MAS fusil semi-automatique Mle 1949

„Francia dac”


Tervezés:

Franciaországban egyedülálló módon a kézifegyver-gyártás (az állami kézifegyver-gyárak 2000-es évek eleji bezárásáig) teljes mértékben államosított volt. Ez azt jelentette, hogy a francia hadsereg által használt fegyvereket egy-egy mérnök-csapat fejlesztette, ezért ezek után Franciaországnak nem kellett jogdíjat fizetnie (igaz, nem emelkedtek ki nemzetközi szinten ismert fegyver-tervezők és nem tudtak jelentős export-szerződéseket kötni), viszont külső ráhatás híján a francia kézifegyverek gyakran kisebb-nagyobb részletekben eltértek más korabeli fegyverektől. Franciaország komoly energiát fektetett abba, hogy haderejét a legújabb kézifegyverekkel lássa el, de ez különböző okok miatt nem a várt hatást érte el.

A világon elsőként Franciaország rendszeresített kiskaliberű (8 mm-es, szemben a korábbi 11-13 mm-es), füst nélküli lőport tüzelő ismétlőpuskát, az 1886-os Lebel-t. E fegyver megjelenésekor forradalmian újnak számított és az évszázad végére a világ legtöbb országában áttértek hasonló fegyverek használatára, a Lebel kiforratlansága azonban visszaütött: kúp alakú tölténye, vízszintes csőtára és az ehhez szükséges rámpás töltési mechanizmus fejlesztési zsákutcának bizonyult.

Ezt a franciák egy új fegyverrel, az 1890-től gyártott Berthier puska- és karabély-családdal kívánták orvosolni, amelyet folyamatosan modernizáltak, azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az elavult 8 mm-es Lebel-töltény erősen korlátozza a fegyvert. 1917-től Franciaország (szintén a világon elsőként) széles körben használt öntöltő puskákat (az RSC M1917-est), de utóbbi szintén szenvedett a Lebel töltény egyedi jellemzőitől és az öntöltő rendszer elsőségéből adódó kiforratlanságától.

Az 1920-as évek végén (a francia hadiipar világháború utáni újraindításának részeként) döntés született a teljes haderő átfegyverzéséről, ami egy új kalibert és két új kézifegyvert takart. A franciák felismerték, hogy az 1800-as évek végén rendszeresített 8x50 mm-es Lebel töltény tovább nem használható: hiába volt ez a világ első kiskaliberű, füst nélküli lőport tüzelő katonai tölténye, magát a töltényt a korábbi 11 mm-es Gras töltény átalakításával hozták létre, emiatt a töltényhüvely egyedi alakú volt, ami komoly problémákat okozott az öntöltő fegyverekben és más országok újabb töltényeinek ballisztikai jellemzői is meghaladták.

Ezt a problémát orvosolandó vezették be a modern 7,5x54 mm-es Francia töltényt, amelyet az új generációs fegyverekben kívántak alkalmazni (mások mellett az FM 24/29-es könnyűgéppuskában, illetve ennek módosított, 1931-es változatában). Az új tölténnyel egy időben a francia gyalogság számára két új kézifegyver kifejlesztését kezdték meg: egy félautomata puskáét, amelyet új alapvető fegyvernek szántak és egy tartalék (manuális) ismétlőpuskáét, amelyet a nem harcoló alakulatoknak, tartalékosoknak és a francia gyarmati haderőnek szántak. Utóbbi fegyver előbbi kiegészítésére készült, várt nagyobb megbízhatósága mellett elsődleges előnye olcsósága és egyszerűsége volt.

Hosszú fejlesztési periódust követően, 1936-ban a manuális ismétlőpuskát fogadták el először (MAS-36 jelzéssel), de a sorozatgyártás beindítása is lassan haladt. Franciaország második világháború alatti, németek általi lerohanásáig csak kb. 250000 db MAS-36-os készült el, a tervezett öntöltő puska, a MAS-38/39-es (amely neve ellenére nem kapcsolódott a MAS-38-as géppisztolyhoz) előállítása pedig meg sem kezdődött, mert 1940-ben MAS-40-es jelzéssel újabb változata jelent meg. Franciaország kapitulációjakor a MAS-40-es öntöltő puska gyártásra készen állt, de a németek a programot leállították. A francia öntöltő puska fejlesztése így csak az ország felszabadítását követően folytatódhatott, immár MAS-44 jelzéssel (ekkorra a nagyhatalmak az angolok kivételével már áttértek az öntöltő puskákra).

