Österreichische Waffenfabriks-Gesellschaft Werndl-Holub

„Dobtáras egylövetű”


Tervezés:

A XIII. században alapított Habsburg Birodalom az 1800-as évek közepére válságba került: az egykor Európa meghatározó birodalmai közé tartozó abszolút monarchia az 1700-as Spanyol örökösödési háborúban elvesztette nyugati területeit, amikor pedig 1740-ben VI. Károly császár elhunyt, Mária Terézia került a trónra, akinek (nőként) uralkodási jogát és a német-római császári címét a nagyhatalmak elvitatták. Az ezt követően kirobbant Osztrák örökösödési háborúban (1740-48) a Habsburgok további területeket veszítettek, akárcsak a későbbi Hétéves háborúban és az 1800-as évek elején a Napóleoni háborúk alatt.

A Habsburg Birodalomra a legnagyobb csapást a XIX. század közepére megerősödött nemzetiségi mozgalmak jelentették: ezek összekovácsolták az addigi széttagolt, de közös kultúrájú területeket (ez vezetett mások mellett a modern Németország és Olaszország létrejöttéhez), a Habsburg Birodalmat azonban több mint kéttucat nemzetiség alkotta, amelyek mind saját, független ország létrehozására törekedtek. Ez a folyamat a „népek tavasza”-ként is ismert 1848-49-es forradalmakban csúcsosodott ki, amelyeket ugyan sikerült leverni, de az 1859-es Második olasz-osztrák háború ismét területvesztéssel járt.

A sorozatos vereségekben közrejátszott a Habsburg Birodalom elavult fegyverzete is, amelyet az 1800-as évek gyors technológiai fejlődése okozott (emiatt az addig átlagosan több mint egy évszázadon át használt puska-típusok egy-két évtizeden belül elavulttá váltak: az 1935-ben (Giuseppe Console által) tervezett Console muskétát például egy évtizeddel később kiváltotta Vincenz von Augustin tökéletesített Augustin muskétája.

Mind a Console, mind az Augustin hagyományos muskéták voltak: sima csövű elöltöltő fegyverek, amelyek gömb alakú, nagy kaliberű (.70-es; 17,8 mm-es) puskagolyót tüzeltek. E két fegyvert az 1852-es Lorenz puska váltotta fel, amely továbbra is elöltöltő, egylövetű kakasos fegyver volt, azonban a nagyobb erejű lőszernek és a huzagolásnak köszönhetően a fegyver kaliberét .55-re (13-9 mm-re) csökkenthették, a kovás lakatot pedig perkussziós (kapszlis) gyújtással váltották ki. A technológiai fejlődés azonban hamarosan minden elöltöltő fegyvert elavulttá tett, amit jól mutatott az 1866-as Porosz-osztrák háború, amelyben a (hátultöltő) Dreyse gyutűs puskákkal felszerelt porosz hadsereg tűzgyorsasága többszöröse volt a Lorenz puskákkal felszerelt osztrák egységének.

Történek kísérletek osztrák hátultöltő puska létrehozására (ld.: Lindner puska), de a háborút követő pánikban az a döntés született, hogy a Habsburg Birodalomban a már kipróbált amerikai Remington Rolling Block puskákat fogják gyártani. A Remington vállalat azonban rendkívül magas licencdíjat állapított meg a forgózáras fegyverre, ráadásul a még mindig cég-alapon működő kis, önálló osztrák műhelyek számára óriási problémát okozott az akkor csúcstechnológiának számító, bonyolult puska előállítása. Megoldásként az osztrákok elálltak a Remington gyártásától és ehelyett a Wanzl puskát rendszeresítették, amely a Lorenz puskák minimális költséggel hátultöltővé történő alakítását takarta.

Már a fegyverműhelyt vezető Wanzl családról elnevezett puska előtt egy másik osztrák fegyvertervező család, a többek között Lorenz puskákat is gyártó Leopold Werndl egyik fia, Josef Werndl Amerikai Egyesült Államokbeli tanulmányútján felismerte, hogy a céh-rendszerű fegyvergyártás nem fenntartható, a jövő az amerikai stílusú, egyetlen gyár által nagy tömegben épített, csereszabatos alkatrészekből álló fegyvereké.

Leopold nem értett egyet fiával, amikor azonban 1855-ben elhunyt, fia került vezető pozícióba és 1864-ben megalapította a Josef und Franz Werndl & Comp. Waffenfabrik und Sagemühle in Oberletten (1869-től Österreichische Waffenfabriksgesellschaft; Osztrák Fegyvergyártó Vállalat) nevű céget (a cég rövidítése ÖWG, angolszász átírással OeWG).

Josef Werndl célja (az osztrák fegyvergyártás recessziója ellenére) továbbra is egy amerikai stílusú nagy fegyvergyár létrehozása volt, ezért felbérelte a tehetséges Karel Holub fegyvertervezőt, akit szintén amerikai tanulmányútra küldött (a Colt fegyvergyártó vállalathoz) azzal a céllal, hogy Holub az ott látottakat felhasználva tervezzen meg egy modern, sorozatgyártásra alkalmas kézifegyvert.

