Lysaght Owen

„Ronda, de remek”


Tervezés:

Az ausztrál kontinens több mint 40000 éve lakott, írott történelmének kezdete azonban 1606-ra datálható, amikor az első európai (egy holland hajós) partra szállt a földrészen. Ezt követően korlátozott mértékű kereskedelem indult be az őslakosok és az európai kereskedők között, mielőtt 1788-ban a Brit Birodalom megkezdte a kontinens gyarmatosítását.

Jelentős helyi lakosság és nyersanyagok híján, valamint a birodalom központjától és más területeitől való nagy távolsága miatt Ausztráliát a britek büntetőgyarmatként alkalmazták, letelepítve az elítélteket. Ők és utódaik fokozatosan stabil városokat hoztak létre a helyi piacra termelő mezőgazdasággal, amelyet a bevándorlás mellett 1851-től az ausztrál aranyláz is tüzelt.

A nagyhatalmak fenyegetésétől távol, békében élő kolóniákban parlamentáris demokráciát hoztak létre és 1901-ben megalapították az egyesült Ausztrál Államszövetséget. Mivel az ország továbbra is brit fennhatóság alá tartozott, Ausztrália a Brit Birodalom oldalán több háborúba küldött alakulatokat: az afrikai Búr háborúba, a kínai Bokszerlázadás leverésére, majd az első világháború alatt a török Dardanellák (a Gallipoli-félsziget) ostromába (itt az új-zélandi csapatokkal együtt az ún. ANZAC erőket alkották). A kontinensnyi országot az első világháborúban közvetlenül nem fenyegette támadás, de megelőzésképpen az ausztrálok elfoglalták a relatív közeli Új-Guineai német helyőrséget.

Az első világháborút követően az ausztrál haderőt fokozatosan leépítették és 1929-től már csak korlátozott számú professzionális haderőt tartottak fent. A külföldi fenyegetés mellett az 1930-as évek elején problémát jelentett a nagy gazdasági világválság miatti tőkehiány, emiatt az ausztrál hadsereg nem rendelkezett modern hadfelszereléssel.

Ez a helyzet a második világháború kirobbanásakor változott meg. A háború kezdetén az első világháború megismétlődését várták: az ausztrál haderő megkezdte minden 21 évnél idősebb férfi lakos kiképzését megkezdték és jelentősen felduzzasztották a haderőt, valamint hozzáláttak egy expedíciós haderő felállításának, amelynek (brit és francia csapatokkal együtt) Franciaországban kellett volna megállítania a német támadást.

Az európai kontinens nagy részének elvesztése miatt az ausztrál csapatokat végül a perifériákra küldték (többek között Egyiptomba és Görögországba), emellett azonban a Nagy Japán Birodalom képében egy új, minden addiginál nagyobb fenyegetés jelent meg. Mivel az Egyesült Királyság ekkor a túléléséért küzdött, Ausztrália magára maradt és egyre valószínűbbnek tűnt, hogy a japánok megkísérlik megszállni az országot (a japánok korábban elfoglalták Koreát, Kína egy részét és számos európai birodalom ázsiai gyarmatát).

Az ausztrálok elsődleges problémáját nem is a nemzetközösségi csapatok hiánya jelentette, hanem az Egyesült Királyságból (valamint a Lend Lease program keretében az Amerikai Egyesült Államokból) érkező fegyverek és harcjárművek hiánya, mivel a német, olasz és japán erők igyekeztek megsemmisíteni a teherhajókat. Ebben a helyzetben Ausztráliában több helyi gyártású fegyver és harcjármű fejlesztését kezdték meg: ilyen volt a Sentinel harckocsi, a Boomerang vadászrepülőgép és az Owen géppisztoly.

Utóbbit egy fiatalember, az akkor 24 éves Evelyn Ernest Owen alkotta meg 1939-ben. Owen benyújtotta tervét az ausztrál hadseregnek, de azt túl bonyolultnak ítélték és kritizálták, mert a fegyver az igen gyenge .22 LR lőszert tüzelte. Owen javasolta a géppisztoly nagyobb kaliberűvé alakítását és módosítását, de a hadsereg egyáltalán nem érdeklődött a géppisztolyok iránt, ezért a férfi 1940-ben belépett a hadseregbe.

