni: 1883-ban megjelent a 16-os, majd 1995-ben a 18-as típus, de érdemi változtatást csak az 1889-es 22-es típus hozott, mivel ez a típus már 8 mm-es füst nélküli lőport tüzelt és csőtárral rendelkezett (másolva a megjelenésekor a világ legmodernebb katonai puskájának számító francia M1886 Lebel-t).

A Murata előállítása is szemléletváltást jelentett: korábban a sógunátusok önálló gyárai elégítették ki a birodalom fegyver-igényét, de ekkor a széttagolt rendszer egységes irányítás alá került. A Murata előállítását az 1870-ben épített új, koisikavai fegyvergyár végezte, amely - 1879-től - a Tokió Tüzérségi Arzenál nevet viselte (elhelyezkedése miatt gyakran Koisikavai Arzenál néven hivatkoztak rá).

A fejlesztések eredményeként azonban hamarosan a 22-es típus is elavult, ezért a japán Császári Hadsereg egy új puskát igényelt. A Murata puskát tervező Cunajosi Murata tábornok közbenjárásával egy másik tiszt, Ariszaka Nariakira megtervezett egy fegyvert, amelyet a japánok 30-as típus néven rendszeresítettek (1897-ben).

A 30-as típus többek között a német 1893-as Mauser ismétlőpuskán alapult és részben új tölténye miatt hatékonyabbnak bizonyult a Murata puskánál, azonban maga a fegyver bonyolult volt (különösen a zár-mechanizmus), érzékeny volt a szennyeződésre és (részben emiatt) gyakoriak voltak a különböző működtetési problémák.

Mindez oda vezetett, hogy szinte azonnal megkezdték az utódja tervezését. Ezt a fegyvert már nem Ariszaka Nariakira, hanem tanítványa, a legendás Nambu Kidzsiro (altarnatív átírással Nanbu Kidzsiro) tervezte (akinek több pisztolyát, puskáját, géppisztolyát és géppuskáját is használta a japán hadsereg), ennek ellenére ezen puska is az Ariszaka becenéven ismert, hasonlóan a 30-as típushoz (az Ariszaka gyakran a japán ismétlőpuskák összefoglaló szinonimája, különösen nyugaton).


Konstrukció:

Meglepő módon a 38-as típus nehezebb XIX. századi elődjénél: e fegyver tömege 4,19 kg, hossza 1275 mm (800 mm-es csővel), szemben a 30-as típus 3,95 kg-os tömegével, 1280 mm-es hosszával és 797 mm-es csőhosszával. Technikailag a 38-as típus a 30-as típus leegyszerűsített változata, de a változtatások olyan mélyrehatóak, hogy a kész típus már egyáltalán nem emlékeztet elődjére (kivétel az átemelt fa házat).

Érdekes, hogy a Murata ismétlőpuskát váltó 30-as típussal szembeni egyik fontos kritika az Ariszaka által tervezett, gyenge 6,5 mm-es lőszert érte, ezért a japánok szinte azonnal megkezdték egy erősebb, 7,7 mm-es töltény tervezését, de mivel a fejlesztés rendkívüli mértékben elhúzódott, ezért csak a 38-as típus utódjánál, a 99-es puskánál alkalmazták. A hosszú cső és a relatív kis kaliberű töltény miatt a 38-as típus elsütése gyakorlatilag nem hoz létre torkolattüzet, ami ideális mesterlövész-puskává teszi.

A 38-as típus technikailag ugyanazt a töltényt tüzelte, mint a 30-as típus (a félperemes, 6,5x50 mm-es Ariszaka-t), de a korábbi gömbölyű hegyű töltényt hegyes, ún. spitzer töltényre cserélték és kisebb tömege ellenére növelték a lőpor mennyiségét, ezáltal nőtt a fegyver torkolati sebessége és pontossága.

Az ismétlőpuska egyik egyszerű, de fontos újdonsága a porvédő. Az ázsiai hadszíntér nagy részén a por, sár és eső könnyen használhatatlanná teheti a fegyvert (ami a 30-as típusnál gyakran előfordult), ami ellen kidolgozták a porvédő elemet, amelyet tüzelések között rá lehet tolni a fegyver mechanizmusára, megvédve a zárat, a tárat és a töltényűrt a szennyeződéstől.

