Steyr TMP

„Második próbálkozásra siker”


Tervezés:

A mai Ausztria területe a XII. században vívta ki függetlenségét, amelyet a Habsburg-házi uralkodók hercegi, majd királyi és császári minősítésben hatalmas birodalommá fejlesztettek. A hatalma csúcsát a XVI. században elérő monarchia később lassú, több évszázados hanyatlásnak indult, amely során egymás után vesztette el határ menti területeit, a spanyol ág által irányított Spanyolországot és gyarmatait, de a vallási ellentétek és a megerősödő nacionalizmus is gyengítette a birodalmat.

1867-ben a már Közép-Európába visszaszorult birodalmat megreformálták és ezt követően Osztrák-Magyar Monarchia néven, államszövetségként működött, de a nemzetiségi mozgalmak további erősödése miatt az osztrák egyeduralmat már nem sikerült újra megszilárdítani. A birodalom végső pusztulását az első világháború lezárása jelentette: a vesztes Osztrák-Magyar Monarchiát feloszlatták, a nemzetiségek pedig elnyerték függetlenségüket, ezért az osztrák hatalom Ausztriára korlátozódott.

Ez mások mellett az osztrák hadseregre és az ezt kiszolgáló hadiiparra is óriási hatással volt, ugyanis a birodalmi időkben a későbbi Csehország számított a fegyvergyártás központjának, amelyre azonban önállóvá válása miatt már nem támaszkodhattak. Az egyetlen jelentősebb kivételt a kézifegyver-gyártás jelentette, mert az 1800-as évek második felének drasztikus fejlődését kihasználva több ausztriai cég alakult puskák és pisztolyok gyártására. Ezek közül a legnagyobb a Josef und Franz Werndl and Company (későbbi a gyár városa után Steyr-Werke, majd Steyr-Mannlicher) nevű cég volt, amely mások mellett Mannlicher puskákat gyártott.

Az első világháború után az osztrák fegyvergyártás mennyisége drasztikusan lecsökkent (a cég egyesüléseket követően a Steyr-Daimler-Puch nevet vette fel és autó-gyártással bővítette a kínálatát), de amikor az 1930-as évek második felében (a következő háborúra való felkészülés részeként) ismét megnőtt a kézifegyverek iránti igény, a náci Harmadik Birodalom megszállta és magába olvasztotta Ausztriát (Anschluss), a csapatokat pedig német fegyverekkel szerelte fel.

A második világháború végén Ausztriát (Németországhoz hasonlóan) a négy nagy Szövetséges ország (az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió) megszállta és négy zónára osztotta. A kommunisták megkísérelték az egész országot elfoglalni, de a meghiúsított puccskísérletet követően 1955-ben egyességre jutottak. Ennek részeként a Szovjetunió kivonult az országból, amelynek visszaállították a szuverenitását, amiért cserébe megtiltották Németország és Ausztria egyesülését, valamint az országot semlegességre kötelezték.

Ausztria ezt követően relatív kisméretű, kizárólag védekező hadsereget tartott fent és törekedett arra, hogy harcjárműveinek és fegyvereinek nagy részét helyben állítsa elő (az StG 58-as gépkarabély például a belga FN FAL Ausztriában, a Steyr-Daimler-Puch vállalat által gyártott változata volt). A független státusz jótékony hatással volt az osztrák hadiiparra, ezen belül is a kézifegyver-iparra, amely több, később exportsikereket is elérő fegyvert gyártott: ilyen volt a futurisztikus külsejű, 1978-as Steyr AUG gépkarabély, valamint az 1982-es Glock pisztoly.

Az osztrák hidegháborús, polimer-házas fegyverek közé tartozott az 1969-es Steyr MPi 69 is; egy, az izraeli Uzi-hoz hasonló géppisztoly, amelyet Ausztria mellett szintén más országok is rendszeresítettek (köztük Görögország). Az MPi 69-esből 1981-ben bemutattak egy modernizált változatot is (MPi 81), de ez nem jelentett érdemi fejlesztést, ezért nem sikerült megismételni a korábbi exportsikereket.

A problémát elsősorban az okozta, hogy az erős konkurencia mellett nem volt igény egy relatív drága és nehéz, mégis egyszerű tömegzáras géppisztolyra. Megoldásként a Steryr vállalt 1990-ben leállította az MPi 61/81-es előállítását és ehelyett piacra dobott egy teljesen új géppisztolyt, a Taktische Maschinenpistole-t (német; taktikai géppisztoly/taktikai automata pisztoly), röviden TMP-t.


Konstrukció:

A TMP nevének megfelelően átmenetet képez egy géppisztoly és egy automata pisztoly között. A fegyver túlméretezett pisztolyra hasonlít (hossza a 130 mm-es csővel 282 mm, tömege mindössze 1,3 kg) és nem rendelkezik tusával, ugyanakkor megkülönböztető jegye a fixen beépített függőleges első markolata.

A kézifegyverek, különösen a sorozatlövő fegyverek közös problémája a nagyobb távolságú lövésekhez a kellően stabil tüzelési pozíció kialakítása. Ez puskáknál és gépkarabélyoknál kevésbé jelent problémát, mivel a fegyver hossza, tömege és tusája jelentős mértékben csillapítja a tüzeléskori elmozdulást, a nagyobb fegyvereket (pl.: géppuskákat) pedig szinte kizárólag állványról használják.

A géppisztolyokon ezzel szemben a rövid csőhossz, az alacsony tömeg és a vékony, általában fémhuzalból készült behajtható szükség-tusa miatt a stabilitás lényegesen fontosabb, ennek ellenére ez a fejlesztésnél általában sokadrangú szempont.

