Nagant M1895

„A revolver keleti szinonimája”


Tervezés:

A mai Oroszország területén nomád törzsek által évezredek óta vándoroltak, de hosszabb időre egyetlen birodalom sem tudta irányítása alá vonni a területet. A VI-VII-ik századtól fokozatosan szlávok (köztük az oroszok) telepedtek le a területen és idővel számos települést hoztak létre, de az egymással is versengő fejedelemségek évszázadokon át fennmaradtak.

A XIII-ik században több kísérlet is történet az orosz fejedelemségek egyesítésére, de ezeket a tatárok támadásai felőrölték, így a mongolokkal egyedüliként megegyezni képes Moszkvai Nagyfejedelemség sorra uralma alá vonhatta az orosz településeket és végül olyan erőssé vált, hogy legyőzte a tatárokat. Ez az államszervezet képezte az Orosz Birodalom alapját - az elnevezés I. (Nagy) Péter cártól származik, aki a XVIII-ik században megreformálta az országot, modern, európai rendszerű hadsereget vezetve be, fellendítve a gazdaságot. I. Péter újításai hatalmas ellenállásba ütköztek, amit a cár kíméletlenül levert, de utódai nem folytatták a fejlesztéseket, ezért az Orosz Birodalom fokozatosan idővel kezdett.

A birodalom életében döntő jelentőségű volt, amikor 1853-ban az oroszok megtámadták az Oszmán Birodalmat, remélve, hogy elfoglalhatják a Boszporuszt és a Dardanellákat, ám a krími háborúban vereséget szenvedtek a Brit Birodalom és Franciaország által támogatott törököktől. Ezt a hatalmas kudarcot (amely többek között Alaszka eladáshoz vezetett) az oroszok 1877-ben egy újabb háborúval próbálták elhomályosítani. Céljuk ezúttal is török területek megszerzése volt, mert az oroszokhoz hasonlóan alkalmazkodni képtelen, meggyengült Oszmán Birodalom már határainak védelmére sem volt képes.

A 10 hónapon át tartó harcokból ugyan az oroszok kerültek ki győztesen, de az Oszmán Birodalom fővárosát, Isztambult a Brit Birodalom közbelépése miatt nem tudták elfoglalni. A háborúban az oroszok ráadásul komoly veszteségeket szenvedtek, aminek egyik oka a kézifegyverekben rejlett: amíg a törökök (amerikai) Winchester ismétlőpuskákkal harcoltak, az oroszok csak egylövetű (szintén amerikai eredetű) Berdan puskákkal voltak felszerelve.

Mindez meggyőzte a katonai vezetést arról, hogy a birodalomnak szüksége van modern ismétlőpuskákra, ezért nyílt pályázatot írta ki. A három pályázó egyike Léon Nagant, egy belga fegyvertervező volt, aki 1859-ben alapított fegyvergyárat Liégeben, Fabrique d”armes Émile et Léon Nagant néven. A Nagant által használt mechanizmus bonyolultabb volt vetélytársainál, de megbízhatóbb is, ezért a bizottság az ő fegyverére voksolt. Ezt a felső-vezetés felülbírálta és helyette az orosz Szergej Ivanovics Moszin típusát választotta.

Végül kompromisszumos megoldásként került gyártásba a Moszin-Nagant ismétlőpuska, León Nagant azonban testérével, Émile Nagant-tal hamarosan egy újabb fegyver, egy revolvert os tervezett az Orosz Birodalomnak, amelyet az oroszok nem sokkal később rendszeresítettek, Nagant M1895 néven.


Konstrukció:

A modern haderőkben az öntöltő pisztolyok gyakorlatilag teljesen kiszorították a revolvereket, de az 1800-as évek végén az újratöltés nélkül több lövésre képes revolverek még a technológia csúcsát képezték és a világ legtöbb országa rendszeresített ilyen fegyvereket (pl.: az amerikaiak a Peacemaker-ként is ismert Colt Single Action Army-t, a britek az Enfield Revolver-t, a franciák pedig a MAS 1873-at).

A revolverek előnyös tulajdonsága egyszerűségük: mivel nem igényelnek komplex kivető és újratöltő mechanizmust, általában lényegesen kevesebb alkatrészből állnak és ezáltal megbízhatóbbak, mint a legtöbb öntöltő pisztoly.

Látszólag Nagant revolvere nem sokban különbözött a kor többi forgópisztolyától: a fegyver jellegzetes, hajlított alakot mutatott, teljes hossza 235 mm volt (ebből 114 mm-t tett ki a cső), a revolver üresen kb. 800 grammot nyomott. Az M1895-ös azonban rendelkezett néhány szerkezeti sajátossággal, amelyekkel a tervezőpáros a forgópisztolyok egyik hiányosságát próbálta kiküszöbölni.

