Kongsberg Vapenfabrikk Krag-Jorgensen

„Oldalt-töltő utakon”


Tervezés:

Ahogy az az Elfnet.hu számos más, korabeli lőfegyverekkel foglalkozó cikkében is szerepel, az 1800-as évek második felében a kézifegyverek robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül, amit két találmány elterjedése tett lehetővé. Ezek közül az első az egyesített fém töltény bevezetése volt, amely egyetlen lezárt, a környezeti, illetve kisebb mechanikai behatásokra gyakorlatilag érzéketlen házban tartalmazta a lövéshez szükséges lövedéket, lőpor-töltetet és a gyújtótöltetet is.

Ez nemcsak azért volt fontos, mert ezáltal jelentősen egyszerűsödött a fegyverek használata és tovább nőtt a tüzelési sebesség, de azért is, mert az egyesített fém lőszer lehetővé tette a korábbiaknál lényegesen egyszerűbb töltési mechanizmusok elterjedését, még inkább növelve a tűzgyorsaságot. A másik fontos újdonság a füst nélküli lőport használata volt, amely gyakorlati előnyei (minimális füstképződés, tüzelést követő égéstermékek minimális aránya) mellett az addig használt fekete füstű lőpornál lényegesen hevesebben égett, ami kisebb kaliber mellett is nagyobb hatótávolságot szavatolt.

Ezen új találmányok rövid időn belől utat találtak a haderőkhöz és a nagyhatalmak mellett a kisebb európai országok is igyekeztek átfegyverezni hadseregüket a legújabb kézifegyverekre. Közéjük tartozott Norvégia is, amely 1876-ban rendszeresítette a négy évvel korábban Ole Herman Johannes Krag és Axel Jacob Petersson által tervezett Krag-Petersson ismétlőpuskát (M1876). Rendszeresítésekor a fegyvert dicsérték, mert az addig használt amerikai Remington M1867-essel szemben hüvelykivetése megbízható volt, miközben tűzgyorsasága és pontossága is megfelelő volt.

A gyors fejlődés azonban hamarosan a Krag-Petersson-t is elavulttá tette, lévén ez a fegyver cső alatti tárral rendelkezett és fekete füstű lőporos, peremgyújtásos, 12,17 mm-es lövedéket tüzelt. Erre válaszul a norvégok rendszeresítették az M1884-es Jarmann ismétlőpuskát, amely már a későbbiekben is használt (de nem forgó működésű) tolózáras kialakítással rendelkezett és központi gyújtásos, 10,15 mm-es (kezdetben papírt is tartalmazó fekete füstű lőport, később füst nélküli lőport tartalmazó) töltényt tüzelt.

Eközben Krag-Petersson-t tervező Ole Krag Erik Jorgensen (az ”o” áthúzott) fegyverkovács segítségével megtervezett egy speciális, kapszula rendszerű tárat. 1886-ban Dánia új szolgálati fegyvert rendszeresített, ezért a páros adaptálta a Jarmann ismétlőpuskához a tárukat, majd a prototípust benyújtották tesztelésre. A dánokat érdekelte a koncepció, azonban több módosítási igényt jeleztek és nem kívánták a korlátozott képességű Jarmann ismétlőpuskát rendszeresíteni.

Ezt követően a fegyvert (más fegyverkovácsokkal konzultálva) áttervezték, egyesítve a Krag-Petersson és Jarmann, illetve más ismétlőpuskák megoldásait, megalkotva egy teljesen új puskát. Hosszú tesztelést követően a dánok végül 1889-ben ezt a továbbfejlesztett fegyvert rendszeresítették, amelynek változatai később Krag-Jorgensen (vagy röviden Krag) összefoglaló néven váltak ismertté.


Konstrukció:

A Krag-Jorgensen ismétlőpuska egy összefoglaló név, gyakorlatilag három fegyvert takar, amelyet Dánia, Norvégia és az Amerikai Egyesült Államok rendszeresített. Mindhárom fegyver azonos rendszerű, azonban a gyártásuk között eltelt idő, valamint az eltérő kaliber miatt méret- és tömeg adataik eltérnek. A leghosszabb az elsőként bevezetett dán modell, amelynek alapváltozata 1328 mm hosszú, ebből 832 mm-t tesz ki a cső és a fegyver tömege 4,28 kg. Az amerikai változat 1245 mm-es hosszával a három közül a legrövidebb (a cső hossza 762 mm), míg a norvégok által rendszeresített 1268 mm hosszú, de a cső hossza csak 760 mm. Mind az amerikai, mind a norvég változat tömege 4,22 kg.

Mindhárom rendszeresítő ország saját, új tervezésű töltényét használta a Krag-Jorgensen puskához: a dánok a 8x58 mm-es peremes „Danish Krag” töltényt, az amerikaiak a 7,8x59 mm-es „.30-40 Krag” töltényt, a norvégok pedig a 6,5x55 mm-es „6.5x55 Swedish” töltényt: utóbbi perem nélküli, előbbi kettő peremes kialakítású volt, már mindhárom töltény füst nélküli lőport tartalmazott.

