Mauser C96

„Seprűágyú”


Tervezés:

A Nyugatrómai Birodalom bukását követően Európa vezető hatalmává a Frank Birodalom vált, amelyet - miután több részre esett szét, részben a Német-római Császárság, teljesen nevén Német Nemzet Szent Római Birodalma váltott fel. A közel egy évezreden át fennálló hatalmas államalakulat azonban a XVIII. századra meggyengült, majd a keresztény vallásháborúk és I. Napóleon francia császár hadjáratai több csatlós országot szakítottak ki a birodalomból, amelyet 1806-ban végleg feloszlattak.

Napóleon bukását követően 39 államból megalakult a laza Német Szövetség, amely azonban szétaprózottsága miatt nem tudott hosszú távon fennmaradni és az 1848-as európai forradalmi hullám következtében szétesett. Ezután a vezetést a Porosz Birodalom ragadta magához (kizárva az osztrákokat), majd fokozatosan bekebelezve a területeket 1871-ben létrehozta a mai értelemben vett Németország alapját, a (második) Német Birodalmat.

Az új birodalom Európa legnagyobb, egyben a világ egyik legerősebb országává vált, amely sikeresen adaptálta az új technológiákban rejlő lehetőségeket, ezért keleti szomszédjainál lényegesen fejlettebb volt, ugyanakkor az államalakulat (a franciákkal, angolokkal és spanyolokkal ellentétben) nem rendelkezett gyarmatokkal és kezdetben a többi nagyhatalom nem kezelte egyenlőként.

Részben a birodalom érdekeinek védelmében, részben a sok kisebb egyesített területből fakadó rendkívül vegyes fegyverzet leváltására a Német Birodalom új, egységes eszközöket szerzett be, amely törekvést az 1800-as évek közepétől zajló fegyver-fejlesztési hullás is tüzelt. Ezt használta ki Paul Mauser, aki testvérével, Wilhelmmel megtervezett egy ismétlőpuskát, amely a birodalom első alapvető katonai puskájává vált (Gewehr 71 jelzéssel). Ez az 1871-es puska még 11x60 mm-es kaliberű, fekete füstű lőporral töltött töltényt, de így is előrelépést jelentett a papírzacskós Zündnadelgewehr-hez, ismertebb nevén a gyúutűs Dreyse puskához képest.

A Gewehr 71-est többször továbbfejlesztették, megalkotva a Gewehr 88, Gewehr 98, majd Karabiner 98 kurz (röviden Kar98k) jelzésű ismétlőpuskákat, amelyen Paul Mauser mellett mások is dolgoztak. Közéjük tartozott Mauser alkalmazottja, Fidel Feederle is, aki két testvérével, Friedrich és Josef Feederle-vel együtt később a Mauser gyárban egy öntöltő pisztoly tervezésébe kezdett. Amikor Paul Mauser megtudta, hogy alkalmazottai munkaidőben, a cég eszközeit használva terveznek saját fegyvert, e gyakorlatot szigorúan megtiltotta.

Ez azonban nem jelentette a tervezés beszüntetését: a testvérek hétvégénként, saját otthonukban folytatták a munkát, és amikor az 1890-es évek elején megjelentek az első kísérleti, de alapvetően már katonai célra is használható öntöltő pisztolyok, Paul Mauser is érdeklődni kezdett. A Feederle kísérleti pisztoly fejlesztése így (immár hivatalos keretet között) visszatért a cég égisze alá, nem sokkal később pedig megalkották a Mauser C96-os pisztolyt (a fegyvert a Feederle-testvérek tervezték, de a szabadalmi hivatal már Mauser neve alatt jegyezte be a kész pisztolyt). A pisztolyra erősíthető tusa miatt a C96-os Broomhandle (német; seprűnyél) becenéven is ismert.


Konstrukció:

A Mauser C96-os az első generációs öntöltő pisztolyok egyike, amelyek (ellentétben a korábbi pisztolyokkal és revolverekkel) az elsütést követően a tüzeléskor keletkező energiákat kihasználva automatikusan elvégezi az elhasznált hüvely ürítését és új töltény betöltését a töltényűrbe. Ez kívánatos elvárás volt, mivel jelentősen növelte a tűzgyorsaságot és leegyszerűsítette a tüzelést, azonban a katonai célokra is alkalmazható kialakítás megalkotása nem volt egyszerű feladat; a legtöbb korai félautomata pisztoly (például a Luger P08-ashoz vezető Hugo Borchardt prototípusai) nehézkes, ormótlan, kényes szerkezetek voltak: ezekkel szemben a C96-os meglepően letisztultnak számított.

