Mannlicher M1901

„Osztrák banán”


Tervezés:

Amikor az 1800-as évek végén elterjedtek az egyesített, füst nélküli lőport tartalmazó fém töltényhüvelyek, a nyugati fegyvergyártók között éles verseny alakult ki, mert nyilvánvaló volt, hogy a hadseregek hatalmas tételben fogják vásárolni az ezt használó hatékony, megbízható puskákat és pisztolyokat. E technológiai ugrás ráadásul nemcsak jelentősen megnövelte a fegyverek erejét (nagyobb hatótávolságuk mellett a korábbiaknál lényegesen kisebb kaliberű lövedékeket használhattak), valamint a töltés sebességét, de egyben lehetővé tette ismétlő- és öntöltő fegyverek létrehozását, mert a töltés folyamata egyszerűbbé vált és minimális volt a csőben maradó, el nem égett szennyeződés.

A néhány év alatti, rendkívül gyors fejlődés jellemezte időszak egyik legismertebb alakja az osztrák Ferdinand Ritter von Mannlicher volt, aki mások mellett feltalálta a több töltényt összefogó, azokkal együtt a fegyverbe illeszthető ún. en-block tárat, emellett számos fegyvert tervezett. Mannlicher első fegyvere a nevét viselő Mannlicher M1885 volt; egy en-block tárból töltő félautomata puska, amely nem vált sikeressé, az egyetlen évvel későbbi M1886 azonban igen. Ez utóbbi egy kevésbé előremutató, ugyanakkor jóval kiforrottabb fegyver volt manuális (az elterjedtebb forgó-tolózárral szemben egyenes húzású zárral gyártott) ismétlőpuska, amely az Osztrák-Magyar Monarchia alapvető fegyver volt az első világháborúban, emellett több mint két tucat további országban használták. Mannlicher e fegyverből több kismértékben fejlesztett változatot alakított ki (M1888, M1888-90, M1890), M1891 jelzéssel megtervezett egy második (szintén sikertelen) öntöltő puskát, az M1893-as ismétlőpuskánál pedig áttért a forgó-tolózár használatára, de emellett öntöltő pisztolyokkal is kísérletezett.

Ferdinand Mannlicher első félautomata pisztolya a Mannlicher 1894-es modell volt: egy (kortársaihoz képest) relatív elegáns, keskeny öntöltő fegyver, amely saját 6,5 mm-es lőszert tüzelt (e pisztoly rajza látható a jobb oldalon). Mannlicher egyszerű tömegzáras pisztolyt kívánt létrehozni, de ekkor még nem létezett a modern értelemben vett szán (az először a John Moses Browning által tervezett belga FN M1900 pisztolyon jelent meg), a tüzeléskor automatikusan hátra sikló csövet pedig veszélyesnek tartották, ezért az M1894 pisztoly ehelyett a rendkívül ritka, ún. blow-forward (előre sikló csövű) késleltetett tömegzáras kialakítású volt.

A pisztoly tára egyedi módon (a forgópisztolyokhoz hasonlóan) az elsütőbillentyű fölé/mögé került. Ez a kialakítás (a későbbi modellekhez képest) széles fegyvert eredményezett magas súlyponttal, egyben korlátozta a tárkapacitást (az 1894-es változat 5 töltényes, töltőléccel tölthető, az utolsó töltényig a fegyverben maradó en-block tárból tüzelt).

A következő modell az M1896-os pisztoly volt, amelynél az M1894-eshez képest a legfontosabb változtatás a tár áthelyezése jelentette az elsütőbillentyű elé (hasonlóan a német Mauser C96-os pisztolyhoz), 5-ről 7-re növelve a tárkapacitást (a továbbfejlesztett M1897-es változat 6 töltényes, kivehető szekrénytárat használt). Az M1896-os pisztoly emellett nagyobb erejű, 7,63 mm-es kaliberű lőszert tüzelt, ami miatt az addig használt reteszeletlen tömegzáras kialakításról áttértek a puskákon alkalmazott szilárd reteszelésre.

Mannlicher az M1896-os pisztolyból több, apró részleteikben eltérő variánst tervezett, de emellett (részben az FN M1900-ra adott válaszként) 1901-ben piacra dobott egy harmadik pisztoly-sorozatot is, amely (a korábbiakhoz hasonlóan) egyszerűen az M1901 (alternatív írásmóddal: m/1901) nevet kapta (gyártója után egyes forrásuk a fegyvert Steryr-Mannlicher-ként jelölik).


