SIMA-CEFAR MGP
„A perui Uzi”
Tervezés:
A Föld leghosszabb hegysége, a Dél-Amerikában található Andok már több mint 15000 éve lakott. A részben a hegységben elterülő, modern Peru területén egymás után több fejlett civilizáció alapult (pl.: Chiripa-kultúra, Nazca-kultúra, Vicús-kultúra), mielőtt a XV. században az addig korlátozott területű, Cuzco környékén élő inka kultúra gyors ütemben fejlődni nem kezdett és a hamarosan a világ legnagyobb indián kultúrájává vált.
Az inka kultúrának a spanyolok megjelenése vetett véget, akik az aztékok és maják legyőzés után az Inka Birodalmat is meghódították (ebben kulcsszerepet játszottak az európai betegségek, amelyekkel szemben az inka lakosság nem rendelkezett immunitással, ezért nagy részük elhunyt). Az Inka Birodalmat a spanyol konkvisztádor, Francisco Pizarro González hódította meg, aki 1535-ben megalapította Limát, amely a Perui Alkirályság fővárosává vált.
A Spanyol uralom az 1800-as évekig tartott; 1820-ban az Argentínát és Chilét is felszabadító argentin José de San Martín hadseregével bevonult Limába és kikiáltották Peru függetlenségét, azonban az ezt követő évtizedekben a függetlenné vált dél-amerikai országok több háborút vívtak az egymással határos, vitatott hovatartozású területekért (Spanyolország névleg csak 1879-ben ismerte el Peru függetlenségét).
A folyamatos háborúskodás következtében Peru gazdasági és politikai válságba került, amely következtében 1930-tól évtizeden át diktátorok uralták az országot, amely alatt újabb határviták törtek ki. 1968-ban Juan Velasco Alvarado puccsal megdöntötte elődje, Fernando Belaunde hatalmát, de az újabb diktátor uralmát 1975-ben szintén megdöntötte Francisco Morales Bermúdez tábornok.
Peru haderejét hivatalosan 1821-ben alapította José de San Martín és a haderő fontos szerepet játszott a spanyol uralom végleges eltörlésében (Simón Bolívar vezetésével). Mivel az ország függetlenné válását követően nem alakult ki erős politikai támogatású polgári közigazgatás, a hadsereg kulcsszerepet játszott a hatalom megtartásában: Több mint 40 éven át a perui elnök egyben a hadsereg tisztje is volt (a XX. században pedig több diktátor a hadsereg segítségével, illetve vezetőjeként jutott hatalomra).
A folyamatos háborúzáshoz Perunak nagy mennyiségű kézifegyverre volt szüksége, de az ország a hidegháború második feléig nem rendelkezett érdemi iparral, ezért fegyvereit szomszédaihoz hasonlóan az európai nagyhatalmaktól szerezte be: az 1891-es és 1909-es Perui Mauser ismétlőpuskák például nevük ellenére csak perui megrendelésre készültek; a tényleges gyártást a német Mauser vállalat végezte.
Az első világháború alatt Peru semleges maradt, de a németek helyét a franciák vették át, akik egyben modernizálták a perui haderő felépítését és a képzett utánpótlást biztosító tiszt képzést éehetővé tevő katonai iskolákat alapítottak. A francia kapcsolat a második világháborúig tartott, amikorra a fennhatóságát kiterjesztő Amerikai Egyesült Államok vonta uralma alá a térséget. Peru a második világháború alatt is semleges maradt, amiért cserébe az amerikaiak nagy mennyiségű hadisegélyt biztosítottak, később pedig az ország ismét európai fegyvereket (köztük FN FAL gépkarabélyokat) vásárolt.
Az 1970-es években azonban a perui döntéshozók elérkezettnek látták az időt egy hazai gyártású géppisztoly kifejlesztésére és gyártására. A leendő fegyvert a Servicios Industriales de la Marina-Centro de Fabricacion de Armas (spanyol; A Haditengerészet fegyvergyártó központjának ipari szolgáltatója, röviden SIMA-CEFAR) dolgozta ki. A haditengerészeti gépfegyver egyszerűen az MGP nevet kapta, amely a Marina de Guerra del Peru (spanyol; Perui Haditengerészet) rövidítése.
Konstrukció:
Az MGP igen egyszerű géppisztoly, amely felismerhető hosszú, perforált csőköpenyéről. A gépfegyver teljes hossza 526 mm, ezáltal hossza megfelel egy tipikus második világháborús géppisztolyénak, a géppisztoly csöve azonban csak 240 mm hosszú, ugyanakkor tömege is csupán 2,65 kg.