A leendő fegyver működési elvét nem egy már létező fegyverről másolták, hanem egy katolikus templomban látott tabernákulumról vagy oltárszekrényről (egy henger alakú tárolóról, amelyre a hengerpaláston elforduló ajtaja mögött őrizték a templom oltáriszentségét). E fejlesztés eredménye lett az 1867-es Werndl-Holub puska. A puskát alapvetően Karel Holub tervezte, de társtervezője - egyben a fegyvergyár tulajdonosa, Josef Werndl miatt a fegyvert egyes források Werndl puskának nevezik.


Konstrukció:

A Werndl-Holub egy hibrid puska, amely egyesíti a korábbi muskéták és az 1860-as évek új egylövetű hátultöltő fegyvereinek jellegzetességeit. A fegyver dimenzió egyértelműen egy muskétához állnak közelebb: a puska teljes hossza 1280 mm (a cső hossza 846 mm), tömege pedig 4,4 kg. A Wendl-Holub puska-család jellegzetes megoldása az elődöktől átemelt oldalsó kakasa és a fegyver rendkívül széles háza, amelyet fém vasalatokkal erősítettek meg, rendkívül masszív megjelenést kölcsönözve a puskáknak.

A Console és Augustin muskétákkal szemben a Lorenz puska már Minié-típusú (gömb helyett henger alakú, az orr felé elkeskenyedő) lövedéket tüzel, az átalakítás részeként pedig a Wanzl puska 14x33 mm-es, peremgyújtású egyesített, fémhüvelyű lőszert. A Werndl-Holub szintén fémhüvelyű peremes lőszert tüzel, de saját .44 (11,15 mm-es) kaliberben.

Ez kezdetben egy 11,15x42 mm-es lőszert jelentett, később azonban a fegyverből létrehoztak egy szűkített nyakú (11,15x58 mm-es) lőszert is (a puskához a korábbi peremgyújtású mellett az akkor újdonságnak számító központi gyújtású lőszer is elérhető).

A Werndl-Holub a hadipuskák között egyedinek számító, ún. hengerzáras kialakítású. Ennek központi eleme egy, a szimmetriatengelye mentén elforduló henger (hasonlóan a forgópisztolyok tárához), amely azonban nem átmenő furatokkal rendelkezik, hanem egy tömör acéltömbből vágtak ki egy körcikk alapú hengert.

Tüzelést követően a puska nyitása két lépcsőben történik: a fegyver kakasát nyugalmi helyzetbe kell állítani, ezt követően a hengeres zártest elfordítható, amellyel egyben megtörténik az elhasznált lőszerhüvely ürítése (a zártest mögé egy laprugót építettek, amely biztosítja az egyértelmű nyitást és zárást, egyben segíti a kellően erőteljes hüvelykivetést). Az immár üres fegyverbe ezt követően új lőszer tölthető, a zártestet elfordítva megtörténik a zárás, de az elsütőbillentyű meghúzása előtt még fel kell húzni a kakast, tűzkésszé téve a Werndl-Holub puskát.

A Werndl-Holub puskák egylövetűek, tűzgyorsaságuk a korábbi, percenként átlagosan 3 lövésre képes muskétákkal szemben kb. 24 lövés/perc (célzott lövésekkel kb. 12 lövés/perc). 1800-as évekbeli katonai puskaként a fegyver semmilyen kiegészítő biztosító mechanizmussal nem rendelkezik, de a kakas ezt a funkciót is ellátja. A Werndl-Holub puskára fém irányzékot szereltek, amely 200-1400 lépés (~ 150-1000 m) között állítható: a maximális lőtávolság kb. 1000 méter, azonban optikai irányzék hiányában a nagyméretű, mai szemmel lassú lövedék csak kb. 300 méterig hatásos.

Az puska csövének jobb oldalára jatagán-stílusú kard-szurony erősíthető: eredetileg az osztrák gyártású Remington (1867-es mintájú) bajonettjét használták, később áttértek a kifejezetten a Werndl-Holub puskához tervezett (1870-es mintájú) bajonett használatához (a két szurony rendkívül hasonló, de utóbbi a tömeg csökkentése érdekében üreges markolattal és keskenyebb pengével rendelkezik, emellett hosszát 700 mm-ről 600 mm-re csökkentették).


Életút:

A Werndl-Holub puska relatív hosszú fejlesztést követően, 1867-ben jelent meg, de az osztrák hadsereg csak 1870-ben fogadta el sorozatgyártásra. A fegyver az osztrák haderő tesztjén kiemelkedően jól teljesített (különösen az új, központi gyújtási, de még fekete füstű lőporos) lőszerrel, ezért az a döntés született, hogy ezzel a típussal fogják kiváltani a Lorenz és (annak hátultöltővé alakított változatát, a) Wanzl puskákat.