Konstrukció:

Az M1901 külsőre követi Mannlicher két korábbi pisztoly-sorozatát (M1894, M1896), de azoktól több fontos részletben is eltér. A legfontosabb vizuális különbséget a pisztoly rendkívül karcsú, hajlított formája jelenti, ugyanis Mannlicher a tárat áthelyezte a markolatba. A pisztoly bázismodellje 246 mm hosszú (160 mm-es csővel), üres tömege pedig 910 gramm, azonban később kialakítottak kismértékben rövidített csövű, rövidített markolatú és ezeket kombináló kialakítású változatokat is.

Az M1901-es közvetlen elődjéhez hasonlóan egy Mannlicher által tervezett 7,63 mm-es kaliberű lőszert tüzel, ez azonban nem azonos az M1896-os sorozat által használt 7,63 mm-es, illetve a Mauser vállalat 1901-es (7,63x25 mm-es) lőszereivel. Az újabb Mannlicher lőszer hosszát 23 mm-ről 21 mm-re csökkentették, ezáltal az kissé gyengébb (azért, hogy a vásárlók könnyebben megkülönböztethessék a két lőszertípust, egyes országokban az M1901-es pisztoly lőszerét 7,65 mm Mannlicher néven forgalmazták, de nincsen köze az FN M1900 által is tüzelt .32 APC lőszerhez, amely ténylegesen 7,65 mm-es kaliberű).

Az M1901-es azért használt elődjénél kisebb erejű lőszert, hogy a szilárd reteszelésről visszatérhessenek az egyszerűbb és olcsóbb reteszeltelen kialakításra. Az M1901-es tömegzáras kialakítású, de már a maroklőfegyvereken máig használt hátrasikló szánnal (a tüzeléskor keletkező erőhatásokat kizárólag a zár tömege ás a cső alatti helyretoló rugó csillapítja), mivel azonban ez nem bizonyult elegendőnek, ezért egy bütykös elem segítségével (kis mértékben) késleltetett tömegzáras kialakításúra változtatták.

Az M1901 öntöltő pisztolyokon ritkán alkalmazott megoldása a belső vázas kialakítás. A legtöbb maroklőfegyvernél a fegyver belső részében találhatók a működést biztosító alkatrészek, amelyeket a vázként is szolgáló fegyverház vesz körül - ezzel szemben a Mannlicher M1901-nél a fegyver közepén található a váz, ezt két oldalról körbeveszik az elsütőszerkezet elemei, amelyeket egy-egy vékony fém panel takar.

E kialakítás miatt a pisztoly nem kivehető tárat kapott, amely (hagyományos, nem en-block) töltőléccel tölthető, ugyanakkor a markolat nagyobb mérete miatt a pisztoly tárkapacitását 8 lőszerre növelték. A fegyverből idővel kialakítottak kisebb méretű változatot is rövidített markolattal, de szintén 8 lőszeres tárkapacitással. A nem kivehető tár miatt a pisztoly jobb oldalára egy tárkioldó gombot építettek be.

A pisztoly nem rendelkezik hagyományos biztosítókarral (a fegyverhez később terveztek egy két elemből álló markolat-biztosítót), ehelyett egy kar a kakas elé tolható, ezáltal az nem üt rá az ütőszegre (ezen alkatrész érdekessége, hogy az ütőszeg jobb oldalára került, ezáltal bal kezes lövész számára ideális, a későbbi modelleken azonban áttelepítették bal oldalra).

Elődeivel szemben az M1901-es pisztolyra nem lehet tusát rögzíteni. A fegyver nem állítható fém irányzékot kapott, amelynek szintén ritkán alkalmazott megoldása, hogy a nézőke is a csőre (a csőfar fölé) került.


Életút:

Mannlicher pisztoly-tervei kiválóan példázták a századforduló öntöltő maroklőfegyvereinek fejlődését. Az eredeti M1894-es pisztoly az egyik első gyártásba került félautomata pisztoly volt, de fejlesztési zsákutcának bizonyuló megoldásai (köztük a felülre beépített, nem kivehető tár) nehézkesen használhatóvá tették. A Mannlicher M1894-es pisztolyból mindössze 180 darabot gyártottak és az M1896-os pisztoly megjelenésével a fegyver azonnal eltűnt.

Az M1896-os pisztoly erősebb lőszert tüzelt, az áthelyezett tár praktikusabbnak bizonyult és ebből a fegyverből már több alváltozat született. Az M1896-os egy máig időről-időre felbukkanó koncepció, az univerzális töltény/fegyver megvalósítására tett kísérlet (ennek lényege, hogy egy öntöltő pisztoly ugyanazt a lőszert tüzeli, mint az adott ország puskája). Az M1896-os pisztoly ezért használta a relatív nagy erejű lőszert és ezért lehetett rá tusát rögzíteni, valamint ugyanezért alakítottak ki belőle fix (nem levehető) tusás, hosszú csövű változatot is.

