Milkor MGL

„Gránátvető revolver”


Tervezés:

A katonák egyéni fegyvere évszázadokon át a muskéta, majd az ismétlőpuska, végül a második világháború óta a gépkarabély és a géppisztoly. Ezen fegyverek hatékonynak bizonyultak a gyalogság elleni harcban, de gyakran előfordult, hogy az ellenség fedezék védelméből (pl.: épületből, géppuskafészekből), esetleg könnyen páncélozott járművekből tüzelt, ezek pusztítására pedig a kiskaliberű töltények nem alkalmasak.

Erre a célra már (szintén évszázadok óta) gránátokat használtak, de a kézigránát hatótávolságát korlátozza a dobó ügyessége és ereje, ezért ezen fegyverek használata nehézkes. Helyettesítésükre (a hatótávolság növelése és a pontosabb tüzelés érdekében) hozták létre a puskagránátot: ez gyakorlatilag egy hosszabb indítótüskével ellátott gránát volt, amelyet a puska csövébe lehetett helyezni, majd a kézi aknavetőkhöz hasonlóan meredek szögben indítani.

A mordályok utódainak számító puskagránátokat számos ország rendszeresített (az Amerikai Egyesült Államok például az M7-es gránátvetőt az M1 „Garand” öntöltő puskához), de nehézkes használatuk miatt sohasem váltak hatékony fegyverré.

1961-ben az amerikaiak rendszeresítettek egy kifejezetten gránátok célba juttatására alkalmas fegyvert, az M79-est: egy egylövetű, 40 mm-es gránátot tüzelő fegyvert. E fegyvernek több hátrányos tulajdonsága volt: rendkívül alacsony tűzgyorsaság, nehézkes töltés, nagy önsúly, ráadásul hordozójának egyéni fegyverét is szállítania kellett - mindezek ellenére az M79-es jelentősen növelte az alakulatok tűzerejét, ezért a katonák kedvelték.

Az M79-es fogyatékosságai (elsősorban alacsony tűzereje) miatt az amerikaiak kifejlesztették a T148E1 jelű gránátvetőt, amely három töltényes, vízszintes tárral rendelkezett. A T48-ast korlátozottan tesztelték, de megbízhatatlan működése miatt nem terjedt el.

Ez vezetett a szintén amerikai China Lake nevű gránátvetőhöz: ez gyakorlatilag egy felnagyított sörétes puska volt hagyományos (függőleges), 4 töltényt befogadó tárral. A komplex, a tömeg-csökkentés miatt részben alumíniumból készült fegyvert azonban csak minimális számban gyártották és csak a Navy SEALS, a haditengerészet különleges alakulata használta.

Az amerikaiak ezt követően gépkarabélyaikra helyezték a kisméretű M203-as gránátvetőt, de továbbra is megvolt az igény egy nagyobb tűzerejű, többlövetű gránátvetőre.

Az erre adott egyik legsikeresebb válasz érdekes módon nem az Amerikai Egyesült Államokból, sőt, még csak nem is európai vállalatoktól érkezett, hanem a Dél-afrikai Köztársaságból. Itt a Milkor fegyvergyártó mindössze egy évvel az alapítását követően, 1981-ben (a dél-afrikai védelmi erők felkérésére) egy új rendszerű gránát-sorozatvetőt fejlesztett ki, amelyet egyszerűen MGL-nek neveztek el (ez a Multiple Grenade Launcher, azaz többlövetű gránátvető angol rövidítése).


Konstrukció:

A Milkor vállalat az MGL kialakításánál egy egyedi megoldást választott: nem egy hagyományos puskát vagy sörétes puskát nagyítottak fel 40 mm-es kaliberűre, hanem egy revolverező szerkezet köré szerkesztették a fegyvert. Minden feleslegnek vélt alkatrészt elhagytak, ezáltal a fegyver tömegét 5,3 kg-ra csökkentették és mérsékelték a hibalehetőségek számát.

Az MGL központi alkatrésze a hatalmas forgótár, ami előtt egy rövid, 300 mm-es cső található. Ez (a minimális, 76 m/s-os kezdősebességgel párosulva) korlátozott, maximum 375 m-es hatótávolságot tesz lehetővé, de ez majdnem minden esetben elegendőnek számít (speciális lőszer használatával a hatótávolság 800 m-re növelhető).

A csőre kezdetben csupán egy markolatot szereltek, de később ezt 4, a csövet körülvevő Picatinny szereléksínre cserélték, ezáltal a fegyverre számos kiegészítő elem rögzíthető (ide másodlagos kiegészítők kerülhetnek, mert a céltávcsövet a tár fölé, egy külön elemre lehet rögzíteni).