A MAS-44-es már ténylegesen is gyártásba került, de a tervezett fegyver alig tizede készült el, mielőtt további módosításokat követően, 1949-ben Franciaország rendszeresítette, mint az új francia alapvető lőfegyvert - végleges rendszeresítésének éve után MAS-49 jelzéssel. A fegyver teljes neve MAS fusil semi-automatique Mle 1949 (francia; 1949-es mintájú félautomata puska) volt, a MAS a gyártó Manufacture d’armes de Saint-Étienne (francia; Saint-Étienne-i fegyvergyártó vállalat) rövidítése.


Konstrukció:

A MAS öntöltő puska-család tagjai külsőre közel tökéletes másai egymásnak (mások mellett a jellegzetes, műanyag bevonatú felhúzókart használva), de kisebb részletekben eltérnek: a MAS-38/39-as az FM 24/29-es könnyűgéppuska tárát használta (valamint eltérő töltési mechanizmust), a MAS-40-es pedig nem rendelkezett kivehető tárral. A végleges MAS-49-es hossza 1100 mm (580 mm-es csőhosszal), tömege pedig 4,7 kg, ami más kortárs öntöltő puskákhoz (M1, SzKSz, vz. 52) képest is jelentősnek számít.

Ahogy fentebb is olvasható, a MAS-49-es a 7,5x 54 mm-es Francia lőszert tüzeli, amely hasonló ballisztikai jellemzőkkel bír, mint a rövidebb 7,62 mm-es NATO lőszer, de kizárólag francia fegyverek használják (a MAS-49-eshez a hegyes orrú Balle C lövedéket használták, a géppuskák által használt nehezebb és több tekintetben jobb Balle D-t nem).

A MAS-49-es közvetlen gázelvételes rendszerű fegyver (a világ első ilyen rendszerű katonai puskája a francia Rossignol ENT volt, amelyet a MAS-40-es követett, az első sorozatgyártásba került típus viszont a svéd Ag m/42-es volt). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MAS-49-es zártömbjét nem a lövész működteti, hanem maga a töltény. Tüzeléskor a táguló lőporgázok egy része a fegyver csövébe fúrt furaton keresztül egy második, a cső fölötti csövön keresztül hátrafelé áramlanak.

Szemben a későbbi, gázdugattyús rendszerekkel, a MAS-49-esben a lőporgázok (a zárvezetőbe mart furat segítségével) közvetlenül magát a zárat mozgatják, elvégezve a kireteszelést, a zár hátrahúzását és az elhasznált hüvely kivetését (ezt követően a rugó hatására előresikló zár új töltényt tol a tárból a töltényűrbe és elvégzi a zártást, ismét tűzkésszé téve a puskát). Ez a kialakítás egyszerűbb, mint a gázdugattyús rendszer, de mivel a lőporgázok nem közvetlenül a zárra hatnak, annak működését a lerakódó szén és egyéb égéstermékek nem akadályozzák.

A MAS 49-es 10 töltényes tárral rendelkezik, amely (szabványos francia 5 töltényes) töltőlléccel tölthető, de a töltények kivehető doboztárban kapnak helyet (hasonlóan vz. 52-eshez és Ag m/42-höz). A tár különlegessége, hogy a töltényakasztó mechanizmus nem a fegyverben, hanem magán a táron (annak jobb oldalán) kapott helyet.

A MAS-49-es 200 és 1200 méter között állítható fém irányzékkal rendelkezik, de a puska bal oldalán található sínre felerősíthető az SOM (Société Mécanique Optique de Haute précision) által gyártott APX L806 távcső. A MAS-49-es (ellentétben a MAS-36-os tüske-bajonettjével) teljes értékű, levehető kés-bajonettel rendelkezik (ez alól kivételt képeznek a Szíria számára eladott MAS-49-esek, amelyek ilyen, a cső alá betolható, ”X” keresztmetszetű tüske-bajonettet kaptak). A puska alkalmas puskagránát kilövésére, ehhez a fegyver elejére külön felhajtható irányzékot terveztek.


Életút:

Nevének megfelelően a MAS-49-est 1949-től kezdték gyártani, mint az ország új alapvető kézifegyverét. Erre Franciaországnak nagy szüksége volt. Mivel a két új 7,5 mm-es puska az ország kapitulációjáig nem készült el, Franciaországban a második világháború után még mindig használtak különböző elavult francia Lebel és Berthier puskákat, emellett az ezek leváltására tervezett MAS-36-ost, de zsákmányolt német és a Szövetségesek által átadott angol, illetve amerikai ismétlőpuskákat is.