Mielőtt azonban az alakulata a Közel-Keletre utazott, szomszédja, Vincent Andrew Wardell egy zsákban megtalálta a fegyver prototípusát. Wardell az ausztrál Lysaght acélfeldolgozó alkalmazottja volt és lehetőséget látott a fegyverben, ezért elérte Owen áthelyezését és a fegyvert sorozatgyártásra alkalmassá fejlesztették, létrehozva a feltalálójáról Owen-nek nevezett géppisztolyt (teljes nevét Owen Machine Carbine-t, azaz Owen gépkarabélyt). A jobboldali fotón a tervező, Evelyn Owen látható 6 db Owen géppisztollyal.


Konstrukció:

Az Owen géppisztoly egyedi alakú fegyver: második világháborús szükség-géppisztolyként kialakításakor az esztétikai értéket nem, kizárólag a funkcionalitást tartották szem előtt. A géppisztoly házát egy fém cső alkotja, ehhez kapcsolódik a két (az amerikai Thompson géppisztoly korai változatához hasonló) függőleges, ergonomikus fa markolat.

Hagyományos elrendezése és első tára miatt az Owen géppisztoly jelentős (813 mm-es) hossza ellenére csak 250 mm hosszú csővel rendelkezik és a fegyver üresen is jelentős, 4,23 kg tömegű. A cső felső részén négy ferde bemetszés található, amelyek kompenzátorként csökkentik a tüzeléskori vándorlást; mivel a tusa nem esik egybe a cső síkjával, a fegyver tüzeléskor felfelé húz (a géppisztoly tetején, a tár előtti kitüremkedés a csövet rögzítő rugós csapot tartalmazza).

Az Owen géppisztolyból több kaliber-változatot kialakítottak (ld. „Életút” bekezdés), de a végleges változat a rendkívül elterjedt 9 mm-es Parabellum lőszert tüzeli. Maga a géppisztoly egyszerű, nyílt tömegzáras kialakítású, azonban a fegyver belső elrendezése szokatlan. A géppisztoly egyedi megoldása, hogy a felhúzókar jobb oldalt hátul található, amelyet a fegyver testében egy szűkítő gyűrű választ el a zártesttől.

Az Owen géppisztoly 33 töltényes, felső tárral rendelkezik, a hüvelykivető nyílás a tár alá került (a fegyver függőlegesen lefelé ürít). A géppisztoly rendelkezik tűzváltó karral, sorozatlövés esetén tűzgyorsasága percenként 700 lövés, köszönhetően a nagy tömegű zártestnek és hosszú helyretoló rugónak.

A felső tár miatt a géppisztoly fix fém irányzékát a fegyver jobb oldalára helyezték át (érdekes módon ez nem jobb-, hanem balkezes használók számára ideális). Az Owen géppisztolyt eredetileg fémszalag tusával látták el. Egyedi megoldásként a tusa nem behajtható, ehelyett kihúzható a fegyverből, ezáltal úgy csökkenthető a mérete, hogy az igény esetén stabil tusával rendelkezik.


Életút:

Owen 1939-es géppisztoly-prototípusa .22 LR lőszere és bonyolult tára miatt alkalmatlan volt katonai szolgálatra, ezért azt a Lysaght alkalmazottai segítségével 1941-ben .38 ACP lőszerre szerkesztették át. Ezt a hadsereg írta elő, de amikor a prototípust prezentálták, az ausztrál hadsereg elutasította és ehelyett egy .45 ACP lőszert tüzelő változatot igényelt, majd ismét megváltoztatva az igényét .380-as kalibert írtak elő.

