Ishapore Rifle Factory INSAS

„Romlott indiai vegyesfelvágott”


Tervezés:

India több évezredes múltra tekint vissza, de az óriási lakosságú területen sokáig egymással harcoló törzsek éltek és több évszázadokon át fennmaradó birodalom bölcsője és sírja volt (pl.: Gupta birodalom, Pallavák királyság, Delhi Szultanátust). A XVI. században az indiai szubkontinenst az iszlám Mogul Birodalom foglalta el, de erejük két évszázad alatt elvesztett, felőrölték az egymással harcoló indiai államok. Ezt kihasználva kezdetben a portugálok, majd a Brit Kelet-indiai Társaság egyre nagyobb teret nyert.

Utóbbi vállalatot 1600-ban alapították az Indiában (akkori nevén Kelet-Indiákon) történő kereskedés lebonyolítására. A Brit Kelet-indiai Társaság 16012-ben megszerezte a Mogul Birodalom kereskedelmi jogait: e cég kezdetben elsősorban luxuscikkek kereskedelmével foglalkozott, de a hanyatló Mogul Birodalom árnyékában saját védelmére haderőt szervezett és az 1700-as években már egyre inkább beleavatkozott a birodalom politikájába is.

A haldokló birodalom háborút robbantott, de ezt az angolok fejlettebb haderejükre támaszkodva leverték, megalázó béke aláírására kényszerítve a Mogul Birodalmat. Az 1800-as évek legelején a britek átfogó hadjáratot indítottak, amellyel az évszázad közepére gyakorlatilag bekebelezték Indiát, amely a Brit Birodalom ékkövévé vált. A koronagyarmatnak is nevezett India ekkortól brit uralom alatt állt, haderejét is brit mintára építették fel és brit fegyverzettel látták el, mivel az elmaradott ország érdemi (modern) hadiiparral nem rendelkezett.

Az angolok Indiában széles körű fejlesztésekbe kezdenek, meghonosítva a brit oktatást, parlamentarizmust és átfogó logisztikai fejlesztéseket végeznek (utakat és vasútvonalakat építenek). Ezzel párhuzamosan az országban már az 1850-es évektől megfogalmazódott a nemzeti identitás és az önállóság gondolata, de ezt az első világháború után sem tudták elérni: az angolok számára az ország túlságosan nagy és erős volt ahhoz, hogy elveszítsék.

Az 1930-as évek elején Nagy-Britannia létrehozza a (brit) Nemzetközösséget, a korábbi gyarmatait vele gyakorlatilag egy szintre emelve, de egyes indiai politikusok - köztük Mohandász Karamcsand Gandhi - ezzel nem elégedtek meg és folytatták az ellenállást. A második világháború után az Egyesült Királyság megpróbált egy gyenge, irányítható központi rendszer kiépítésével, de a meggyengült ország a fennhatóságát nem tudta visszaállítani, ezért 1947 augusztusában korábbi gyarmatát független Pakisztánra és Indiára osztotta fel.

A független Indiának azonban komoly nehézségekkel kellett szembenéznie: a hindu/buddhista India és a muszlim többségű Pakisztán között szinte azonnal komoly feszültség alakult ki és a két fiatal ország a hidegháború alatt több határháborút folytatott a vitatott területek feletti uralom megszerzéséért. Az indiai-pakisztáni konfliktusok mellett a demokratikus országra veszélyt jelentett északi-keleti szomszédja, a kommunista Kína is, amellyel szintén több fegyveres konfliktusba keveredett.

India fegyverzete ekkor rendkívül vegyes képet mutatott: nagyszámú, még a britektől származó eszközét európai és amerikai felszereléssel igyekezett kiváltani, de szovjet felszerelést is vásárolt (India egyike volt az el nem kötelezett országok mozgalmának 4 alapítója közül). A külföldi fegyverek mellett India saját hadiipar kialakításán is dolgozott, megalkotva többek között a sikertelen HAL FN-24-es vadászrepülőt. Az ország emellett szert tett a (Nyugat-Európában rendkívül elterjedt) belga FN FAL gépkarabélynak a hüvelyk-méretezésű angol változatára, a brit L1A1-esre, majd ezt visszafejtette és 1A1 néven lemásolta.

Az öntöltő fegyverből később teljesen automata változatot is létrehoztak (1A), de a licencgyártású másolat sorozatgyártására az indiai ipar ekkor még csak nagy nehézségek árán volt képes, ezért a kész példányok kezdetben elnagyoltak voltak és a gyártás felfuttatása hosszabb időt vett igénybe. Az 1A alapvetően megfelelő fegyver volt, de az 1980-as években felmerült az igény az ekkorra elavult gépkarabély felváltására, amelyet egy teljesen Indiában tervezett gépkarabéllyal kívántak megoldani: ez lett az 1B1, ismertebb nevén INSAS, azaz az Indian New Small Arms System (angol; új indiai kézifegyver rendszer).


