Konsztruktorszkoje Büro Priborosztrojényijá PP-2000

„Szélsőséges ötletek”


Tervezés:

A géppisztolyok az első világháború legvégén jelentek meg és a háborút követően (az 1930-as évek végére) fokozatosan elterjedtek, a Szovjetunióvá átkeresztelt Oroszországban azonban a kommunista vezetés nem ismerte fel a bennük rejlő lehetőségeket, ezért betiltotta a géppisztolyokat.

Ennek az lett a következménye, hogy amikor a szovjetek 1939 végén megtámadták a szomszédos Finnországot, hatalmas veszteségeket szenvedtek a Suomi KP/-31-es géppisztollyal felszerelt, óriási létszám-hátrányban harcoló finn csapatoktól (kevesek által ismert tény, hogy a világ legeredményesebb mesterlövésze, az e háborúban - Moszin-Nagant ismétlőpuskával - 505 igazolt találatot elérő finn Simo Hayha további legalább 200 szovjetet ölt meg KP/-31-es géppisztollyal).

A szovjetek ezért lemásolták a KP/-31-est, megalkotva a PPD-40-es és PPS-41-es géppisztolyokat, amelyet a második világháború alatt sikerrel használtak a németek ellen (a géppisztolyból olcsóbb, a sorozatgyártás igényeinek jobban megfelelő modelleket is gyártottak PPSz-42 és PPSz-43-as jelzéssel).

A második világháború után a Szovjetunió is nagy számban gyártott öntöltő puskákat (pl.: SzKSz karabély), majd megkezdte az Ak-47-es gépkarabély nagyüzemi előállítását. A szovjet döntéshozók - ahogy nyugaton is - ebben a helyzetben úgy gondolták, hogy a géppisztoly az ismétlőpuskához hasonlóan elavult, azt a gépkarabély egyetlen fegyverben kiváltja, ezért az addig használt géppisztolyokat leselejtezték, újakat pedig nem fejlesztettek (ez alól a keleti blokkban kivételt képezett Csehszlovákia).

Az egyetlen szovjet kivételt az APSZ-9 „Sztecskin” jelentette: egy sorozatlövésre képes automata pisztoly, amelyet tiszteknek szántak, hogy kisméretű és könnyű, de nagy tűzerejű önvédelmi fegyverrel szerelhessék fel őket, azonban a Sztecskin (az azonos koncepciójú olasz Beretta Model 93R-hez hasonlóan) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és néhány év után kivonták a szolgálatból (a későbbiekben már csak szovjet különleges alakulatok használták).

A hidegháború alatt a Szovjetunió is megkezdte az átállást a kiskaliberű (5,45 mm-es köztes lőszert használó) gépkarabélyra (AK-74), amelyből rövidített (eredetileg légideszantosoknak szánt) változatot is gyártottak (AKSz-74U), ezért a diktatúra fennállása alatt nem jelentkezett igény a géppisztolyokra. A Szovjetunió széthullását követően azonban azonnal újraindult a géppisztolyok tervezése Oroszországban (részben azért, mert a szükségtelenül nagy méretű orosz hadiipar megkezdte a túlélésért folytatott küzdelmet).

Az egyik legnagyobb állami fegyvertervező iroda, a Konsztruktorszkoje Büro Priborosztrojényijá (röviden KBP) elsőként a PP-90-et, teljes nevén Pisztolet Pulemet 90-et (orosz; 1990-es géppisztolyt) mutatta be - ez gyakorlatilag az amerikai ARES FMG 9 mm-es Makarov kaliberre átalakított másolata volt; egy összecsukható, rejtve viselhető géppisztoly, kifejezetten testőrök számára.

A következő lépés a szintén sikertelen (neve ellenére a PP-90-eshez nem kapcsolódó) PP-90M1 volt, valamint a PP-90-es praktikusabb, nem összecsukható változata; a PP-93. E típusokat csak kis számban használták biztonsági erők, 1996-ban azonban a fejlesztő KBP iroda bemutatta a PP-19 „Bizon” géppisztolyt. Ez gyakorlatilag egy AKSz-74-es (az AK-74-es behajtható tusás változata), de a PP-19 a korábbi PP-90M1-es (az amerikai Calico M960-ason használthoz hasonló) csavarvonalú tárat kapott.

A Bizon-t a gyártó számos alkalommal módosította, amikor azonban az ezredfordulón az orosz különleges alakulatok új sorozatlövő önvédelmi fegyvert igényeltek, a KBP nem a PP-19-essel, hanem egy teljesen új géppisztollyal pályázott: ez lett a PP-2000, teljes nevén Pisztolet Pulemet 2000 (orosz; 2000-es géppisztolyt).


Konstrukció:

A PP-2000-es a géppisztolyok új generációjához tartozik: a fegyver rendkívül kompakt (hossza behajtott tusával mindössze 340 mm és kihajtott tárral is csak 555 mm), üres tömege pedig alig 1,5 kg, amit polimerek nagyarányú használatával és egyedi kialakítással értek el. A 182 mm hosszú csővel rendelkező orosz géppisztolynak külsőre két megkülönböztető jegye van. A fegyver felépítése a csehszlovák Sa vz. 23-aséhoz hasonlóan ”T” elrendezésű (a tár magában a markolatban található), de a PP-2000-es rendelkezik egy (a fegyverbe épített), jellegzetes alakú első markolattal, valamint a fegyver csöve fölött (első látásra második csőnek tűnő) felhúzókar kapott helyet.