A Krag-Jorgensen ismétlőpuska a zár működését tekintve azonos más országok későbbi ismétlőpuskáihoz: a fegyver központi eleme egy forgó tolózár, amely a tárból a töltényűrbe tolja a töltényeket. A puska technikailag egyetlen reteszelő-szemölccsel rendelkezik, ezt magán a záron található, reteszelő-szemölcsként viselkedő sín egészíti ki. Mivel a két szemölcs nem egymással szemben helyezkedik el, erős igénybevétel esetén a zár deformálódhat (a fellépő csavaró igénybevétel miatt).

Kisebb különbség, hogy a dán fegyverek zártömbjét 90 fokban lehet elfordítani (függőlegesből vízszintes helyzetbe), míg a késői amerikai példányok szintén 90 fokban fordulnak el, de kb. 45 fokos felső állással rendelkeznek és zárt állapotban a forgó-tolózár záróhengere rásimul a puskára (ehhez a fegyver fa házából ki kellett vágni egy darabot).

A Krag-Jorgensen töltő-mechanizmusa ritkán használt megoldású. Amíg az ezt megelőző ismétlőpuskák többsége csőtárral rendelkezett, a későbbiek pedig beépített, majd kivehető doboztárral, addig ez a norvég puska az ún. kapszula-rendszerű tárat kapta.

Ennek lényege, hogy a fegyver tárát nem függőlegesen építették be, hanem döntött ”C” alakban: a tár a fegyver bal oldalán kezdődik, majd alatta folytatódik és a puska házát követve függőlegesen, a jobb oldalon ér véget. Kezdetben Krag és Jorgensen teljes kapszulát képzelt el, 10 töltényes tárral, ezt később ún. fél-kapszulává rövidítették, 5 töltényt befogadó tárral és a sorozatgyártású modellek már oldalsó nyitásúak voltak. A dán fegyvereken a tár előrefelé nyitható, míg az amerikai modell oldalra lebillen.

E kialakítás egyik előnyös tulajdonsága az ún. ”topped off” képesség; további töltények betöltésének képessége egy tüzelésre kész fegyverbe. Ezt más korabeli fegyverek nem tudták megtenni, mivel a táruk nem volt kivehető és szinte minden puskába további töltényeket csak a zár nyitásával lehet betölteni (lévén felülről töltenek), míg a Krag-Jorgensen puskák oldalsó táránál ez nem okoz problémát (a fegyver ezen képessége az amerikai döntéshozók számára kiemelten fontos volt, noha gyakorlati haszna megkérdőjelezhető). Más korabeli ismétlőpuskákhoz hasonlóan a Krag-Jorgensen is korai változatai is rendelkeznek tár-leválaszó karral, amelyet benyomva a fegyver egylövetűvé alakítható (a zár előre mozgatva nem tol újabb töltényt a töltényűrbe, azt a lövésznek egyesével kell behelyeznie).

A kapszula-tár kialakításából fakadóan nem tölthető hagyományos töltőléccel (mivel a tár nem egyenes), ugyanakkor a felmarkolt töltények könnyen a tárba nyomhatók, majd a tárat visszazárva rögzíthetők.

Az amerikai Krag-Jorgensen puskákat már ellátták biztosítóval, míg ez a korábbi dán példányokról hiányzik, de 1910-től a még rendszerben álló dán példányokra ezt utólag felszerelték. A fegyver eredetileg kizárólag fém irányzékkal készült, de késői amerikai mesterlövész-változatait már ellátták Cataract céltávcsővel (a középvonaltól balra eltolva), emellett a legtöbb modellre bajonett erősíthető.


Életút:

Ahogy az fentebb is olvasható, a Krag-Jorgensen ismétlőpuska három országban készült, a dán, amerikai és norvég haderők számára, mindhárom esetben több modellváltozatban: a dán M1889-es alapváltozat mellett az M1889 Rytterkarabin, amely nevének megfelelően rövidített lovassági változat volt, illetve az M1889 Ingeniorkarabin a két változatot egyesítető, rövidebb kivitelben (e fegyver alkalmas volt bajonett felerősítésre).

Az első világháború után megjelent a dánok által használt rövidített (de bajonettel is felszerelt) M1889-23 Rytterkarabin lovassági, M1889-24 Artillerkarabin tüzérségi és M1889-23 Fodfolkskarabin gyalogsági modell, míg 1928-ban az M1889-23 Finskydningsgevaer mesterlövész-puska (utóbbi precízen állítható, de továbbra is fém irányzékkal).

Nem sokkal a dán rendszeresítést követően az Amerikai Egyesült Államok, amelynek hadserege az ország fejlett kézifegyver-ipara ellenére még mindig egylövetű, fekete lőporos töltényt tüzelő puskákkal rendelkezett, nyílt pályázatot írt ki új kézifegyver beszerzésre. Összesen 53 különböző európai puska vett részt a pályázaton, amelyből 1892-ben a Krag-Jorgensen került ki győztesen (részben a már említett topped off képessége miatt).