Konstrukció:

Az INSAS egy rendkívül érdekes gépkarabély, amely kiválóan reflektál India vegyes fegyverzetére. Amikor felmerült az 1A kiváltása, India tesztelte a szovjet AKM-et, amely az AK-47-es fejlesztett változata (a módosítások elsődleges célja a könnyebb gyárthatóság volt, emiatt házát forgácsolás helyett elsősorban préseléssel állították elő, a fát pedig műanyaggal váltották fel). Az INSAS tervezésénél az AKM-et másolták le, azonban számos más modern gépkarabélyból is loptak. A fegyver központi háza az AKM-re, összességében viszont a belga FN FAL gépkarabély utódjára, az FNC-re hasonlít - teljes hossza 960 mm (valamivel rövidebb az FNC-nél), tömege viszont annál nagyobb, üresen 4,15 kg (a cső hossza 464 mm).

Az INSAS-t úgy tervezték, hogy a nyugati világban általánosan elterjedt 5,56 mm-es NATO töltényt tüzelje, leegyszerűsítve a lőszer-utánpótlást. A gépkarabély az AKM-ből átvett gázelvezetéses, forgó zárfejes reteszelésű rendszert használja, gázregulátora viszont az FN FAL-éhoz hasonló. A fegyvert kezdetben fa tusával és markolattal gyártották, a mechanizmust préselt fém köpeny takarja. Ez utóbbi könnyen felismerhető az oldalanként több mint egy tucat szegecsről.

A fegyver tűzgyorsasága percenként valamivel 600 lövés feletti, ami elmarad a nyugati 5,56 mm-es gépkarabélyokétól, ugyanakkor csökkenti a lőszer-felhasználást (az 1B1 900 m/s-os kezdősebessége szintén kisebb a megszokottnál). A fegyver felhúzókarja az INSAS bal oldalán található: ez alakját és működését tekintve is hasonló a német Heckler & Koch G3-as karabély 5,56 mm-es utódján, a HK33-ason alkalmazotthoz. A fegyver egyes- és sorozatlövés mellett képes három lövéses rövid sorozat leadására; a tűzváltó kapcsolója szintén a gépkarabély bal oldalán található, a pisztolymarkolat felett, azonban az öntöltő puska-változat nem képes sorozatlövésre, a könnyű géppuska pedig három lövéses rövid sorozatra.

A gépkarabély jellegzetes, az osztrák Steyr AUG-éhoz hasonló, de kisebb kapacitású, 20 töltényt befogadó, áttetsző tárral készült, azonban képes a könnyű géppuska változathoz készült 30 töltényes tár befogadására is.

A fegyvert többféle kivitelben készítették: kezdetben fa, majd műanyag markolattal és tusával, de az izraeli Galil gépkarabélyon alkalmazotthoz hasonló fém, ún. ”csontváz” tusával is. A fa és polimer tusák végén fém fenéklemez található, amely ugyan nem teszi kényelmesebbé a tüzelést (ellentétben a gumibakokkal), viszont ellenállóbbá teszi a konstrukciót. A fa és polimer tusák fixek, a fémtusa oldalra behajtható (a fatusás változat a polimernél lényegesen nagyobb tömegű). Az INSAS-t hordfoggantyúval is ellátták, ezt a fegyver jobb oldalára vissza lehet hajtani.

A fegyverre az AKM-éhoz hasonló, túlélőkésként is használható bajonett erősíthető. A gépkarabély csövének végén lángrejtő található, amelyet úgy alakítottak ki, hogy alkalmassá váljon a NATO által rendszeresített puskagránátok kilövése (a modernizált változat csöve alá gránátvető is erősíthető). Az INSAS-t eredetileg fém irányzékkal gyártották (400 méterre kalibrálva), lehetőséggel optikai irányzék felszerelésére, később viszont bemutattak modern Picatinny-sínnel felszerelt változatot is, utóbbi alkalmasak minden ehhez illeszkedő nyugati optikai irányzék rögzítésére.


Életút:

Az INSAS gépkarabély gyártását 1998-ban kezdték meg és azonnal be is vetették az egy évvel későbbi Kargil háborúban (ez egy újabb, India és Pakisztán közötti konfliktus volt a vitatott hovatartozású, indiai fennhatóság alatt álló Dzsammu és Kasmír állam birtoklásáért). A harc kezdeti szakasza Ukrajna keleti területének Oroszország általi 2014-es elfoglalásához volt hasonló: Pakisztán lázadóknak álcázott katonákat küldött a területre, majd a beszivárgó egységeket katonákkal és pakisztáni felszereléssel erősítette meg. India azonban a légierő hathatós támogatásával megállította a támadókat, majd kiszorította a pakisztáni egységeket.

