FN Minimi
„Mini méret, maximális tűzerő”
Tervezés:
A XX. század kezdetén a géppuska megjelenése forradalmasította a szárazföldi hadviselést, véget vetve a tömeg-rohamoknak. A géppuskák az első világháború alakításában is központi szerepet játszottak: a korábbi, relatív mobil harcászatot felváltották a szögesdrótokkal és árkokkal szabdalt harcterek, ahol a bunkerekben és más védett pozícióban felállított géppuskák vigyázták a kiürült harctereket, és meghiúsítottak mindenfajta ellenállást.
A korai vízhűtéses géppuskák mellett az 1910-es évek közepétől terjedni kezdtek a léghűtéses könnyű géppuskák, amelyek elődeiknél jóval mobilabbnak bizonyultak, ezért a csapatok támadás és védekezés esetén is használhatták őket. A százával, majd ezrével gyártott könnyű géppuskák az első világháború végére minden fronton elterjedtek és szerepük a két világháború között sem csökkent.
A második világháború alatt a géppuskák virágkorukat élték: a német MG 42-es géppuska rendkívüli tűzerejével mindkét oldalon ikonikus státuszt vívott ki és a gépfegyvereket minden korábbinál nagyobb számban használtak - ekkor már szinte kizárólag léghűtéses modelleket - járművekben: repülőgépekben, harckocsikban, de páncélautókban, valamint számos teher- és csapatszállítóban is.
A géppuskák a világháború után is fontos szerepet játszottak, az Amerikai Egyesült Államokban erre a célra például az M60-as géppuskát használták, de az 1960-as évek közepe-vége felé jelentősségük csökkenni kezdett. Ennek oka az új generációs gépkarabélyok térnyerése volt. A korai gépkarabélyokkal, pl.: az AK-47-essel szemben az amerikai M16-os és kortársai már inkább a géppisztolyokhoz, nem pedig a korábbi ismétlő puskákhoz hasonlítottak. A jelentős tűzgyorsaság és az egyeslövés képessége mellett megjelent a rövid, ált. 3 lövésből álló tűzcsapás képessége, miközben az új, 5,56 mm-es NATO-szabvány lőszereknek köszönhetően csökkent a fegyverek mérete és tömege.
A géppuskák azonban nem tűntek el teljesen, de a NATO-tagok új, kiskaliberű lőszert tüzelő géppuskákat kívántak rendszerbe állítani (az elnyűhetetlen M2-es nehézgéppuska mellé). Ez a feladat (a várhatóan rendkívül nagy számú megrendelés miatt) cselekvésre késztette a belga Fabrique Nationale d’Herstal, más néven Fabrique Nationale (röviden FN) fegyvergyárat is.
A patinás FN fegyvergyárat 1889-ben alapították és számos ismert típust gyártott. A hidegháború alatt a cég FAL gépkarabélya a NATO egyik legfontosabb fegyverévé vált és bár az amerikaiak saját fejlesztésű M16-osukat részesítették előnyben, a FAL-t több tucatnyi ország rendszeresítette (az Egyesült Királyság például L1A1 néven).
Az FN 1958-ban bemutatott MAG jelzésű, 7,62 mm-es géppuskája szintén kiemelkedően sikeres volt, ugyanakkor például a FAL-t leváltani hivatott, 5,56-es CAL gépkarabély nem terjedt el. Később az FN fegyvergyár az FNC-vel kiköszörülte a csorbát, de már a CAL-lal párhuzamosan, az 1960-as években megkezdték egy új könnyű géppuska fejlesztését is.
Ez a program 1974-re ért be, amikor a belga vállalat bemutatta az FN Minimi-t, amely nevét a Mini Mitrailleuse (francia; mini géppuska) szavak összevonásából kapta.
Konstrukció:
A Minimi a korabeli gépkarabélyokhoz hasonlóan új generációs fegyver, teljesen új tervezet: néhány alkatrésze az FN FNC-ből származik, de nem a korábbi MAG géppuskára épül (igaz, annak több megoldását, például a tűzgyorsaság változtatását átvette). A tervezésnél nem a tűzgyorsaság vagy a megbízhatóság további növelését tartották szem előtt, hanem a méret és a tömeg csökkentését.
Ez azt eredményezte, hogy a Minimi már inkább tűnik egy túlméretezett gépkarabélynak, semmint géppuskának: az alapváltozat 6,85 kg-ot nyom, a fegyver teljes hossza pedig 1040 mm, ami jelentősen megkönnyíti a hordozását.
A Minimi nem a korábbi 7,62 mm-es, hanem az új, szabványos 5,56 mm-es lőszert tüzeli (ezt magához a géppuskához hasonlóan a belga FN fejlesztette ki). Ez rendkívül előnyös, ugyanis az 5,56x45 mm-es töltényeket a NATO szabványosította, ezért a tagországok hadseregeiben az új gépkarabélyok is ezt a lőszert tüzelik. A Minimi géppuskaként alapvetően hevederből tüzel (ld. lentebb), de szükség esetén befogadja az 5,56 mm-es M16-os gépkarabély tárait is.
A géppuska hord-fogantyúját a csőhöz erősítették, ezt használva a túlmelegedett csövet is gyorsan lehet cserélni (a cső hossza 465 mm, cseréje néhány másodperc alatt elvégezhető).
A Minimi léghűtéses géppuska, forgó-zárfejes, gázelvételes rendszerű, nyitott zárpozícióból tüzel. A fegyver különleges, kettős működésű, amelyet a két, zárfejen található vezetőborda tesz lehetővé. Ezek közül a felső hagyományos módon a hevederből tolja ki a lőszert, emellett azonban beépítésre került egy második borda is, amely a tárból tölt.
