KRISS Vector

„Futurisztikus, de minek?”


Tervezés:

A géppisztolyok az első világháború legvégén jelentek meg és az elmúlt egy évszázad során jelentős átalakuláson mentek keresztül, de ez szinte minden esetben egyszerűsítést jelentett. A korai géppisztolyok (pl.: német MP 18, amerikai Thompson) gyakorlatilag pisztolylőszert tüzelő könnyűgéppuskák voltak a puskákhoz hasonló fa házzal és számos alkatrészből álló mechanizmussal. A teljesen új fegyvertípus az első világháborút követően eltűnt a hadseregek fegyvertárából, mert komplexitásuk rendkívül magas árral párosult, miközben kifejezetten a lövészárok-hadviselésre tervezték (a Thompson az amerikai szervezet-bűnözés kedvelt fegyverévé vált, amelyet a maffia számos leszámolásban használt).

Az 1930-as években, a háborúra készülve új géppisztolyok jelentek meg (pl.: francia MAS-38, japán 100-as típus, olasz Beretta Model 38), ám ezek továbbra is relatív nehéz, fa házas fegyverek voltak számos esztergált alkatrésszel és kategóriájukban kiemelkedő pontossággal. Az egyik első új generációs géppisztoly a német MP 38-as volt, amelyet a tökéletesített MP 40-es váltott fel: ez már tisztán fémből készült fémhuzal tusával, amelynek előállításával időt és nyersanyagot takaríthattak meg.

A második világháború alatt több ország hatalmas volumenben gyártott szükség-géppisztolyokat (pl.: amerikai M3, szovjet PPSz-43), amelyek a zártest kivételével szinte kizárólag préseléssel készültek (nem vagy csak alig tartalmaztak fát és precíziós megmunkálást igénylő alkatrészt), ezért a gyárak milliószámra ontották magukból e fegyvereket, amelyek beváltak a városi összecsapások során, valamint járművezetők és más másodlagos feladatkörű katonák fegyvereként. Ezek a géppisztolyok rendkívül olcsóak és egyszerűek voltak, karbantartás-igényük, valamint tömegük és méretük is csekély volt, ami ellensúlyozta korlátozott hatótávolságukat és pontosságukat.

A második világháború után a korábbi ismétlőpuskákat fokozatosan kiváltották az öntöltő puskák, majd a gépkarabélyok (pl.: amerikai M16, szovjet AK-47), amelyek a korábbiaknál kisebb méretüknek és automata tüzelési módjuknak köszönhetően a géppisztolyokat is háttérbe szorították. Az 1950-es években a géppisztolyokat a legtöbb hadsereg végleg kivont az első vonalbeli szolgálatból, ezért az új generációs géppisztolyok (pl.: csehszlovák vz. 23, izraeli Uzi), egyszerű és kisméretű fegyverek voltak, amelyeket már kifejezetten másodlagos feladatok ellátására szántak.

Az 1960-as, 70-es évektől a géppisztolyok méretét és tömegét még tovább csökkentették, elérve az automata pisztolyok méret-határát (pl.: amerikai MAC-10, csehszlovák Skorpion). Ezeket a fegyverek már csak szükséghelyzetben használták, mivel egyszerű, nyílt tömegzáras kialakításuk, rövid csövük és stabil tusa vagy első markolat hiányában gyakorlati hatótávolságuk az 50 métert szinte sohasem haladta meg.

A hidegháború második felétől azonban egyre fontosabb szerepet kaptak a terror-elhárító alakulatok (pl.: amerikai SWAT, német GSG 9), amelyek túsz-szabadító akcióikhoz előszeretettel használtak géppisztolyokat. Ezen alakulatok és a hadseregek különleges egységei számára a magas ár nem jelentett problémát, viszont az akkor elterjedt típusoknál lényegesen pontosabb, kontrollálható fegyverekre volt szükségük, ami a géppisztolyok új generációjának létrejöttéhez vezetett. A legismertebb ilyen fegyver a német MP5-ös, amely a G3-as gépkarabély lekicsinyített görgős késleltetésének köszönheti a pontosságát, de hasonló feladatra fejlesztették ki az amerikai Vector géppisztolyt is.

