Ingram MAC-10

„Irgalmatlan tűzerő egy cseppnyi testben”


Tervezés:

A kézifegyverek gyakorlatilag megjelenésüktől kezdve két nagy csoportba oszlottak: a kisméretű pisztolyokra, valamint a nagyméretű puskákra. A pisztolyok gyakorlatilag a ”teljes értékű” fegyverek csökkentett méretű változatai: rövidebbek és könnyebbek, ezáltal széles körben használhatók, de tűzgyorsaságuk és hatótávolságuk is kisebb, emiatt harcban csak korlátozottan alkalmazhatók.

A pisztolyok kezdetben csak királyok és nemesek gyönyörű vésetekkel díszített kellékei voltak, amelyek a díszkardokhoz hasonlóan tulajdonosuk gazdagságát és kifinomultságát hirdették, ténylegesen azonban alig használták őket.

A pisztolyok fejlődésében jelentős előrelépést jelentettek a revolverek, azaz forgópisztolyok megjelenése, mivel ezáltal jelentősen nőtt a tűzgyorsaság. A revolverek, majd az öntöltő pisztolyok megjelentek a hadseregek kelléktárában is, mint a tisztek, majd a gyalogosok másodlagos fegyvere, ami a városokban vagy más szűk terepen komoly előnyt jelentett.

Csakhogy a félautomata pisztolyok továbbra sem érték fel a nagyobb puskák képességeihez, ráadásul a második világháború végén terjedni kezdtek a gépkarabélyok, a puskák gyorstüzelő rokonai. A háború alatt azonban több ország egy másik fajta kézifegyvert, a géppisztolyt is rendszeresítette.

Ezen fegyverek a nehéz, általában kétfős kezelőszemélyzettel rendelkező géppuskánál lényegesen kisebbek voltak, gyakorlatilag a puska és a pisztoly közötti átmenetet képviselték. A géppisztolyok jellemzője, hogy méretük ugyan a gépkarabélyokéhoz hasonló (annál általában valamivel kisebbek), viszont nem puska-, hanem kisebb erejű pisztolylőszert tüzelnek.

Ez ugyan némileg csökkenti a hatásos lőtávolságot, viszont több előnye van: a fegyver tömege kisebb és több lőszert tárolhat, jelentős a tűzgyorsasága és azonnal „csípőből” tüzelve is használható.

A technológia további fejlődése a hidegháború alatt egy még újabb, még kisebb és könnyebb fegyvertípus létrejöttét is lehetővé tette: az automata pisztolyokét. Ezek olyan gépfegyverek, amelyek a géppisztolyokhoz hasonlóan pisztolylőszert tüzelnek és nagy tűzgyorsaságúak, viszont méretük alig nagyobb egy pisztolynál.

Az automata pisztolyok ismertebb képviselői a Luger P08-as, a vz. 61 „Skorpion” vagy az Uzi Pistol, de ezen kívül számos más modell is a piacra került: többek között a magyar KGP-9-es vagy jelen cikk tárgya, az Ingram MAC-10-es.

Utóbbi fegyvert az amerikai Gordon B. Ingram tervezte, aki korábban Model 6 néven tervezett egy, a legendás Thompson-hoz hasonló, olcsó géppisztolyt.

Új terve szintén egy egyszerű és olcsó fegyverről szólt, amely a kis méretet egyesítette a nagy tűzerővel. A fegyver eredetileg a MAC M10 nevet kapta az Ingram által alapított Military Armament Corporation fegyvergyártó után és a MAC-10 jelölést a gyár sosem használta, később mégis ez terjedt el.


Konstrukció:

A MAC-10-es egy rendkívül kompakt automata fegyver, a hosszabb változat (betolt válltámasszal, hangtompító nélkül) is mindössze 267 mm-t tesz ki.

Annak ellenére, hogy több, megjelenésekor rendkívül modernnek számító részlettel rendelkezett, az M10-es egyszerű felépítésű fegyver, magát a géppisztoly vázát egyszerűen egy téglalap alakúra hajlított vastag acéllemez alkotja (az összes alkatrészre jellemző az egyszerű, masszív kialakítás). Egyszerűsége miatt a fegyver gyártása nem volt költséges, néhány mozdulattal szétszerelhető és ehhez szerszámokra sincs szükség.