A Mauser C96-os a világ egyik legkönnyebben felismerhető pisztolya, amit az elsütő-billentyű előtti tárának és egyedi pisztolymarkolatának köszönhet. Maga a fegyver meglepően karcsú - teljes hossza 312 mm (a későbbi rövidített, Bolo nevű változatban 271 mm), csőhossza 140 mm (a későbbi modellen 99 mm), tömege 1130 gramm.

A pisztolyhoz a vállalat saját töltényt tervezett, a 7,63x25 mm-es Mauser-t (más néven .30 Mauser Automatic), de emellett más kaliberben is kínálták a fegyvert: 7,65 mm-es Parabellum, 8 mm-es Gasser és 9 mm-es Mauser méretben, a legsikeresebbnek azonban a 9x19 mm-es Parabellum és a 11,43x23 mm-es .45 ACP bizonyult.

A C96-os rövid hátrasiklásos pisztoly; tüzelést követően a teljes felső szekció hátrafelé mozdul el, miközben az alatta található mechanizmus elvégzi az újratöltést. A fegyver előremutató megoldása, hogy az egész pisztolyban mindössze egyetlen csavar található (ez a markolat összetartására szolgál), ugyanakkor a korai öntöltő kialakítás ára a bonyolult mechanika, számos specializált alkatrészből áll (az ütőszeget körülvető rugó körül például egy második rugó is található). A késői változatok biztosítókarja a fegyver bal oldalán, közvetlenül a szintén jellegzetes alakú kakas előtt található (a kakasba ütött lyuk biztosabb fogást tesz lehetővé a zár felhúzásakor).

Jellegzetes megjelenését a C96-os annak köszönheti, hogy tölténytára nem a markolatban, hanem az elsütőbillentyű előtt található (emiatt formázhatták felül keskenyre és gömbölyíthették le a markolat alját is). A C96-ost három alapvető kivitelben tervezték: a 10 töltényes modell mellett egy csökkentett, 6 töltényt befogadó és egy növelt, 20 töltényt befogadó táras sorozat. Modelltől függetlenül a C96-osok beépített (nem kivehető) doboztárral rendelkeznek, töltésük a korban megszokott módon töltőléccel történt (hasonlóan az osztrák magyar Roth-Krnka M.7-es pisztolyhoz).

Más korai öntöltő pisztolyokhoz hasonlóan a C96-osra is felszerelhető fa tusa: a Mauser pisztolynál a tusa egyben a pisztoly tárolására is szolgál (a pisztoly teljes hosszában belefér a tusába, de értelemszerűen a markolat részben kilóg, emiatt a fába a megfelelő helyen lyukat vágtak). A tusát felszerelve a pisztoly gyakorlatilag öntöltő karabéllyá változik, amit több helyen olyannyira preferáltak, hogy a C96-ost pisztolyként gyakorlatilag nem is használták. Erre reagálva a fegyverből terveztek egy tisztán karabély változatot is, amelyben a tusa és a pisztoly össze van építve, de ez nem került sorozatgyártásba.

Felerősített tusával történő tüzelés esetén az elsütőbillentyű előtti tár első markolatként szolgál és megfelelő fogást biztosít (a fegyver csövét nem érdemes megmarkolni, mert a külön borítás nélküli cső könnyen felmelegszik és tüzeléskor kismértékben hátrasiklik). A pisztolyt eredetileg 50 és 100 méterre beállítható (kihajtható) fém irányzékkal látták el, a későbbiekben ezt egy 50 és 500 méter között, több fokozatban állítható irányzékkal helyettesítették (utóbbit kifejezetten a tusával felszerelt, karabélyként alkalmazott C96-oshoz tervezték).

Életút:

A C96-os nevének megfelelően 1896-ban került gyártásba: Mauser a fegyvert elkészülte után azonnal értékesíteni kívánta egy hadseregnek, ezért a pisztolyt bemutatták a német császárnak, II. Vilmosnak, akit lenyűgözött az öntöltő maroklőfegyver, azonban a bemutatót a német hadsereg részéről nem követte azonnal megrendelés. Kisebb tételeket a törökök, az olaszok és perzsák (irániak) vásároltak, de a Mauser C96-os elvesztette a versenyt a Luger P08-assal szemben, ezért a Német Birodalom utóbbit rendszeresítette.