A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadást követően a svájci Jan Henrik Jebsen megalapította a Gamma Applied Visions Group (röviden Gamma AVG) társaságot, majd több cég és magánszemély segítségével 2003-ban létrehozta az amerikai Transformational Defense Industries (röviden TDI) fegyvergyártót. A TDI a fegyver megvalósításához egy évvel később 250 ezer dolláros támogatást kapott az amerikai hadsereg kézifegyver-fejlesztési részlegétől (ARDEC) a Joint Service Small Arms Program keretében.

A leendő fegyvert kezdetben „kriss gun”-ként jelölték, végleges változata a Vector nevet kapta, ugyanakkor a gyártó TDI felvette a KRISS nevet (a kris - magyarul krisz - egy Délkelet Ázsiából származó, hullámos pengéjű, aszimmetrikus tőrtípus).


Konstrukció:

A KRISS Vector egyetlen más géppisztolyra sem hasonlít, amelyet egyedi csillapító mechanizmusának köszönhet. E géppisztoly egyik különlegessége, hogy a fegyver polimer háza két fő elemre szedhető szét (ezeket négy csapszeg rögzíti) és egyedi megoldásként a felső elem tartalmazza az elsütő-billentyűt és a markolatot, míg az alsó magát a csövet, a felhúzókart és a tárat. A két főelemből álló moduláris kialakítás miatt Vector rövid idő alatt átszerelhető más kaliberre: ehhez csupán az alsó blokkot kell kicserélni.

A fegyver alapváltozatának tömege 2,7 kg, hossza 410 mm (nyitott tusával 620 mm), a cső 140 mm hosszú, de a géppisztolyból számos változatot gyártottak, ezek méret- és tömeg-adatai kismértékben eltérnek; a karabély modell például 3,2 kg tömegű, 670 mm hosszú - nyitott tusával 880 mm-es - és a cső hossza 410 mm).

A legtöbb modern géppisztollyal ellentétben a KRISS Vector nem kizárólag 9x19 mm-es Parabelum lőszert tüzel; a gépfegyverből emellett kialakítottak 9x21 mm-es IMI, 9x 22 mm-es .357 SIG, 10x23 mm-es .40 S&W, 10x25 mm-es 10mm Auto és 11,43x23 mm-es .45 ACP lőszert tüzelő változatot is (a Vector-t eredetileg .45 ACP lőszerre méretezték).

A Vector-t egyedi csillapító rendszere köré építették. A gyártó által „Super V”-nek nevezett rendszer lényege, hogy maga a zártest igen rövid és könnyű, viszont a szán nem vízszintesen mozog, hanem lefelé (a két elemet csukló köti össze, a lefelé mozgó szánt rugó állítja meg; ez látható a jobboldali fotón). Ennek a kialakításnak több előnyös tulajdonsága van. Egy hagyományos, nyílt tömegzáras géppisztolynál a csillapító rugó ereje és a zártest tömege határozza meg a tűzgyorsaságot: nehezebb zártömb esetén a tűzgyorsaság alacsonyabb, viszont a fegyver tüzeléskor jobban elmozdul, míg rendkívül nagy tűzgyorsaság esetén a géppisztoly jóformán kontrollálhatatlan.

A Vector-nál a tüzeléskor keletkező erőhatások túlnyomó része nem a lövő kezére és vállára hat (hátrafelé), hanem (a csuklós karnak köszönhetően) lefelé és hátrafelé, ami minimálisra csökkenti a cső felfelé történő ”vándorlását”. A Vector pontosságát tovább növeli, hogy a tusa válltámasza egy vonalba esik a csővel, ráadásul az első markolat segítségével méginkább csökkenthető a tüzeléskori elmozdulás.

