Steyr Mannlicher Schwarzlose M.07/12

„Mesterlövészpuskát mindenkinek!”


Tervezés:

A Habsburg Birodalom 1273-ban alakult, és az évszázadok alatt jelentős európai területeket szerzett meg. Mindez azonban túlterjeszkedéshez vezetett - V. Károly 1556-ban lemondott trónjáról és birodalmát kettéosztotta: I. Ferdinándé lett a birodalom keleti része, míg fia, II. Fülöp örökölte a Spanyol Királyságot. A spanyol terület (gyarmataiknak köszönhetően) Európa leggazdagabb országává vált és Portugáliát is bekebelezte, később viszont fokozatosan vesztett az erejéből és ez az ág 1700-ban kihalt.

A keleti területeken az osztrák uralkodók beolvasztottak kisebb államokat, köztük Csehországot, majd megkísérelték a náluk lényegesen nagyobb Magyarországot is átalakítani, de ez teljesen sohasem sikerült. Az Erdélyi fejedelemség révén a magyar főnemeseket nem tudták véglegesen megtörni, majd a törökök foglalták el Magyarország túlnyomó részét. A törököket több mint egy évszázaddal később kiszorították, de a spanyol trón megszerzésére irányuló kísérletek kudarcba fulladtak, és a Habsburg Birodalom uralma ellen több esetben is veszélyes lázadások törtek ki.

Az 1800-as évek közepére ez a helyzet már tarthatatlanná vált, ezért I. Ferenc József és a magyar tárgyalófelek kiegyezését követően, 1867-ben megalakult a dualista Osztrák-Magyar Monarchia, amely a korábbiaknál lényegesen nagyobb önállóságot adott a nemzeteknek. A progresszív intézkedések hatására a monarchia gyors fejlődésnek indult, de a királyság nagyhatalommá válását két kulcsfontosságú probléma akadályozta.

Ezek közül a legnagyobb gond a széttagoltság volt. A birodalom három legfontosabb minisztériuma (a külügy, a hadügy és a pénzügy) egyesített volt, de az osztrákok és a magyarok is önálló parlamenttel rendelkeztek, és az etnikailag rendkívül divergens Osztrák-Magyar Monarchiában 15 különböző nyelvet beszéltek, ami békeidőben is komoly problémákat okozott, a hadseregre nézve viszont egyenesen katasztrofális volt.

A kulturális sokszínűség mellett a monarchia másik komoly problémája a fejletlenség volt. Az osztrák területek alapvetően fejlettek voltak erős iparral, de a nagy területű és befolyású Magyarország esetében alig lehetett iparról beszélni. Magyarország elsősorban élelmiszeripari, bányászati és erdőgazdálkodási szempontból volt jelentős (kiváló minőségű termőföldjei miatt a monarchia éléskamrájaként emlegették), ami szintén korlátozta a monarchia lehetőségeit.

A XX. század kezdetére Európában forráspontig feszült a politikai helyzet, és várható volt egy nagy háború kitörése, amihez a többi hadviselő félhez hasonlóan az Osztrák-Magyar Monarchiának is jelentős számú modern fegyverre, egyéb felszerelésre és járművekre volt szükség. A fegyverkezést a monarchia lehetőségeihez mérten igyekezett megoldani: a legtöbb téren a fenti okok miatt igen gyengén szerepeltek, az osztrák fegyvertervezők révén a kézifegyverek viszont állták az összehasonlítást más nagyhatalmakkal.

A sikeres osztrák mérnökök közé a porosz származású Andreas Wilhelm Schwarzlose is, aki két öntöltő pisztolyt is megalkotott (Model 1898, Model 1908) - utóbbi egyedi előresikló csövű rendszeréről vált ismertté, de ezeket csak minimális darabszámban gyártották, Schwarzlose érdeklődése pedig a pisztolyokról a géppuskák felé fordult.

A feltaláló azonban egy modern problémával találta szembe magát: a Maxim géppuska, leszármazottai (pl.: a későbbi Vickers géppuska) és más típusok ekkor már jogi védelmet élveztek (ugyanezen okból készítette a feltaláló egyedi megoldású pisztolyait is). Ezt áthidalandó Schwarzlose egy egyedi mechanizmussal állt elő, amelyet a (monarchia) császári és királyi (K.u.K.) hadserege 1907-ben elfogadott, a Maschinengewehr Patent Schwarzlose M.07/12 (röviden Schwarzlose M.07/12) nevet adva a fegyvernek, amelyet - a fent említett kortársakhoz hasonlóan - feltalálójáról általában Schwarzlose géppuskaként emlegettek.