Egyes esetekben szükség-megoldásokat használtak (pl.: a lengyel FB PM-63 lehajtható vízszintes első markolatot kapott, míg az amerikai Ingram MAC-10-nél egy keskeny bőrcsík funkcionál függőleges markolatként), ám ezek nem jelentettek valódi megoldást. A Steyr TMP nem levehető vagy behajtható, ötujjas első markolata ugyan kismértékben növeli a fegyver méretét, de relatív stabil fogást biztosít.

A géppisztoly 9 mm-es Parabellum lőszert tüzel - ugyanazt, amelyet a rendszeresítésekor az összes osztrák géppisztoly (az MPi 69, az MPi 81 és az AUG géppisztoly változata, az AUG Para), valamint a Glock pisztolyok.

A TMP rövid hátrasiklásos, késleltetett tömegzáras géppisztoly, amely nagyobb pontosságot és 900 lövés/perc tűzgyorsaságot szavatol. A géppisztolyhoz 15, 20 és 30 töltényt befogadó tárat gyártottak, utóbbi lényegesen túlnyúlik a pisztolymarkolaton. A TMP a fegyver házán keresztül vezetett tűzváltó-karral rendelkezik. A tisztán polimer-házas TMP-re optikai irányzék nem, a csőre viszont hangtompító rögzíthető.


Életút:

A TMP-t 1992-ben dobta piacra a Steyr vállalat, amely azonban nem hozta meg a várt nagy volumenű megrendelést, aminek az oka a fegyver kategóriája és a szerencsétlen időzítés volt. A TMP kis méretű, jó minőségű géppisztoly volt, ideális speciális alakulatok számára és városi környezetbe (hasonlóan a német HK MP5-öshöz), de az 1990-es évekre a géppisztolyok a hadseregek nagy részének fegyvertárából eltűntek (helyüket kisméretű gépkarabélyok vették át).

Ennél is nagyobb akadályt jelentett, hogy 1991-ben a Szovjetunió és maga a keleti blokk összeomlott, ami miatt egyrészt a védelmi kiadásokat drasztikusan csökkentették (a keleti országok többsége csőd-közeli helyzetbe került, míg a nyugatiak ellenség hiányában kezdték meg haderejük leépítését), miközben hatalmas mennyiségű olcsó keleti fegyver került a piacra.

Ebben a környezetben a TMP-re csak kis volumenű megrendelések érkeztek (pl.: az osztrák Einsatzkommando Cobra terror-elhárító egység vásárolt a géppisztolyból). Az automata TMP-ből a Steyr vállalat kialakított egy félautomata alváltozatot is, Steyr Special Purpose Pistol (SPP) jelzéssel: ez amellett, hogy kizárólag egyeslövés leadására képes, kismértékben hosszabb csövet kapott, viszont az első markolatot elhagyták, ezáltal a fegyver gyakorlatilag pisztollyá vált (egy ilyen fegyver látható balra).

A TMP előállítását a Stery vállalat 2001-ben beszüntette (A Steyr-Daimler-Puch anyavállalat 2001-ben megszűnt), de magát a géppisztolyt tovább gyártották, mivel a licencgyártás jogát a svájci Brügger & Thomet vásárolta meg. A Brügger & Thomet Maschinenpistole 9mm (MP9) elsőre közel azonosnak tűnik a TMP-vel, de a két fegyver több részletben eltér: utóbbi 23 mm-rel hosszabb (hossza 303 mm), a fegyver felső részén Picatinny-szereléksínt alakítottak ki, lehetővé téve különböző optikai irányzékok felszerelését, a géppisztolyra egy jobb oldalra behajtható tusát erősítettek és módosították a biztosítókart (a jobboldali fotón baloldalt egy TMP, jobboldalt egy MP9-es látható).

A TMP-n alapuló MP9-es lényegesen sikeresebbé vált elődjénél: ezt a géppisztolyt már több, mint egy tucat rendőrségi és katonai különleges alakulat rendszeresítette: többek között a svájci rendőrség és a svájci katonai rendőrség, a francia elnököt védő GSPR alakulat, valamint a maláj légierő különleges egysége, a PASKAU (a malajziai példányokat az SME Technologies cég gyártotta).

Az MP9-es a Picatinny-sínt leszámítva nem jelentett érdemi előrelépést a TMP-hez képest, sikerét ugyanúgy a globális politika változása okozta, mint a bázismodell sikertelenségét. A 2000-es évektől (az Amerikai Egyesült Államok és szövetségeinek közel-keleti invázióira adott válaszként) világszerte jelentősen megemelkedtek a terrorista-támadások száma, amelyek ellen megnövelték a terror-elhárító szervezetek létszámát és modernizálták a felszerelésüket.

Az MP9 erre a feladatra kiválóan megfelel: kompakt kialakítása ellenére a fegyver visszarúgása csekély és tusája (kategóriájában) meglepően merev, lehetővé téve rövid, pontos sorozatok leadását. Az MP9-es géppisztolyból szintén kialakítottak félautomata, polgári modellt, TP9 jelzéssel. A TMP/MP9-esből és civil variánsaikból együtt összesen több mint 100000 darabot gyártottak, az MP9-es máig szolgálatban van. A bal alsó futón az Orosz Belbiztonsági Szolgálat különleges egységének katonája látható, MP9-es géppisztollyal.


Műszaki adatok:

Gyártó: Steyr-Mannlicher

Típusnév: Taktische Maschinenpistole (TMP)

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1991

Tervező: Friedrich Aigner

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 1300 g

Teljes hossz: 282 mm

Csőhossz: 130 mm

Kialakítás:

Működési elv: késleltetett tömegzáras

Tárkapacitás: 15, 20 vagy 30 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Lövedék tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 900 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 400 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.