Gladiator Chauchat

„A világ legrosszabbja - vagy mégsem?”


Tervezés:

Ahogy az más, a honlapon szereplő cikkekben is olvasható, a géppuskák megjelenése a háborúk menetét gyökeresen változtatta meg. Az összecsapások évezredeken át brutális kézitusában dőltek el és kellő számú katonát összevonva még az 1900-as évek elején is ki lehetett kényszeríteni a közelharcot. A géppuskákat elsőként az európai nagyhatalmak, a britek, a franciák, a németek használták afrikai és ázsiai gyarmataikon, ahol a helyi erők gyakran még puskákkal sem rendelkeztek. A különböző afrikai törzsek óriási veszteségeket szenvedtek a géppuskaállások elleni rohamokban és a gépfegyverek bekerültek a hadseregek fegyvertárába, de a főtisztek és stratégák a gyarmati mészárlások tapasztalatait nem vették figyelembe.

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, a hadseregek kézifegyverei alapvetően pisztolyokból, ismétlőpuskákból és géppuskákból álltak (a később hadba lépő amerikaiak emellett sörétes puskákat is használtak). Az ismétlőpuska, mint a katona egyéni fegyvere komoly előrelépést jelentett: a korábbiakhoz képest nagy tűzgyorsasága (kb. 15 lövés/perc) miatt egy osztag folyamatosan tűz alatt tarthatta az ellenséget, használata pedig relatív egyszerű volt.

A kezdeti előrenyomulás után azonban a nyugat-európai frontvonal megmerevedett: a felek szögesdróttal és árkokkal megerősített erődítmény-rendszereket alakítottak ki, ez a helyzet pedig kedvezett a géppuskáknak. Az egyre nagyobb számban használt géppuskák minden áttörési kísérletet csírájukban fojtottak el és a géppuskafészkek hatékony felszámolására sem a tüzérség, sem a mesterlövészek nem voltak képesek.

Az 1900-as évek elején a vízhűtéses géppuskák tömege még mindig 20-40 kg körül mozgott, ezért támadásra nem voltak alkalmasak, ugyanakkor megjelentek az első sikeres félautomata pisztolyok (pl.: a Luger P08), amelyek a géppuskákhoz hasonló öntöltő rendszert rendkívül kompakt méretben valósították meg, előrevetítve a jövőt.

Franciaországban az Atelier de Construction de Puteaux (röviden APX) kutatóintézet már rendkívül korán, 1903-ban megkezdte egy igen előremutató fegyver tervezését: a cél egy olyan gépfegyver megalkotása volt, amely képes automata tüzelésre és az akkor rendszeresített 8x50 mm-es Lebel töltényt tüzeli, viszont hordozására és üzemeltetésére egyetlen katona is elegendő.

A fiatal Louis Chauchat és mentora, Charles Sutter 1903-09 között megalkotott egy prototípust, a Chauchat-Sutter (CS) gépfegyvert, amelyet 1913-től rövid ideig minimális számban gyártottak is (ezeket később - alacsony tömegük miatt - korai katonai repülőgépeken használtak).

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Franciaország nem rendelkezett rendszeresített könnyű géppuskával, ezért döntés született Chauchat és Sutter fegyverének gyártásáról. A döntésben fontos szerepet játszott, hogy a CS gépfegyvert már tesztelték, nem pedig teljesen új fegyverről volt szó, ráadásul a 8 mm-es Lebel lőszert tüzelte, ezért a lőszer-utánpótlás nem jelentett problémát.

További érvként jelentkezett, hogy a fegyver relatív egyszerű megmunkálással készült, ezért egy polgári üzem is alkalmas volt a gyártására, nem foglalt le egy katonai gyárat.

A CS-ből továbbfejlesztett, CSRG könnyű géppuskát (golyószórót) 1915-ben fogadták el sorozatgyártásra. A fegyver jelzésében a ”C” és ”S” a tervező Chauchat-ra és Sutter-re utalt, az ”R” és ”G” pedig a Ribeyrolles és Gladiator cégekre, ugyanis a fegyver előállítását a Gladiator személyautó- és motorgyártó vállalat Pre-Saint-Gervais-i gyárában kezdték meg. A golyószóró tervezője után a Chauchat néven terjedt el a köztudatban, teljes neve fusil mitrailleur modéle 1915 CSRG volt.


Konstrukció:

A CSRG (továbbiakban Chauchat) a világ egyik első rendszeresített könnyű géppuskája/golyószórója. Mivel az 1910-es évek elején ilyen kategória még nem létezett (ekkor jelentek meg az első könnyű géppuskák, pl.: a brit-amerikai Lewis vagy a dán Madsen), az egyes fegyverek egymástól nagymértékben eltértek, ami igaz az egyedi Chauchat-ra is.