Konstrukció:

Első látásra a Schwarzlose géppuska közel azonos a Maxim géppuskával, de ez csak a fegyver megjelenésére igaz. Korai vízhűtéses géppuskaként a Schwarzlose géppuska igen tekintélyes tömegű fegyver: maga a gépfegyver 19,6 kg-ot tesz ki, a vízhűtéssel és a háromlábú állvánnyal viszont 41,4 kg-ot, azaz a fegyvert szinte kizárólag védelmi pozícióban, vagy járműre szerelve használható.

Meglepő módon e géppuskát kifejezetten könnyen szállíthatónak tervezték: részben ezért a 945 mm hosszú fegyver csövét csupán 530 mm hosszúra méretezték, szemben a Maxim géppuska 673 mm-es és változatai (pl.: Vickers, MG 08) 720-721 mm-es csőhosszával. E kialakítás miatt viszont a fegyver komolyabb torkolattüzet produkál, ezért ezt egy hosszú lángrejtővel kompenzálták (amit a katonák gyakran leszereltek).

A Schwarzlose géppuska a Mannlicher 8x50 R lőszert tüzelte, mivel ugyanezt használta a monarchia Mannlicher 1895-ös ismétlőpuskája is (a fegyvert később más kaliberben is gyártották, ld. „Életút” bekezdés).

Maga a géppuska késleltetett tömegzáras rendszerű. A tüzeléskor keletkező erők egy részét a zárat körbevevő könyökcsuklós rendszer nyeli el (a különböző alkatrészeket úgy tervezték, hogy nagy mennyiségű energiába kerüljön a mozgatásuk), ráadásul a zár mögött egy erős spirálrugó is helyet kapott. Az új töltény betöltése közben előresikló zár különválik a rugótól és csak az elsütő billentyű ismételt meghúzásakor csapódik előre (ekkor csap rá az ütőszeg a következő lőszerre).

A géppuska egyedi töltőrendszerrel rendelkezik, emiatt új heveder betöltésekor háromszor kell felhúzni a fegyvert, mert a rendszer három lépésben tölt, ezért az első lőszernek mind a három lépésen át kellett esnie, mielőtt a töltényűrbe kerülne (tüzelést követően ugyanígy a kart többször meg kell húzni, szavatolva, hogy a rendszerben ne maradhasson éles lőszer).

A Schwarzlose géppuskák között alacsony, kb. 400 lövés/perces tűzgyorsasággal rendelkezik, amit erősebb rugóval 580, az utolsó változatban pedig 880 lövés/percig toltak ki. Az alacsony tűzgyorsaság miatt a megszokottnál valamivel kisebb a fegyver tűzsűrűsége és jellegzetes hangja miatt könnyen felismerhetővé vált, ugyanakkor emiatt könnyebb a fegyver kontrollálása és nőtt a megbízhatóság.

Ennek a mechanizmusnak több további előnye van. Ezek közé tartozik, hogy a vízhűtéses rendszer kialakításra egyszerű volt: mivel más géppuskákkal szemben a Schwarzlose csöve fixen került beépítésre, a tartály vízzáróvá tételét egyszerűen megoldhatták.

A géppuskához gyártott háromlábú állvány tipikus első világháborús tervezet: a tripód rendkívül masszív platformot biztosít vízszintes és függőleges állíthatósággal, de emiatt rendkívül nehéz (nemzetközi összehasonlításban az állvány még így is relatív kis tömegűnek számított). Az állvány kiegészítővel légvédelmi feladatra is átalakítható, valamint egy kisebb méretű páncéllemezt is felszerelhető rá, de a többletsúly miatt ez utóbbit éles helyzetben szinte sohasem használták.

A Schwarzlose-t kizárólag állványról lehet használni, tusával vagy pisztoly-markolattal nem rendelkezik, ehelyett a fegyver farán két vízszintes (szállításhoz felhajtható) markolatot alakítottak ki. A markolatok között található gombot a lövész hüvelykujjaival nyomhatja előre, elsütve a fegyvert. Beépített biztonsági mechanizmusként nem csupán előre kellett nyomni az elsütő-billentyűt, de a benne található pecket jobbra nyomni (ezt az egyszerű, de hatékony kettős rendszert máig használják konyhai kisgépeken).

E géppuska részleges szétszerelése rendkívül egyszerű: a fegyver felső részén, a faron található nagyméretű kar elfordítását követően a tokot előrefelé fel lehet hajtani, ugyanakkor a cső a fronton nem cserélhető (ez nem is volt elvárás, mert a vízhűtés mellett a tüzelés időtartamát gyakorlatilag csak a lőszerkészlet határolja be).