A korábbi szovjet géppisztolyokkal szemben a PP-2000-es a világszerte elterjedt, nyugati 9x19 mm-es Parabellum kalibert tüzeli (ez jelentősen szélesíti az export-lehetőségeket). A szabványos lőszer mellett a géppisztoly alkalmas az azonos méretű, de nagyobb erejű orosz 7N21-es és 7N31-es lőszerek tüzelésére is, amelyeket kifejezetten könnyű golyóálló mellények leküzdésére szántak.

A PP-2000-es futurisztikus alakja ellenére hagyományos rendszerű, szabad hátrasiklású tömegzáras géppisztoly, tűzgyorsasága percenként 6-800 lövés. A fegyver felhúzó karja a cső fölötti rúd, amelynek első szekciója balra kihajtható (megkönnyítve a hátrahúzását). A géppisztoly minimális hosszát az egyedi, kb. 100 fokban elforduló ütőszeggel, valamint azzal érték el, hogy a helyretoló rugó nem a cső vonalában, hanem felette kapott helyet.

A típus gyakorlatilag bullpup kialakítású - a tár az elsütőbillentyű mögé került - ezért azt hosszú rúd köti össze az elsütő-mechanizmussal. Az orosz géppisztoly egyes- és sorozatlövésre egyaránt képes, tűzváltó-karja bal oldalt, a markolat mögött található. A PP-2000-es 20 töltényes tárral rendelkezik, de használható hozzá lényegesen hosszabb, 44 töltényes tár is.

A PP-2000-et minimális tömegű, fémhuzal-tusával látták el, amelyet a géppisztoly jobb oldalára lehet behajtani. A PP-2000-es egyedi megoldása, hogy a géppisztoly házának hátsó része üreges: a fémhuzal tusát eltávolítva a farba egy második 44 lőszeres tár akasztható be, amely nemcsak többlet-lőszer tárolására szolgál, de egyben ideiglenes tusa szerepét is betölti.

A géppisztoly házának felső részén Picatinny-szereléksínt építettek be, amely minden NATO-szabvány (elsősorban nyugati) optikai irányzék, éjjellátó és más taktikai kiegészítő felszerelését lehetővé teszi. A géppisztoly csövére hangtompító, az első markolatra pedig elemlámpa erősíthető.


Életút:

A PP-2000-es fejlesztése és szolgálatba állítása forráshiány miatt elhúzódott, ezért csak 2006-ban rendszeresítették. Orosz eredete ellenére a PP-2000-es nyugati gépfegyverek jellemzőivel rendelkezik: részben műanyagból készült, tömege alacsony, nyugati kalibert tüzel és nyugati eredetű szerelék-rögzítő rendszerrel látták el, ugyanakkor (a részben burkolatlan mechanizmus miatt) katonai szolgálatra csak korlátozottan alkalmas.

A PP-2000-est kifejezetten az új generációs nyugati géppisztolyok, köztük az FN P90 és a Heckler & Koch MP7-es konkurensének tervezték, azonban inkább hasonlít a különlegességekért rajongó amerikai civileknek gyártott, hobbi-célú fegyverekre, mint professzionális géppisztolyra.

A típus előnye ugyanabból fakad, mint a hátránya. A PP-2000-es a világ egyik legkönnyebb, igen kis méretű géppisztolya, ugyanakkor ezt olyan megoldásokkal érték el, amelyek miatt használata és karbantartása szakértelmet és odafigyelést igényel (ilyen például a géppisztoly kiálló, előre-hátra mozgó felhúzó-karja, amely potenciális veszélyforrás, azonban nem lehet burkolattal lezárni, mivel ezzel tehető a fegyver tűzkésszé).

A nem feltétlenül praktikus megoldások ellenére a PP-2000-est Oroszországban a rendőrség új géppisztolyának választotta, ugyanakkor a típus mellett rendszeresítette a konkurens Vityaz-SN-t is, amely a Bizon-hoz hasonlóan az AK-74-esre épül (emiatt nagyobb és nehezebb, de egyszerűbb és megbízhatóbb).

Egzotikus formája miatt a PP-2000-es több filmben és videojátékban feltűnt, de hiányosságai miatt a világ egyetlen hadereje sem vásárolta meg, igaz, korlátozott mennyiségben több kisebb rendvédelmi szervezet is rendszeresítette.

Természetesen a problémák mellett a típus több pozitívummal is bír: kis tömege és mérete miatt ideális zárt terekben (épületekben, járművekben) történő használatra, emellett relatív alacsony tűzgyorsasága, egyrészt kontrollálhatóvá teszi, másrészt (a nagyobb kapacitású tárral) ritkábban kell újratölteni.

A PP-2000-est az orosz különleges alakulat, a Szpecnaz is alkalmazza és kétségtelenül a világ egyik legkönnyebben felismerhető sorozatgyártott fegyvere, jövője azonban kétséges, mert Oroszországon kívül eddig csekély érdeklődés jelentkezett a típus iránt, míg hazájában a Vityaz-SN mellett a korábbi (szintén kifejezetten rendvédelmi erőknek szánt) OTs-02-vel és a PP-91-es géppisztolyokkal is fel kell vennie a harcot.


Műszaki adatok:

Gyártó: Konsztruktorszkoje Büro Priborosztrojényijá (KBP)

Típusnév: PP-2000 (Pisztolet Pulemet 2000)

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 2006

Tervező: V. P. Grijazev, B. I. Kuzecov és A. I. Rasszkazov

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: ~ 1500 g

Teljes hossz: 550 mm (behajtott tusával 340 mm)

Csőhossz: 182 mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad hátrasiklású tömegzáras

Tárkapacitás: 20 vagy 44 db

Irányzék: fém irányzék (Picatinny-sín)

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 600-800 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ~ 500 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.