Maga a Chauchat nem egy jelentős mértékben könnyített géppuskára hasonlít, hanem egy felnagyított puskára. A golyószóró teljes hossza 1143 mm-t tesz ki (a cső 470 mm-es), ráadásul tömege (korában) hihetetlenül alacsony, alig 9,07 kg, amit a géppuskáktól eltérő kialakításnak köszönhet, emellett a fegyver acél csövét egy alumínium hűtőköpennyel vették körbe (lévén a fegyver nem víz-, hanem léghűtésű).

Ahogy az fentebb is olvasható, a Chauchat a 8x50 mm-es peremes Lebel töltényt tüzeli. A Lebel a világ első rendszeresített, füstnélküli lőport tartalmazó fém töltényhüvelye igen jellegzetes, előrefelé rendkívüli mértékben elkeskenyedő alakkal, ami több problémához vezetett, viszont ugyanezt a töltényt használták az akkori francia ismétlőpuskák is, megoldva a lőszer-utánpótlás kérdését.

A Chauchat a gépfegyverek között egyedinek számító, hosszú hátrasiklású rendszert használ (hasonlóan a magyar Frommer Stop pisztolyhoz). Ez azt jelenti, hogy a zár a csővel együtt mozog hátrafelé, majd a leghátsó helyzetben kiakad. A cső ekkor előrefelé indul, megtörténik az elhasznált hüvely kivetése, majd az előremozgó zártömb új töltényt tol a töltényűrbe.

A Lebel lőszer (szemben a későbbi töltényekkel) nem egy hengeres testből és egy csúcsos lövedékből áll, ehelyett az egész töltény erősen elkeskenyedik. Ez a lőszer tárolása és adogatása szempontjából roppant komoly problémát okoz, ugyanis a 8 mm-es Lebel lőszert nem lehet hagyományos doboztárból tüzelni, mert a a lőszer rendkívül széles pereme töltési problémákhoz vezetne.

Ezt egy egyedi, félköríves tárral küszöbölték ki, amely 20 töltény befogadására képes. A tárak jobb oldalain két-két nagyméretű kivágás található, ezáltal a lövész azonnal láthatja, még mennyi lőszerrel gazdálkodhat. A félig nyitott tár alapvetően jól működik, bár a sár könnyen eltömíti (érdekes módon a hasonlóan nyitott tárú, kortárs Lewis géppuskánál ez nem jelentkezett általános problémaként).

A Chauchat automata fegyverekhez képest meglepően alacsony, 240 lövés/perc elméleti tűzgyorsasággal rendelkezik (ez fele, harmada a többi korabeli gépfegyverének), viszont a 4 lövés/másodperces sebesség és a félautomata mellett teljesen automata mód így is komoly előrelépést jelentett az ismétlőpuskákhoz képest.

A Chauchat tusája a fegyver szerkezete alá került, ami gyakorlati okokra vezethető vissza: a hosszú hátrasiklású rendszer miatt a fegyver eleve igen hosszú, amit nem kívántak tovább növelni és így a lövész vállát nem a hátrarúgás teljes ereje éri.

A golyószóró tusája mellett pisztoly markolattal is rendelkezik: ez alig több egy szögletes fadarabnál - kidolgozatlansága meglepő, ugyanis ez elé egy erősen megmunkált, gömbölyű másodlagos markolatot is beépítettek (utóbbit akkor használják, ha a fegyverrel csípőből tüzelnek). A Chauchat golyószóróra felhajtható villaállványt és állítható fém irányzékkot szereltek.


Életút:

A Chauchat gyártása 1915-től 1922-ig folyt, a Gladiator mellett a szintén francia SIDARME üzemében. A Chauchat-ról az az (elsősorban amerikaiak által terjesztett) nézet alakult ki, miszerint a francia gépfegyver egyike a világ legrosszabb kézifegyvereinek, ám ez nem az eredeti francia változaton alapul.

A mikor az Amerikai Egyesült Államok 1917-ben belépett az első világháborúba, az ország hadserege rendkívül rosszul felszerelt volt, ezért külföldről vásároltak fegyvereket (Franciaországból például a Chauchat mellett az Mle 1914 Hotchkiss géppuskát rendszeresítették). Mivel azonban az amerikaiak nem a 8 mm-es Lebel, hanem a 7,62 mm-es .30-06 Springfield lőszert használták, a golyószórót is ebben a kaliberben rendelték meg. A Chauchat-t és furcsa alakú tárát azonban a háromszög-keresztmetszetű Lebel töltényekhez tervezték, nem pedig a (hagyományos), téglalap alakú Springfield töltényekhez.