A többlövetű gránátvetők kritikus pontja a fegyver újratöltése. Az MGL egy egyedi, rugós rendszerű revolverező tárral rendelkezik (a rugós rásegítésre a töltött tár jelentős tömege miatt van szükség).

A tüzelést követően a tár automatikusan 60 fokkal elfordul, ezáltal a következő töltény kerül a csőbe. A revolverek nagy részénél a tár kihajtható, de a jelentős erőhatások miatt az MGL-nél erre nincs lehetőség. Ehelyett a töltények kilövését követően (érdekes módon) nem a tárat, hanem a markolatot és az elsütő-billentyűt lehet kihajtani (a tárat fixen építették be). A tár tölthető egyesével, vagy egy hatos töltényt egybefogó tárazó elemmel (ez jelentősen meggyorsítja a töltést).

A fegyvert nemcsak könnyűre, de megbízhatóra tervezték. Az MGL többféle 40 mm-es lőszer befogadására képes (40x46mm-es, illetve 40x51mm-esekre is). A gránátok között található élőerő elleni nagy robbanóerejű (HE), illetve páncélozott célok elleni kumulatív (HEAT) töltény is.

A gránátvető emellett alkalmas tömegoszlatásra is. Ebben a szerepkörben képes gumilövedékek tüzelésére (egyetlen nagy vagy több kisebb lövedékre), valamint irritatív és pirotechnikai gránátéra is.

Az új, átalakított változatok még az ironikus módon kevésbé halálosnak nevezett töltényekkel is tüzelhetnek (ezek különösen alacsony nyomású töltényeket takarnak).

A fegyver legújabb változata rendelkezik gyorstüzelő üzemmóddal, ilyenkor 2 másodperc alatt eltüzeli mind a 6 lőszert (ez praktikusan azt jelenti, hogy az utolsó lőszer is elindításra kerül még azelőtt, hogy az első célba érne). Egyesével történő tüzelésnél a tűzgyorsaság kb. 20 lövés/perc.


Életút:

A Milkor Y2-es nevű prototípusát a Dél-afrikai Köztársaság MGL néven rendszeresítette, 1983-ban. A csapatok tűzerejét jelentősen növelő, mégis egyszerű és megbízható fegyverre hamarosan más országok is felfigyeltek és az MGL idővel rendkívül széles körben elterjedt: napjainkig több mint 50 ország állította szolgálatba.

A Milkor a helyi igények kiszolgálására különböző változatokat is épített, de ezek csak kis mértékben térnek el az MGL bázismodelltől.

Ezt az MGL Mk 1 követett, 1996-ban - e változat egy részleges fejlesztés; új alakították ki, hogy az új modell alkatrészei csereszabatosak legyenek a régiekkel, ezáltal az alapmodellt az alkatrészek cseréjével az MGL-t is fel lehet hozni erre a szintre.

Az MGL Mk 1S egy hasonló, de könnyített, alumínium-vázas gránátvetőt jelöl, az Mk 1L pedig 140 mm hosszú dobot kapott (ezért MGL-140-esként is hivatkoznak rá), de egyéb tekintetben megegyezik az Mk 1S-sel (az alapváltozatot MGL-105-ösnek nevezték).

Az Mk 1S átalakított tára miatt ez a modell alkalmas további töltények, pl.: könnygáz-gránátok tüzelésére is. Mivel a fegyver egyes országokban kedvelt tömeg-oszlató fegyver, kialakítottak belőle egy 37/38 mm-es lőszerek tüzelésére alkalmas (MAR jelű) típust, amelyeket kifejezetten nem halálos gránátok kilövésére szánnak.

2012-ben debütált a SuperSix MRGL változat. Ez egy újratervezett, a korábbiaknál hatékonyabb energia-elnyelő rendszerrel rendelkező, megerősített fegyver, amelyet új optikával szereltek fel. A jobb csillapítás miatt lehetőség van kis és közepes sebességű töltények tüzelésére, ezáltal a hatótávolság 1000 m fölé növelhető.

Szokatlan megoldása ellenére (valójában éppen ezért) az MGL a mai napig igen népszerű, a gránátvetőből több mint 50000 példányt gyártottak és még a fejlett hadiiparral rendelkező nyugat-európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok is rendszeresítette


Műszaki adatok:

Gyártó: Milkor (Pty) Ltd

Típusnév: MGL

Típus: gránátvető

Megjelenés éve: 1983

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 5300 g

Teljes hossz: 565 mm (válltámasszal 711 mm)

Csőhossz: 146 mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad hátrasiklású tömegzár

Tárkapacitás: 6 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 40 mm-es gránát

Mérete: 40x46 mm

Tömege: 239 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 20 lövés/perc (gyakorlati: 6 lövés/perc)

Lövedék kezdősebessége: 76 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.