General Motors Guide Lamp M3

„Katonák szerszáma”


Tervezés:

Az Amerikai Egyesült Államok ipara, ezen belül hadiipara hatalmas profitot termelt az első világháború alatt, a háborút követően viszont az ország leépítette feleslegessé vált gyártó-kapacitását és mivel az amerikaiakat nem fenyegették fejlett szomszédos országok, az 1930-as évek közepéig csak korlátozott mértékben modernizálták haderejüket. Amikor 1930-a évek közepén Európában realitássá vált a később második világháborúként ismertté vált konfliktus, az amerikaiak rájöttek, hogy bár közvetlen veszély (ekkor még) Európától való jelentős távolságuk és a Nagy Japán Birodalom szárazföldi offenzívákra koncentrálása miatt nem fenyegette őket, haderejük teljes mértékben alkalmatlan egy modern háborúra.

Az Amerikai Egyesült Államok ezért óriási horderejű fejlesztési programot indított, mert bár kezdetben csak hadianyagot értékesített európai országok számára, jelentős volt annak az esélye, hogy idővel az ország is belép a világháborúba (ez 1941 decemberében meg is történt). A gyors ütemű modernizáció minden haderőnemet érintett; az amerikaiak nagyszámú új gumikerekes és lánctalpas harcjárművet, repülőgépeket, hadihajókat, de kézifegyvereket is fejlesztettek.

Utóbbi részeként - a világon elsőként - az Amerikai Egyesült Államok váltotta le a gyalogság addig használt általános rendeltetésű ismétlőpuskáját öntöltő puskára (M1 „Garand”), de igyekeztek hasznosítani a szövetségeseik, elsősorban az Egyesült Királyság európai harctéri tapasztalatait is. Ez vezetett a bazooka nevű, hátrasiklás nélküli rakétavető megalkotásához, amely részben kiváltotta az addig használt, nehézkes páncéltörő lövegeket (a brit expedíciós erők a harcok során számos vontatott páncéltörő löveget voltak kénytelenek hátrahagyni, mert nem volt megoldott azok kimentése).

Az amerikaiak azt is érzékelték, hogy a britek, de maguk a németek is sikeresen használtak pisztoly-lőszert tüzelő géppisztolyokat Nyugat-Európa gyakran városi környezetben zajló harcaiban, amely nyomán az amerikai hadsereget is fel kívánták szerelni hasonló fegyverrel. Az Amerikai Egyesült Államok ekkor rendszeresített géppisztolya az M1 „Thompson” volt: egy precízen megmunkált, de éppen ezért rendkívül drágán előállítható típus, amelyet tovább drágított a fegyvert előállító Auto-Ordnance Company rendkívüli nyeresége (egy Thompson kezdetben 200 dollárba, a később bemutatott olcsóbb változat 175 dollárba került).

A hadsereg által szorgalmazott gyártás-racionalizálás következtében sikerült a fegyver árát idővel 70 dollárra csökkenteni, de az még így is túlságosan drágának számított, ezért döntés született egy teljesen új géppisztoly rendszeresítéséről. A gyalogság és a lovasság igényeinek összefésülését követően kiadott pályázat egy olyan, .45 ACP kaliberű géppisztolyról szólt, amely amellett, hogy képes félautomata és automata módban tüzelni, valamint tűzgyorsasága nem haladja meg a percenkénti 500 lövést (és relatív pontos), a lehető legolcsóbban, minimális idő alatt előállítható (úgy, hogy a fegyver túlnyomórészt préselt, nem pedig az M1-esen is használt idő- és költségigényes esztergálással készül).

A leendő gépfegyvert az ekkor a General Motors Inland részlegénél dolgozó George J. Hyde tervezte, aki korábban több fegyveren is dolgozott és Frederick Sampson-nal közösen fejlesztett Hyde-Inland M2-es géppisztoly-tervezete a teszteken jobban szerepel az M1 „Thompson”-nál, de a Marlin Firearms által gyártott sorozatpéldányok minősége elmaradt a várttól. Az e programban létrehozott, T20-as tervek alapján létrehozott (9 mm-es vagy .45 ACP kaliberű, már kizárólag sorozatlövésre képes) modellt George Hyde tervezte, míg Frederick Sampson felelt a gyártás beindításáért.

A kész típust rendkívül rövid idő alatt tervezték meg. 1942 októberében született meg a döntés egy géppisztoly tervezéséről és bár menet közben is módosítottak az elvárásokon, 1942 decemberére készen állt a fegyver prototípusa, amelyet - miután a gyalogság, a légierő, a haditengerészet és a páncélos erők bizottsága is tesztelte, már 1943 legelején elfogadtak sorozatgyártásra, mint az M3-as géppisztolyt. A fegyver teljes neve United States Submachine Gun, Caliber .45, M3 (angol; Amerikai Egyesült Államok .45 ACP kaliberű M3-as géppisztoly) volt.