Természetesen nem a 38-as típus az egyetlen korabeli ismétlőpuska, amelyet porvédővel láttak el, de a legtöbb ilyen kiegészítővel szemben a 38-as típus porvédője együtt mozog a zártömbbel, ezért soha nem akadályozza a töltést, ráadásul mivel a zár helyretolásakor azzal együtt eredeti helyére siklik vissza, ezért úgy biztosít megfelelő védelmet, hogy nem lehet nyitva vagy zárva felejteni.

Maga a fegyver zára a 30-as típus fejlesztett változata, annál sekélyebb, de szélesebb reteszelő-szemölcsökkel, csökkentve a szemölcsök sérülésének esélyét (a relatív bonyolult rugós ütőszeg szintén a 30-as típus hagyatéka). A puska hüvelykivetőjét áttervezték, megoldva a 30-as típus hüvely-kivetési problémáit.

A 38-as típus egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy a tüzeléskor keletkező gázokat a fegyveren belül igyekszik eloszlatni, megakadályozni, hogy azok a lövész arcába csapódjanak - a zártömb biztosító gombját összehegesztették a záró sapkával, így az a kicsapó gázok csak előrefelé távozhatnak (a zár előtti két függőleges gázkivezető nyíláson át).

A 38-as típusú ismétlőpuska 5 töltényes, nem kivehető tárból tüzel, a tár felülről, töltőléccel tölthető.

A puska biztosítókarja a zár mögött található. Gyakorlatilag egy gombról van szó, amelyet tenyérrel kell benyomni, majd elfordítani. A gombon található zárókupakból egy kis, rúdszerű elem áll ki, ez biztonságos állásba fordítva akadályozza az irányzék használatát (ezzel is mutatva, hogy a fegyver nem alkalmas az elsütésre). E puskára os a 30-as típus teljes méretű (400 mm hosszú) kard-bajonettjét lehet felerősíteni.


Életút:

A 38-as típust egy évvel véglegesítését követően, 1906-ban fogadták el rendszeresítésre, kiváltva a 30-as típust. Kezdetben a 38-as típust kizárólag a Tokió Tüzérségi Arzenál gyártotta, ahogy korábban a 30-as típust, illetve a Murata ismétlőpuskákat is. A fegyver jelentős példányszámban készült: 1923-ig több, mint 2 millió 38-as típusú ismétlőpuska készült el.

Ekkor azonban a nagy kantói földrengés, a világ egyik legpusztítóbb földrengése, majd az ennek következtében kialakult cunami és tűzvész elpusztította az arzenált (a halálos áldozatok száma a területen meghaladta a 100000-et). A természeti katasztrófát követő újjáépítés részeként a japánok több gyárban indították meg a termelést, hogy egy arzenál teljes leállás többé jelentse az egész birodalom fegyver-gyártásának megbénulását.

Az új gyárak közül elsőként a Nagoja Arzenálban indult be a termelés, de csak 1932-ben, közel egy évtizedes kihagyást követően. A tokiói és nagojai gyárak mellett a fegyver előállításába 1933-tól a Kokura Arzenál, 1937-től a Hoten Arzenál, 1942-től pedig a Dzsinszen Arzenál kapcsolódott be, a gyártás a Hoten Arzenálban egészen 1944-ig folyt (a puskából mindösszesen kb. 3,5 millió példányt állítottak elő, szemben a 0,5 millió 30-as típussal). Az egyes gyárakat a fegyverbe ütött virágszerű ikonok különböztették meg egymástól.

A 38-as típus egyszerű, megbízható és igen tartót fegyvernek bizonyult, amely egyszerű, de ötletes megoldásaival küszöbölte ki elődje hibáit. Ezek közé tartozott, hogy a puska fa tusájának közepét kivágták, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a puska háza ide vezesse a fegyverbe befolyt vizet és port, amelyen át távozhattak a fegyverből. A 38-as típus harctéri szétszerelése is rendkívül egyszerű volt, mindössze a zárat kellett hátsó állapotba húzni, majd egy, a puska bal oldalán található pecket meghúzva a teljes zártömb hátrafelé ki lehetett húzni a fegyverből.

