Heckler & Koch MP5

„Zsebgépkarabély”


Tervezés:

A géppisztoly (pisztolylőszert tüzelő sorozatlövő kézifegyver) Németországban jött létre, az első világháborúban. A háború végén több ország készített géppisztolyokat, de például az olasz Villar Perosa M15-ös gyakorlatilag egy repülőgép-fedélzeti fegyver szárazföldi adaptációja volt (emellett a kétcsövű fegyver két különálló géppisztolyt takart) - ezzel szemben a német Bergmann MP 18-I-as praktikus, valódi géppisztolyt takart.

Az MP 18-as nagy segítséget jelentett a lövészárkok megtámadásakor, mivel relatív alacsony tömege (üresen 4,18 kg) lehetővé tette a vele való gyors haladást, miközben jelentős tűzgyorsaságával képes volt lefogni, illetve megsemmisíteni a géppuska-állásokat (a németek az MG 08-as géppuskából is készítettek roham-változatot, ám az lényegesen nagyobb tömege miatt nem vált sikeressé).

Az MP 18-as sem volt azonban tökéletes. A korban általánosnak számító fa tusával és előággyal készült, ráadásul nagy kapacitású (eredetileg 32 töltényes) tára a fegyver bal oldalára került - emiatt akadályozta a fekvő helyzetből történő tüzelést, viszont a kezelőnek folyamatosan küzdenie kellett a kezéből kifordulni próbáló géppisztollyal.

A géppisztolyok hatékonyságát az ellenséges Antant hatalmak is felismerték, ezért az első világháborút lezáró Párizsi békeszerződésben többek között a géppisztolyok fejlesztését és rendszerbe állítását is megtiltották a vesztes Németországnak, amely ezért a háború után titokban folytatta a fejlesztést.

E fejlesztési sor eredménye lett a még mindig az MP 18-asra visszavezethető MP35-ös, miután Adolf Hitler hatalomra kerülését követően Németország már nyíltan megszegte a Versailles-i békeszerződésben foglaltakat. Az MP35-ös azonban ekkorra már menthetetlenül elavultnak számított, ezért az ezt követő (az Erfurter Maschinenfabrik által kifejlesztett) MP 36-os már teljesen új konstrukció volt, amelyet továbbfejlesztve alkották meg az MP 38-ast (valamint az ettől független, korlátozott számban gyártott Erma EMP-t).

Az MP 38-as kiváló géppisztolynak bizonyult, azonban előállítása a második világháború alatt túlságosan drágának számított, ezért két évvel később bevezették egyszerűsített változatát, az MP 40-est, amely a második világháború teljes időtartama alatt Németország alapvető géppisztolyaként szolgált (több mint egymillió példányban gyártották). Az MP 40-est érdemben tovább egyszerűsíteni már nem lehetett (neve ellenére az MP 41-es gyakorlatilag egy fatusás MP 40-es volt), ezért a háború alatt egy további német géppisztolyt is megalkottak (a brit STEN másolatát, az MP 3008-ast).

Németország a második világháború alatt (a világon elsőként) átmeneti lőszert tüzelő gépkarabélyokat vezetett be (MP 43/StG 44-fegyvercsalád), amely részben kiváltotta a géppisztolyokat, és a világháborút követően Németországot a győztesek felosztották maguk között (a nyugati rész főleg amerikai, a keleti szovjet fegyvereket kapott).

A legnagyobb német kézifegyver-gyártó, a Waffenfabrik Mauser a francia zónába került, ahol a franciák a gyárat dokumentumaival és gyártósorával együtt megsemmisítették, azonban 1948-ban három ex-Mauser dolgozó (Edmund Heckler, Theodor Koch és Alex Seidel) megalapította gépgyártó vállalkozását, amely egy évvel később felvette a Heckler und Koch, röviden HK nevet (a Mauser anyavállalat az 1950-es években újjáalakult).

A Heckler & Koch az első években precíziós gépgyártással foglalkozott, amikor azonban 1956-ban a Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország) le kívánta váltani G1-es (belga FN FAL) gépkarabélyát, e cég is pályázott. A Heckler & Koch terve a Spanyolországba emigrált német ex-Mauser alkalmazottak által tervezett CETME gépkarabélyon alapult és megnyerte a tendert, legyőzve a svájci G2-est (SIG SG 510-es), valamint az amerikai G4-est (ArmaLite AR 10-est) és szolgálatba állt, G3 néven.