A fegyver rendelkezik tűzváltókarral: egyeslövés mellett lehetőség van két lövéses rövid sorozat, illetve sorozatlövés leadására. Automata módban a Vector tűzgyorsasága kiemelkedően magas; 1200 lövés/perc (a prototípus még magasabb, 1500 lövés/perc tűzgyorsasággal rendelkezett). A Vector kompatibilis az osztrák Glock pisztolyok tárával, ezek kapacitása a kalibertől függ: 9 mm-es Parabellum változatban 10, 17, 19 és 33 lőszert tartalmazó doboztárak elérhetők, míg .45 ACP kaliberben 10 és 13 töltényes tárak, valamint 25 töltényes nagy kapacitású MagEx 25+ tár. A géppisztoly kialakítása és a Glock pisztolyok markolat-tára miatt a tárak nem függőlegesek, hanem ferdék.

A géppisztoly behajtható fém irányzékkal rendelkezik, emellett a fegyveren Picatinny sínt alakítottak ki, ezért bármilyen kompatibilis optikai irányzék rögzíthető rá. Szintén egyedi megoldás, hogy (mivel a fegyver háza a cső fölé ér) a géppisztoly frontjára, a cső fölé fegyverlámpa erősíthető, de emellett a cső alatt is kialakítottak egy rövid másodlagos Picatinny sínt, ráadásul opcionálisan további két sínszakasz rögzíthető a fegyver két oldalára.


Életút:

A Vector radikális kialakításának ára a rendkívül hosszú fejlesztési idő volt: az első példányokat csak 2009-ben értékesítették, annak ellenére, hogy a tulajdonos Gamma AVG számos mérnököt és veterán katonát bevont a programba, valamint igénybe vette az ARDEC segítségét is a géppisztoly kifejlesztéséhez. A teljes fejlesztési periódus 7 évig tartott, ebből az első 5 évben kidolgozták a csillapítórendszert, majd a második fázisban megalkották az ezt használó Vector géppisztolyt.

A típust kifejezetten speciális alakulatok részére fejlesztették ki: csillapító mechanizmusa miatt a fegyver sorozatlövés esetén is relatív pontos, ugyanakkor még a hosszú csövű karabély változat effektív lőtávolsága is csupán 64 méter, miközben a Vector bonyolult és drága géppisztoly. A gyakorlatban a Vector hatékonyan csillapítja az első lövés erejét, az ezt követőket azonban a fizika törvényei miatt nem tudja teljes mértékben mitigálni (lövéskor a fegyver nem emelkedik, ehelyett vibrál) - ezzel szemben egy fatusás, nyílt tömegzáras géppisztolynál sorozatlövés esetén a fegyver háza és a lövő válla hatékonyan elnyeli pisztolytöltény hátrarúgását és csupán a cső emelkedését kell kompenzálni.

A pisztolylőszerből fakadó rövid lőtávolság és erő mellett a Vector további problémája, hogy bár a fegyver tűzváltókarja és biztosítókarja kétkezes, a jobboldali hüvelykivető, felhúzókar és tárkioldó átszerelésére nincsen lehetőség, ezért balkezesek számára a géppisztoly nem ideális választás.

A gyakorlatban a Vector nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a sokkal elterjedtebb MP5-össel és más típusokkal (pl.: a golyóálló mellények leküzdésére képes lőszert tüzelő FN P90-essel és HK MP7-essel) összehasonlítva a géppisztoly nem rendelkezik lényegesen jobb tulajdonságokkal, miközben a csillapító rendszer növeli a fegyver komplexitását és karbantartás-igényét, ráadásul szokatlanul nagy helyet foglal és tusa nélkül nehézkesen használható.