A C96-ost később sem rendszeresítette egyetlen jelentősebb haderő sem, ennek ellenére a fegyver világszerte elterjedt, mivel a polgári piacon is értékesítették. A pisztolyból összesen kb. egymillió példányt gyártottak: a XX. század fordulójától majdnem minden jelentősebb összecsapásban megfordult, gyakran katonák kezében (a brit tisztek különösen kedvelték).

A C96-os gyártása még az első világháborút követően is folytatódott, de a Versailles-i békeszerződés miatt létrehozták rövidített, Bolo nevű variánsát (rövidített csővel, emellett erre a modellre nem lehetett tusát szerelni). A fegyver előállítása egészen 1937-ig tartott és még a második világháborúban is alkalmazták (többek között a német légierő, a Luftwaffe).

A C96-os legnagyobb megrendelője Kína volt: az ekkor a jelentős lakosságú országot uraló, egymással háborúzó hadurak hadseregeik számára jelentős számú, a puskákat helyettesíteni hivatott, tusás Mauser-pisztolyt vásároltak, vegyesen katonai és rendőri feladatokra.

A számos különböző megrendelő és elterjedtsége miatt a pisztolyból tucatnyi változatot terveztek. Ezek közé tartozott az 1897-es, 1899-es és 1910-es török, olasz (haditengerészeti) és perzsa sorozatok, az Osztrák-Magyar Monarchia 1916-os és a szintén 1916-os német red 9 megrendelés, valamint az 1920-as francia (csendőrségi) sorozat. Ezek mellett megjelentek különböző polgári variánsok is, köztük az M1898, az M1912 és az M1930.

A Mauser vállalat által épített utolsó variáns az M1932-es volt, ismertebb nevén M712 „Schnellfeuer” (német; gyorstüzelő), amely nevének megfelelően a C96-os teljesen automata, sorozatlövő változata volt, már kivehető tölténytárral (az amerikai Oyster Bay Industries vállalat átalakító-készletével a fix táras modellek is módosíthatók).

A Mauser C96-os a világ egyik első sikeres öntöltő pisztolya volt, amelyet széles körben másoltak. Kínában számos másolatot készítettek, ezek egy része valóban sorozatban gyártott pisztoly volt, mások csupán kézzel készített rekreációk számos nem működő alkatrésszel (utóbbiak nagy részét nem lehet biztonságosan használni). Érdekes módon évtizedekkel később a legnagyobb kínai állami fegyvergyár, a Norinco Type 80 jelzéssel 1980-tól gyártotta a C96-os gyorstüzelő (M712-es) változatának másolatát (ld. jobbra).

A kínai utánzatok mellett Spanyolországban is legalább féltucat cég készítette a pisztoly licenc nélküli változatát, ezek közül a legismertebb az Astra Model 900-as, amely külsőre közel azonos a C96-ossal és kifejezetten a kínai piacra készült, de (a legtöbb utánzathoz hasonlóan) e fegyver működése is eltér az eredetitől (M713 és M714-es jelzéssel Spanyolországban az 1990-es évekig készültek a C96-os másolatai).

A Mauser C96-os rendkívül előremutató fegyver volt. Bonyolultsága mellett a pisztoly egyetlen (kialakítási) problémája, hogy teljes tárral orrnehéz, de ahogy fogynak a töltények, a fegyver tömegközéppontja hátrafelé tolódik, ezért a pontos lövésekhez minden egyes tüzelést követően célra kell irányítani a fegyvert (erre a hosszú, magasan elhelyezett cső miatt is szükség van).


Műszaki adatok:

Gyártó: Mauser

Típusnév: C96

Típus: öntöltő pisztoly

Megjelenés éve: 1896

Tervező: Fidel, Friedrich és Josef Feederle

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 1130 g

Teljes hossz: 312 mm

Csőhossz: 140 mm

Kialakítás:

Működési elv: rövid csőhátrasiklásos

Tárkapacitás: 6, 10 vagy 20 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: .30 Mauser Automatic

Mérete: 7,63x25 mm

Tömege: ismeretlen g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 425 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.