A G3-as gépkarabély Németországon belül és azon kívül is rendkívül sikeressé vált, ezért azt a cég azt idővel komplett fegyvercsaláddá fejlesztette (ld.: 7,62 mm-es HK21 géppuska, 5,56 mm-es HK33 gépkarabély) és még 9 mm-es Parabellum-pisztolytöltényt tüzelő verziót is megalkottak (HK54): ez lett az MP5-ös. Az első és második világháborúban használt német géppisztolyokhoz hasonlóan az Heckler & Koch MP5 jelzés a Maschinenpistole 5 (német; 5-ös géppisztoly) rövidítése.


Konstrukció:

Az MP5-ös önálló konstrukció, de mivel a G3-asra épül, arra formájában és működésében is hasonlít (a géppisztoly gyakorlatilag egy lekicsinyített G3-as gépkarabély). Az MP5-ös alapváltozatának üres tömege 2,5 kg, teljes hossza 680 mm, ebből 225 mm-t tesz ki maga a cső. A fegyvert kifejezetten a 9x19 mm-es Parabellum lőszerre tervezték, azonban később megjelent 10x25 mm-es 10 mm Auto, illetve 10x22 mm-es .40 Smith & Wesson lőszert tüzelő kaliberekben is.

Az MP5-ös a Heckler & Koch első géppisztolya, azonban a többi korabeli géppisztollyal ellentétben nem nyílt tömegzáras rendszerű, hanem (G3-ason alapuló fegyverekhez hasonlóan) görgős késleltetésű tömegzáras. Az egyszerű tömegzáras géppisztolyoknál a tüzelést követően hátrasikló zár sebességét, végső soron a tűzgyorsaságot mindössze két alkatrész, a helyretoló rugó ereje, valamint a zártest tömege befolyásolja (ezért rendelkeznek a második világháborús géppisztolyok, pl.: az M3-as nagyméretű tárral, míg pl.: a MAC-10-es könnyű zártömbje miatt tűzgyorsasága kiemelkedően magas).

Az MP5-ös görgős késleltetésének lényege, hogy a zártest két fő elemből áll. Az elsütő-billentyű meghúzását követően a két elem szétválik: a felső szekció hagyományos módon, egy csillapító-rugót összenyomva hátrasiklik, azonban az első szekció rendelkezik két, a csőfarba mart vájatokban ülő görgővel, ezért a hátrasiklás nem azonnali, lévén először a görgő hengereit az erőhatások befelé kényszerítik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tüzelést követően el kell telnie egy kis időnek (innen ered a késleltetett megnevezés), amíg a görgők benyomódnak, ami alatt a csőben a gáz nyomása lejjebb csökken (a jobboldali ábrán e rendszer metszete látszik, a görgők vörössel jelezve).

Ennek a megoldásnak több előnyös tulajdonsága van. Nincs szükség gázdugattyúra, illetve a gáznyomásnak ellenálló, nehéz zártömbre, ezért az ilyen rendszerű fegyver tömege alacsonyabb, működése egyszerűbb lehet más gépkarabélyoknál, miközben tűzgyorsaságuk könnyű zár esetén is elfogadhatóan alacsony (a görgős késleltetés az StG 44-es gépkarabély utolsó változatán, a Gerät 06H prototípuson jelent meg először, a megoldást máig a Heckler & Koch fegyvereivel azonosítják).

A görgős késleltetésű gépfegyverek, így az MP5-ös is rendelkezik három, a működéséből adódó negatív tulajdonsággal: alkatrészei, különösen a görgők megtervezése és legyártása rendkívüli pontosságot igényel, emiatt a fegyver ára magasabb, valamint a géppisztoly több alkatrészből áll, mint egy hagyományos tömegzáras géppisztoly. További hátrányos következmény, hogy az MP5-ösnek szüksége van az elhasznált töltényhüvelyt a csőből kihúzó mechanizmusra, mert bár erre a géppisztolyokon általában nincs szükség (a nyomás erre önmagában is elegendő), a nyitást követő alacsonyabb gáznyomás miatt enélkül az MP5-ös nem tudná megbízhatóan üríteni a töltényhüvelyeket.

Emellett érdemes megjegyezni, hogy a görgős késleltetésű G3-as rendelkezik egy, a görgők visszapattanását megakadályozó megoldással, erre azonban az MP5-ösnél nincs szükség, mivel a 9 mm-es Parabellum töltények ereje lényegesen kisebb, mint a 7,62 mm-es NATO töltényeké. Ugyanakkor azért, hogy az MP5-ösnél semmilyen körülmények között ne történhessen ilyen esemény, a zártestet volfrám granulátummal vonták be.

