Roth-Krnka M.7
„Első, egyesített, meghaladott”
Tervezés:
A Habsburg Birodalom az egyre növekvő belső felszültség feloldásaként 1867-ben Osztrák-Magyar Monarchiává alakult át (kiegyezés), majd ezt követően I. Ferenc József (osztrák császár, magyar és cseh király), a monarchia első uralkodója igyekezett modernizálni királyságait. Ennek részeként 1870-ben rendszeresítették az M1870 Gosser revolvert. Ez egy alapvetően megbízható, de hatalmas pisztoly volt: tömege 1,3 kg, hossza 365 mm volt és valószínűleg a hadsereg által valaha rendszeresített legnagyobb méretű töltényt, a 11,3x36 mm (R)-t tüzelte.
Az ezt követő évtizedekben a kézifegyver-fejlesztés újabb lépcsőfokához érkezett: az 1860-as évektől kezdődően terjedni kezdtek a fémhüvelyes töltények, amelyeket felhasználva elindult a valóban hatékony öntöltő pisztolyok tervezése. A Gosser revolverből 1876-ban megtervezték a 9 mm-es űrméretűre csökkentett Gasser-Kropatschek M1876-ost, de 1897-ben az osztrák-magyar császári és királyi haderő (német rövidítéssel k.u.k.) új oldalfegyverre írt ki pályázatot, hogy leválthassa az összes elavult Gosser revolvert.
A pályázók között volt Georg Roth, aki 1866-ban alapított céget, amely az elsők között kezdett fémhüvelyes töltényeket gyártani. Roth vállalata gyorsan növekedett és az évszázad végén pisztolygyártással kívánták bővíteni a kínálatot, amihez 1895-ban megvásárolták Wasa Theodorovic szabadalmát, létrehozva az 1895-ös Roth-Theodorovic kísérleti öntöltő pisztolyt.
A Roth-Theodorovic pisztoly (Model 1895, 3. változat) egy Mannlicher öntöltő pisztollyal együtt bejutott az utolsó körbe, de az elhúzódó tesztek végén a hadsereg a Rast & Gasser M1898-as revolvert rendszeresítette, mert az (ekkor még sehol sem rendszeresített) öntöltő pisztolyokat nem tartották kellően megbízhatónak.
Nem sokkal később, 1901-ben viszont az osztrák-magyar lovasság külön pályázatot írt ki, mert lovon az új revolver töltése nehézkesnek bizonyult. A jelentős megrendelés lehetőségére minden osztrák fegyvergyártó és tervező igyekezett lecsapni, köztük a már említett Ferdinand Ritter von Mannlicher mellett Georg Johann Luger és maga Roth is, aki felbérelte Karel Krnka mérnököt, hogy segítsen továbbfejleszteni a cég fegyverét.
A Roth-Theodorovic pisztoly számos iterációt megélt (az M1895-ös mellett létrejött az 1897-es és 1898-as modellsorozat) és a lovasság Mannlicher mellett Roth pisztolyát hozta ki győztesnek, de mindkét típus kiforratlan volt, ezért a katonaság további fejlesztésre visszaküldte a prototípusokat. Karel Krnka igyekezett fejleszteni a Roth-Theodorovic pisztolyt, de közben saját tervei alapján megtervezett egy alternatív öntöltő pisztolyt is.
A néhány hónaposra tervezett fejlesztési periódus elhúzódott 1903-ig, majd 1904-ig, miközben Krnka vezetésével újabb és újabb prototípusok készültek - végül a Roth-Theodorovic-sorozatú pisztolyok kihullottak a megmérettetésből, Mannlicher pisztolya mellett viszont a Roth-Krnka kiforrott változata versenyben maradt. A folyamatos fejlesztés eredményeként megjelenő újabb és újabb altípusok mellett a rendszeresítést az is késleltette, hogy a katonai döntőbizottságot többször is feloszlatták, ezért Roth-Krnka pisztolyát csak 1906-ban hirdették ki győztesként, rendszerbe állítására pedig még további egy évvel később, 1907-ben került sor, ezért a fegyvert a katonaság Repetierpistole M.7. jelzéssel látta el (német; 1907-es mintájú öntöltő pisztoly). A fegyver hivatalos neve Roth-Krnka M.7 volt, de emellett elterjedt a Roth-Steyr M1907 is (utalva a pisztoly elsődleges gyártójára).