Az M10-est eredetileg a .45 ACP lőszerre tervezték, amelyet számos amerikai kézifegyver, köztük a legendás M1911-es pisztoly is használ. A 11,5 mm-es .45 ACP-lőszer ugyan alacsony kezdősebességű (az M10-es esetében a csőtorkolati sebesség csupán 208 m/s-os), ennek ellenére elegendő megállító erővel rendelkezik a katonai felhasználáshoz. További előnye, hogy - éppen kisebb sebessége miatt - kisebb a lövéskor keletkező fény és hanghatás, valamint enyhébb a visszarúgás, ezért a fegyver kevésbé ”vándorol el” a célpontról (hátránya viszont a nagy méretből adódó jelentős tömeg).

A bázismodell huzagolt csövének hossza csupán 146 mm, ami gépfegyverek esetén szokatlanul kicsi: emiatt a MAC-10-es maximális lőtávolsága csupán 100 méter, effektív lőtávja pedig mindössze 50 m (ennek oka, hogy az automata pisztoly csöve alig nyúlik túl a fegyver házán).

A MAC-10-es legfontosabb eleme a kétkamrás SIONICS hangtompító volt, amelyet Mitchell Livingston WerBell III tervezett. Ez a jellegzetes alakú hangtompító ugyan a fegyver hosszát több mint a kétszeresére növelte, viszont rendkívül hatékonyan csökkentette a tüzeléskor keletkező hanghatás, ráadásul - ellentétben a legtöbb hangtompítóval - nem csökkentette a lövedékek sebességét (igaz, a használt .45 ACP lőszer eleve hangsebesség alatti kezdősebessége miatt erre nem is volt szükség). A hosszú hangtompító egyben a fegyver markolataként is szolgált.

Kiváló hangtompítója mellett a MAC-10-es még egy kiemelkedő részlettel rendelkezett - a tűzgyorsaságával: a fegyver összes változatának elméleti tűgyorsasága meghaladta a percenként 1000 lövést (.38 ACP lőszernél ez az adat 1380 lövés/volt).

A hatalmas tűzerő ellenére a MAC-10-es nyílt tömegzáras rendszerű (a hüvelykivető csak a tüzelés pillanatában zár), az elsütő-szerkezet egyes és sorozatlövések leadására egyaránt alkalmas. A kiemelkedő tűzgyorsaságot a könnyű tömegzár szavatolja (ez gyors előre-hátra mozgást tesz lehetővé). A fegyver alapváltozata 30 lőszert befogadó tárból tüzelt, amely jelentősen túlnyúlik a markolaton. A fegyver tárát a második világháborús M3-as géppisztolyból emelték át.

A MAC-10-es zárfelhúzóját az automata pisztoly tokjának felső részén helyezték el (hasonlóan a Thompson géppisztolyon alkalmazotthoz). A zárfelhúzó közepébe ”U” alakú barázdát véstek, ezáltal nem takarja ki az irányzóvonalat. A zárszerkezet rögzítését a felhúzó kar 90 fokos elfordításával oldották meg - ez azért hasznos, mert rögzítetlen állapotban a felhúzó kar elfordul, kitakarva az irányzóvonalat: ezzel jelezve a lövő számára, hogy a zárszerkezet biztosított állásban van.

Az automata pisztoly integrált válltámasszal is rendelkezik, a végén egy lehajtható, ”L” alakú támasztékkal, de ez egy mozdulattal eltávolítható a fegyverről (az óriási tűzgyorsaság és a rövid cső miatt szükség van a pontosságot megnövelő támasztékra).

A válltámasz a markolat mögötti gombbal engedhető ki, a hátsó, vállon nyugodó részt két oldalról megnyomva lehet áthajtani. A válltámasz alternatívájaként a fegyver csövére egy kisméretű hevedert helyeztek fel, amely leszorítva első markolatként használható (csökkente a tüzeléskori felfelé vándorlást).

A MAC-10-es tölténytárát magában a markolatban helyezték el, hasonlóan az izraeli UZI géppisztolyhoz. A MAC-10-es többi megoldásához hasonlóan ez is a hossz csökkentését segítette elő, de gyakorlati haszna is van: megkönnyíti a sötétben végzett tárcserét. A minimalista kialakításnak ”áldozatul esett” a MAC-10-es markolata is: ennek hátsó részén található ugyan egy műanyag betét, de a tár körüli rész egyszerűen egy formára hajlított acéllemez.