Az amerikai tervezőket azonban feldühítette, hogy az ország nem hazai (amerikai) puskát rendszeresített, ezért kérésükre megismételték a teszteket, de ez ismét a Krag-Jorgensen győzelmét hozta, viszont az amerikai rendszeresítés a megismételt megmérettetés és az új lőszer okozta problémák miatt elhúzódott. Ole Krag, aki rendszeresen az Amerikai Egyesült Államokba látogatott, igyekezett megoldani a felmerülő problémákat, ezért több tucat kisebb változtatást vezettek be a fegyvereken (pl.: zárakasztó bevezetése, a cső alatti hosszú tisztítórúd helyett háromrészes, a tusában tárolt tisztítórúd kialakítása, a fa ház és egyes alkatrészek vastagítása, alakjuk gyártás-egyszerűsítést szolgáló módosítása).

A rendszeresítés éve után M1892-esként jelölt fegyvert az M1896-os és M1898-as puskák követték. Mindhárom változatból több altípus létezett (ahogy bevezetésre kerültek a módosítások) és mindháromból gyártottak rövidített karabély változatot, emellett az M1899-es kizárólag karabély-kialakításban készült. Az amerikai Krag-Jorgensen ismétlőpuskákat nem a Kongsberg Vapenfabrikk, hanem az Amerikai Egyesült Államok állami fegyvergyára, a Springfield Armory készítette (túlnyomórészt amerikai felhasználásra, míg az M1899-est Fülöp-szigeteki exportra).

Az amerikai tesztekkel egy időben Svédország és Norvégia közös programot indított egy, mindkét ország által rendszeresíteni kívánt ismétlőpuska megtalálására. Miután megállapodtak az új, 6,5 mm-es töltény használatáról, kiválasztották az ezt használó fegyvert - ezen a megmérettetésen szintén a Krag-Jorgensen nyert, megelőzve a Mannlicher és Mauser ismétlőpuskákat.

A norvég puskákat a Kongsberg Vapenfabrikk, míg a lényegesen kisebb számban előállított svédeket az Österreichische Waffenfabrikk Gesellschaft (Steyr) gyártotta. A norvég puskák is több változatban készültek (a teljes hosszúságú M1894-estől a számos karabély-modellen keresztül az M1930-as mesterlövész-puskáig).

A dán, norvég és svéd Krag-Jorgensen-eket hosszú ideig nem használták, az amerikai példányokat viszont bevezették az Amerikai Egyesült Államok közép- és dél-amerikai inváziói során, majd ezt követően az Amerika-barát rezsimek számára a tengeren túli ország kisebb tételnyi Krag-Jorgesen puskát át is adott, amely ezért többek között szolgáltak Haitin, Nicaraguában és Dominikán. A norvég modellből a dél-afrikai búrok szereztek be, melyeket az őket megtámadó britek ellen használtak.

Az elsődleges rendszeresítők kedvelték a fegyver megbízható, pontos és sima működését, azonban a kapszula-tárat csak egyesével lehetett újratölteni, ami lényegesen lassabb volt, mint a függőleges doboztárakhoz használt töltőléces újratöltés.

Az első világháború kezdetére már egyértelmű volt, hogy a Krag-Jorgensen puskákkal felszerelt alakulatok a lassabb töltés miatt hátrányban vannak, ennek ellenére még az első világháború után is használták őket. Norvégia lerohanását követően a németek újraindították a puska előállítását, részben korábban gyártott alkatrészekből. A több mint félmillió példányban gyártott Krag-Jorgensen-ek utolsó példányait polgári használatra alakították át, emellett több specializált modellt is előállítottak, köztük egy szigonypuskát és különböző gyorstöltőket befogadó modelleket (ezeket a hadseregek nem rendszeresítették).

Megjelenésekor a Krag-Jorgensen kiváló fegyvernek számított (hasonlóan a gyorsan meghaladott francia M1886 Lebel-hez) és a fejletlen logisztika miatt a lassabb töltést paradox módon a dánok és az amerikaiak is előnyösnek tartották, a századfordulóra azonban egyértelművé vált, hogy az ismétlőpuskák leghatékonyabb töltési módja a függőleges (később egyben kivehető) doboztár, ezért a norvég fél-kapszula tárat katonai puskák már nem használták.


Műszaki adatok:

Gyártó: Kongsberg Vapenfabrikk, Springfield Arsenal, Steyr

Típusnév: Krag-Jorgensen M1889

Típus: ismétlőpuska

Megjelenés éve: 1899

Tervező: Ole Herman Johannes Krag, Erik Jorgensen

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4280 g

Teljes hossz: 1328 mm

Csőhossz: 832 mm

Kialakítás:

Működési elv: forgó-tolózáras

Tárkapacitás: 5 lőszer (fél-kapszula tár)

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: Danish Krag

Mérete: 8x58 mm R (peremes)

Tömege: 15 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 580 m/s (korai, gömbölyű hegyű töltény esetén)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.