A perui gépfegyver a géppisztolyok között jóformán egyeduralkodónak számító 9x19 mm-es Parabellum lőszert tüzeli. Az MGP egyszerű, nyílt tömegzáras rendszerű fegyver, amely nem követte a kortárs géppisztolyokon alkalmazott teleszkópos zárkialakítást (utóbbi lehetővé tette a géppisztolyok hosszának jelentős csökkentését, ugyanakkor növelte a komplexitást és a vételárat).
Az MGP egyes- és sorozatlövés leadására egyaránt képes; sorozatlövés esetén tűzgyorsasága percenként 600-850 lövés (a géppisztoly tűzváltó karja a fegyver bal oldalán, a markolat felett található, míg a biztosítókar a tár mögé került - szintén az MGP bal oldalára).
A perui géppisztoly 20, illetve 32 lőszert tartalmazó tárból tölt, amelyek kompatibilisek az izraeli Uzi géppisztollyal (Peru az Uzi, Mini Uzi és Micro Uzi géppisztolyokat is rendszeresítette).
Az MGP egyszerű, felhajtható fém irányzékkal rendelkezik, amely 100 és 200 méterre állítható. A fegyver alapváltozatát nem szerelték fel tusával, valamint nincs lehetőség optikai irányzék felszerelésére sem.
Életút:
Az MGP géppisztoly 1979-ben állt hadrendbe a perui haditengerészetnél. A fegyver alapváltozata a MGP-79 nevet kapta, amelyet idővel további variánsok követtek. Az MGP-79A alapvetően megegyezett a bázismodellel, de felszerelték egy oldalra behajtható, fém tusával. A következő, MGP-87 jelű modell új, a korábbiaknál erősebben hátranyilazott markolatot kapott, ugyanakkor a tárat tartalmazó első markolatot leegyszerűsítették.
A változtatások hatására a fegyver hossza 495 mm-re (kihajtott válltámasszal 762 mm-re) változott, míg tömege 2,95 kg-ra nőtt. Az MGP-87-es emellett átalakított csőköpenyt kapott, amely egy speciális vaktöltény segítségével lehetővé tette puskagránát tüzelését, emellett e modell csövét egy, a csővel egybeépített hangtompító változatra cserélhették.
Az MGP-79 és MGP-87 modellváltozatokat a perui haditengerészet mellett a hadsereg és az ország rendőrsége is használta, azonban a különleges alakulatok túlságosan nagynak találták, ezért 1990-ben számukra kidolgozták az MGP-15 variánst. Az MGP-15-ös már teleszkópos zár-kialakítást kapott, ezáltal a fegyver tárát (az Uzi géppisztolyhoz hasonlóan) beépíthették a markolatba, amely elé kisméretű, fém első markolat került, de elődeihez hasonlóan az MGP-15 is nyílt tömegzáras, 20, illetve 32 darab 9 mm-es Parabellum lőszert tartalmazó tárból tüzel és tűzgyorsasága 650-750 lövés/perc.
Az MGP-15-ös az MGP fegyvercsalád változata volt, de magából az MG-15-ösből is kialakítottak módosított változatokat; az MGP-84-est, amely elődeihez hasonlóan egyes- és sorozatlövés leadására egyaránt alkalmas volt, valamint az MGP-14-est, amely kizárólag félautomata változatban gyártottak (ez a modellváltozat megismerhető felhajtható első markolatáról).
A MGP tipikus hidegháborús géppisztoly volt, amelyet elsősorban politikai okokból (a helyi fegyvergyártás fenntartása érdekében) építettek és Perun kívül egyetlen ország hadereje sem vásárolt a fegyverből, amely ennek ellenére értékes tapaszlatokat biztosított. Részben az így szerzett tudást felhasználva 2005-ben Peruban létrehozták a Casanave SC-2005 gépkarabélyt, amely a belga FN FAL (nem licencgyártású) változata, valamint 2008 óta gyártják az ország eddigi legnagyobb kézifegyver-programját jelentő Fusil Automático Doble (FAD) nevű, bullpup elrendezésű gépkarabélyt, amely modern kialakítása ellenére igen mérsékelt áru fegyver.
Műszaki adatok:
Gyártó: SIMA-CEFAR
Típusnév: MPG-79
Típus: géppisztoly
Tervező: ismeretlen
Megjelenés éve: 1979
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 2650 g
Teljes hossz: 526 mm
Csőhossz: 240 mm
Kialakítás:
Működési elv: tömegzáras
Tárkapacitás: 20 vagy 32 db
Irányzék: fém, 100 és 200 m-re állítható
Lőszer:
Neve: 9 mm Parabellum
Mérete: 9x19 mm
Tömege: 7,45 g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: 650-850 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: ismeretlen m/s