Konstrukció:

Az M3-as különleges géppisztoly, ugyanis - szemben más kortárs géppisztolyokkal, köztük az angol STEN-nel, a német MP 40-essel és a szovjet PPSz-43-assal - nem egy létező géppisztoly leegyszerűsített változata; az amerikai típust eleve rendkívül költséghatékony gépfegyvernek tervezték, ezért nem ütköztek egy már létező tervezet korlátaiba. Az M3-ast gyakran nevezték Grease Gun-nak (angol; zsírzópisztolynak), az azonos nevű munkaeszköz után, és mivel az M3-as kinézetre inkább tűnt olcsó szerszámnak, mint kézifegyvernek. Ennek oka, hogy a fegyver házát szabványos, 0,6 hüvelyk (15,24 mm) vastag acéllemez adja, és majdnem minden elem fémlemezből és fémhuzalból áll (még a markolat, az elsütő-billentyű és a sátorvas is), amelyeket hegesztéssel, illetve szegecsekkel erősítettek egymáshoz.

A 3,7 kg-os (a későbbi változatban 3,61 kg-os) géppisztoly elsütő mechanizmusát leszámítva mindössze két alkatrésze forgácsolt: a 203,2 mm (8 hüvely) hosszú cső és a nagyméretű, tömör zártest. Az 556,3 mm (kihúzott válltámasszal 740 mm) hosszú géppisztolyt két változatban gyártották: a sztenderd modell az Amerikai Egyesült Államokban elterjedt .45 ACP (11,43x23 mm-es) kaliberű, a másik a világ többi részén használt 9 mm-es Parabellum (9x19 mm) kaliberű töltényt tüzeli. Két alkatrész (a zár és a cső) cseréjével lehetőség van a két kaliber közötti váltásra.

Az M3-as egyszerű, nyílt tömegzáras kialakítású - kizárólag sorozatlövésre képes, tűzgyorsasága relatív alacsony, percenként 450 lövés. A géppisztoly érdekessége, hogy a jobb oldalon található felhúzókar nem közvetlenül kapcsolódik a zártömbhöz, míg a későbbi változat egyedi megoldása, hogy egyáltalán nem rendelkezik felhúzókarral: a lövész a zártestet közvetlenül a beakasztott ujjával húzza fel.

A gépfegyver hagyományos biztosítókarral nem rendelkezik, viszont a hüvelykivető nyílásának takarólemezében egy ”L” alakúra hajlított fémlemez található, amely a zártömb mélyedésébe akasztható, ezért lezárva akadályozza a zár hátrahúzását (a pecek a zár hátrahúzását követően is lehajtható, ekkor értelemszerűen hátsó helyzetben akasztja meg a zárat). Az ez alatt található felhúzókart úgy alakították ki, hogy annak felhúzása egyben kinyissa a porvédő fémlemezt, tűzkésszé téve a fegyvert.

A géppisztoly egysoros, 30 töltényes tárból tüzel, amelyet a brit Sten géppisztoly tárából alakítottak át (amely pedig a német MP 38-as tárát használta), de az M3-as tára ezekkel nem csereszabatos. A tár kioldógombja az első markolat bal oldalán található. A nagy kapacitású, egysoros tárakat az erős rugó miatt nehéz kézzel tölteni, ezért az M3A1 változat tusáján kialakítottak egy töltést könnyítő fém fület.

Az M3-as fémhuzalból hajlított, betolható tusával rendelkezik, amely körbeöleli a fegyver házát. A géppisztoly hátsó irányzéka mindössze egy átfúrt, felhajlított fémlapka, amelyet a géppisztoly házára hegesztettek. Az irányzék 91 méterre (100 yardra) kalibrálták. A második sorozatú példányok bal oldalára emellett két akasztót hegesztettek, amelyekbe hordszíj akasztható. A géppisztoly bal oldalán található felhajtott és szegecselt lemezbe kisméretű olajozó fiola csúsztatható: a módosított változatban ez átkerült a markolatba (emellett a második világháború végén kúp alakú lángrejtőt szereltek a fegyverre).


Életút:

A szükség-géppisztolyokhoz hasonlóan az M3-ast is úgy tervezték, hogy azt fegyverek gyártására máskülönben alkalmatlan létesítményekben állíthassák elő: ennek megfelelően az M3-asokat a General Motors fényforrásokra szakosodott Guide Lamp részlege gyártotta. Amikor az elsőként legyártott példányokkal megkezdték az amerikai és brit csapatok a kiképzést, több tervezési probléma is napvilágot látott, ezért a fegyvert több lépésben, magán a gyártósoron módosították és a fronton a géppisztoly csak 1943 közepén jelent meg.