A MAS-49-es gyártása ennek ellenére relatív rövid ideig tartott és kevesebb, mint 21000 példány előállítását követően a puska gyártásával leálltak (a MAS-49/56 javára). Ez utóbbi puska működését tekintve azonos volt a MAS-49-essel, de a tapasztalatok alapján jelentősen, 4,7 kg-ról 4,1 kg-ra csökkentették a tömegét (ehhez mások mellett 80 mm-rel csökkentették a fegyver hosszát és megrövidítették a fa házat) - a bal oldali képen felül egy MAS-49-es, alatta egy MAS-49/56-os látható.

Az 1940-es, 50-es években Franciaország gyarmatai egymás után lázadtak fel, ezért a MAS-49-est és MAS-49/56-ost mások mellett Algériában, Francia-Indokínában és Francia Guyanában is bevetették. A fegyver egyedi megoldásai és jelentős tömege ellenére beváltotta a hozzá fűzött reményeket: elfogadhatóan pontosnak és kiemelkedően megbízhatónak bizonyult, ráadásul különösen jól bírta a nehéz körülményeket (a homokot és a magas páratartalmat), illetve a minimális karbantartást.

A második világháború alatt, illetve közvetlenül az után számos öntöltő puska jelent meg, valamint a piacot elárasztották a leselejtezett, rendkívül olcsó ismétlőpuskák, ezért a franciák mellett csupán tucatnyi, Franciaországgal jó kapcsolatban álló, fejlődő észak-afrikai ország (és Libanon) használta a MAS-49-est és utódját, illetve egyedül a már említett Szíria rendelt a puskából specializált változatot.

Amíg azonban más országokban már az 1950-es évek elején nyugdíjazták az öntöltő puskákat, mert azokat a sorozatlövésre képes, rövidebb és általában könnyebb gépkarabélyok kiváltották, Franciaország hosszú ideig használta a MAS-49-est. Ezt részben a kényszerűség okozta: Franciaország nem volt hajlandó rendszeresíteni a nyugaton rendkívül elterjedt (belga) FN FAL gépkarabélyt, azonban a MAS-49/56-os leváltására (és a FAL kiváltására) 1952-től tervezett FA-MAS Type 62-es gépkarabély kifejlesztése rendkívül elhúzódott, majd az áttérés az 5,56 mm-es NATO töltényre az egész programot elavulttá tette.

Emiatt (a fejlett országok közül utolsóként) Franciaország váltott automata kézifegyverre, igaz, a FAMAS képében az elsők között rendszeresítettek bullpup kialakítású gépkarabélyt (utóbbi ismét nem a várt eredményt hozta, lévén a bullpup gépkarabélyok végül mégsem terjedtek el). A MAS-49/56-os így egészen 1979-ig a francia hadsereg alapvető puskája maradt, azonban (minimális számú rendőrségi példányt leszámítva) nem alakították át 7,62 mm-es kaliberre (az Amerikai Egyesült Államokba eljutó példányokat a Century Arms módosította, de ezek a francia példányoknál kevésbé megbízhatók).

A gyalogsági változat mellett a fegyvert (az F1-es puska megjelenéséig) mesterlövész szerepkörben is használták ( MAS 49/56 MSE jelzéssel), amely azonban az optikai irányzék mellett csak arctámaszában különbözik a bázismodelltől. A MAS-49-es jelentős tömege ellenére jó hírnévnek örvend, de mivel a közel 300000 példányban gyártott fegyverből nem készítettek polgári változatot és (hasonlóan a többi francia katonai fegyverhez) a leselejtezett példányokat megsemmisítették, miközben a 7,5 mm-es kaliber Franciaországban máig katonai kalibernek számít, ezért civilek nem birtokolhatják a fegyvert, a MAS-49-es és MAS-49/56-os relatív kevesek által ismert fegyver.


Műszaki adatok:

Gyártó: MAS (Manufacture d’armes de Saint-Étienne)

Típusnév: MAS-49 (fusil semi-automatique Mle 1949)

Típus: öntöltő puska

Megjelenés éve: 1949

Tervező: fejlesztőcsoport

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4700 g

Teljes hossz: 1100 mm

Csőhossz: 580 mm

Kialakítás:

Működési elv: közvetlen gázelvezetéses

Tárkapacitás: 10 db

Irányzék: fém irányzék, lehetőség SOM APX L806 optikai irányzék felerősítésére

Lőszer:

Neve: 7,5x54 mm Francia

Mérete: 7,5x54 mm

Tömege: ismeretlen g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 820 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.