Az ismétlőpuska mindössze két hátrányos tulajdonsággal rendelkezett: korai rendszeresítése miatt a két világháború között, de különösen a második világháború alatt már túlságosan nagynak és nehéznek számított, emellett 6,5 mm-es töltényét nem tartották kellően erősnek. Az Ariszaka töltény valóban gyengébb volt más országok kortárs töltényeinél (kivéve a szintén 6,5 mm-es olasz Carcano-t), 1000 méteren túl már elvesztve az erejét, ugyanakkor a legtöbb összecsapás 500 m-nél kisebb távolságon zajlott le, ahol a 6,5 mm-es töltény megfelelően teljesített, miközben kisebb hátrarúgást és torkolattüzet produkált.

A 38-as típus volt a Nagy Japán Birodalom elsődleges hadipuskája az első világháború alatt, de mivel a japán részvétel a háborúban elsősorban haditengerészeti akciókra korlátozódott, a japánok csupán néhány szárazföldi ütközetben használták az ismétlő-puskájukat, ugyanakkor a fegyverből vásárolt a Brit Birodalom másodvonalbeli egységeinek (pl.: őröknek, de a haditengerészetnek is), hogy felszabadíthassa saját gyártású Lee-Enfield ismétlőpuskáit a frontvonalbeli csapatok számára. 1916-ban (az angolokétól eltérő lőszer miatt) a Brit Birodalom Oroszországnak értékesítette tovább 38-as típusú puskáit, mivel az oroszok rendkívüli kézifegyver-hiánnyal küzdöttek.

A második világháború előtt és alatt a 38-as típust még mindig jelentős számban használták a terjeszkedő japán erők. A háború második felében (elsősorban az amerikaiak ellen) már túlnyomórészt az újabb, 99-es típusú puskákat használták, de még ekkor is szános 38-as típusú ismétlőpuska állt rendszerben Kínában és más megszállt területeken, részben azért is, mert a fegyver rendkívül jól bírta a nedves klímát.

A 38-as típusból több alváltozat is készült: a 38-as típusú karabély 966 mm-re rövidített (487 mm-es csővel rendelkező) karabély-változatot takart (emiatt a fegyver tömege 3,3 kg-ra csökkent) - ezt jelentős, több mint 0,5 milliós példányszámban állították elő a gyárak. A 44-es típus hasonló modell volt, amelyre a 38-as típusú karabélyhoz hasonlóan nem lehetett bajonettet felerősíteni, ugyanakkor a 44-es típus rendelkezett egy kihajtható (nem lecsatolható) bajonettel (ez látható balra). A második világháború kezdetekor a 38-as és 44-es típusú karabélyok egy részét lovassági karabély elnevezéssel modernizálták.

A 38-as típusból egy specializált mesterlövész-változatot is kialakítottak, 97-es típus néven: ez gyakorlatilag csak egy, a puskára felerősíthető, 2,5-szörös nagyítású céltávcsövet jelölt (ezt a középvonaltól balra eltolva építették be, hogy ne akadályozza a töltőléces töltést).

A fegyverből léteztek különböző másolatok, köztük a kínai hat-öt puska, 918-as típus és 19-es típus, a sziámi 66-os típus, a thai 83-as és 91-es típusok, valamint a 7 mm-es Mauser töltényre átalakított mexikói 1913-as puska és a brit 7,7 mm-es töltényhez módosított észt KL .303-as (a 38-as típust ennek megfelelően több mint egy tucat ország használta). A 38-as típus hosszú szolgálati ideje ellenére még a második világháborúban is megfelelőnek bizonyult, könnyű használata és tartóssága miatt (nagy mérete ellenére) általános megbecsülés övezte.


Műszaki adatok:

Gyártó: Tokió Tüzérségi Arzenál, Nagoja Arzenálban, Kokura Arzenál, Hoten Arzenál, Dzsinszen Arzenál

Típusnév: 38-as típus

Típus: ismétlőpuska

Megjelenés éve: 1906

Tervező: Nambu Kidzsiro

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4190 g

Teljes hossz: 1275 mm

Csőhossz: 800 mm

Kialakítás:

Működési elv: forgó-tolózáras

Tárkapacitás: 5 lőszer

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 6,5 mm Ariszaka

Mérete: 6,5x50 mm SR (félperemes)

Tömege: 9 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~ 10-15 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 762 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.