A revolverek egyik jellegzetessége, hogy a töltényűr és a cső nem alkot egyetlen zárt egységet, mivel ahhoz, hogy a tárat el lehessen fordítani, szükség van némi térre. Emiatt tüzeléskor a keletkező lőporgázok egy (kisebb) része a forgótár és a cső közötti résen elszökik, némileg csökkentve a revolver torkolati energiáját, végső soron rövidebb hatásos lőtávolságot téve lehetővé. Egyedi revolvereknél ezt az angolul „flash gap”-nek rést igyekeznek minimalizálni, de a sorozatgyártásban nagyobb tűréshatárokat kellett megadni és az 1800-as évek végén a precíziós gyártás még meg sem közelítette a mai ipari normákat.

Nagant revolverében a gázkifúvás kiküszöbölésére különleges megoldást választott. Amikor a kakas hátrahúzott helyzetbe kerül, illetve amikor meghúzzák a ravaszt, a revolver tára előrecsúszik, lezárva a tár és a cső közötti rést. A tüzelést követően a tár hátracsúszik, lehetővé téve az elfordítását, újraindítva a folyamatot. Mivel ez önmagában még nem képes hatékonyan gátolni a nagynyomású gázok elszökését, az M1895-ös Nagant revolverhez egy speciális lőszert rendszeresítettek.

A 7,62x38mm-es töltény alapvetően egy hétköznapi pisztolytöltény, de a lőszer töltényhüvelye szokatlanul hosszú: a rézhüvely túlnyúlik a lőszer magján is. A hengeres töltény nyakrészét enyhén elkeskenyítették - maga a töltény kissé kilóg a forgótárból, ezért amikor a tár előremozdul, a töltényhüvely a csőbe ér, tüzeléskor pedig a táguló hüvely kitölti a rendelkezésre álló teret, megakadályozva a lőporgázok elszökését.

A máskülönben oldalt kifújó gázok ilyen formán a lövedéket gyorsítják, ezért az M1895-ös csőtorkolati sebessége 272 m/s-ra nőtt, igaz, a fegyver hatásos lőtávolsága így sem haladta meg az 50 métert (ennek oka részben a rövid cső, részben pedig a kevés lőport tartalmazó lőszer). E megoldás járulékos előnye a nagyobb biztonság: erősebb revolvereknél az oldalsó gázkifúvás olyan erős lehet, hogy akár a lövész ujját is letépheti, ha ujjait szabálytalanul a forgótáron pihenteti.

A Nagant revolver elméleti tűzgyorsasága percenként kb. 18 lövés, de ezt a nehézkes újratöltés miatt a gyakorlatban nem lehet tartani, mivel a megszokott hattal szemben hétlövetű M1895-ös kilőtt hüvelyeit csak nehézkesen lehet eltávolítani.

Ennek oka, hogy a revolver forgótárát nem lehet letörni vagy kihajtani: a töltéshez le kell hajtani a forgópisztoly jobb oldalán található zárat, majd egyesével kell betölteni a töltényeket, végül visszahajtani a zárat. A tár kiürülését követően a hátsó zárat le kell hajtani, majd a fegyver csöve alatti, azzal egy egységet képező pálcát előre kell húzni, el kell fordítani (kb. 30 fokban), majd be kell tolni a tárba, kinyomva a hüvelyt (hasonlóan az ágyúk döngőlőfájához).

A pálca nem rendelkezik rugóval, ezért minden kinyomás után vissza kell húzni, ráadásul ezt a műveletet mind a hét töltényűrnél el kell végezni (a beépített hüvelykivető annyira lelassítja folyamatot, hogy a katonák ehelyett gyakran egy megfelelő méretű pálcával vagy gallyal tolták ki a töltényeket). A hüvelykivető pálcát elfordítva ki lehet emelni a revolver tengelyét és ezt követően a forgótár is kivehető (megkönnyítve a töltést), de éles helyzetben rendkívül veszélyes átmenetileg működésképtelenné tenni a fegyvert.

Az M1895-ös revolver rendelkezett egy, a csőre erősített fém irányzékkal, de erre a minimális hatótávolság miatt gyakorlatilag nem volt szükség (a forgópisztolyra optikai irányzék nem szerelhető).


Életút:

Ahogy a neve is mutatja, a Nagant M1895-öst 1895-ben rendszeresítette az Orosz Birodalmi Hadsereg, mint a katonák alapvető oldalfegyverét. A revolver két fő változatban készült, normál elsütésű, illetve a revolverezőként is ismert kettős működésű kivitelben - előbbinél a tüzelést követően kézzel kellett felhúzni a kakast, utóbbinál a kakas az elsütő billentyű ismételt felhúzásával húzható fel.