Konstrukció:
A Roth-Krnka M.7-es megjelenésekor forradalmi konstrukciónak számított, hiszen ezt megelőzően egyetlen öntöltő pisztolyt sem rendszeresített haderő - ez az oka, hogy a fegyver nem hasonlít sem a modern pisztoly-kialakításra (pl.: Colt M1911), sem a jellegzetes Luger P08/Mauser C96-asokra, bár fellelhetőek az előbbi kategória ismertetőjegyei. Maga az M.7-es pisztoly hossza 230 mm, tömege 1030 gramm, ezen belül a fegyver csövének hossza 130 mm, a cső huzagolt.
Az igen nagy méretű pisztolyhoz Roth gyára külön töltényt tervezett, a 8mm-es Roth-Steyr-t. Ez nem azonos az M1898-as Rast & Gasser M1898 által használt 8 mm-es Gasser tölténnyel: a Roth-Steyr-féle lövedék átmérője 8,16 mm, a lőszer perem nélküli, teljes hossza 29 mm, míg a 8 mm-es Gasser pontos átmérője 8,11 mm, a töltény peremes, teljes hossza 36 mm. A Gasser revolverben alkalmazott mellett közvetlen elődjénél is kisebb (2 mm-rel rövidebb) töltény mérete miatt 25%-kal több töltény tárazását tette lehetővé.
A Roth-Krnka M.7-es egyedi működésű fegyver: zárttömbje rendkívül hosszú, a fegyver teljes hosszán végighúzódik. A tüzelést követően az első kb, 13 mm-en a zártömb és a cső együtt siklik hátra, a cső pedig 90 fokkal elfordul (az óramutató járásával megegyező irányba), majd ebben a helyzetben marad, amíg a zártömb teljesen hátrasiklik és megtörténik a hüvelykivetés.
Az elsütő-billentyű meghúzásakor az ütőszeget feszítő rugó hátrafelé kitolja a házból az ütőszeget (a fegyver ütőszeget, nem pedig kakast használ), a tüzelést követően a szán hátrasiklik. Az M.7-es ravasza kettős működésű, jól érezhető és hallható határral, ezért a pisztolyba nem terveztek biztosítókart.
Az M.7-est a szán farát megfogva és hátrahúzva lehet felhúzni, a zárakasztó a pisztoly bal oldalán, a markolat felett található, a szétszerelés első lépéseként a zártömb hátsó részét kell lecsavarni.
Krnka eredetileg rendkívül előremutató, kivehető doboztárat képzelt el pisztolyához, de erről lemondott az akkoriban elterjedtebb töltőléc javára. Az M.7-es töltőléce 10 töltény befogadására alkalmas, integrált gombbal rendelkezik (használója a gombot lenyomva kényszeríti a beépített tárba a töltényeket, nem pedig a legfelső töltényt lenyomva).
A pisztoly fa markolattal készült, a végén fém karikával, megkönnyítve a fegyver tárolását lovon (több kortársával ellentétben tusával nem szerelhető fel, mivel a lovasságnak szánták). Az M.7-es fix fém irányzékkal rendelkezik, mivel a 75 méteres effektív lőtávolságán a lövedék esése még nem jelentős és a lovasság számára a bonyolult, esetlegesen a felszerelésbe akadó állítható irányzék nem volt kívánatos.
Életút:
Ahogy az fentebb is olvasható, a Roth-Krnka M.7-es volt a világ első széles körben rendszeresített katonai öntöltő pisztolya, igaz, ténylegesen csak 1909-től használták, ezért a Luger P08-as és a Mauser C96-os első sorozatai megelőzték). A fejlesztést és kiválasztást követően a gyártás beindítása is elhúzódott: részben azért, mert Roth cége lőszer-gyártásra rendezkedett be, ezért a pisztolyhoz gyártót kellett találni.