A félkör alakú tár alkalmatlan volt ezek befogadására: ezt ki tudták kerülni azzal, hogy a golyószóró hagyományos doboztárat kapott, viszont magát a fegyvert nem alakították át, csak átméretezték, ráadásul a legyártott példányok minősége kritikán aluli volt. Ez abnormálisan magas számú hüvely-kivetési problémához vezetett úgy, hogy a legyártott fegyverek 40%-át különböző műszaki gondok miatt az amerikaiak már át sem vettek. Emiatt a Springfield-töltényes golyószórókat kizárólag kiképzésre használták, a frontra küldött csapatok fegyvereit pedig lecserélték Lebel-töltényt tüzelőre.

A 8 mm-es Chauchat azonban összességében megfelelő gépfegyvernek bizonyult, igaz, egy kialakítási sajátosság a francia változatnál is problémát okozott. Amennyiben a fegyverrel hagyományos géppuskaként használva folyamatosan tüzeltek, a Chauchat vékony alumínium hűtőköpenye kitágult és újratöltéskor (amikor hátrafelé siklott a házban), beszorult (a súrlódás nagyobb erejű volt, mint a helyretoló rugó), ezért nem történt meg a tökéletes zárás.

E problémát csak súlyosbította, hogy a hosszú hátrasiklású kialakítás miatt ezt a felhúzó karral kézzel nem lehetett elvégezni, ezért ebben az esetben a fegyver használhatatlanná vált mindaddig, amíg a lehűlő cső kellő mértékben össze nem húzódott.

Ez azonban a gyakorlatban nem jelentett túlzottan komoly hiányosságot, mivel a fegyverrel (részben korlátozott kapacitású tára miatt) eleve rövid tűzcsapásokat volt érdemes leadni - már csak azért is, mert a nagy méretben megvalósított hosszú hátrasiklás miatt tüzeléskor jelentős tömeg siklott előre-hátra, emiatt folyamatos tüzelés esetén szinte lehetetlen volt célra tartani a fegyvert.

Összességében elmondható, hogy a Chauchat golyószóró hiányosságai ellenére megfelelő gépfegyvert volt, részben azért is, mert jelentős számban állt rendelkezésre (262 ezer db CSRG készült), miközben a hasonló Madsen-t nem rendszeresítették és a Lewis géppuskából is csak korlátozott darabszám áll rendelkezésre.

A Chauchat így az Antant legnagyobb számban rendszeresített gépfegyverévé vált, amelyet a franciák és amerikaiak mellett 10 további ország használt, köztük a belgák (7,65 mm-es Mauser kaliberben), a görögök és a románok, akárcsak zsákmányolt példányait a németek.

A Chauchat golyószóró az első világháborúban széles körben használt fegyver volt, részben azért is, mert 9 kg-os tömegével lényegesen könnyebb volt minden elterjedt első világháborús gépfegyvernél és az egyetlen olyan automata fegyver volt, amelyet ténylegesen akár egyetlen fő is használhatott. 1918-ban az amerikaiak megkezdték a fegyver leváltását a lényegesen jobb BAR könnyű géppuskával és a nagyobb haderők fegyvertárából hamarosan kiszorult, de a finnek még a második világháború alatt is alkalmazták (Franciaországban utódja a BAR-ból származtatott FM 24/29 könnyű géppuska lett).

A Chauchat golyószóró közel sem volt tökéletes fegyver és a modernebb fegyverekkel, például az amerikai BAR vagy a brit Bren könnyű géppuskákkal összehasonlítva alsóbbrendűnek tűnt, de az első világháború első éveiben igen hasznosnak bizonyult. A sikertelen 7,62 mm-es változat a későbbi évtizedekben rendkívül rossz sajtót hozott a Chauchat-nak, de a 8 mm-es változat a harcmezőn közel sem teljesített ilyen rosszul.


Műszaki adatok:

Gyártó: Gladiator

Típusnév: Chauchat (CSRG)

Típus: golyószóró/könnyű géppuska

Megjelenés éve: 1915

Tervező: Louis Chauchat és Charles Sutter

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 9070 g

Teljes hossz: 1143 mm

Csőhossz: 470 mm

Kialakítás:

Működési elv: hosszú csőhátrasiklású

Tárkapacitás: 20 lőszer

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 8 mm Lebel

Mérete: 8x50 mm

Tömege: 198 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 240 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 630 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.