Klasszikus géppisztoly probléma, hogy a Vector jelentős tűzgyorsasága ellenére 20-30 töltényes tárakból tüzel, amelyeket sorozatlövés esetén 1-1,5 másodperc alatt kiürít, ezért a fegyver csak rövid sorozatokat leadva hatásos, ahol viszont nem érvényesül a jelentős tűzsűrűség előnye.

Mindezek miatt a fegyvert eddig mindössze egyetlen ország, Thaiföld rendseresítette: a thaiföldi hadsereg, a Kong Thap Bok Thai (angol rövidítéssel RTA) és a thai rendőrség, a Tamruat Haeng Chat (angol rövidítéssel (RTP) különleges alakulatai. A katonai megrendelések mellett a KRISS vállalat a kezdetektől az amerikai polgári piacra koncentrált. A fegyverből több mint egy tucat változat alakítottak ki különböző kaliberben, csőhosszal és tárkapacitással. A négy fő változat közül a Vector SMG a bázismodell (sorozatlövő, kizárólag állami megrendelőknek), az Vector CRB egy hosszú csövű karabély, míg a Vector SBR egy rövid csövű variáns, a Vector SDP pedig egy tusa és első markolat nélküli ”pisztoly” (a baloldali fotón egy Vector SDP látható).

A CRB, SRB és SDP összes alváltozata kizárólag félautomata változatban elérhető (új sorozatlövő fegyvert az Amerikai Egyesült Államokban sem vásárolhat magánszemély). A géppisztoly csillapító rendszere félautomata módban különösen hatékony, ugyanakkor sorozatlövés hiányában gyakorlatilag nem több egy túlméretezett pisztolynál.

A Vector az amerikai polgári fegyverpiac tipikus terméke: a fegyver futurisztikus külsővel rendelkezik (emiatt számos akciófilmben és számítógépes játékban felbukkan), ráadásul működési módja is különleges, ezért jelentős ismertségre tett szert, emiatt számos civil vásárol belőle, noha a félautomata változatok gyakorlatilag csak alakjukban és a katonai fegyverrel történő képzettársítás révén kapcsolódnak az eredetihez.

A cég marketing-stratégiája ennek ellenére sikeres: amíg más új fegyverek, köztük a hasonlóan futurisztikus H9-es pisztolyt gyártó Hudson tőke hiányában néhány év alatt csődbe ment, a KRISS (a tulajdonos Gamma AVG pénzügyi támogatása révén) több mint egy évtizede kínálja a Vector-t, amelyből újabb és újabb változatokat dob piacra (jelenleg több mint egy tucat második generációsnak nevezett modellt kínálnak különböző színű polimer házakkal).

A géppisztoly mellett a KRISS vállalat tervezett egy azonos csillapító rendszert használó pisztolyt (KARD) és egy nehézgéppuska-variánst (MVS), de ezek nem valósultak meg (a 2017-től gyártott, .22-es kaliberű KRISS DMK 22 „Defiance” felső kategóriás gyakorlófegyver egy AR-15-ös variáns, nincs köze a Vector géppisztolyhoz).

Összességében elmondható, hogy a KRISS Vector egy egyedi géppisztoly, amely nem vált sikeres katonai fegyverré (magát a csillapítórendszert egyetlen sorozatgyártású fegyver sem másolta), de (hasonlóan az izraeli Desert Eagle pisztolyhoz) jelentős média-figyelem övezte, amelyet kihasználva a gyártó sikerrel hódította meg a polgári piacot.


Műszaki adatok:

Gyártó: KRISS USA

Típusnév: Vector

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 2009

Tervező: tervezőcsapat

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 2700 g

Teljes hossz: 410 mm (nyitott tusával 620 mm)

Csőhossz: 140 mm

Kialakítás:

Működési elv: késleltetett tömegzáras

Tárkapacitás: 10, 17, 25 db

Irányzék: (lehajtható) fém irányzék, 2 db Picatinny sín

Lőszer:

Neve: .45 ACP

Mérete: 11,43x23 mm

Lövedék tömege: 15 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 1200 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ismeretlen m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.