FN M1900

„Az első modern pisztoly”


Tervezés:

A lőpor robbanásszerű égését felhasználva hajítótöltetet célba juttató tűzfegyvereket elsőként Kínában használtak a X. században, de még évszázadoknak kellett eltellnie, mire a korai „tűzlándzsák” a mai értelemben vett kézi lőfegyverekké váltak. Az első, egy ember által hordozott ”puskák” (kézi ágyúk és szakállas puskák) ugyan képesek voltak átütni a legvastagabb páncélzatot is, azonban jelentős tömegük miatt általában csak letámasztva lehetett őket használni és rendkívül hosszú újratöltési idejük miatt külön védelemre szorultak.

A tűzfegyverek fejlődésével azonban nemcsak azok maximális hatótávolsága és tűzgyorsasága nőtt, de egyben a tömegük és méretük is csökkent, ezáltal a hadseregekben fokozatosan nőtt a részarányuk. E fejlődés részeként a XV-XVI. században elterjedtek a muskéták kicsinyített változatai, amelyek gyakorlatilag minimális csőhosszal rendelkező puskák voltak. E pisztolyok vészhelyzeti fegyverként funkcionáltak: amennyiben egy közelítő, szúró/vágófegyverrel felszerelt támadó nem esett el a puskalövéstől, a lövész néhány méterről még egy lövést adhatott le, mielőtt saját hidegfegyveréhez (kardjához, lándzsájához) kellett volna folyamodnia. A pisztolyok az ezt követő évszázadokban a puskákkal azonos ütemben fejlődtek, átvéve minden újítást, de azokhoz hasonlóan továbbra is relatív nagyméretű, egylövetű fegyverek voltak, ezért gyakran párosával viselték őket és inkább számítottak ceremoniális tárgynak, mind gyakorlati önvédelmi fegyvernek.

A pisztolyok robbanásszerű fejlődése az 1800-as évek elején kezdődött meg. Ekkor széles körben elterjedtek a már korábban is gyártott ún. borsszóró fegyverek, amelyekkel több rövid csövük révén gyors egymásutánban egynél több lövést lehetett leadni a hosszú újratöltési idő előtt. A forradalmi változást azonban nem a borszórók, hanem az ezeket kiszorító, a XIX. század közepétől elterjedő forgópisztolyok, angol nevükön revolverek jelentették. Ezek, különösen az úttörő fejlesztés végző Colt vállalat termékei egyszerre jelentettek megoldást az addigi pisztolyok három fő problémájára. Egyrészt több lövés leadására voltak képesek, de emellett újratöltésük kellően gyors volt, ezért a katonák egyre gyakrabban kizárólag revolverükre támaszkodtak, elkerülve a véres közelharcot, ráadásul a csereszabatos alkatrészekből, nagy sorozatban gyártott fegyverek már elég olcsók és egyszerűek voltak ahhoz, hogy az egész hadsereget felfegyverezzék velük.

Az egyesített, a környezeti hatásoknak ellenálló töltény, majd a füst nélküli lőport tovább növelték a forgópisztolyok népszerűségét, amelyet a világ legtöbb hadseregében rendszeresítettek, de emellett realitássá vált az évszázadok óta kutatott félautomata töltőrendszer, amelyben az első töltény elsütéséből származó erőhatásokat felhasználják a kiürült töltényhüvely eltávolításához és egy újabb töltény betöltéséhez. Az 1800-as évek végén ezért több ország tervezői egymást megelőzve igyekeztek félautomata pisztolyokat létrehozni, mert ezek olyan jelentős előrelépést jelentettek nemcsak a még mindig használt kardoknál és szablyáknál, de a revolvereknél is, hogy egyértelmű volt: a sikeres konstrukciókat a hadseregek óriási mennyiségben fogják vásárolni. A sorozatgyártásba került típusok közül ilyen volt az 1893-ban tervezett német Borchardt C93, az 1896-os, szintén német Bergmann 1896 és Mauser C96 (utóbbi a C93 továbbfejlesztett változata volt), valamint az 1897-es spanyol Charola y Anitua.