A hadsereget az elvárásoknak megfelelő prototípusok ellenére továbbra sem érdekelték a géppisztolyok, mert azokat a két világháború közötti amerikai Thompson géppisztolyhoz hasonló, rendkívül drága fegyvernek tartották, amelyet csak a szervezett bűnözés és az ellenük harcoló amerikai rendőrség alkalmaz. A Lysaght vállalat saját költségén folytatta a fejlesztést, amelyet a hadsereg továbbra is elutasított, de (részben azért, mert 1941-re realitássá vált egy Ausztrália elleni japán támadás) az ausztrál közvélemény és a kormány is támogatta a helyben gyártott fegyver koncepcióját, rákényszerítve a katonaságot egy tényleges tesztre.

Ezen három (egy-egy 9 mm-es Parabellum, .38-200 és .45 ACP lőszert tüzelő) Owen változatot teszteltek, viszonyítási alapként egy brit STEN és egy amerikai Thompson géppisztolyt használtak. A teszteken a fegyver állta az összehasonlítást kortársaival, a sárteszt után pedig egyedül az ausztrál géppisztoly maradt működőképes, de a hadsereg továbbra is kivárásra játszott (nem döntötte el, hogy melyik kalibert választja), ezért a kormány ismét beavatkozott és a 9 mm-es Parabellum lőszert tüzelő változatra szavazott (később a hibás lőszer miatt még egy állami beavatkozásra volt szükség).

A géppisztolyból 1942-44 között valamivel több, mint 45000 darabot gyártottak két fő változatban (Owen Mark I, Mark I*), amelyek kisebb részletekben eltértek egymástól (pl.: utóbbi fémhuzal tusa helyett fa tusát kapott és a tusát rögzítő fém elemen bemetszéseket alakítottak ki, csökkentve a fegyver tömegét).

A géppisztoly szokatlan kialakítása ellenére több előnyös tulajdonsággal rendelkezett. Tűzgyorsasága elfogadhatóan alacsony volt, miközben a kettős markolat és a stabil tusa növelte a pontosságot. A fegyver nehéz volt, de rendkívül megbízható - bár az Owen géppisztolyba több résen keresztül bejuthatott szennyeződés, ezek nem zavarták a működést: a tusa rögzítő vájata nem tartalmazta az elsütőszerkezet, a felhúzókart az említett fémgyűrű választotta el a zártesttől, és ha a gravitációval is segített töltésű táron keresztül be is jutott víz vagy sár a fegyverbe, az az alsó hüvelykivető nyíláson át távozhatott.

További előnyt jelentett a fegyver relatív egyszerű gyártása: az Owen kevés nagyméretű alkatrészből állt és a csövet, valamint a zártestet leszámítva nem igényelt precíziós megmunkálást, ezért egy példány előállítási ára mindössze 30 dollár volt.

A géppisztolyt az ausztrál katonák magukkal vitték a Csendes-óceáni harcokba (az Új-Guineai harcokba), emellett a fegyvert új-zélandi és amerikai csapatok is használták a Salamon szigetek (köztük Guadalcanal) elfoglalásakor. Az Owen fő előnye rendkívül jó sár és homok-állósága volt, amely révén akkor is működőképes maradt, amikor a partraszállások során a partokon harcoló csapatok minden más géppisztolya elakadt (az amerikaiak és új-zélandiak gyakran cserélték le fegyverüket Owen-re).

A gyakran zöld-sárga színekre festett Owen géppisztolyok a második világháború végéig ausztrál szolgálatban maradtak, sőt, ezt követően is alkalmazták őket, emiatt az ausztrálok a Koreai háborúban és a Vietnámi háborúban is bevetették az Owen-t.

A kedvelt típust az ausztrál hadsereg csak az 1960-as évek elején váltotta le a brit Sterling géppisztoly helyi variánsával, az F1-es géppisztollyal. Ausztrália mellett az Owen géppisztolyt az Egyesült Királyság, Hollandia és Új-Zéland (valamint nem hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok), később pedig Indonézia és Rodézia hadereje is használta.


Műszaki adatok:

Gyártó: Lysaght

Típusnév: Owen

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1942

Tervező: Evelyn Ernest Owen (a Lysaght mérnökeinek támogatásával)

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4230 g

Teljes hossz: 813 mm

Csőhossz: 250 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: 33 db

Irányzék: a középvonaltól jobbra eltolt fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Lövedék tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 700 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 366 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.