Ez lehetővé teszi, hogy a Minimi a szabványos (Mk 27-es) széteső heveder mellett doboztárból is tüzeljen, bár problémát okozhat, ha a harctéren a lövész véletlenük egyszerre próbál tárból és hevederből tölteni (az amerikai változatban a hevedert tartó rakasz megakadályozza, hogy tárat töltsenek be, ha pedig doboztár van betöltve, a rakasz nem rögzíthető).
Az FN Minimi tűzgyorsasága alapesetben 750 lövés (hevederrel), de tár használatával az (elméleti) tűzgyorsaság 1000 lövés/percre nő, mivel ekkor csak a lőszer kitolását kell megoldani, a heveder továbbítását nem. A tárból való tüzelést csak szükségmegoldásnak szánták, ha elfogyna a heveder vagy valamilyen műszaki probléma lépne fel - egyes modernizált változatoknál (súlycsökkentési célból) a tárból való tüzelés képességét pedig megszüntették.
A fegyver különböző változataihoz eltérő (pl.: betolható vagy behajtható) tust rendszeresítettek. Könnyű géppuskaként a Minimi-t alapvetően fekvő helyzetből történő tüzelésre szánták (ehhez kétlábú villaállványt kapott), azonban vízszintes első- és hátsó pisztolymarkolatát használva lehetőség van menetből (csípőből) történő tüzelésre is.
A Minimi-t ellátták fém irányzékkal is, de különböző optikai irányzékok rögzítésére is van lehetőség. Az újabb változatokra már Picatinny-sín került, tovább növelve a felszerelhető optikai irányzékok körét.
Életút:
A Minimi 1974-ben mutatkozott be, mint a világ első sorozatgyártású 5,56 mm-es könnyű géppuskája. A fegyver szélesebb körű ismertségre akkor tett szert, amikor az Amerikai Egyesült Államok 1976-ban kiírt Squad Automatic Weapon (~ rajszintű gépfegyver, röviden SAW) pályázatán az FN is indult a Minimi-vel.
Itt a belgáknak a kiváló termékeiről ismert német Heckler & Koch HK21-esének módosított változatával (a HK23-assal), valamint két amerikai modellel kellett megmérkőzniük. A tesztek igen széleskörűek voltak, köztük különböző nehéz körülmények közötti próbákon kellett bizonyítaniuk a géppuskáknak (pl.: tíz napnyi párakabinban történő tárolást követően tisztítást nélkül tüzeltek velük, de extrém hőmérsékleti viszonyok között is lőttek a fegyverekkel).
A tesztekből egyértelműen a Minimi került ki győztesen és olyan jó benyomást tett az első csapatpróbán, hogy a kijelölt másodlagos csapatpróbákat feleslegesnek ítélték, a géppuskát pedig 1982-ben M249 jelzéssel rendszeresítették (a csapatok két évvel később kapták meg az első Minimi-ket).
Az amerikaiak mellett a Minimi-t több mint 40 ország rendszeresítette, ezek egy részét saját jelöléssel - Ausztráliában a fegyvert F89-nek, Kanadában C9-esnek, Svédországban pedig Ksp 90-esnek nevezik. A Minimi elterjedtségét jelzi, hogy észak- és dél-amerikai országok mellett Európában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is használják.
A Minimi bázismodell melletti amerikai M249 csak kisebb részletekben tér el, de emellett a fegyverből készültek felnagyított, 7,62 mm-es változatok is: ilyen a Maximi, az amerikai Mk 48-as géppuska (ld. balra), valamint a Minimi Mk3.
Az FN 2013-ban mutatta be a Minimi Mk3-at, amelyben hasznosították a gyártás megkezdése óta eltelt idő harctéri tapasztalatait. A Mark 3-as egyaránt átalakítható 5,56-os és 7,62 mm-es lőszerhez, valamint kisebb módosításokkal tovább növelték a használhatóságát. Ezt a modellt úgy tervezték meg, hogy a hadseregek már meglévő Minimi-jeiket is felhozhassák erre a szintre.
A könnyített, légideszantos („Para”) változatban is gyártott fegyvert Belgium mellett több mint fél tucatnyi további országban, köztük Ausztráliában, Indonéziában és Japánban licencben is gyártják. Kínában és Tajvanon a fegyvert lemásolták és licenc nélkül gyártják különböző jelzéseken, de az eredeti, 5,56 mm-es kaliberben.
A Minimi máig a világ egyik legnagyobb számban használt könnyű géppuskája, amely az elmúlt évtizedek számos konfliktusában felbukkant és a fent említett képességei mellett moduláris szerkezete miatt valószínűleg még sokáig fogják használni (minimális számban a Minimi amerikai változatból, az M249-esből a Magyar Honvédség is vásárolt).
Műszaki adatok:
Gyártó: Fabrique Nationale FN
Típusnév: Mini Mitrailleuse (Minimi)
Típus: könnyű géppuska
Megjelenés éve: 1974
Tervező: Ernest Vervier
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 6850 g
Teljes hossz: 1040 mm
Csőhossz: 465 mm
Kialakítás:
Működési elv: forgó-zárfejes, gázelvételes
Tárkapacitás: 200 lőszer (heveder) vagy 30 lőszer (M16 STANAG doboztár)
Irányzék: fém irányzék, lehetőség különböző optikai irányzékok felszerelésére
Lőszer:
Neve: 5,56x45mm NATO
Mérete: 5,56x45 mm
Tömege: 12 g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: 700–1150 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: ~ 940 m/s