Néhány évvel korábban, 1889-ben Belgiumban létrehoztak egy nagyméretű fegyvergyárat - a Fabrique Nationale Herstal (francia; Herstal-i Nemzeti Gyár, röviden FN Herstal), közkeletű nevén FN vállalatot német Mauser puskák licencgyártására alapították, de ezt követően szükség volt további nagy volumenű megrendelésekre. Az FN kerékpárok gyártásában gondolkozott, ezért már korábban ügynököket küldött az Amerikai Egyesült Államokba, hogy megtekintsék a legújabb fejlesztéseket, ahol egyikük, Hart O. Berg összeismerkedett a Colt vállalatnak is dolgozó világhírű fegyvertervezővel, John Moses Browning-gal.

Browning ekkora maga is tervezett egy öntöltő pisztolyt, amelynek prototípusát bemutatta a Colt vállalatnak, ahol azonban úgy vélték, hogy a revolvereknél kisebb erejű fegyver iránt az amerikai hadsereg nem fog érdeklődni, a polgári piacot pedig a meglévő Colt forgópisztolyok lefedik, ezért elutasították, az éppen ott tartózkodó Berg-et viszont lenyűgözte a fegyver. Hart O. Berg a pisztoly prototípusával visszatért Belgiumba, ahol azt szinte azonnal gyártani kezdték FN Modéle 1899 (M1899) jelzéssel: eredetileg a fegyvert a polgári piacra gyártották, de emellett megalkottak egy ezzel szinte azonos katonai változatot is, amely a Modéle 1900 (M1900) nevet kapta.


Konstrukció:

Az FN Ml900-at Browning 1896-97-ean tervezte, ennek ellenére - ellentétben a fentebb említett első generációs öntöltő pisztolyokkal - külsőre modern pisztolynak tűnik (a fegyver könnyen megismerhető az alsó cső és a felette található helyretoló rugó közötti maratott felületről).

Az M1900 alakja mellett méretében is különbözik a legtöbb 1900 előtti pisztolytól, ugyanis azoknál lényegesen kisebb: teljes hossza 172 mm (102 mm hosszú csővel), üres tömege pedig csupán 625 gramm.

A pisztoly a szintén John Browning által megszerkesztett .32 ACP lőszert tüzeli (a lőszer tejes neve Automatic Colt Pistol, azaz Colt öntöltő pisztoly, utalva arra, hogy Browning eredetileg a Colt vállalat számára ajánlotta fel a fegyvert). A .32 ACP lőszer 7,65x17 mm méretű, lövedéke az FN pisztolyának csövét 275 m/s kezdősebességgel hagyta el.

A fegyver egyszeres elsütésű, hagyományos, szabadon hátrasikló tömegzáras rendszerű, amelyben az ugyancsak Browning által feltalált hátrasikló szán szolgáltatja a következő lőszer betöltéséhez szükséges energiát (az M1900 - a tárat leszámítva - egyetlen helyretoló rugóval rendelkezik).

A fegyver egysoros, 7 töltényes tárból tüzel; a tárkioldó a markolat hátsó sarkában található. Az M1900 bal oldalán, modern lövő számára szokatlanul hátul, közvetlenül a markolat mögött kapott helyet a biztosítókar.

John Browning az FN M1900-ra nem állítható fém irányzékot tervezett, amely csak felhúzott állapotban használható (ellenkező esetben egy felemelkedő kar kitakarja az első irányzékot, jelezve, hogy a fegyver nincs tűzkész állapotban).


Életút:

Az első öntöltő pisztolyok közül egyedül a nagyméretű és drága, de megbízható Mauser C96 vált sikeressé, mivel e fegyverek több súlyos problémával küzdöttek. A korai konstrukciók kiforratlan, kísérleti modellek voltak, amelyek számos alkatrészből álló, bonyolult (többnyire fejlesztési zsákutcának bizonyuló) rendszert használtak, ami magas ár mellett alacsony megbízhatóságot eredményeztek, ráadásul túlságosan gyenge lőszert tüzeltek, mégis rendkívül nagy méretűek voltak.

Velük szemben az FN vállalat számára felbecsülhetetlen előnyt jelentett, hogy egy kiforrott fegyvert kezdett gyártani, amely nem szorult jelentős áttervezésre, korában meglepően kevés alkatrészből állt, ezáltal egyrészt olcsóbb volt gyártani, másrészt megbízhatónak bizonyult, ráadásul kisebb és keskenyebb is volt a konkurens fegyvereknél.