Életút:

A MAC-10-es látszólag a hadseregek álma volt: kis mérettel és óriási tűzerővel rendelkezett, ennek ellenére előállítása olcsó volt, a kész fegyver pedig egyszerű és megbízható. A típust emiatt több mint egy tucatnyi ország különleges alakulatai rendszeresítették, köztük a brit SAS és az amerikai NAVY SEALs, de rendőrségek is használták.

A fegyverből 3 változatot alakítottak ki: az M10-esből a .45 ACP lőszer mellett létrehoztak egy 9 mm-es Parabellum-mal tüzelő modellt is, később pedig M11 néven megalkották a fegyver kisebb méretű és könnyített, 9 mm-es rövid Browning lőszerre adaptált változatát is (az M11-est könnyű felismerni végig azonos átmérőjű hangtompítójáról).

A gyártó MAC mellett később más vállalatok is előállították saját fejlesztett változataikat: ezek túlnyomórészt más kaliberű és eltérő tárkapacitású M10-eseket és M11-eseket jelöltek. Előnyei miatt idővel a MAC-10-ből klónok is születtek, például a brazil Enarm MSM vagy a dél-afrikai Milkor BXP.

A rejtve viselhető automata pisztoly nemcsak a különleges egységeknek, de ügynököknek is megfelelt, a tömeghadseregek igényeinek azonban nem. A problémát éppen a hihetetlen tűzgyorsaság és a kompakt méret okozta: az M10-esek és M11-esek 1-2 másodperc alatt kiürítették 16, 30, illetve 32 töltényes táraikat, esélyt sem hagyva a lövésznek a tűzhelyesbítésre.

Ez azt eredményezte, hogy a fegyverre nagy tételű megrendelés sosem érkezett és bár a gyártó MAC csődjével a fegyverek előállítása nem szűnt meg (azt a Leinad, az SWD és a Vulcan Armament vett át), sikeres katonai karriert sosem tudott befutni (az amerikai különleges alakulatok csak a Vietnámi háborúban használták a fegyvert).

A gyártók ezért a polgári piac felé fordultak, ahol a MAC-10-es gyorsan kedveltté vált, ám éppen a fentebb is többször említett kis méret-elképesztő tűzerő okozta az automata pisztoly visszaszorulását is.

A mai napig rendkívül laza fegyvertartási szabályok miatt a fejlett világ országaiban messze az Amerikai Egyesült Államokban követik el a legtöbb fegyveres bűncselekményt és minden évben számos halálos áldozata van a különböző mészárlásoknak. Erre reagálva az amerikai döntéshozók 1994-ben korlátozták a nagy tűzerejű fegyverek birtoklását, abban bízva, hogy ezzel csökkenthetők az ámokfutások és bandaháborúk halálos áldozatainak száma.

A később a brazil Taurus Raging Bull legerősebb változaták halálát is okozó 1994-es tiltólistát részben éppen a MAC-10-es miatt hozták létre (az automata pisztolyt a törvény külön is említette), ugyanis az összes ”rossz” tulajdonsággal rendelkezett: rendkívül kisméretű, ezért ruha alatt szinte láthatatlan, ugyanakkor nagy tűzgyorsaságú automata fegyver, ráadásul hangtompítóval is felszerelhető (emellett kifogásolták jelentős tömegét is).

A fegyver megmentésére tett kísérlet a PM11/9-ben testesült meg: ez egy olyan M10-es, amely kizárólag félautomata móddal rendelkezik és csak 10 töltényes tárból tüzelhet, valamint már nem szerelhető fel rá a hangtompító.

A MAC M10-es azon kevés fegyverek közé tartozik, amelyek kiemelkedő képességeket alacsony árra és egyszerűséggel kombinálják, ám éppen ezen tulajdonságai okozták vesztét - mindezek ellenére a MAC-10-es egyes körökben a mai napig népszerű.


Műszaki adatok:

Gyártó: Ingram (Military Armament Corporation)

Típusnév: MAC-10

Típus: automata pisztoly

Megjelenés éve: 1964

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 2840 g (hangtompító nélkül)

Teljes hossz: 267 mm (kihajtott válltámasszal és hangtompítóval 798 mm)

Csőhossz: 146 mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad hátrasiklású tömegzár

Tárkapacitás: 30 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: .44 ACP

Mérete: 11,43x23 mm

Tömege: 29,3 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 1090 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 280 m/s (.45 ACP lőszerrel)

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.