A revolverező változatot eredetileg tiszteknek készítették, míg az egyszeres kivitelű típust az állomány többi részének, de az első világháború után már csak a kettős működésű modellt készítették és számos korábbi példányt is átalakítottak revolverezővé (ez alól csak kisszámú, sportlövészetre szánt M1895-ös jelentett kivételt).

A pisztolynak több ismert gyengesége volt: mindenekelőtt a rendkívül lassú újratöltés, a túlságosan kisméretű, hosszabb távon kényelmetlen markolat, valamint az, hogy az elsütő billentyű meghúzásához nagy erőre van szükség, ugyanakkor a típus (egyszerűsége miatt) kiemelkedően megbízhatónak számított és kiválóan ellenállt a külső behatásoknak (előbbihez hozzájárult a speciális lőszer is, mivel a hosszú hüvely miatt a töltényűrbe a lőszerből nem kerül szennyeződés).

A pisztolyt eredetileg Liége-ben, Belgiumban kezdte gyártani Nagant vállalata, de 1898-ban az oroszok megvásárolták a fegyver gyártási jogát és egy évvel később az előállítás megkezdődött a Tulai Arzenálban is, ahol a századfordulón már évi 20000 példányt készítettek. Idővel a fegyver olyan mértékben elterjedt, hogy a „Nagan” név Oroszországban a revolverek szinonimájává vált.

E fegyverrel végigharcolták az első világháborút és rendszerben maradt azután is, hogy a kommunisták megdöntötték a fennálló hatalmat és az Orosz Birodalom nevét Szovjetunióra változtatták. Az M1895-öst még a második világháborúban is gyártották és használták, sőt, a kiváltására szánt Tokarev TT-33-as öntöltő pisztoly sem tudta teljesen kiszorítani (a Nagant a hadsereg fegyvertárából csak az 1950-es években tűnt el, de egyes hivatalos szervek, köztük az orosz vasutak csak 2000 után nyugdíjazták Nagant-jaikat).

A hadsereg mellett gyakorlatilag minden orosz, majd szovjet fegyveres erő, köztük a rendőrség is rendszeresítette a revolvert. A fegyver ismert használója volt a Szovjetunió rettegett titkosrendőrsége, a Cseka (Összoroszországi Különleges Bizottság), illetve utódai, köztük az OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság), valamint az NKVD (Belügyi Népbiztosság). A revolver csövét a rendőrök (a könnyebb rejthetőség miatt) gyakran lefűrészelték, a titkosszolgálatok viszont egy speciális, 1929-től gyártott hangtompítót használtak.

Különleges rendszere miatt a Nagant M1895-ös az egyetlen nagy sorozatban gyártott revolver, amelyhez használható hangtompító (hangtompítót gyakorlatilag a világ összes revolverére fel lehet szerelni, de ennek nincs értelme, mert a tár és a cső közötti résen kiáramló lőporgázok hangját ez nem csökkenti - az M1895-ösnél viszont ezt kiküszöbölték). A hangtompítós (zsákmányolt) példányokat a második világháború alatt a németek, a vietnámi háború alatt pedig a vietkong (a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front) orgyilkosai is bevetették.

Az M1895-ös Nagant revolvert legalább egy tucatnyi ország használta és idővel másolatai is létrejöttek, köztük görög, lengyel, norvég és svéd variánsok (ezek nem gázzáró rendszerűek voltak és a svéd, valamint a norvég variáns 7,5 mm-es Nagant lőszert tüzelt). A típusból Oroszországban elérhető volt egy .22 LR lőszerre adaptált modell is, kifejezetten a polgári vásárlóknak. Az M1895-ös ma már szinte kizárólag magánkézben lelhető fel. A fegyver különösen kedvelt a gyűjtők körében, mert egyedi rendszere mellett olcsó és könnyen elérhető (a Nagant-nál és a Tulai Arzenál-ban a többi kisebb sorozattal együtt összesen mintegy kétmillió M1895-ös revolver készült, speciális lőszerét amerikai cégek a mai napig gyártják, kielégítendő az igényeket).


Műszaki adatok:

Gyártó: Nagant

Típusnév: M1895

Típus: revolver

Megjelenés éve: 1895

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 800 g

Teljes hossz: 235 mm

Csőhossz: 114 mm

Kialakítás:

Működési elv: revolverező rendszerű forgópisztoly

Tárkapacitás: 7 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 7,62x38mmR

Mérete: 7,62x38 mm

Tömege: 6,3 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 18 lövés/perc (gyakorlati: kb. 7 lövés/perc)

Lövedék kezdősebessége: 272 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.