A modern maroklőfegyverekkel összehasonlítva az M1900 .32 ACP lőszere gyengének számít (ezt a kalibert mára kiszorította az erősebb, 1900-ban megjelent .38 ACP), megjelenésekor viszont kifejezetten erősnek számított (pl.: a kortárs Charola y Anitua pisztoly a mindössze 5 mm-es Clement lőszert tüzelte), valamint további előnyt jelentett, hogy a .32 ACP lőszer az 1900-as évek elején igen népszerűvé vált.

Az M1900 technikailag az M1899 fejlesztett változata volt, amelyet kifejezetten a belga hadsereg számára építettek, de a két pisztoly csupán minimális részletekben különbözött (pl.: az M1899 szánján 6 oldalsó barázdát alakítottak ki, míg az M1900-on 5-öt, valamint az M1899 csöve 0,5 mm-re kiáll a fegyver házából, ezzel szemben az M1900 csöve belesimul a házba).

A gyártás egyszerűsítése érdekében 1902-ben az FN vállalat (kevesebb, mint 15000 példány legyártása után) leállította az M1899 gyártását és ehelyett az M1900-at kínálta mind a katonai, mind pedig a civil piacon (utóbbin kezdetben FN Pistolet Browning; FN Browning-típusú pisztoly néven árulták; a jobboldali fotón egy orosz reklám látható, amely a fegyvert egyszerűen ”Browning” pisztolyként azonosítja). A várakozásnak megfelelően a belga hadsereg minden katonáját felszerelték az M1900 pisztollyal, emellett több kisebb katonai megrendelés érkezett a fegyverre, ennél azonban lényegesen fontosabbnak bizonyult a polgári piac. A korai öntöltő pisztolyokból súlyos hiányosságaik és magas áruk miatt általában csupán néhány száz, esetlen 5-10000 példányt értékesítettek, az M1900 azonban egyszerre volt relatív olcsó, könnyen rejthető és megbízható, ezért e fegyver gyakorlatilag egymaga megteremtette az öntöltő maroklőfegyverek polgári piacát.

Az M1900-ból néhány év alatt több mint 700000 példányt építettek és hamarosan tucatnyi konkurens, szintén .32 ACP (később .38 ACP) lőszert tüzelő pisztoly jelent meg a piacon (köztük a John Browning által tervezett Colt Model 1903 „Pocket Hammerless”). Az FN vállalat az M1900-at tovább fejlesztette a 9 mm-es Browning Long lőszert tüzelő M1903-má (más néven Browning Grand Modéle; nagyméretű Browning modell), de ezt és az M1900-at is hamarosan kiszorították az új generációs öntöltő pisztolyok (köztük az FN saját - szintén Browning által tervezett - M1905 és M1910 pisztolyai). Érdemes megjegyezni, hogy lényegesen később, 1964-ben Észak-Korea lemásolta a pisztolyt, megalkotva a 64-es típust.

Az M1900 rendkívül sikeres fegyvernek számított, amelyet jelentős számban használtak az első világháború alatt, ahol bizonyították, hogy a hidegfegyverek korának végleg leáldozott, mert az öntöltő pisztolyok nagy tűzgyorsaságuk révén megfelelnek önvédelmi fegyverként, amelyek mellett többé nincs szükség a kardokra és lándzsákra. Hasonló történelmi jelentőségű a máig létező polgári pisztoly-piac megteremtése, emellett még a modern pisztolyok is használják az M1900 több megoldását (mások mellett a hátrasikló szánt), emellett e fegyver alapozta meg az FN hírnevét (a belga cég máig a világ egyik legnagyobb fegyvergyártó vállalata).


Műszaki adatok:

Gyártó: Fabrique Nationale Herstal (FN)

Típusnév: M1900

Típus: (félautomata) pisztoly

Tervező: John Moses Browning

Megjelenés éve: 1900

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 625 g

Teljes hossz: 172 mm

Csőhossz: 102 mm

Kialakítás:

Működési elv: tömegzáras

Tárkapacitás: 7 db

Irányzék: fém

Lőszer:

Neve: .32 ACP

Mérete: 17,65x17 mm

Tömege: 4 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 275 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.