A fegyver előállítására Ausztria és Magyarország egy-egy fegyvergyára, a Steyr városában található Österreichische Waffenfabriksgesellschaft és a Budapesten székelő Fegyver- és Gépgyártó Részvénytársaság rendezkedett be. A pisztolyt azért nevezték sokan Roth-Steyr-nek, mert a szán tetejébe a „Fegyvergyár Budapest”, illetve a „Waffenfabrik Steyr” feliratot ütötték, azonban a Steyr cég nem vett részt a fejlesztésben.
Az első megrendelés 30000 db M.7-esre szólt, hamarosan azonban a pisztoly a lovasság mellett más alakulatoknál is megjelent: a tüzérségnél, a haditengerészetnél, a gyalogsági géppuskás egységeknél, végül a csendőrségnél és az osztrák, valamint a magyar gyalogságnál is. A közös császári és királyi hadsereg hivatalosan a fegyvert nem rendszeresítette, de engedélyezte, hogy tisztek az M.7-est használják maroklőfegyverként (ebben az időben a tisztek világszerte saját pisztolyukat használhatták, kiválasztva és megvásárolva egyet az engedélyezett modellek közül).
Ehhez a megrendelést valamivel 55000 fölé emelték, végül az 1908-tól (a FÉG-nél 1911-től) 1914-ig tartó gyártási ciklus során a Steyr 59334 db, a FÉG 38213 db (összesen közel 100000 db) M.7-est gyártottak.
Az első sorozatnál egy kisebb hibát találtak, ezt kijavítva kezdődött meg a nagy sorozatú gyártás. Az M.7-es bonyolultsága miatt drága fegyvernek számított (hasonlóan a Luger P08-ashoz), de relatív megbízható pisztoly volt. Az újabb öntöltő maroklőfegyverek megjelenése miatt az M.7-es már az 1910-es évek elején elavultnak számított: összetett mechanizmusa és drágán előállítható alkatrészei mellett a nyitott, sérülékeny töltőlécet ekkorra nagyrészt kiváltották a doboztárak, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a korai kivehető táras öntöltő pisztolyokkal kapcsolatban gyakran merültek fel problémák (a nem megfelelő anyaghasználat és a tökéletlen gyártás miatt).
Az M.7-es 8 mm-es töltényei relatív gyengének számítottak, azonban más országokkal szemben az Osztrák-Magyar Monarchia nem a minél erősebb, egyetlen találat esetén ”biztosan” ölő töltényeket favorizálta, hanem a több, gyors egymás után leadott lövést (a gyenge töltények viszont minimális visszarúgást eredményeztek).
Az M.7-esek végigszolgálták az első világháborút és az utódállamoknál a monarchia megszűnését követően is rendszerben maradtak, emellett olasz csapatok jelentős számban zsákmányolták, illetve háborús jóvátételként is kaptak belőle (a fegyver Olaszországban olyannyira kedvelt és elterjedt volt, hogy a 8 mm-es töltényt az olaszok is gyártani kezdték). Kis számban az M.7-es pisztolyokat még a második világháborúban is használták.
Zárásként még érdemes megjegyezni, hogy bár az M.7-es hamar eltűnt az első világháború viharában, az e fegyverrel szerzett tapasztalatokat felhasználva dolgozott a híres magyar fegyvertervező, Frommel Rudolf és a Steyr gyár M.12 „Steyr-Hahn” jelű pisztolya is több elemét az M.7-esből emelte át.
Műszaki adatok:
Gyártó: Roth-Krnka
Típusnév: M.7
Típus: öntöltő pisztoly
Megjelenés éve: 1907
Tervező: Ludwig Vorgrimler
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 1030 g
Teljes hossz: 230 mm
Csőhossz: 130 mm
Kialakítás:
Működési elv: hosszú csőhátrasiklásos
Tárkapacitás: 10 db
Irányzék: rögzített fém irányzék
Lőszer:
Neve: 8mm Roth-Steyr
Mérete: 8,16x18,65 mm
Tömege: ismeretlen g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 330 m/s