Az MP5-ös hagyományos elrendezésű, első markolatként is szolgáló tárral. A géppisztoly eredetileg egyenes tárat használt, 1977 óta enyhén görbített, 15 vagy 30 töltényt befogadó (kétsoros) tárból tüzel. A géppisztoly egyes- és sorozatlövésre egyaránt képes (tűzváltó karja a fegyver bal oldalán található), tűzgyorsasága automata üzemmódban percenként kb. 800 lövés.

Az MP5-ös fém irányzékkal rendelkezik (dob típusú, állítható hátsó nézőkével), később Picatinny-szereléksínnel is ellátták, amelyre optikai irányzék erősíthető. A fegyverből számos változatot gyártottak, különböző tusa-kialakításban. Ezek között található tusa nélküli változat (függőleges első markolattal), hagyományos és fémrúd-tusás, fix, behajtható és betolható kivitelben.


Életút:

Az MP5-öst 1964-66 között tervezték és 1966-ban állították szolgálatba. Az 1960-as években a géppisztolyok eltűnőben voltak a hadseregek kelléktárából: két évvel később rendszeresítették Németországban a Heckler & Koch HK33-ast - az ilyen és ehhez hasonló, 5,56 mm-es NATO töltényt tüzelő gépkarabélyoktól azt várták, hogy katonai szolgálatban egyszerre kiváltsák a korábbi gépkarabélyokat és géppisztolyokat.

Az MP5-öst ezért kezdetben elsősorban különleges alakulatok és rendőrségek alkalmazták. Egy-egy fegyveres testület ugyan általában csak néhány száz példányt rendelt a fegyverből, de az évek során az MP5-ös fokozatosan elterjedt: mára közel 100 különböző ország katonai és rendvédelmi szervezeti rendszeresítette, ezáltal a világ egyik legismertebb géppisztolyává vált.

Az eltérő igények kiszolgálására az MP5-ösből több mint két tucat variánst hoztak létre. A teljesség igénye nélkül ezek közé tartozik a fix tusás MP5A2-es, a betolható tusás, három lövéses rövid sorozatra képes MP5A5-ös és a francia hadsereg igényei szerint módosított MP5F.

Az MP5-ös bázismodell mellett 1974-től gyártják az MP5SD változatait, amelyek beépített hangtompítóval rendelkeznek (e típusból készültek a 10 mm Auto és .40 SW kaliberű változatok), emellett 1976-ban bemutatták az MP5K „kurz” (német; rövid) modellt, amely nem rendelkezik tusával és cső hosszát 114 mm-re csökkentették.

Az automata katonai változatok mellett a géppisztolyból létrehoztak polgári és rendőrségi feladatkörbe szánt félautomata variánsokat is (pl.: HK94, SP89).

Rendkívüli népszerűsége miatt a fegyverből több gyártó készít többé-kevésbé azonos géppisztolyokat. Az MP5-öst az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Irán, Luxemburg, Mexikó, Pakisztán, Svájc, Szaúd-Arábia és Szudán licencben, míg Kína (és Luxemburg) illegális másolatát gyártja. A Fülöp-szigeteken, Indiában, Luxemburgban, Törökországban és Pakisztánban módosított (többségében félautomata) MP5-ös klónokat is készítettek.

A Heckler & Koch a hidegháborút követően felhagyott a görgős késleltetésű fegyverek gyártásával, ezért ma már az MP5-ös a világ legsikeresebb, máig gyártott ilyen rendszerű gépfegyvere. A géppisztoly több mint fél évszázados kora miatt mára kissé vesztett népszerűségéből és a Heckler & Koch is bemutatta utódait (az egyedi kalibert tüzelő MP7-est, valamint az MP5-ös olcsóbb változatát, az UMP-t), azonban számos fegyveres szervezet kitart az MP5-ös modernizált változatai mellett, amelyet ezért a Heckler & Koch több mint fél évszázada gyárt, valamint új, továbbfejlesztett változatokat mutat be.


Műszaki adatok:

Gyártó: Heckler und Koch (HK)

Típusnév: MP5 (Machinenpistole 5) - MP5A2

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1966

Tervező(k): Tilo Möller, Manfred Guhring, Georg Seidl és Helmut Baureuter

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 2500 g

Teljes hossz: 680 mm

Csőhossz: 225 mm

Kialakítás:

Működési elv: görgős késleltetésű tömegzáras

Tárkapacitás: 15, 30, 40 vagy 100 db

Irányzék: állítható fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 800 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 400 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.