Az ilyen átmeneti fegyverek az 1900-as évek elején viszonylag népszerűek voltak (e kategória legsikeresebb képviselője a német Luger pisztoly hosszú csövű, ismétlőpuskákat kiváltó változata volt, kifejezetten a tüzérség számára), azonban ez a koncepció nem életképes, mert a maroklőfegyverek között túlságosan erősnek számító lőszerhez át kellett alakítani a pisztoly működési mechanizmusát, miközben ugyanez a lőszer teljes méretű puskalőszerként erőtlennek számított.

Mannlicher az M1901-est eredetileg egy olcsóbb alternatív pisztolyként kezdte fejleszteni és néhány évig a két fegyvercsaládot párhuzamosan fejlesztette (pl.: M1900 és M1905 öntöltő karabélyok), de mivel az ilyen fegyverek elmaradtak mind a hagyományos kialakítású pisztolyoktól, mind pedig a puskáktól, egyetlen nagy volumenű megrendelés sem érkezett rájuk.

Az M1901-es lényegesen jobb konstrukciónak számított: egyszerűbb volt, letisztult, tetszetős formájú, sorozatgyártásra kész. A pisztolyt felkínálták több haderő számára, de az Amerikai Egyesült Államok és a Német Birodalom is elutasította a fegyvert (mindkét ország hazai fejlesztésű pisztolyt rendszeresített), ezért az egyetlen potenciális megrendelő az Osztrák-Magyar Monarchia maradt.

Maga a monarchia gyenge iparú, hanyatló birodalom volt, ennek ellenére az elsők között ismerték fel az öntöltő pisztolyokban rejlő lehetőségeket és hajlandóak voltak jelentős megrendeléseket adni a fegyverre. Az Osztrák-Magyar Monarchia kézifegyver-tesztjének első körében, 1901-ben a pisztolyt az osztrák Roth-Krnka és a német Luger pisztolyokkal mérték össze. Az elhúzódó tesztekbe később bevonták a magyar Frommer Rudolf Frommer 1901-es pisztolyát is, mielőtt a hadsereg két fegyverre szűkítette a versenyt: a Roth-Krnka és a Mannlicher pisztolyokra, azonban végül előbbit választották és rendszeresítették, Roth-Krnka M.7 jelzéssel.

Az M1901-esből több alváltozatot létrehoztak, mielőtt megalkották az M1905 modellt: ez alapvetően azonos volt az M1901-es bázismodellel, de a markolatot kismértékben megnövelték és 8-ról 10-re bővítették a tárkapacitást (a tár az M1905-ösnél sem kivehető), ezen kívül a két pisztoly kisebb részletekben eltér egymástól (pl.: az M1905-ös pisztolyon hátrébb helyezték a hátsó nézőkét, a markolatot pedig függőleges bemarásokkal gyártották).

Mintegy 1000 db M1901-es pisztolyt gyártottak, mielőtt áttértek volna az M1905 előállítására, azonban ezt mind az osztrák-magyar, mind az amerikai, brit, dán, német és svéd haderők visszautasították. A pisztolyt végül egyetlen ország, Argentína hadereje rendszeresítette, amely kb. 6000 db M1905-ös modellt vásárolt (hosszú csövű, hosszú markolatú kivitelben, két tételben). 1907-ben az M1905-ös pisztolyból 6000 darabot gyártottak a polgári piacra, azonban a fegyvert már nem fejlesztették tovább Ferdinand Mannlicher 1904-es halála után, ezért (új megrendelések hiányában) az M1901/1905 pisztoly-család gyorsan feledésbe merült.

A Mauser C96-tal együtt ez a pisztoly volt a leginkább kiforrott első generációs öntöltő pisztoly, de a fegyver képességei elmaradtak az új, még jobb jellemzőkkel rendelkező modellektől (pl.: a Colt M1911) és a gyártást végző Steyr-Mannlicher feladta a Mannlicher-alapú pisztolyok előállítását (1912-es pisztolyuk, a Steyr M1912 már a Roth-Krnka M.7-en alapult).


Műszaki adatok:

Gyártó: Steyr-Mannlicher

Típusnév: M1901

Típus: (félautomata) pisztoly

Tervező: Ferdinand Ritter von Mannlicher

Megjelenés éve: 1901

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 910 g

Teljes hossz: 246 mm

Csőhossz: 160 mm

Kialakítás:

Működési elv: késleltetett tömegzáras

Tárkapacitás: 8 db

Irányzék: fém

Lőszer:

Neve: 7,65 Mannlicher

Mérete: 7,63x21 mm

Tömege: 5 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ismeretlen m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.