A Schwarzlose géppuska egyszerű, állítható (de fel nem hajtható) fém irányzékot kapott, amelyet egy fogazott karhoz kapcsolódó tárcsán keresztül fel lehet emelni (maximális, 2400 méteres távolságon kb. 50 fokig megemelve az irányzékot). A géppuska felső részén egy kisméretű olajtartályt alakítottak ki, és a rendszer minden egyes töltényt beolajoz (megkönnyítve a hüvelykivetést), de ezt a későbbi változatokba már nem építették be, mert megléte feleslegesnek bizonyult.


Életút:

A Schwarzlose géppuskát 1907-ben rendszeresítették az Osztrák-Magyar Monarchiában (gyártója az Steyr Mannlicher volt). Schwarzlose géppuskája lényegesen kevésbé volt kifinomult, mint a Maxim vagy a Vickers géppuska, viszont a reteszelés és gázdugattyú nélküli kialakítás különösen megbízhatónak bizonyult, ráadásul előállítása lényegesen alacsonyabb volt a többi ország számos mozgó alkatrészét és több rugóját tartalmazó géppuskájánál.

A Schwarzlose a monarchia alapvető géppuskájává lépett elő: az első világháború kitöréséig ezredenként két külön szakasz használta a géppuskát, később viszont már minden egyes zászlóalj rendelkezett saját géppuskás szakasszal (szakaszonként legalább négy géppuskával), a háború végére pedig elterjedtsége még tovább nőtt (a fegyver kiszolgálását három fő végezte: a lövész és a töltő mellett egy irányzó).

A monarchia szárazföldi hadereje mellett a géppuskát hadihajókon is alkalmazták: a Császári és Királyi Haditengerészet dunai naszádjain és monitorjain. Az osztrák-magyar légierő szintén alkalmazta repülőgépein a Schwarzlose géppuskát, de kezdetben csak a szárnyak fölé szerelve. Később szinkronizáló szerkezetekkel megoldották a légcsavarkörön keresztüli tüzelés problémáját, de az alacsony tűzgyorsaság később is okozott problémákat.

A Schwarzlose géppuska az első világháború végéig szolgált a monarchiában és a fegyverletételt követően sem selejtezték le. A felbomló Osztrák-Magyar Monarchia több tagállama szintén tovább használta a fegyvert.

Ebbe a csoportba tartozott a Magyar Királyság is: amikor a honvédség az 1930-as évek elején áttért a 8x56 mm R töltény használatára (31.M néven), a megmaradt Schwarzlose-okat felfúrták ehhez a kaliberhez és lecserélték az irányzékaikat, létrehozva a 7/31.M géppuskát. A magyarokhoz hasonlóan a csehszlovák hadsereg a vz.07/24 variánst gyártotta, amely az általuk használt 7,92x57 Mauser töltényt tüzelte (akárcsak a lengyel wz. 1907/24).

A monarchia utódállamai mellett Hollandia is használt Schwarzlose-okat M.08 jelzéssel, 6,5 mm-es űrmérettel, amit később 7,9 mm-esre fúrtak fel (a Svéd Királyság Ksp m/14 jelzésű gépfegyverei szintén 6,5 mm-es Schwarzlose-okat takartak, de nem 53, hanem a saját, 55 hosszú töltényre méretezve).

Néhány szegény, kevésbé fejlett ország (pl.: Magyarország) modern felszerelés hiányában még a második világháborúban is használta a gépfegyvert: a masszív Schwarzlose-ok gyakorlatilag elpusztíthatatlannak bizonyultak, de nagy tömegük szinte lehetetlenné tette a gyors manőverezést. Az utolsó Schwarzlose géppuskák még 1945 után is használatban maradtak és például a zsidók használták is őket az 1947-48-as polgárháborúban.

A nyugati szakirodalomban a Schwarzlose géppuskákat a Maxim-típusok sikere elhomályosította, de összességében a fegyver egy meglepően sikeres és jól használható fegyvernek számított, amelyet ráadásul olcsón lehetett gyártani. Mindössze három probléma merült fel a fegyverrel kapcsolatban - jelentős tömege, a vászon hevederek érzékenysége (különös tekintettel a nyúlásra és nedvességre), valamint a könnyen beszáradó olajozórendszer.


Műszaki adatok:

Gyártó: Steyr Mannlicher

Típusnév: Schwarzlose M.07/12 (Schwarzlose)

Típus: (vízhűtéses) géppuska

Megjelenés éve: 1907

Tervező: Andreas Wilhelm Schwarzlose

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 19600 g

Teljes hossz: 945 mm

Csőhossz: 530 mm

Kialakítás:

Működési elv: késleltetett tömegzáras

Tárkapacitás: 250 lőszert tartalmazó (vászon) heveder

Irányzék: fém irányzék (osztás: max. 2400 m-ig)

Lőszer:

Neve: 8x50 mm R Mannlicher

Mérete: 8x50 mm

Tömege: 16 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 400-580 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 590–620 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.