A konfliktus végén Pakisztán kénytelen volt feladni a megszerzett területeket, a helyszínre küldött indiai katonák azonban súlyos kételyeket fogalmaztak meg a fegyverrel szemben. A magashegyi harcok alatt a gépkarabély gyakran elakadt, a polimer műanyag tárak pedig eltörtek, emellett további műszaki problémák is felmerültek.

A hibákra reagálva 2001-ben az 1B bázismodellből kialakították az 1B1 változatot, amelyen igyekeztek kijavítani a hibákat. Ez különösen fontos volt, mert az INSAS-t komplett fegyvercsaládként fejlesztették, amelyet a teljes hadsereg használhat, ezért három fő változatban tervezték rendszeresíteni: öntöltő puskaként, gépkarabélyként és a szakaszok tűzerejét növelni hivatott könnyű géppuskaként.

Az új fegyver széles körű rendszeresítésekor problémát jelentett, hogy nem a korábbi 7,62 mm-es töltényt használta és az 5,56 mm-es NATO lőszerből hiány lépett fel. A hadsereg lehető leggyorsabb átfegyverzése miatt az INSAS mellett India nagy számban vásárolt AKM gépkarabélyokat is. Az indai rendszeresítés mellett az INSAS-t megvásárolta Bhután, Nepál és Omán hadserege, azonban a fegyverrel kapcsolatos problémák később is megmaradtak.

Az 1B műszaki problémáit, a tárak gyakori törését és a folyamatos baleseteket az 1B1-en sem sikerült kiküszöbölni, amit az indiai mellett a nepáli hadsereg is szóvá tett, de India tagadta a fegyver problémáit, arra hivatkozott, hogy a gépkarabélyt a nepáli katonák nem megfelelően használják. 2014-ben az indiai csendőrség, a CRPF kérte a gépkarabély selejtezését, annak megbízhatatlan működése miatt, végül 2017 elején bejelentették, hogy az INSAS gépkarabély gyártásával teljesen leállnak és megkezdik a fegyver kivonását.

Életútja miatt a nyugati szemmel rendkívül elnagyoltnak tűnő INSAS kudarcnak tűnhet és kérdéses, hogy a hidegháború utáni telített piacon érdemes volt-e egy jelentős külföldi megrendelő nélküli gépkarabélyt kifejleszteni, azonban a típus felfogható tanulópénznek is. Az INSAS ugyanis alapot biztosított több későbbi indiai gépkarabélynak, amelyekkel a hibákat igyekeztek orvosolni.

Amikor hosszú tagadás után elismerték a problémákat, elindult a MIR (Modified INSAS rifle; módosított INSAS puska) program, amely az 1C Excalibur gépkarabélyt eredményezte: egy, az elődjénél kisebb modellt, amely a remények szerint az INSAS minden hibáját kiküszöbölte (ld. balra). Az Excalibur bázisán kialakították a kisebb méretű Amogh karabélyt is, amely az indai 5,56x30 mm-es MINSAS töltényt tüzeli és kifejezetten közelharcra szánták, valamint a hasonló Kalantak gépkarabélyt (velük szemben a kortárs indiai Trichy gépkarabély viszont nem az INSAS-on, hanem az AK-47-esen alapul).

2014-ben elindult a Multi Calibre Individual Weapon System (MCIWS) program is, amely az INSAS egyik lehetséges utóda és ahhoz hasonlóan több más gépkarabélytól (köztük az AK-47-esből és az amerikai AR-15-ösből) lop, míg az átmeneti időre valószínűleg az Excalibur-t rendszeresítik. Ezen cikk írásakor, 2017 végén még nem ismert, hogy az Excalibur-t rendszeresítik-e (jelenleg tesztelés alatt áll) és ettől függetlenül az INSAS, India egyedi gépkarabélya még évtizedekig rendszerben maradhat, miközben a belőle kifejlesztett Excalibur feledtetheti elődje problémás teljesítményét.


Műszaki adatok:

Gyártó: Ishapore Rifle Factory INSAS

Típusnév: INSAS

Típus: gépkarabély

Megjelenés éve: 1998

Tervező: ismeretlen (tervezőcég: ARDE)

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4150 g

Teljes hossz: 960 mm

Csőhossz: 464 mm

Kialakítás:

Működési elv: gázelvezetéses, forgó zárfejes reteszelésű

Tárkapacitás: 20 vagy 30 db

Irányzék: fém irányzék, lehetőség optikai irányzék felszerelésére

Lőszer:

Neve: 5,56 NATO

Mérete: 5,56x45 mm

Tömege: 11,9 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 600-650 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 900 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.