1943-tól a gyártás 1945-ös leállításáig több mint 600000 db M3-as (és 50000 db-nál kevesebb M3A1-es) épült: túlnyomórészt a General Motors Guide Lamp részlegében, bár alkatrészeket más vállalatok, köztük a Buffalo Arms és az állami tulajdonú Rock Island Arzenál is gyártottak (a géppisztoly darabára kezdetben 45 dollár, a nagysorozatú gyártás beindítása után alig 20 dollár 92 cent - a módosított változatnál pedig mindössze 15 dollár volt).

Ennek egyik következménye volt, hogy a fegyvert ”eldobhatónak” szánták: a géppisztolyhoz nem mellékeltek megfelelő számú pótalkatrészt, mert a döntéshozók úgy gondolták, hogy amennyiben az adott példányban javítást igénylő hiba lép fel, azt a géppisztolyt egyszerűen veszteségként leírják. Eredetileg úgy tervezték, hogy az M3-as a lehető leggyorsabban ki fogja váltani a drága M1 „Thompson”-t, de az M3-as előállításánál tapasztalt csúszások miatt 1944 februárjáig a két géppisztolyt párhuzamosan gyártották.

Az M3-asból 4 változatot gyártottak. Az eredeti M3-as .45 ACP kalibere mellett a fegyvert 9 mm-es Parabellum töltényt tüzelő változatban is készítették, de csak korlátozott számban, kizárólag az amerikai titkosszolgálat, az OSS (Office of Strategic Services) részére. Szintén az OSS használta az M3-as hangtompítós változatát.

Emellett gyártani kezdtek egy átalakító-szettet is, amellyel a szabványos, .45 ACP kaliberű M3-asokat 9 mm-es Parabellum kalibert tüzelő fegyverré lehetett alakítani, de ebből csupán néhány százat fejeztek be. Az M3-as egyetlen tényleges modellváltozata az 1944-ben megjelent M3A1 volt, amely egyrészt kijavította az M3-ason tapasztalt problémák egy részét, másrészt ez egy még jobban leegyszerűsített, még alacsonyabb áru variáns volt.

A géppisztoly rendkívüli egyszerűsége ellenére megfelelőnek bizonyult: gyártása olcsó volt, ezért nagy számban került a csapatokhoz, kielégítő volt a teljesítménye és az alacsony tűzgyorsaság miatt egyrészt (a tisztán sorozatlövő kialakítás ellenére) relatív könnyű volt egyeslövéseket leadni a vele, másrészt a géppisztolyt sorozatlövés esetén is könnyű volt kontrollálni, még a minimális kiképzési idejű sorozott katonáknak is. A fegyverrel kapcsolatban egyetlen komolyabb probléma merült fel: az egysoros tár érzékenynek bizonyult a szennyeződésekre és amennyiben a tárat első markolatként használták, azt elfeszítve a katonák sok esetben töltési problémákat okoztak.

Az M3-ast az Amerikai Egyesült Államok széles körben használta, de emellett a második világháború alatt Franciaország és Görögország is bevetette, később pedig több mint két tucatnyi (nagyrészt közép- és dél-amerikai) ország hadserege rendszeresítette. Az Amerikai Egyesült Államok a géppisztolyt a második világháborút követően sem vonta ki, sőt, a Koreai háborúban is jelentős számban alkalmazták. Selejtezését csak 1959-ben kezdték meg, mert rendszerbe állt a géppisztolyok kiváltására is szánt M14-es gépkarabély.

Ennek ellenére az M3-as és M3A1 még évtizedeken át az Amerikai Egyesült Államok haderejének rendszeresített géppisztolya maradt, mint jármű-fedélzeti fegyver, mert az M14-esnél (majd az M16-osnál) könnyebb volt sorozatot lőni vele és (különösen az M14-esnél) lényegesen kisebb és könnyebb volt. A második világháborús szükség-géppisztolyt végül csak 1992-ben vonták ki, ezért számos M3-as az I. Öbölháborút is megjárta (mint harckocsik és más harcjárművek fedélzeti fegyvere), igaz, ezeket szinte soha nem használták.

Érdemes még megemlíteni, hogy Argentínában e fegyver alapján hozták létre a kisebb méretű Pistola Ametrelladora Modelo 1 (P.A.M 1) és P.A.M. 2 géppisztolyokat, míg a kínai 36-os modell és 37-es modell nevű géppisztolyok az M3-as azonos méretű klónjai voltak (ezek egy részét a kínaiak bevették Koreában - az M3-assal felszerelt amerikaiak ellen).


Műszaki adatok:

Gyártó: General Motors Guide Lamp

Típusnév: M3

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1943

Tervező: George J. Hyde

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 3700 g

Teljes hossz: 740 mm (behajtott tusával 556,3 mm)

Csőhossz: 203,2 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: 30 db

Irányzék: fém irányzék (91 m-re kalibrálva)

Lőszer:

Neve: .45 ACP

Mérete: 11,43x23 mm

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 450 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 280 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.