E fegyver tökéletes választásnak bizonyult az osztrák haderő számára. A Habsburg Birodalom belső konfliktusai következtében 1867-ben duális államszövetséggé alakult Osztrák-Magyar Monarchiának modern katonai puskára volt szüksége, ugyanakkor fontos volt, hogy a leendő fegyver olcsó és egyszerűen gyártható legyen, amely elvárásoknak a Werndl-Holub puska megfelelt.

A nagyhatalmak kortárs puskáihoz képest a Werndl-Holub semmilyen tekintetben nem volt kiemelkedő, azonban mind 11 mm-es kalibere, mind 439 m/s-os kezdősebességű lövedéke, mind pedig 12 lövés/perc tűzgyorsasága összehasonlítható volt az amerikai, brit, francia, olasz és porosz típusokéval. A Werndl-Holub puska legfontosabb jellemzője az elfogadható teljesítmény melletti alacsony ár és egyszerű üzemeltetés volt: ez biztosította, hogy néhány éven belül kellően magas számban gyárthassák, átfegyverezve a birodalom haderejének nagy részét.

Az egyszerűség további előnyös következménye volt a minimalisztikus működés: a jobb képességű új puskákkal szemben a Werndl-Holub-ot rövid kiképzést követően, alacsony iskolázottságú csapatok is hatékonyan használhatták, amely egyre fontosabbá vált, ahogy az addigi professzionális haderőket mindinkább kiváltották a tömeghadseregek.

Szintén a fegyver mellett szólt az egyetlen elemből álló hengerzáras kialakítás, amely magas gáznyomásnak is ellenállt, amelyet a tüzelés pillanatában reteszként viselkedő kakas tovább erősített (emellett töltést követően a fegyver nem kerül automatikusan tűzkész helyzetben - kakasát még fel kell húzni - ami megakadályozza a puska töltéskori akaratlan elsütését).

1867-ben a fegyverre 100000 darabos megrendelést adtak le arra számítva, hogy azt a korábbiakhoz hasonlóan számos kisebb osztrák műhely fogja gyártani, de Josef Werndl gyára előre felkészült a csereszabatos alkatrészekből álló puska előállítására, ezért egymaga képes volt a később 0,6 millióra növelt megrendelés kielégítésére (e fegyver segített a később Steyr néven ismertté vált fegyvergyártó felemelkedéséhez, amely az első világháború kitörésekor már a világ egyik legnagyobb fegyvergyárának számított).

A Werndl-Holub puska bázismodellje az Infanterie- und Jagergewehre M1867 volt, emellett a fegyverből kialakítottak egy rövidített lovassági karabélyt (Karabiner M1867). 1877-ben mind a puskából, mind a karabélyból kialakítottak egy-egy, az újabb (11,15x58 mm-es) lőszert tüzelő változatot (M1867/77).

A fegyvert az osztrák és a magyar hadsereg (a kaiserlich-königliche Landwehr és a Magyar Királyi Honvédség) rendszeresítette és több kisebb konfliktusban használták, azonban a gyors fejlődés a Werndl-Holub puskát is hamarosan túlhaladta, ezért kevesebb, mint két évtizeddel később az Osztrák-Magyar Monarchia kiváltotta első tárral rendelkező (fekete füstű lőport tüzelő) fegyverével, az 1886-os Mannlicher puskával. 1886-ban Franciaország rendszeresítette a világ első füst nélküli lőport tüzelő hadipuskáját, a Lebel puskát, amely egy csapásra elavulttá tette az összes korábbi kézifegyvert és mivel a Mannlicher puskát át tudták alakítani az új, lényegesen nagyobb erejű lőszerre (ld.: Mannlicher Model 1890), a Werndl-Holub puskák hamarosan raktárba kerültek.

Az első világháború kitörésekor a fegyvert már nem használták, azonban a harcok első hónapjaiban az Osztrák-Magyar Monarchia óriási emberveszteségei mellett puskáinak 40%-a is megsemmisült, ezért a Werndl-Holub puskákat ismét bevetették, de már csak másodvonalbeli egységeket szereltek fel velük és ahogy a fegyvergyárak pótolták a veszteségeket, ezek végleg kivonásra kerültek.

A Werndl-Holub puska sajátos működési mechanizmusa fejlesztési zsákutcának bizonyult, amelyet a modernebb típusok kiszorítottak és sem osztrák, sem más országok gyártói nem építettek hasonló konstrukciókat, gyártási ideje alatt viszont a fegyver megfelelőnek számított.


Műszaki adatok:

Gyártó: Österreichische Waffenfabriks-Gesellschaft (ÖEG)

Típusnév: Werndl-Holub

Típus: (egylövetű) puska

Tervező: Josef Werndl és Karel Holub

Megjelenés éve: 1867

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4400 g

Teljes hossz: 1280 mm

Csőhossz: 846 mm

Kialakítás:

Működési elv: egylövetű, hengerzáras

Tárkapacitás: 0 db (nincs tár)

Irányzék: fém, állítható (150-1000 m)

Lőszer:

Neve: 11,15x42 mmR

Mérete: 11,15x42 mm

Tömege: 24 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~ 12 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 439 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.